Szolnok Megyei Néplap, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-29 / 176. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. JÚLIUS 29. |A tudomány világa I „Időjóslás” az űrből Magyarország és a kozmikus meteorológia Az űrkutatásról sokan azt tartják, hogy néhány hatalom, gazdaságilag fejlett ország ..ügye’. Pedig ma már a. kisebb országoknak is van lehetőségük az űrkutatás eredményeit hasznosítani, abban tevékenyen részt venni. Például a meteorológia területén. A Magyar Tudományos Akadémia^ idei közgyűlésén is fontos helyet kapott az erről szóló beszámoló, amelynek egyik szerzője, Major György meteorológus, a földtudományok doktora, aki 1974-től az MTA Interkozmosz Tanács kozmikus meteorológiai szakbizottságának titkára. Vele beszélgettünk arról: mit is jelent az űrbéli adatok felhasználása Magyarországon? — Mióta van Interkozmosz-program? — 1967 óta, de már előzőleg is működtek kísérleti műholdak a meteorológia szolgálatában. Például az amerikai TIROS-ok. Amerikai holdakról közvetlen adással lehet a felhöképet venni. 1964 óta a szovjet műholdak adatait pedig akkoriban Moszkvából kaptuk meg. — ön a földtudományok doktora. Mi köze ennek a meteorológiához? — A légköri sugárzástannal foglalkoztam eredetileg. És a meteorológiát az Akadémián a földtudományok közé sorolják. A kozmikus meteorológiával véglegesen akkor „jegyeztem el magam”, amikor 1969-ben egyéves ösztöndíjat kaptam, amelynek felét a Szovjetunióban, másik felét az Egyesült Államokban töltöttem, és a műholdak által mért sugárzási adatok meteorológiai hasznosítását tanulmányoztam. — Ma miből áll a magyar kutatók kozmikus meteorológiával kapcsolatos munkája? — Jelenleg az űrben négy poláris pályán halad műhold, ezek 600—1000 kilométeres magasságban vannak, és a Földről nézve „mozognak” is. További öt meteorológiai műhold látszólag „áll”, azaz az Egyenlítő felett olyan geostacionárius pályán kering, hogy a Földről nézve mindig ugyanazon a ponton látszik. A „mozgó” műholdak közül kettő szovjet, kettő amerikai, a geostacionáriusok között három amerikai, egy japán és egy nyugat-európai közös felbocsátású van. A 9 műhold által sugárzott adásokból itt, Magyarországon ötét tudjuk venni. — Hol, hogyan? — Az Országos Meteorológiai Szolgálat Légkörfizikai Intézetében, Pestlőrincen, a Ferihegyi MepüHőtér közelében. A „mozgó” műholdak negyedóráig tartózkodnak egy-e^y alkalommal a látószögünkben, ezalatt követi őket a vevőantenna. A vett adást egy előfeldolgozó mikroprocesszor alakítja át képpé. így kapjuk az úgynevezett felhőképet. A másik megoldás: számítógép segítségével regisztrálják a képet. Ezen kívül egy 1,8 méter átmérőjű parabolaantennánk a geostacionárius műholdak egyikére van beállítva. A „mozgó” műholdak a már említett negyedóra alatt pályánktól Jobbra-balra 800— 800 km távolságig képezik le a felhőzetet. Gyakorlatilag végül is a Földközi-tengertől Skandináviáig kapunk adatokat. A műholdak képeinek egy-egy pontja 16 négyzetkilométert ölel fel. Egy-egy „mozgó” műhold naponta kétszer halad át felettünk. Elvileg naponta nyolcszor kaphatnánk tehát róluk adatokat — ennyire azonban általában nincs is szükség. 5— 6 képet rögzítünk ezek közül és ugyanennyit a geostaciongrius műholdképekből, önmagukban csak ezekre 'támaszkodva kb. 50 százalékos lenne az előrejelzés pontossága, a földi állomások adataival együtt — "mert ezekre továbbra is szükség van — most 80 százalék felett van az előrejelzések megbízhatósága ... Az infravörös felvételekből derült időben a felszín hőmérsékletére lehet következtetni. A mezőgazdászok például pontosan meg tudják határozni a fagy veszélyes» gócokat.' Ugyanez a közlekedéstervezőknek is fontos, például a ködeloszlás és a rendszeres ködgócok helyének megállapítása miatt. — Miben segít az Interkozmosz-program? — Évente nemzetközi értekezleteket tartunk, ezeken tapasztalatcsere révén bővítjük ismereteinket. Fontos a műholdadat-vévőkészülékek és a számítástechnikai berendezések közös technikai fejlesztése. Ennek ötleteiben segítenek a kisebb Interkozmosz -tagországok egymásnak. Jelenleg a meteorológiai szolgálat harmincöt munkatársa dolgozik közvetlenül az Interkozmosz Tanács számára. Sokat segít