Szolnok Megyei Néplap, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-31 / 178. szám
1982. JÚLIUS 31. Nemzetközi körkép Üjabb számítási hiba ? Immár nem iráni, hanem iraki földön fekszenek a halottak százai a sivatagban. Teherán csapatai meg-megújuló támadást próbálnak kierőszakolni a legfontosabb iraki olajváros, Basra ellen. A Biztonsági Tanács hiábavaló kísérleteket tesz a tűzszünet elfogadtatására. Irak már régóta hajlana a tűzszünet tudomásulvételére, Teherán azonban mindig elutasítja a tűzszüneti javaslatot. Meg kell adni; ez az elutasítás következetes. Nemcsak azzal van kapcsolatban, hogy az iráni erők jelenleg támadásban vannak, hiszen Teherán korábban sem fogadott el tűzszüneti indítványt. Remény és félelem A drámai libanoni események sok esetben háttérbe szorítják az Irán—Irak között folyó, fmmár csaknem kétéves háborút. Ez pedig nemcsak méreteit és az emberáldozatok számát tekintve pusztítóbb, hanem valószínűleg a térség jövője szempontjából is fontosabb szerepet játszik. A helyzet megértése szempontjából szükséges emlékeztetni a konfliktus kirobbanásának kezdetére. Nevezetesen arra, hogy eredetileg a két ország közötti határfolyó déli szakaszának, a Perzsa-öbölbe torkolló Shatt-el-Arabnak a birtoklásáról van szó. Szaddam Husszein, aki'ma is Irak elnöke, még 1975-ben, hosszú viták után az iráni sah rendszerével megegyezést kötött. Az egyezmény a határfolyó középvonalán vonta meg a két ország határát. A sah bukása után, 1980 szeptemberének végén, Irak kijelentetté, hogy az 1975-ös megállapodás sérelmes. Az indítékok közöt szerepelt, hogy Irán megszegte a megállapodást, azonkívül Khomeini új iráni rendszere a forradalom exportjára törekszik. Irak megkezdte a háborút Irán ellen. Kormánya feltűnően arra számított, hogy Irán, amely a sah idején az amerikai politika részeként az egész térség katonailag vezető hatalma volt, meggyengült hadseregével óhatatlanul vereséget szenved, és Irak megnövelheti politikai befolyását a Perzsa-öböl térségében. Az összképhez hozzátartozott, hogy az Arab félsziget dúsgazdag olajországai — mindenekelőtt Szaúd-Arábia és a sejkségek — úgy érezték: társadalmi rendszerüket, politikai szilárdságukat és végső soron az uralkodó kaszt vezetőinek életét •. fenyegeti az iráni rendszer „szent háborút” idéző vallási fanatizmusa. Az említett olajországok — élükön Szaúd-Arábiával — nagyszabású anyagi segítséget nyújtottak Iraknak. A kevésbé gazdag, de ugyancsak konzervatív és hatalmát féltő Husszein jordániai király csatlakozott a támogatáshoz. Egy furcsa hír Irán mellett — nem számítva a harcok színhelyétől távol lévő Líbiát és Algériát — csak Szíria sorakozott fel. Alapvetően azért, mert Irakot és Szíriát — noha mindkettőt a „haladó arab országok” frontjához sorolják — hosszú évek óta hallatlanul éles politikai pozícióharc állítja szembe egymással. A helyzetet a végsőkig bonyolította az a hír, hogy az amerikai katonai felszerelésekkel harcoló iráni hadsereg alkatrész- és lőszerutánpótlását részben- Izrael vállalta volna, feltehetően abból a rideg hatalompolitikai feltételezésből kiindulva, hogy a hozzá közelebb lévő Irak komolyabb fenyegetést jelent számára, mint Khomeini rendszere. Irak kezdeti sikerei után a háború fokozatosan állóháborúvá vált, majd május végétől már látszott az iraki katonai offenzíva kudarca, s kibontakozott az iráni ellentámadás. Kié a hegemónia? Irak június végén visszavonta Irán területéről az utolsó katpnát is, sőt hajlandó volt visszaállítani az 1975-ös Shatt-el-Arab megegyezést. Az időközben eltelt egy hónap viszont bebizonyította. hogy Irán — akárcsak két évvel korábban Irak — távolabbi stratégiai célokat követ. Nem titkolt célja Szaddam Husszein rendszerének megdöntése. így van ez akkor is, ha Khomeini arról beszél, hogy Iránnak nincsenek területhódító tervei. Aligha felejtette el, hogy annak idején Irak engedett a sah nyomásának, és kiutasította őt az országból embereivel együtt. A főszerepet persze semmiképpen nem a személyes indulat játssza, hanem az a nyilvánvaló törekvés, hogy az újtípusú Irán váljék a Perzsa-öböl térségének hegemon hatalmává. Ügy tűnik, Teherán most ugyanolyan számítási hibát kövét el, mint két esztendeje Irak. Egy védelmi háborút folytató iraki rendszer állóképessége nyilvánvalóan megsokszorozódik, és a háború elhúzódhat. Ez viszont csak az