Szolnok Megyei Néplap, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-29 / 176. szám

1982. JÚLIUS 29. «> SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Klub üdülőknek Első szezonját éli Ba­latonalmádiban a Bala­ton első üdülőhelyi klub­ja,' a Panoráma klub. Sok szó esett már arról a balatoni idegenforgal­mi szezonnal kapcsolat­ban, hogy felhős, hűvö­sebb idő esetén kevés a szórakozási lehetőség. E gondon kívánt segíteni az Országos Idegenfor­galmi Hivatal és a Veszprém megyei Ta­nács az üdülőhelyi klub létrehozásával. A klub­ban az építész-tervező, Pózna Erzsébet és a bel­sőépítész Árkai Ágnes ót nagy közösségi teret alakított ki, büfét, olva­só- és kártyaszobát, já­téktermet és az automa­ta játékok termét, egy hatodik tér bensőséges hangulatú átrium köré szerveződik. A 18x27 mé­teres nagy közösségi tér kisebb-nagyobb terekké alakítható mobil válasz­fal elemekkel. A térelvá­lasztó falak alkalmi ki­állítások rendezésére is szolgálhatnak. A helyi­ségek légkondicionáltak. A szórakoztatáson kívül idegenforgalmi kiadvá­nyok értékesítése, infor­mációszolgáltatás és va­lutaváltás is feladata. Az épület előtt pedig a leg­kisebbeknek játszóteret is építettek. Postások, eladók, szobalányok Diákok a kereskedelemben és a szolgáltatásban A diákok szünidei munká­ja enyhít á vállalatok idő­szakos nyári munkaerőgond­jain, segítséget jelent a szü­lőknek a nyaralási költségek előteremtésében. Pedagógiai jelentősége sem elhanyagol­ható, hiszen munkára neve­li a fiatalságot. A kereske­delmi és szolgáltató vállala­tok az idén is örömmel fo­gadták azokat a fiatalokat, akik egy-két hónapra beáll­nak a pultok mögé, segítenek az árufeltöltésnél, vagy a szállodákban konyhai kise­gítő, londineri, takarítói, szobalányi teendőket látnak el. A fővárosban az idén mintegy 80 kereskedelmi és szolgáltató vállalat kínált nyári munkalehetőséget a diákoknak. A budapesti centrum áruházakban példá­ul a tavalyihoz hasonlóan mintegy 200-an dolgoznak 4, 6, illetve 8 órás munkaidő­ben. Az élelmiszerkereskedelmi vállalatoknál nagyobb a jö­vedelem, igaz, nehezebb a munka is. A HUNGARHOTELS fő­városi szállodáiban mintegy 70—80 diák dolgozik az idei nyáron, de várnak további jelentkezőket is. A szállodai kisegítő munkákat m fiatalok két és fél, háromezer forin­tért végzik havonta. Pest megyében az idei nyári szezonban mintegy 300 tanuló segíti a kiskereske­delmi vállalatok' és az áfészek munkáját. Munká­jukért a felnőtt dolgozókkal azonos bért kapnak. A Bala­ton-parti kereskedelmi háló­zatban is számos diák dolgo­zik a szünetben. A Csemege Vállalatnak azonban gondot jelent, hogy 21 balatoni ABC-áruházába — ahol ré­gebben minden nyáron 100 —120 egyetemistát és főisko­lást foglalkoztattak — az idén nincs kellő számú je­lentkező. Mindössze 50-—60- an vállalkoztak a nem köny­­nyű, de jó — a 6000 forintot is megközelítő — kereseti lehetőséget nyújtó munkára. Igaz, itt kevés a szabadidő, előny viszont, hogy a válla­lat a diákoknak szállást is biztosít. A nyári munkát vállaló diákok számára talán a leg» vonzóbbak — főként az üdü­lőkörzetekben — a szállodai és vendéglátói munkahelyek. A Mecsek vidéki Vendég­látó Vállalat például július közepétől augusztus végéig idényszállóként működteti a Pécsi Műszaki Főiskola 600 személyes kollégiumát, amelynek személyzetéből 25- en-diákok. A lányok takarí­tóként, a fiúk liftkezelőként, segédportásként egy műszak­ban dolgoznak, s keresetük mellé ingyenes étkezést is kapnak. A Baranya megyei