Szolnok Megyei Néplap, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-22 / 196. szám
1982. AUGUSZTUS 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kunszentmárton BVM Új partnerek, — nagyobb export A BVM kunszentmártoni gyárának egyik nagy erénye a gyors xendelésátfutás. Ez a képesség az elmúlt időszakban szerencsésen növelte exportpartnereik körét. Ausztriából már régebb óta érkeznek megrendelések könnyűválaszfallapok gyártására alkalmas berendezésekre. Svédországba idén sablont szállítottak, méghozzá olyat, amelynek li- cencét néhány évvel ezelőtt tőlünk vásárolták meg. Szerződés is készült a svéd partnerrel, amely szerint a harmadik világból érkező megrendeléseikre a kunszentmártoni gyár készíti el a sablonokat. Két partner jelentkezett NSZK-ból. Az egyik megrendelés kerámiaelemek gyártásához való segédeszközre szól. A hőérlelőhöz gyártanak a kunszentmártoniak kocsivázakat. Az első tétel rendkívül rövid szállítási határidejű volt, öt hét alatt kellett elkészíteni a száz vázat. Az átfutás gyorsítására a partner futómű nélkül kérte a darabokat, a következő szállítmány azonban már kerekekkel ellátva indul útjára. Szép munka lesz a másik rendelésre készülő betonszállító konténer is. A kétmillió forintos megrendelés négy darab elkészítésére szól. Befejeződött a gazdaságtörténeti kongresszus Pénteken Budapesten, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Nagyvárad téri központi épületében befejeződött a nemzetközi gazdaságtörténeti kongresszus. A záró ülésen, a szekcióvezetők beszámoltak a tanácskozás tapasztalatairól. A Nemzetközi Gazdaság- történeti Társaság pénteken megtartotta közgyűlését, amelyen Pách Zsigmond Pál akadémikust, a társaság eddigi elnökét tiszteletbeli elnökké, Jean-Francois Ber- gier zürichi egyetemi tanárt pedig a társaság elnökévé választották, a társaság 12 tagú végrehajtó bizottságának tagja lett Be- rend T. Iván akadémikus. Fákat is vettek ,.Kikímélten " is segített A lelki betegség okai Közismert, városi többszintes házaink környéke nem egy helyütt csak rendeltetésében tér el a faluszéli gizes- gazos libalegelőktől. Sőt, ott még legalább látja az ember, hová, mire nem szabad lépnie. Nem úgy, mint jónéhány „zöldövezeti” terepen, ahol behemót parajok, terebélyes dudvák, ottfelejtett földkupacok, törmelékhalmok hirdetik a régi közmondás igazát: miszerint amilyen az ember, olyan a környezete. Nos, Karcagon a Vörös Hadsereg úti 5—7. számú négyszintes épületnél a beköltözés után valami más történt. Igaz, a tanács a terepet elrendezte, de mindez kevés volt az üdvösséghez, hiszen ezután egy kétezer négyzetméteres, elsimított, csúnya, kopár terület éktelenkedett a lakások szomszédságában. Varga László így emlékezik a beköltözés utáni hétre. — Az első lakógyűlésen elhatároztuk, ha azt akarjuk. hogy a lehető leggyorsabban megfelelő kinézete legyen a környéknek, nincs szükség ennél több vitára, fórumra, összejövetelre, hanem tanácskozás helyett munkára. Felosztottuk a feladatokat: önként jelentkezés alanián akadt, aki a honvédségtől kért segítséget, mások a Volánhoz mentek teherautókért. néhányan kisfákért kilincseltek, és olyan lakó is volt, aki a fűmag beszerzését vállalta. ígv nagyon rövid idő alatt ezt a vad talajt megtérítettük 20—25 centi-* méter vastag termőfölddel. Ezután elkezdődhetett a tu- lajdonkénneni narkosítás. Ki kanált. ki ásott, ki csákányozott, mások gereblyéztek, a földet egyengették. Persze olykor döccenők is adódtak a munka menetében. Egy ilven: a katonák fiatalos lendülettel kiástak egy hosz- szű árkot a sövénynek, de mivel ennek valót sem égen. sem földön nem találtak, a gödröket végül is pár nap múlva betemették. Problémák ide, gondok oda, azért a munka csak haladt. A téeszek fákat adtak, a lakók szerszámokat, öntözéshez gumicsövet vásároltak, és a feladatokhoz egy 8—10 fős lelkes kis csapat