amerikai stratégia mozgási lehetőségeit és a további viharveszélyt növeli a körzetben. A térség stabilitása a konfliktus békés megoldását igényelné. (—i — e.) Robottechnika a karikatúra szerint. A téma olyan régi, mint a „gondolkodó gépről való álom", A sakk-komputer közben valósággá vált. Az azonban, hogy az ipari robot a munkaszünetben alkalmas partnerré válhat egy kis játékra, ahogyan a Eulenspiegcl rajzolója, Louis Rauwolf látja, valószínűleg örök utópia marad üzemelési rendszerben ezer B cél: Ezer százalékos termelékenység Robotok az NDK-ban A Német Szocialista Egységpárt X. kongresszusának dokumentumai, és a következő öt esztendő tervei világosan utalnak az ipari robotok gyártására. Arról van szó, hogy az egészségre ártalmas, monoton és nehéz fizikai munkát a gépeknek kell elvégezniük, és az embernek a termelésben az őt megillető helyet kell elfoglalnia. Az NDK iparában 1985- ben már 45 ezer robotot kell alkalmazni. Rangos feladat ez, hiszen Japánban a több éves fejlesztési időszak után 1982-ben még mindig csupán 14 ezer robot működik. Évezredek óta kísérője az embernek a. robotról, az olyan technikai „lényről” kialakult elképzelés, amely felszabadítja a dolgozókat a kellemetlen, egyhangú és nehéz munkától. A robotkutatás sajátos célokat tűz maga elé. Olyan technikai rendszerekre törekszik. amelyek megengedik, hogy az ember csak a munka mellett álljon, ügyeljen, irányítson, kárban tartson és robotja „gépi intelligenciáját” növelje. Ennek során a robotnak jeleket, mintákat, jelzéseket kell felismernie és feldolgoznia. Elvárják tőle, hogy összehasonlításokat végezzen vagy valamit feljegyezzen (tároljon). Ügy számítják, hogy körülbelül 1983—1986 között a robot memóriájának a tárolóképessége az emberi agyét is meghaladja. Sokan ismerik a magyar Rubik Ernő professzor által feltalált hatszínű, bűvös kockát 54 mezejével és a több mint 43 trillió lehetséges kombinációjával. Egy mai mikrokomputer optikai szenzorokkal elméletileg 12 millimásodperc, gyakorlatilag egy „szempillantás” alatt elvégzi a megoldáshoz szükséges 17—50 forgatást. A megoldás közlése egy másodpercet vesz igényb'e. a forgatás gyorsasága ezután már csupán mechanikai probléma. Az NDK ipari üzemeiben beállították a robotok 3. nemzedékének első példányait. A munka termelékenységét 470—700 százalékra növelték. Arra törekszenek, hogy a több gépes százalékkal emeljék a robot munkájának termelékenységét. A mai robot tömegének 1 százalékát alkotja a mikroeleklronikus ..agy”. Egy ilyen robot tíz ember rutinmunkáját végzi el. Ennyi embert szabadít fel érdekesebb. több értelmet kívánó munkára. A jövő robotjának ..megszületését” 1984-re várják. Munkájának termelékenysége 10 000 százalékra emelkedik és egyedül 30 klasszikus, vagyis korábbi típusú robotot helyettesít. Az NDK és a Szovjetunió együttműködése révén már készülnek a prototípusok. g. i. A jövő világának kísérleti modellje Nyitás előtt az EPCOT-CENIER A szabadidő-park jelképe: a 45 méter átmérőjű alumíniumgömb Megvalósul Walt Disney álma. A Miki egér szülőjének volt álma a mesevilág és a legmodernebb technika összekapcsolásával olyan látványosságot létrehozni, amely felöleli a világ fejlődését napjainkig, s bemutatja, hogy él majd az emberiség az ezredfordulón. A kizárólag szórakoztató céllal épült Disneylandnek addig is évi tízmillió látogatója volt. Az új floridai látványosság célja azonban: „szórakoztatva tanítani”. Az EPCOT-CENTER (EPCOT: EXPERIMENTAL PROTOTYPE COMMUNITY OF TOMORROW — A jövő világának kísérleti modellje) méretei lenyűgözőek: kétmillió négyzetméter, nem kevesebb, mint 1 milliárd dollárba kerül majd. A szabadidő-park megnyitását októberre tervezik. Valamiféle állandó világkiállítás lesz ez, amely két futurisztikus épületkomplexumban mutatja majd be Földünk múltját és jövőjét. Az utazás az EPCOT jelképének tekinthető „Föld űrhajónál” kezdődik. Ez nem más, mint egy 45 méter átmérőjű óriás alumíniumgömb, amely a bejárat fölött hat acéloszlopon nyugszik. A gömb belsejében „időgépek”, komputer vezényelte gondolák viszik majd a látogatókat az emberiség születésétől a történelem különböző korszakain keresztül a 2000. esztendőig. Az „Energia Univerzum”ban a Föld keletkezésével ismerkedhetünk. „Működő” vulkánok mellett haladnak majd el a gondolák, amelyek füstölnek és „valódi” (igaz: hideg) lávát