Vendéglátó Vállalat 20 diá­kot alkalmazott a nyárra 4— 6 órás munkaidőben. Na­gyobb részük Harkányban -mozgóárusként kínálja a lán­­gost, kukoricát, fagylaltot,­­kávét, a többiek pedig a pé­csi önkiszolgáló éttermekben, bisztrókban dolgoznak kony­hai kisegítőként, edénylesze­dőként. Egyre több a példa arra is. hogy az úttörőtáborokban és kempingekben vállalnak munkát a diákok. A Mecsek vidéki Vendéglátó Vállalat több mint 20 kaposvári és pécsi középiskolást foglal­koztat a fonyódligéti úttörő­táborban konyhai kisegítő­ként. A diákok a két-három ezer forintos havi kereseten felül ingyenes szállást és tel­jes ellátást is kapnak a tó­parti táborban. A szolnoki tiszaligeti kempingben szol­gálatot teljesítő budapesti külkereskedelmi főiskolások a nagy nyári csúcsforgalom­ban a külföldi vendégek ügyes-bajos dolgait intézik. A TISZATOUR idegenfor­galmi hivatalnál elégedettek a munkájukkal, s ők is jól járnak, mert a pénzkereset mellett nyelvi tudásukat is csiszolhatják. A balatonal­mádi kemping vezetésével két egyetemi hallgatót bízott meg a Veszprém megyei Ide­genforgalmi Hivatal. Sok di­ák dolgozik rajtuk kívül is a strandokon és a kempingek­ben kapusként, mentősként és raktárosként. A tóparti — ma már több mint 1500 — szerződéses vendéglátóhe­lyen is mintegy 2000 fiatal családtag és szezonmilíikáf vállaló diák dolgozik. Sokhelyütt a „diák mun­kaerő” egyik legnagyobb fel­vevőpiaca a nyári idényben a posta. Szolnok megyében a Vásárhelyi Pál Közgazdasági Szakközépiskola diákjai áll­nak munkába a postahivata­lokban, vállalnak pénz-, le­vél-, csomag- és táviratte­­vábbítást. Vendégek és szállásadók Szolnok megye nem bővel­kedik idegenforgalmi neve­zetességekben. A külföldiek többsége csak átutazik a te­rületén. A többség, de nem mindenki, vannak — a becs­lések szerint évente több tíz­ezren —, akiknek a magyar­­országi úticéljuk között sze­repel Szolnok megye. Köztu­dott, hogy elsősorban a gyógyfürdőket látogatják szí­vesen. - Az NDK-ból és a Szovjetunióból jönnek leg­gyakrabban turistacsoportok hosszabb időre a megyébe. A nem • szocialista országok közül Ausztriából, NSZK- ból, az Egyesült Államokból, Kanadából, az utóbbi évek­ben már Ausztráliából is egyre több vendég érkezik, részben turistaként, részben rokonlátogatóba. Bár bővült a szállodahálózatunk az el­múlt években, az idegenfor­galmi idényben azonban a . külföldi vendégek többségé­nek nem jut hely a szállo­dákban. Magánemberek — köztük sokan, mint fizető­vendég-szolgálatosok adnak szállást az idegeneknek, hosszabb-rövidebb időre. En­nek a vendéglátásnak is megvannak a maga „játék­­szabályai”. Ezekről kérdez­­*tük a szakembert, Gyólai Jánost, a Külföldieket Ellen­őrző Országos Központi Hi­vatal főelőadóját, aki tizen­hat éve dolgozik ebben a munkakörben. — Azt tartják rólunk, hogy vendégszerető nép va­gyunk, de a saját magunk, a köz biztonsága és az itt tar­tózkodó külföldiek érdeké­ben nem mondhatunk le bi­zonyos rendszabályokról. El­sősorban arra kérjük a ven­déglátókat, akik pénzért ide­geneknek, legyenek azok kül­földiek vagy honfitársak, szállást adnak, ne mulasz­­szák el megnézni a vendé­gek személyazonosságát hi­telt érdemlően igazoló okmá­nyokat. Fordítsanak gondot arra is, hogy minden vendég neve bekerüljön a vendég­könyvbe. Bizonyára tudják, de talán mégsem felesleges újból elmondani, hogy fele­­lősségrevonás is lehet a mulasztás következménye. Bár ez már nem a rendőr­ség, hanem az adóhatóság dolga. Természetesen törvényeink