az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság is, nem véletlenül, mert a gazdasági döntések megalapozásánál is hasznosak a műholdakról nyert meteorológiai adatok. Szatmári Jenő István f Segítség a vakoknak A testi "fogyatékosságok közül súlyos és gyakori a vakság, amely alatt a látóképesség átmeneti vagy végleges hiányát értjük, a szem ikülönfoöző részednek kóros elváltozása következtében. Tudományos értelemben az a vak, akinek szemében nincs fényérzés, gyakorlati értelemben pedig az, aki közvetlen környezetében sem tud tájékozódni. Ezt úgy számítják, hogy a beteg egyik szemével sem tudja egy méter távolságból a kéz felmutatott ujjait megszámolni. Látási képességét elveszítheti az egyik vaigy mindkét szem. Az egész világon körülbelül 4 millió vak él. A vakság nem jelent teljes munkaképtelenséget, mával sokféle olyan foglalkozási ág van, amelyekre vakokat is meg lehet tanítaná: olvasás a Braille-féle írás segítségével, gépírás, Bradllerendszerű írógéoek használata, kosárfonás, kefeköltés, zene, zongorahangolés, masszírozás, és esetleg gyárakban gépi munka, telefonközponti szolgálat, stb. A vakok nagy száma is indokolja, hogy a világon soklíeié igyekeznek számukra segédeszközöket szerkeszteni és gyártani. A Litvánjai Vakok Társasága kísérleti gyárában például tájékoztató készüléket fejlesztettek ki. A készülék elvét a természettől, pontosabban a denevérektől lesték el. A készülék „lelke” az úgynevezett akusztikus fényszóró, tehát hallhatatlan ultrahangot kibocsátó sugárforrás és egy, az esetleges reflektált sugarat felfogó érzékelő. Mindkettőt a vak melkasán .hordja, kis tokban. Hozzátartozik még egy transzformáló berendezés, amely az ultrahangot hallható hanggá alakítja át.. Valahányszor a vak útjába valamilyen akadály kerül, a reflektált sugarak hallható, figyelmeztető hangot adnak. Minél közelebb van az akadály, annál mélyebb a hang. A vak tehát nemcsak az útjában levő tárgyról, hanem —kellő gyakorlattal / annak távolságáról is tud tájékozódni. A készülék más hangot az álló és mást a mozgó tárgyakról, mást a sima és mást a durva felületekről. Az NSZK-ban az AEG Telefonkén cégnél pedig egészen új típusú olvasókészüléket szerkesztettek. A képen látható műszer a könyvek vagy egyoldalas szövegek betűit Braille-jelekké alakítja át, amelyeket a vakok ujjheggyel tapintanak ki. új koloriméter A vegyianyagok mennyiségének pontos, mégis egyszerű meghatározását a koloriméler tette lehetővé. A vegyészeiben a kolorimetria felfedezése előtt is kiterjedten alkalmaztak analitikai elemző méréseket, amelyek segítségével egy-egy anyag kocentrációját, illetve menynyiségét pontosan meg lehetett határozni. Ezek az analitikai vegyelemzések azonban nagyon idő- és anyagigényesek voltak. A kolorimetriás eljárás a régi módszerekkel ellentétben gyors, egyszerű, éppen ezért olcsó és mégis megbízható módszernek bizonyult. Lényege az, hogy sok anyag egy-egy más vegyianyaggal, összehozva jellegzetes színt ad. Ha a vegyianyagok reakciója (egymásra hatása) oldatban történik, akkor az oldat színe a benne lévő vegyianyag mennyiségétől világosabb vagy sötétebb árnyalatot ad. Kezdetben a színárnyalat meghatározása szabad szemmel történik, később sokkal objektívebb, megbízhatóbb, és éppen ezért pontosabb technikai eljárást alkalmaztak. A kolorimetria tehát nemcsak jelentősen kitágította a szintp csak nyomokban jelenlévő anyagok mennyiségi meghatározásának a lehetőségét, hanem olcsóbbá és egyszerűbbé tette, ami viszont az eljárás elterjedését, tömeges alkalmazását tette lehetővé. A kolorimetriás módszer alapjában színes oldatok koncentrációjának a meghatározására alkalmas. Az eljárás során a vizsgálandó színes anyag ismeretlen koncentrációjú oldatát összehasonlítják ugyanazon színes anyag ismert koncentrációjú oldatával. Ha a meghatározandó koncentrációjú oldat maga nem színes, akkor különböző módszerekkel olyan kémiai reakcióknak vetik alá, melyek során színes anyag keletkezik, ennek koncentrációja már meghatározható kolorimetriásan. Brnóban az Orvostechnikai Kutatóintézet munkatársai olyan műszert szerkesztettek, amely kiküszöböli az emberi szem tévedését a koloriméter színeltérésének a leolvasásában. Képünkön: a Chiratic 