verbuválódott. Közülük jószerével minden hétvégén, esténként volt néhány ember, aki a parkot csinosította, formálta. Egyed Vendel rendőrőrnagy is — noha már nem tartozik a harmincasok közé — sűrűn ott lapátolt a többiekkel. — Jó kis kollektíva verődött össze esténként, és akik itt ásót, lapátot, gereblyét ragadtak, egyszeriben megszűntek orvosnak, főnérnök- nek, igazgatónak, rendőrtisztnek, sofőrnek lenni. — Miért csatlakozott ehhez a csoporthoz? — Azért, mert a jó szomszédsághoz szerintem hozzá tartozik az egymás iránti tisztelet, más szóval az. ha adódik valami ház körüli munka, ne húzza ki magát az ember ilyen-olyan ürügygyei mindig a dolog alól. Legyen az ásás. parkosítás, út- éoítés vagy éppen virágültetés. Ebner József tizenkét éve került a városba Budapestről. — Mondták, ezen a szikes, kötött talajon kiszárad a fa. Tessék, nézzen körül, hét év után ez a park élő cáfolata mindennek! — A szomszédok szerint, saját pénzen vett fűmagot, facsemetét a lakótömb köré. — Nem csak én. többen is. Nem nagy ügy. szóra sem érdemes az a pár forint. Csak a bürokráciát, a szükséges formaságok út iát rövidítettük le azzal, hogy bementünk a rsemetetelenre, kifizettük a fákat és már másnap el is ültettük. Nevetve mesélik, hogy Makai Mihályt „kikímélték”. Ennek roppant prózai oka vo't. mivel a derék Miska még „tartozott” egy OTPgyerekkel, és ugyebár erre koncentrálni kellett, azaz első a kötelesség. A regula úgy szólt, hogy még a hólapátolástól is felmentik, amíg meg nem születik a várva várt második apróság. Nos, ez bekövetkezett, de... — De nem volt szükség a kíméletre — mosolyog. — Emlékszem, a fát szakadó esőben ültettük vagy három szomszéddal, ekkor kerültek füzek, spirálfüzek, platánok, nyárfák a ház köré. És mit szólt mindehhez a ruharongáló tevékenységhez a feleség? — Kertes házból költöztünk ide, és már az első hetektől nagyon hiányzott a zöld terület — veszi át a szót Makainé — Mi is lent voltunk a nagyobb fiammal, néztük, hogyan dolgoznak a férfiak, és ha könnyebb munka következett — virágültetés, sepregetés, gereblyézés, — segítettünk nekik. — Bakró Nagy Illés másra emlékezik — Én a társaságért mentem, megyek, amikor csak ráérek. Igaz, kicsi a csoportunk, de aki akar, még bármikor csatlakozhat hozzánk, szívesen látjuk, elvégre egy ekkora parkban mindig adódik tennivaló. A munka után se széledtünk el, leültünk egy pad koré, felhajtottunk egy- egy üveg sört is, és közben beszélgettünk. megismertük egymás gondjait, családját. Hátul az* épület mögött géo- kocsiutat csináltunk, és érdekes módon az alapozásnál azok is segítettek, akiknek nincs, és belátható időn belül nem is lesz kocsijuk. Mindannyian kérik; Nagy Imréről feltétlenül essék szó az írásban, hiszen ő a lelke ennek a parképítésnek. Ott- jártamkor éppen az ország másik részében a szabadságát töltötte, és á többiek állítása szerint bizonyára már hazafelé kacsingat, mert valósággal lelki beteg. Ha sárgul egy fa, szárad a fű. Ilyenkor már locsol, permetez, társakat szervez a munkához. Imrének szerencséje van, ho'fy ebben a ke* egymásra merőleges éniilettömbben mindig akad vállalkozó társ. D. Szabó Miklós Jó időben, jó hangulatban Vidám ünnepségek megyeszerte (Folytatás az 1. oldalról) Mi a jó vásár receptje? Nívós portékák, bő választék, alkura kapható árusok, vásárló kedvű érdeklődők, olcsó áruk — ez utóbbi természetesen a vevőknek fontos — és jó idő. Nos a pénteki ragyogó napsütés sokakat kicsalogatott Szolnokon a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ előtt rendezett nép- és iparművészeti kirakodóvásárra. Mézeskalácsszivek tükörrel, felirattal, különböző fa- zekasmunikák, fa- és bőráruk széles választéka. Közel harmincán különböző mesterségek képviselői kínálták eladásra munkáikat. Azt meg kell hagyni viszont, hogy bár az ajánlás szíves volt, az ajánlat kissé drága. — Magunkkal kellett volna hozni a