köpködnek. Komputerrel „üzemelő” dinoszauruszokkal is találkozhatunk, láthatjuk, hogy az őserdők fái miként süllyednek el és váltak szénné, hogy fedezik fel és termelik ki az olajat, s természetesen eljutunk az atomerőig. Az óriási csarnok teteje 80 000 napelemből áll, amelyek a floridai klímának köszönhetően az egész létesítményt ellátják árammal. Az egyik leglátványosabb az „Üj Horizonf’-pavilon, amely víz alatti világot mutat be. Itt távvezérelt tengeralattjáróval utazhatunk, és megismerjük, hogy a jövőben hogyan élnek és dolgoznak majd hosszú ideig az emberek a tengerfenéken. A „Jövő világa” egy mesterséges tó mellett húzódik, amelyen hajóval átkelve a „Világ a kirakatban” nevű részlegben „egyetlen napon” egy angliai vendéglőben étkezhetünk. Velencében sétálhatunk, német „vurstot” és sramlizenét élvezhetünk, Még plasztikfóliában: távvezérelt dinoszauruszok megismerhetjük Kanada nagyságát, a kínai fal hoszszát, ihatunk egy csésze teát japán pagodában, majd megtekinthetünk Mexikóban egy maya piramist. E költői világ közepén Amerika nemzeteinek 350 éves történetével ismerkedhetünk, nem is akármilyen módon: Mark Twain és Benjamin Franklin folytat majd távvezérelt beszélgetést az Újvilág históriájáról. Gáti István HA mór mehet Portugália A klasszikus szállóigéből tudjuk, a mórnak akkor adják ki az útját, amikor már megtette kötelességét. Ez persze nem szép, mondhatni hálátlan dolog, mégis napnap után megesik — még a politikában is. Legutóbb a lisszaboni parlament „csinált mórt” a Legfelső Forradalmi Tanácsból, a hadsereg fontos ellenőrző szerepet betöltő testületéből. Portugália parlamentje ezzel kiiktatta a politikai életből a katonákat, akiknek tulajdonképpen saját létét köszönheti. Hogy a döntés súlyát kellőképp értékelhessük, érdemes visszatekinteni az elmúlt nyolc esztendő eseményeire. A majd négy évtizedes diktatúrát 1974. áprilisában döntötte meg a „vörös szekfűs forradalom”. A katonák nemcsak az új rend megteremtésében vettek részt, hanem hosszabb időn át irányították az országot. S mivel az áprilisi forradar lomra a leginkább haladó felfogású tisztek ösztönözték a hadsereget, érthető, hogy a nagy politikai átalakító munkában a progresszív katonai vezetők álláspontja volt a meghatározó. Egy tőkés államban mindez szokatlanul komoly változást hozott. A nagyarányú államosítást, a széleskörű földreformot követte az ország politikai életét és fejlődését hosszú idő-1 re meghatározó alkotmány kidolgozása, amely Nyugat- Európában páratlan módon a szocializmust jelölte meg elérendő célként. Az alkotmány komoly ellenőrző, sőt vétójogot adott az elnöknek és az őt segítő forradalmi tanácsnak. Emiatt aztán a jelenlegi jobboldali kor- . mánykoalíciónak újra és újra meggyűlt a baja e testülettel. A hadsereg belső politikai harcaiban azonban lassacskán háttérbe szorultak a baloldali érzelmű tisztek. Hasonló folyamat játszódott le az egész portugál belpolitikában. A mérsékelt, majd kifejezetten jobboldali polgári erők térnyerésével párhuzamosan csökkent a haladó katonák befolyása. Most pedig a lisszaboni kabinet fokozatosan próbálja felszámolni’az 1974 után elért társadalmi vívmányokat. Elsősorban az államosított vállalatok körét kívánják szűkíteni. A földreformban érintett nagy földterületek zömét vissza akarják adni magánkézbe. A parlamenti többség birtokában már sokat értek el, de nem mindent, mert egy sor kérdésben a katonák tanácsa — az alkotmányra hivatkozva — megakadályozta a --jobboldali terveket. A kormánykoalíció ezért indított nyílt hadjáratot a Legfelső Forradalmi Tanács ellen. Az alkotmány értelmében azonban a testületet csak a parlamenti képviselők kétharmadának szavazatával lehetett feloszlatni. 1982 nyarára sikerült a jobboldali pártok szövetségének megnyernie ehhez a legnagyobb ellenzéki erőt, a Szocialista Pártot. így jött létre a szükséges kétharmados többség, amely végül a Legfelső Forradalmi Tanács „halálos ítéletét” jelentette. A katonákat tehát visszakényszerítették a kaszárnyába, jelezve, hogy a mai politikai kurzusnak már semmiképp fiem felelnek meg az áprilisi eszmékhez és az alkotmányhoz hűséges csoportok. S mivel a jobboldal legfőbb célja éppen az alkotmány megváltoztatása. várható, hogy lassan félreállítják az útból mindazokat, akik törekvésüket még akadályozni próbálják. Avar Károly Összeállította: Constantin Lajos