értelmében nem csupán a szállásadónak, hanem a kül­földi vendégnek is vannak kötelezettségei, amelyről nem szabad megfeledkeznie, s a vendéglátónak is érdeke, hogy felhívja rá szállóvendé­ge figyelmét. A külföldieket (természetesen elsősorban nem az átutazókról van szó) megérkezésüket követő 24 órán belül be kell jelentkez­niük a lakhely szerinti illeté­kes rendőrkapitányságon vagy rendőrőrsön. A nap bármelyik órájában megte­hetik. Ünnep- és munkaszü­neti napokon, vagy akár éj­szaka is. A bejelentkezéshez nem kell más, mint a külföl­dieknek rendszeresített be­jelentőlap, az útlevél és a kiutazólap. Betegség vagy egyéb indokolt esetekben a külföldi állampolgár helyett a bejelentkezést tizennégy éven felüli hozzátartozója, vagy a szállásadója is meg­teheti. Ritkán fordul elő. hogy megfele.dkeznek vróla, vagy nem tudják, hogy ilyen kötelezettségük van, mert elkerüli figyelmüket a be- és kijelentkezőlap több nyelvű tájékoztatója. Így elvétve kell csak szankcióval él­nünk, ami egynapos késés­nél figyelmeztetés, kétnapos­nál bírság, a harmadik nap után szabálysértési eljárás. Ez utóbbi a külföldit és a magyart egyaránt érinti. Kijelentkezési kötelezett­ség nincs, csak a harminc napot meghaladó tartózkodás esetén. Ilyenkor a tartózko­dási engedélyt annak lejárta előtt negyvennyolc órával kell meghosszabbítani ná­lunk, a Külföldieket Ellen­őrző Országos Központi Hi­vatalban. Mindig a személyi körülmények alapján dön­tünk. Általában meghosz­­szabbítjuk a tartózkodási en­gedélyt, ha a kérés indokolt és ha van- miből az ittlét költségeit fedezni,.— fejezte be nyilatkozatát Gyólai Já­nos, a Külföldieket Ellenőr­ző Országos Hivatal főelő­adója. K. K. Külföldi magyar é nyelvtanárok továbbképzése Tegnap Debrecenben, a Tanítóképző Főiskolán meg­nyitották a külföldön ma­gyar nyelvet tanító pedagó­gusok továbbképző tanfolya­mát. A' Magyarok Világszö­vetsége és az anyanyelvi konferencia védnöksége ál­tal szervezett tíznapos to­vábbképzésen Angliából, Ausztriából, Belgiumból, Dá­niából, Finnországból, Hol­landiából, Kanadából, az NSZK-ból, Olaszországból, Svédországból és az USA- ból 54 tanító vesz részt. A tanfolyam hallgatói augusz­tus 7-én, a záróünnepségen munkájuk eredményességét igazoló, az anyanyelvi kon­ferencia által kiállított dip­lomát kapnak kézhez. Gondolatok a tégláról Ülök egy hivatalban, aho­vá behívtak (sőt behívat­tak). A levélből, amit szo­rongva bontogattam, végül is kiderült, hogy semmifé­le főbenjáró bűnt nem kö­vettem el, & nem hágtam át semmilyen szabályt. Mégis meg kell jelennem (óra, perc), mert a tanácsomat akarják „kikérni” bizonyos szakmai ügyben, illetve ka­matoztatni óhajtanák, amit fcz évek folyamán különbö- • ző alsó-, közép- és felsőfo­kú oktatás formájában az állam „beléminvesztált”. Ülök tehát a hivatalban — melynek packázásait Hamlet-korom óta ismerem —, s várom, hogy kamatoz­hassak. A hivatalnokok fé­sülik egymást, cipőt pró­bálnak, esznek, természete­sen dolgoznak is. Közük ve­lem például, hogy aki hí­vatott, momentán nincs bent. Valami dolga akadt. Nekem nincs egyéb dol­gom, tehát várok. Ülök és kibámulok a nyitott abla­kon. A hivatal udvarán vala­mit bontanak. Fiatal em­ber kezében kőműveskala­pács, kopott pufajkán tér­del és téglát pucol. Előtte régi, nagyméretű téglák, egyiken-másikon látni ké­szítőjének belepréselt ová­lis bélyegét, háta mögött halomba gyűlnek a gondo­san megtisztított fél, ne­gyed és háromnegyed dara­bok. Mert a kőműves, mi­után pontosan célzott