Szolnok Megyei Néplap, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-03 / 154. szám

1982. JÚLIUS 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Kolozsvári vasutaskórus Szolnokon Tegnap délután Szolnokon, a MÁV Járműjavító művelő­dési központjában mutatko­zott be a Kolozsvári Vasúti igazgatóság énekkara. Á koncert előtti próbán be­szélgettünk Breazu Mircea­­val, az együttes karnagyá­val. — A vegyeskart megala­kulása, 1946 óta vezetem. Az együttesben kizárólag a vas­útnál dolgozó munkások, tisztviselők énekelnek, ösz­­szesen nyolcvanan. Reper­toárunk több mint 300 da­rabból áll. Szerepelnek ro­mán és magyar folklórfel­dolgozások, madrigálok, ope­­rakórus-részletek, mai szer­zők alkotásai, valamint moz­galmi dalok. — Milyen műsorral érkez­tek Szolnokra? — Reméljük, örömmel fo­gadja a közönség a Paraszt­lakodalom című népdalíel-Július közepétől ismét meg­rendezik Nógrád megyében a Magyarországon élő nem­zetiségiek kulturális hónap­ját. A gazdag programban szerepelnek nemzetiségi filmnapok, népművészeti és fotókiállítások, lesz szlovák és német nyelvű könyvkiál­lítás és vásár. Most először — magyarországi német nemzetiségi amatőr festőmű­vészek alkotásaiból — kép­zőművészeti tárlat is nyílik. A nemzetiségi hónap köz­pontja Rétság, eseményei­nek csúcspontja a bánki nemzetiségi fesztivál. dolgozást. Sajátos zenei meg­oldásokkal építkezik a Bal­lada, amely, úgy gondoljuk, igen érdekes kórusműnek számít. Éneklünk madrigálo­kat német nyelven, magya­rul szólaltatjuk meg Kodály Zoltán Esti dalát. A kon­certen bemutatkoznak kó­rusunk szólistái is. — A hangversenyre meg­hívás alapján érkeztek. — A házigazda, a Jármű­javító férfikara vette fel ve­lünk a kapcsolatot, ők küld­ték a meghívót. Külön öröm számomra, hogy egy orszá­gos vasutaskórus-találkozó résztvevői lehetünk. A szol­noki dalostársakat szeptem­berben várjuk Kolozsvárra. A Kolozsvári Vasúti Igaz­gatóság vegyeskara a ma kezdődő kétnapos kórusfesz­tivál délutáni hangverse­nyén lép újra közönség elé. Augusztus első vasárnapjá­nak reggelén a község fő­utcáján nemzetiségi együtte­sek vonulnak színpompás, dalos menetben a bánki tó víziszínpadához, ahol az er­dőkürti, vanyarci, nézsai, le­­géndi, nógrádsápi, mihály­­gergei táncosok és kórusok, szólisták adják elő őseik megőrzött, vagy újonnan fel­kutatott dalait, táncait. A találkozón fellép a szlovák és német szövetség központi együttese, valamint a Szlo­­vákia-szerte ismert losonci népi együttes is. Baranyai délszláv népköltés Magyar nyelvre fordítot­ták azt a 2300 sornyi dél­szláv folklórszöveget, ame­lyet egy Nicola Tordinac ne­vű boszniai pap gyűjtött a múlt század második felé­ben Pécsett és környékén. A dalok, elbeszélések zöme bal­káni eredetű, de akad kö­zöttük magyar vonatkozású és újabb keletű darab is, pél­dául egy Pécshez kapcsoló­dó hősi ének és egy Kos­­suthról szóló ballada. Tordi­­nacnak rokonai éltek a me­­csekaljai városban, hozzájuk jött, hogy tüdőbaját gyó­gyítássá. Két évig tartózko­dott hazánkban, ez idő alatt megismerkedett a Pécsett és környékén élő délszlávok dalaival, elbeszéléseivel, népszokásaival, s lejegyezte azokat. Nem sokkal később azonban meghalt — mind­össze harminc éves volt —, így már nem tudta kiadatni a gyűjteményét, amely végül is Zágrábba került. A zágrábi néprajzi intézet­ben őrzött kézirat fotókópiá­ját megszerezte Sarosácz György mohácsi múzeum­igazgató, a magyarországi délszálv folklór ismert ku­tatója, s magyar nyelvre ül­tette át a száz éve lejegy­zett horvát népköltési szö­veget. Nicola Tordinac egy leve­lében azzal indokolta bara­nyai folklórgyűjteményének szükségességét, hogy néhány évtized múlva már senki sem fog emlékezni a régi da­lokra, az ősi szokásokra. Ezt igazolta a mohácsi kutató érdekes kísérlete: a Tordi­­nac-gyűjteményben lévő szö­vegekből felolvasott azokban