takarékbetétkönyvet — mondja nevetve Pintér János, aki családjával Kecskemétről érkezett. — Rokonlátogatóba jöttünk Szolnokra, sógorom említette, hogy vásár van. Nemrég költöztünk új lakásba, elkelne egy-két szép kerámia. Választék ugyan van, de borsos árat kérnek, az alku meg nem nagyon akaródzik a mestereknek. A legtöbb érdeklődő a színes cseréppel díszített bőr nyakláncokat. karkötőket kínáló vásározó asztalnál áll meg. Szellemes szöveggel csalogatja a vendégeket, akik végülis engednek a „csábításnak”. — Hetven forintot fizettem a nyakláncért — mutatja új „kincsét” Kálmán Éva szolnoki diáklány. — Nagyon kedvelem a bőrmunkákat, ezért minden vásárra kijövök. Ezt az ékszert a nyári keresetemből vettem. — Főleg bámészkodók vannak, legjobb „ügyfeleink” a gyerekek — magyarázza az egyik fazekas — addig könyörögnek, míg a szülők nem vesznek nekik valamit. Egyébként nem panaszkodhatunk, az idő remek. A bugyellárisok azonban kissé nehezen nyílnak. Jászdózsán — Még arra is figyeltek az ünnepség szervezői, hogy a hőségben jusson mindenkinek árnyék. Meg is telt emberekkel a tanácsháza előtti park. A tarnamenti faluban immár hagyományosan „inter- nacionális” ünnep augusztus 20-a. Idestova egy évtizede, hogy a Tarnamenti Tsz baJászdózsán. ízleni fog — karéjok az új kenyérből ráti, szakmai kapcsolatban áll az NDK-beli Trebitz- Pretz-i „Kari Marx” szövetkezettel. Otto Murche a szövetkezet vezetője — aki helyet foglalt az ünnepség elnökségében is arról beszélt, hogy a két gazdaság többéves együttműködésének nemcsak közvetlen, termelési eredményekben kamatozó haszna van, hanem mindez a két nép barátságára is jelentős hatást gyakorol. Ezúttal nemcsak a NDK- ból, hanem Csehszlovákiából is érkeztek vendégek a jászdózsai ünnepségre. A rimaszombati járásban lévő tornaaljai állami gazdaságból tavaly is, idén is jöttek kombájnosok a kenyérgabona betakarításában segédkezni, s a segítséget — jószomszédhoz méltó módon — hasonlóképpen viszonozta a Tarnamenti Tsz. Surányi István, a csehszlovákiai gazdaság párttitkára: — Egész héten csörgött odahaza asztalomon a telefon — érdeklődtek az emberek, hogy kinek lehet eljönni Jászdózsára, az augusztus 20-i ünnepségre. Végül 25-en keltünk útra — velünk jött a női és az öregfiúk focicsapatunk, hogy délután -megJászberény — Augusztus 20-a, déltájban. Egyetlen, hatalmas vidámság a város főtere: a szabadtéri színpadon műsor, a fák alatt népművészeti kirakodó vásár zajlik. „Csak mérkőzzön a jászdózsaiakkal. A szövetkezettel tavalyelőtt vettük fel a kapcsolatot — s a kezdeti idők munkakapcsolata az elmúlt két évben igazi barátsággá mélyült. Jászdózsán szép aktussal fejeződött be a „hivatalos” ünnepség. Megszegték, fölszelték az új kenyeret, a karéjokat kosarakba rakták, s az ünnepség minden résztvevőjét ezzel kínálták. Jász- dózsaiakat, trebitz-pretzieket és tornaaljaikat. tessék, tessék! Folyvást, folyvást!” Fazekasok, bőrösök, mézeskalácsosok, szűcsök, fafaragók, hangszerkészítők ... Ami bizonyos: mindenki jól járt. Az is, aki adta, az is aki kapta a vásárfiát. (Sőt, az is, aki eladta) Jászárokszál/ás — Délután kezdődött a hagyományos munkás—paraszt találkozó, a községi sportpályán, amely jó mesz- sze van a település központjától. A távolság persze nem nagyon befolyásolt senkit: hatalmas tömeg gyűlt össze. A -helyi művelődési ház művészeti csoportjainak műsorában táncosok, muzsikusok, színjátszók léptek az alkalmi színpad deszkáira. Hűsítő és hot dog, sör és kolbász, friss kenyérrel, édesség és tepertős pogácsa, árnyék és hőség volt bőven, semmi sem akadályozhatta meg, hogy a településen élő tsz-tagok, ipari munkások — és családjaik — jól érezzék magukat. Sz. J. Néhányan összefogtak és... Park „született” _ _ .............. K arcagon Az ólomkatonák a gyerekek kedvencei Gyermek néptáncosok és közönségük. Pillanatkép Jászárokszállásról Fotó: T. K. L.