kala­pácsütésekkel leveri a szép, egészséges téglákról a rákö­­vesedett maltert, nagy ív­ben a háta mögé dobja, hogy csak úgy puffan. S természetesen törik is. Mi­óta itt ülök, még mindegyik eltört. Pedig jóízűen dolgo­zik a mester, komótosan, akkurátusán, takarékos mozdulatokkal. Kopp-kopp. Énekelni lehetne hozzá. S aztán puff, hátra. Micsoda önpusztítás. Gogol kéziratait látom lángolni, s a - meghasonlott Van Gogh vásznait hasa­­dozni. ®Mert ez az ember alkot. Ilyen míves mozdu­latokkal csak alkotni lehet. Térden dajkálja a téglát, kabátujjával törli, épp csak rá nem lehel, s azután .... Nem, ezt nem lehet nézni. Elfordulok az ablaktól. Akit várok (óra, perc) nem jön. Aki behívatott, mert bizonyára szüksége van a véleményemre, elfelejtette, hogy élek. Lehet, hogy nem is fon­tos a fal, mely ezekből a téglákból épülne majd? S az. ügy sem, amelyhez én lennék most a tégla? Mester Attila Magyar írók küzdelme Sallai Imre és Fürst Sándor életéért magyar elilenl'orra­­dalmi hatalym 1931-ben a statá­rium kihirdetésével a dolgozók forra­dalmi mozgalmát', iIlletve a kommunista párt tömegbe­­lolyásának növekedését akarta megállítani. Amikor 1932 júliusában az illegális Kommunisták Magyarorszá­gi Pártja köt titkárát el­fogták, az országos méretű tiltakozás bizonyságát adta a kommunisták népszerűsé­gének: a Statárium Elleni Bizottság például két nap alatt tízezer tiltakozó alá­írást gyűjtött össze, és tett le az igazságügyminiszter asztalára. A rögtönbírásko­­dás bevezetésének igazi okát a baloldali írók tudatosítot­ták írásaikban, és a tilta­kozó mozgalmak szervezésé­ben is részt vettek. Nagy Lajos 1931-ben a kommunista Társadalmi Szemlében „Vigyázz, ha új­ságot olvasol/’ címmel maró hangú glosszában leplezte le a hivatalos sajtó hazug­ságait. A-’polgári radikális Századunkban írt cikke már címével utalt a statáriumot népszerűsítőkre: „Aki az akasztást szereti, rossz em­ber nem lehet”. A kommu­nista írók Front című folyó­iratában megjelent „Ha a puccs sikerült volna” című tárcacikke egy jobboldali puccskísérlet résztvevőivel szembeni elnéző bírói ma­gatartás bemutatásával bi­zonyította, hogy a hatalom urai csak a munkásmozgal­mat tekintik ellenségüknek, a statáriáilis rendelet elle­nük született. Kassák Lajos körének színjátszói a munkásszínpa­­dókon mutatták be azt a jelenetüket, melyben bank­­rablási kísérlet miatt ha­lálra ítélt munkanélküli munkásfiatal és jobbolda­li puccskísérletben részt ve­vő katonatiszt börtönéletét ábrázolták; nyilvánvalóvá téve, hogy mind az ítéletet, mind pedig a bánásmódot az osztályszempont határoz­ta meg. A Munka című Kassák-íolyóirat cikkei pe­dig tényszerűen, a politikai és gazdasági helyzet elem­zésével tárták az olvasók elé a hazai és külföldi fa­siszta erőknek a munkás­­mozgalom elleni tevékeny­ségét. Kassák és köre ugyanakkor — a Magyaror­szági Szociáldemokrata Párt égisze alatt, — mozgalmat kezdeményezett a munkás­szervezetek és a haladó polgárság közös „akcióbi­zottságának” létrehozására. A Jogos önvédelemből cím­mel kibocsátott felhívásuk­ban megállapították, hogy „a statáriális bíráskodás politikai eszköz a nyomorba és kétségbeesésbe jutott proletariátussal szemben.” Az MSZDP vezetőségétől várták és kérték a statá­rium elleni mozgalom szer­vezését. József Attila gyűjtőíve — a statárium, illetve Sallai Imre és Fürst'Sándor rög­tönítélő bíróság elé állítá­sa elten — megvan, s azon a következő írók aláírása szerepel az övé-után: Nagy Lajos, Gelléri Andor