49 jelű műszert és kifejlesztőit láthatjuk. Gyógyítás légnyomáskamránan Egy holland tudós 1956- ban kísérletével bámulatba ejtette a tudományos .világot. Nagy belső túlnyomással rendelkező kamrába olyan kísérleti állatot helyezett el, amelynek vérét — bizonyos időtartamra — a dextran nevű szintetikus vérpótlóval helyettesítette. A halál nem állt be, mégpedig azért, mi‘ vei néhány atmoszféra nyomás közepette az élő szervezetben erősen megnövekszik az oxigéntartalom, s mi több, a testnek azok a részei kapnak oxigént, amelyek a szokásos feltételek mellett hozzáférhetetlenek a vörös vértestek számára, amik ennek az „életelixírnek” a természetes hordozói. Gyakorlatilag minden betegség oxigénelégtelenséggel jár együtt, sokak számára ez .a fő veszély. Éppen ezért e veszély nyomás alatt való megszüntetésének lehetősége napjainkban sok baj orvoslásának útjává vált. Jelenleg a nyomáskamrában már sikeresen végezhetők sebészeti műtétek a 70—80. életévükön túl járó betegeken is. Viszszaadhatók az életnek olyan emberek, akik rendkívül sok vért veszítettek. De si kérésén gyógyíthatók e módón égések, szemelváltozások és bizonyos fogászati megbetegedések is. A hiperbárikus gyógyítás számára több országban légnyomáskamrák egész sorából álló komplexumokat létesítettek már, ahol sebészeti műtők éppúgy megtalálhatók. mint belgyógyászati — főként szívgyógyászati — kezelőhelyiségek vagy újraélesztő légnyomáskamrák. Hiperbárikus kamrában nemegyszer már olyan csecsemők is világra jöttek, akik még a méhben átélték az anya klinikai halálát. A stabilan telepített légnyomáskamrákon kívül készítenek olyan nyomás alá helyezhető hordozható berendezéseket is, amelyek mentőautóban, helikopterben kaphatnak helyet. Képünkön egy szovjet hiperbárikus sebészeti műtő egymásba nyíló két helyiségébe nyerhetünk betekintést a jókora acélajtón keresztül. Hogyan dorombol a macska? A macska dorombolását a belső gégeizmok működése idézi elő. Megállapították, hogy másodpercenként 20— 30-szor igen szabályosan váltakozva elektromos hullámok futnak végig a gégeizmokon. Az izmok elektromos potencia változásakor záródik a gégefedö, és emiatt a mögötte levő térben megnövekszik a légnyomás. Az izom ellazulásakor a gégefedő kinyílik, a tüdő felől jövő feltorlódott levegő szabadon kiáramlik, és ilyenkor keletkezik a doromboló hang. De vajon mi szabályozza a gégeizmok ilyen működését? A dorombolás idegrendszeri szabályozására vonatkozóan két feltevés született. Az első szerint a gégefőben levő idegvégződések érzékelik a nyomásváltozásokat, és azok hatására ingerület keletkezik bennük. Az ingerület meghatározott idegrostokon keresztül a központi idegrendszerbe jut, és a kapott információ hatására az ott levő szabályozó központ hozza működésbe izmait. A második feltevés szerint a gégefő érzőideg-végződéseinek nincs szerepük a dorombolás szabályozásában, a központi idegrendszer^ tőlük függetlenül idézi elő az izmok szabályosan váltakozó összehúzódását és elernyedesét A kutatások szerint ez utóbbi az igaz, vagyis a dorombolás kizárólag a központi idegrendszer szabályosan váltakozó ingerületének a hatása alatt áll.____ őskori elefántlelet Vzt a szőrzettel együtt kézre rült leletet, amelyet a "tűm mund Naumann (1850—1921) pánban a múlt század végén szett ásatásai hoztak .felszín- Naumann-leletnek neveztek A régészek szerint ez az eleit körülbelül 20 ezer évvel ezitt, a jégkorszak végen_halt Elterjedési területe elsősorn Kelet-Azsia és Japán lehet. Japán középső részén, Nano körzetében a kiszáradt .jiri-tóban végzett ásatások : mutatták, hogy a prehiszto:us elefántok jóval nagyobbak ltak, mint a ma élő indiai ifánt. A II. világháború befe. :ése óta több új ásatást véztek, s ezek között Is' a leg. abb (sorrendben a hatodik) , amelyet a Shinskui Egyetem ofesszora vezetett. Ikkor egy fosszilis combcsontiradványt találtak, amely vaía Naumann-elefáoté lehetett, irmeghatározás alapján a antmaradványt. 25—27 ezer esre becsülik. Maga a csont centiméter hosszú és 15 cennéter átmérőjű. Ez a legnaobb, amit eddig a Nojiri-tő '(Írében találtak. Később innen pb más csontdarab is előkelt. A csontméretek arra endnek következtetni, hogy az élő elefánt legalább 3 méter