a délszláv falvakban, ahol annak idején gyűjtőjük meg­fordult, de már az idős em­berek sem ismerték a dalo­kat, elbeszéléseket. — f — Nemzetiségi találkozó Nóg rádban A népi kismesterségek művészete Kiállítás és díjkiosztás Siófokon Siófokon, a dél-balatoni kulturális központban Su­gár Imre, a Somogy megyei Tanács elnöke megnyitotta a Népi kismesterségek művé­szete című országos pályá­zatra érkezett legszebb mun­kákból rendezett kiállítást. Ezt követően dr. Nagy Lász­ló, a Népi Iparművészeti Tanács elnöke átadta a pá­lyadíjakat. Az értékmentő pályázat nagy érdeklődést váltott ki: százhatvanegy jelentkező küldte el hatszáznegyvenhat pályamunkáját. Két kategó­riában lehetett pályázni. Az első tárgykörébe faragott és festett bútor, vaskovács és egyéb fém-, bőr-, szűcs-, to­vábbá kékfestő munka tar­tozott. A második kategóriá­ba szaruból készült mun­kákkal, kulaccsal, mézeska­láccsal, hangszerekkel lehe­tett jelentkezni. A bíráló bizottság hetven­négy pályázó háromszázhar­mincegy munkáját javasolta kiállításra, majd a pályadí­jakat átcsoportosította és to­vábbi munkajutalmakat ítélt aoda. Az I. kategória tízezer fo­rintos művészeti díját Holló László budapesti népi ipar­művész kapta festett bútor­garnitúrájáért. A nyolcezer forintos első díjat a szom­bathelyi Geiger Lajos vette át tulipánmotívumos búto­raiért. A II. kategória nyolcezer forintos művészeti díját fő­városi népi iparművész há­zaspár — Honfi Péter .és Honfiné Mihalovics Ildikó kapta, ök ízléses bőr hasz­nálati tárgyakat küldtek a pályázatra. A hatezer forintos első díjban Pánczél Attila buda­pesti népi iparművész része­sült, aki bőrből vágja ki öt­letes bábfiguráit. Mindkét kategóriában 2— 2 második, illetve harmadik díjat osztottak ki. Tízen munkajutalomban részesül­tek. A pályázatot kiíró szervek "úgy határoztak, hogy ezen­túl minden harmadik évben —•. legközelebb 1985-ben — meghirdetik az országos Né­pi kismesterségek művészete című pályázatot. Tanév után — új feladatok előtt Miközben a megye csak­nem hetvenezer kisdiákja, középiskolása, szakmunkás­­tanulója már javában vaká­ciózik, pedagógusaik, iskola­­vezetők, szakfelügyelők, s az oktatásügy irányítói értük, róluk vitatkoztak a héten megtartott tanévzáró érte­kezleten. A közoktatás korszerűsíté­sének több éve tartó folya-, matában jelentős helyet fog­lal el a lezárult 1981—82-es tanév. Befejeződött az óvo­dák szervezeti összevonása, az általános iskolákban —az orosz nyelv kivételével — teljessé vált az új oktatási­nevelési tervek bevezetése, a demográfiai hullám nagy létszámú évfolyamai már al­só tagozatosok, a gimnáziu­mokban életbe lépett a fa­kultatív oktatás, véget ért az ötnapos tanítási hét kísérle­ti szakasza, a tavaszi neve­lési értekezleteken pedig tár­sadalmi fejlődésünk szem­pontjából igen fontos kér­désről. a gyermek- és ifjú­ságvédelem helyzetéről, a to­vábbi teendőkről tanácskoz­tak a tantestületek. A tel­jesség nélküli felsorolásból is látszik mozgalmas, nehéz tanévet zártak az oktatási intézmények. S ha nem is gondoktól mentesen, alapjá­ban véve eredményesen tel­jesültek a kitűzött feladatok. Az óvodák munkájában je­lentős változást hoztak az összevonások, amelyek révén több gyermekintézmény ke­rült egy igazgatóság alá. A tapasztalatok szerint egysé­gesebbé vált a pedagógiai tevékenység, hatékonyabbá az óvónők munkájának se­gítése, ellenőrzése, értékelé­se, zökkenőmentesebb lett a helyettesítések megszervezé­se. A tartalmi munka javu­lását segítette emellett, hogy tovább csökkent — 3,3 szá­zalékról 2.7-re — a képesítés nélküli óvónők aránya, s az óvodai helyek növekedése, valamint a gyermeklétszám stagnálása következtében enyhült a zsúfoltság. A gyermekintézmények tar­talmi munkájának további javulása örvendetes tény, no­ha meg kell jegyezni, hogy a tanítók, korábban sem igen panaszkodtak az