Endre, Remenyik Zsigmond, Majo­ros István, Farkas Antal, Molnár Ákos és Berda Jó­zsef. A képzőművészek kö­zül Kmetty János, Gráber Margit, Fenyő György, Be­­rény Róbert neve olvasha­tó az íven. Az aláírásgyűjté­si akcióban nagy számmal vettek részt az írók. Rad­nóti Miklós és Bálint György, valamint barátaik e tevé­kenységéről Radnól/né írja emlékező soraiban:'„A tát­rai •idilliből a budapesti fe­szültségbe értünk haza, ami Sallai és Fürst kivégzését megelőzte. Az ítélet elleni tiltakozásul aláírásokat gyűjtve jártuk az ismerősö­ket és Ismeretleneket is, de némi, szemeket felnyitó agi­­tációs eredménynél többet, sajnos, nem értünk el”. Tudni* kell azt, hogy e gyűjtői vek megfogalmazói, terjesztői, aláírásgyűjtői és aláírói egyaránt a rendőri üldözést, az ügyészi vádira­tot és a bírói ítéletet vállal­ták e ítéltükkel. Illyés Gyula és Szimoni­­desz Lajos — József Attila és Zsolt Béla társaságában — fogalmazta meg a statá­riális tárgyalás előtti utolsó tiltakozó röplapot. A Dolgo­zó polgárok! Munkások! Gondolkodó emberek! meg­­szólítású felhívásukban le­szögezték: „A politikai el­lentétek kötéllel váló meg­oldása ellen ma és bármi­kor minden érzéfclésünkikel és idegszálunkkal tiltako­zunk ... Legyen vége'' a problémák kötéllel való el­intézésének”! követelték. Végűi pedig akcióra szólí­tották fel: „Tiltakozzunk mindannyian az igazság­­ügyminiszternél a készülő akasztások, a halálbünteté­sek eliten!” A röplap Dóczi György (Radnóti bátyja) akasztott embert ábrázoló rajzával jelent meg. A rajz alatt: SEGÍTS! volt olvas­ható. E röplapból a rendő­rök Budapest külvárosaiból, Pécsről, Tatabányáról, Bé­késcsabáról és más helyek­ről küldtek példányokat a belügyminiszterhez. Az ügyészség bedig vádat emelt szerzői ellen ,*,sajtó útján elkövetett, a magyar állam és a magyar nemzet megbe­csülése ellen irányuló vét­ség” miatt. A három évig elhúzódó perben végül a Királyi Kúria Szimonidesz Lajost és József Attilát ta­lálta bűnösnek, és pénzbír­ságra ítélte őket, A statárium és a készülő politikai gyilkosság ellen kibontakozó széles hazai és külföldi tiltakozó mozgatom nem tudta lefogni a gyilko­sak kezét: 1932. július 29- én a Honthy-éra vérbírósága — saját törvényeit is fel­rúgva — halálra ítélte Sal­jai Imrét és Fürst Sándort; s az ítéletet azonnal végre­hajtották. E bűntett hatásá­ról személyes írói vallomások születtek. A kommunista harcostársak közül Gereb­­lyés László és Pákozdy Fe­renc osztálybosszúra és a harc továbbfolytatására fel­hívó verset int. Illyés Gyula a „barbár kísértetek” által előidézett „vad meggyaláz­­tatás” következtében benne feltámadó „testvérkapcsolat” érzését fejezte ki. Kassák Lajos, Kis Ferenc, Nádass József, Havas Endre és For­gács Antal búcsúverseiben a személyes és kollektív bánat és gyász szólalt meg. Radnóti Miklós a gyász órái­ban valiott érzéseiről majd egv évvel később, a Tört elégiában idézte a két ha­lottat: .. .életem emlékei közt két férfi lóg két durva bitón s apró hajakkal sodrott kötél foszlik a súlyuk alatt. prózaírók közül Gelléri Andor End­re Ukránok kivég­zése című novellá­jában mutatta meg — allegorikus formáiban —, hogy milyen társadalmi lég­körben folyt a küzdelem a két kommunista vezető életéént, s hogy milyen ha­tást . váltott ki kivégzésük. A magyar nemzet igazi érdekeit képviselő írók ki­állása Sallai és Fürst életé­nek védelmében a magyar irodalomtörténet megörökí­tésre és felmutatásra érde­mes eseménye. M, Pásztor József

Next

/
Thumbnails
Contents