óvó­nők munkájára, s megyénk­ben szerencsére nem terjedt el az ,-,iskolai módszerekkel” való óvodai nevelés sem. Amit mégis számon kérnek ezektől az intézményektől az iskolák, az oktatásügy irá­nyítói, az ötévesek, s első­sorban a cigánygyerekek szé­les körű óvodáztatása. Me­gyénkben az ötévesek 97,7 százaléka óvodában készül az iskolára, a cigánygyere­keknek viszont csak 83,2 szá­zaléka. Az arányok jobbak ugyan az országos átlagnál, de jelzik a további teendő­ket is. A tapasztalatok szerint az óvodából kimaradó — rend­szerint veszélyeztetett hely­zetű gyerekek sikertelenül kezdik meg iskolai tanul­mányaikat, elsősorban közü­lük kerülnek ki az osztály­­ismétlők. Súlyos, megoldás­ra váró gond az elsősök 5,1 százalékos lemorzsolódása. Reprezentatív felmérések ké­szültek a megye általános iskoláiban, amelyek az alap­készségükben nyújtott telje­sítményeket vizsgálták. A végkövetkeztetés: „azokkal az . alapkészségekkel, ame­lyek egy újabb osztályfoko­zatba jutáshoz, illetve az ál­talános iskolát végzett ta­nulókkal szemben támasz­tott követelmények elérésé­hez szükségesek, a tanulók 20 százaléka nem, vagy na­gyon hiányosan rendelkezik”. A tankötelezettségi tör­vény azt mondja ki, hogy 16 éves korig el kell végez­ni az általános iskolát, ez egyben azt is jelenti, hogy a tanulóknak el kell sajátíta­niuk a tantervi követelmé­nyekben meghatározott is­mereteket. Még akkor is ezt várja el a társadalom az ál­talános iskolától, ha na­gyon jól tudjuk, nem köny­­nyű a pedagógusok dolga, nagy létszámú osztályokban, változó tananyagot — bár most már csaknem befejező­dött az új dokumentumok bevezetése — kell megtaní­tani a különböző adottságú, felkészültségű diákoknak. örvendetes tény viszont, hogy a pedagógusok döntő többsége „megbarátkozott” az új oktatási-nevelési ter­vekkel, a tankönyvek meny­­nyiségi és minőségi többlet­terhe mellett egyidejűleg ké­pesek a módszertani meg­újulásra ig. Valamennyi is­kolatípusban — néhány tan­könyv kivételével — általá­ban elismeréssel szólnak a nevelők az új dokumentu­mokról. Az 5+2 kísérletben az or­szág háromszáz — köztük megyénkből több mint tíz — oktatási intézménye vett részt. A kezdeti nehézségek, s a meglevő gondok — a pedagógusok jövedelmének csökkenése, az öt tanítási nap leterheltsége, a hétvég} közművelődési programok hi­ányosságai — ellenére is ál­talános tapasztalat, hogy népszerűségnek örvend az ötnapos munkahét a neve­lők, diákok, s a szülők kö­rében is. A gondok megol­dásán jelenleg dolgoznak' az illetékes szervek, a SZOT például állásfoglalást adott ki, amelyben a művelődési intézményeket, s az ősztől tavaszig többnyire kihaszná­latlan üdülőket hétvégi csa­ládi programok szervezésé­re sarkallják. A művelődési intézményeknek — mint azt az országgyűlés tavaszi ülés­szakán is meghatározták — nagyobb szerepet kell vállal­niuk a hétvégi szórakozási, művelődési lehetőségek meg­teremtésében. Annál is in­kább szükség van erre, mi­vel az öt napra zsúfolt tan­rend nagyobb megterhelést okoz a diákoknak, a tantervi követelmények ugyanis vál­tozatlanok maradnak. Az viszont korántsem ma­radhat változatlan, hogy mi­lyen szinten, minőségben tesznek eleget ezeknek a fel­adatoknak al fiatalok. A tár­sadalom egyre nagyobb fi­gyelemmel kíséri a pedagó­gusok munkáját, de egyre növekszenek az iskolával szemben támasztott igények is, hiszen a felnövekvő nem­zedék felkészültségétől, em­beri magatartásától, alkotó­­készségétől függ jövőnk ala­kulása. S ez korántsem ígér könnyen elérhető, lát­ványos sikereket, hiszen a társadalmi, gazdasági > éle­tünkben végbement változá­sok. a felgyorsult tudomá­nyos-technikai haladás olyan új helyzetet, követelménye­ket teremtett, amelyet csak alapos tudással felvértezett, önművelést igénylő szakem­ber tudhat teljesíteni. Éppen ezért tűzte ki a 80-as évek legfontosabb közoktatási fel­adatául az MSZMP Közpon­ti Bizottsága idén áprilisi ülésén az új követelmények­hez való felzárkózást, a mun­ka minőségi, tartalmi javí­tását. Tál Gizella A Kodály-centenárium * tiszteletére július 17—22. kö­zött hazánkban, Kecskemé­ten, az^ Erdei Ferenc Műve­lődési Központban tartja 37. közgyűlését az UNESCO Nemzetközi Zenei Tanácsa keretében működő Féidéra­­tion Internationale Des Jeu­­nesses Musicales (Ifjú Zene­barátok Nemzetközi Szerve­zete). A szervezet munkájá­ról, valamint a közgyűlés fesztiválprogramjáról pénte­ken Klenjánszky Tamás, a magyar szekció főtitkára, a nemzetközi szervezet alelnö­­ke tartott sajtótájékoztatót a zeneművészek klubjában. Az UNESCO Nemzetközi Zenei Tanácsa összesen 17 szervezetet és zenei kutató­­intézetet egyesít, amelyek zenei műfajok, illetve köz­vetítési formák szerint tö­mörültek. Közülük az egyet­len általános jellegű szerve­zet a FIJM, amelyet belga és francia szakemberek hív­tak életre 1945-ben azzal az alapcéllal, hogy a fiatalok és az értékes zene kapcsola­tát elmélyítse, továbbfejlesz­­sze, és segítse a fiatal elő­adók, pedagógusok, muzsi-' kusok felkészülését a pályá­ra. A FIJM különféle isme­retterjesztő hangversenyeket kezdeményez, ifjú művészek cserefellépéseit bonyolítja le, nyári kurzusokat, zenei táborokat, szakmai találko­zókat rendez. Tevékenységét nem korlátozza egy műfajra, hanem valamennyi zenei ki­fejezési formában a színvo­nalas alkotások irányába kí­ván orientálódni. Ezért nem­csak a komoly zenével fog­lalkozik, hanem például a dzsesszel, a szórakoztató ze­nével és a folklórral is. Magyarország 1965-ben csatlakozott a szervezethez, amelyben jelenleg 36 ország ifjúsági zenei életét képvise­lik szakemberek. A mostani közgyűlésre 30 tagországból mintegy 80 küldöttet várnak, valamint megfigyelőket a Szovjetunióból, az NDK-ból, Kínából, illetve Kolumbiá­ból, Peruból és Egyiptomból. Ez utóbbiak jelenlétének azért örülnek különösen, mert a jelenleg Európa-köz­­pontú szervezet szeretne a jövőben a harmadik világ országaival intenzívebb együttműködést 4eremteni. A közgyűlés legfontosabb fel­adata az ENSZ és az UNES­CO 1985-ös ifjúsági évéhez kapcsolódóan egy, a zene va­lamennyi műfaját és közve­títési formáját átfogó, a mű­vészeket, kutatókat, pedagó­gusokat és szervezőket moz­gósító, és egyúttal a fiatalok sajátos igényeit és gondjait figyelembe vevő olyan hosz­­szú távú akcióprogram ki­dolgozása. amelynek megva­lósításában a különböző if­júsági szervezeteket is be­vonva, valamennyi nemzet­közi zenei* szervezet részt vesz majd. Július 17-én, a közgyűlés ünnepélyes megnyitását kö­vetően a Jeunesses Musicales nemzetközi kórusa ad hang­versenyt Erdei Péter vezény­letével. A tanácskozások ide­je alatt, a közgyűléshez csat­lakozó fesztiválprogram ke­retében esténként koncerte­ket rendeznek, amelyeken zenei versenyeken díjat nyert külföldi és magyar művészek, fiatal kortíáis­­zenei, népzenei és rock­együttesek lépnek fel. Két hangversenyt is a mai ma­gyar zene alkotásaiból állí­tottak össze. Egy másik koncerten az 1882-ben szü­letett zeneszerzők: Kodály, Malipiero, Sztravinszkij és Szymanowski emléke előtt tisztelegnek. Július 22-én, a fesztivál záróhangversenyén a FIJM világzenekara és nemzetközi kórusa Hiroyuki Iwaki vezényletével Haydn, Kodály és Sztravinszkij egy­­egy művét szólaltatja meg. A Budavári Te Deum szólis­tái, Kincses Veronika, Jász Klára, Molnár András és Kenesey Gábor lesznek. A világzenekar és a nemzetkö­zi kórus 20-án Pécsett, 23-án pedig Budapesten, a Zichy­­kastélyban szerepel. A pécsi hangversenyt a televízió, a kecskemétit pedig a rádió egyenes adásban közvetíti, a szereplésekről a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat felvételt készít. t A Kodály-centenárium tiszteletére Az ifjú zenebarátok közgyűlése

Next

/
Thumbnails
Contents