Szolnok Megyei Néplap, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-12 / 136. szám

1982. JÚNIUS 12.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

Vállalkozási kedv Jászberényben

Régi mesterségek, új mesterek

Hordágytól a helikopterig

Dr. Andics László; a Budapesti

Mentőszervezet vezető főorvosa 1975—80 között a Szolnok megyei (mentőszervezet munkáját irányította. Pályakezdéséről, a Szolnokon töltött évekről, mostani feladatairól kérdeztük.

— Orvosnak készült, de érettségi után nem vették fel az egyetemre, hát, beállt a mentősökhöz. így kezdődött a szolgálat 20 éve.

— Az első szolMég meg sem jelentek a rendeletek, a pesszimisták már tele voltak aggodalommal: mi lesz ebből? Kitör a magyar vállalkozási kedv és a fél ország maszekolni fog. A legjobb szakemberek hagyják majd faképnél a nagyüzemet. Törvény szentesíti a legképtelenebb vállalkozásokat is. Életteret kapnak a konjuktúralovagok, és így tovább, és így tovább.

Eltelt néhány hónap és kiderült, hogy nem eszik olyan forrón azt a kását, nem érkeznek ezerszámra a kisipari kérelmek, nem tornyosulnak a cégbírósági bejegyzésre váró társasági szerződések. Szóval nem kezdett maszekolni a fél ország. Sőt! Ügy tűnik a nagyüzemek várakozó állásponton vannak. Még nem túl sok vállalati. szövetkezeti keretek között létrehozott társulást, munkaközösséget jegyeztek be a cégbíróságok.

Az utóbbi hónapokban jó- néhány szakmai tanácskozáson, többek között közelmúltban a megyei jogásznapon is elhangzott, hogy voltak bizonytalanságok, félreértések az új gazdálkodási formák körül. A tétovaság- nak több oka volt. Késtek az alapvető rendelkezést követő részletszabályok, enyhén szólva kissé foghíjas volt a tájékoztatás, a tanácsadás megszervezése. A vállalkozásoknak tágabb teret adó lehetőség még azokat a hivatalokat, hatóságokat is felkészületlenül érte. amelyeknek a működési engedélyéről dönteniük kellett.

Társulás vállalaton belül

Ma mi a helyzet? Egyértelművé, egységessé kezd-e válni a jogszabályok értelmezése és alkalmazása? Milyen érzékelhető jelei vannak a vállalkozó kedv növekedésének? Segítik-e, és ha igen, hogyan az ésszerű kezdeményezéseket azok, akiknek a jog a munkaeszközük s a törvényes feltételeket számon kérik. A válasz keresésének színhelye: Jászberény.

— Kétségtelen, hogy az év első hónapjaiban lépéshátrányban voltunk, — ismerte el dr. Mihályi István, a városi tanács vb-titkára. — Vártuk a végrehajtási utasításokat, a megyei tanács állásfoglalását. Lassan mindent megkaptunk és a kép kezdett tisztulni. Az új gazdasági formák feltételeit jól ismerő szakembereket hívtunk meg a jogi egyetemről, a KlOSZ-ból, a városban dolgozó jogászokra is számíthattunk bizonyos vitás kérdések tisztázásában. Túl vagyunk a kezdeti bizonytalanságon. Igáza volna, ha azt mondaná, hogy épp ideje.

— Miben voltak bizonytalanok? Volt olyan kérelem, amelyben' nem tudtak dönteni?

— Például: Nem olyan régen vált egyértelművé, hogy nem lehet elutasítani kisipari kérelmet azzal az indokkal. hogy nincs rá szüksége a városnak, vagy nem azon a területen van rá igény, amit a kérelmező kiválasztott. Számoljon ő maga a konkurenciával, a versenytársakkal, legyen a vállalkozó kockázata, hogy meg tud- e élni. vagy sem. Megszűntek a korábbi szigorú megkötések. A mű ködési engedélyhez erkölcsi bizonyítvány kell és szakképzettség, de az sem minden esetben. És mondanom sem kell, hogy ha a tevékenységnek üzlet vagy műhely a feltétele, akkor szükség van a szakhatóságok által engedélyezett helyiségre vagy épületre.

— Megkezdődött a versenyfutás a jófekvésű területekért, beépítetlen kapualjakért, foghíjakért?

— Tolongásról szó sincs, — mondta Zajovics András, a műszaki osztály vezetője.

—- Hiúsult-e meg vállalkozás amiatt, hogy a tanács a kiszemelt területen nem tudott. helyet biztosítani?

— Két kérelmezőnek volt és van is ilyen gondja. Az egyik pecsenyesütőt szeretett volna építeni a kőhíd környékén. Megteheti, de csak ideiglenes jelleggel. A hidát ugyanis szélesítik, korszerűsítik, s egy év múlva szükség lesz arra a területre. A másik kérelemnek pedig egész egyszerűen a józanész mondott ellent. Nem járulhattunk hozzá, hogy tömeges építkezés kellős közepén szeszesitalt árusító büfé nyíljon.

— Akad ilyen kérdés is, de ez a jellemző. Tulajdonképpen szót sem érdemelne. A vállalkozások megkönnyítése egyértelműen a város javát szolgálja. — Nagygyörgy János, a termelési ellátásfelügyeleti osztály vezetője a példák tucatját sorolta. Néhány a sok közül: — Eddig senkinek sem jutott eszébe, hogy a pelyhesparti lakótelepen is szükség lenne egy kulturált kis falatozóra, ahol olcsó, változatos egytálételeket kínálnak. Egy fiatalember, a pelyhespartiak örömére, fantáziát látott benne. És ha hiszi, ha nem, egyik napról a másikra elkezdtek újjáéledni a kihalónak hitt régi mesterségek. Van már a városban kötélverő, mézeskalácskészí'tő, ostorkészítő, tímár mester (korában bőrkikészítésre nem is adhattunk engedélyt), újabb szűcsműhelyek nyíltak. Nem kell bizonygatnom, hogy ma, amikor a bőrviselet a reneszánszát éli, mekkora szükség van rájuk. A szállításban is hallatlanul fellendült a kínálat. Már tíz gépjárművel rendelkező bérfuvaros van a városban.

— Ügy hallottam, hogy az ő működési területük körül voltak bonyodalmak.

— Felvetődött, hogy a megyehatár közé korlátozható e mozgásuk. Kiderült, hogy nem. De van itt más jogszabályi bukfenc. Az ipartörvény előírja, hogy a működési engedély kiadásától számított fél éven belül a kisipari tevékenységet el kell kezdeni. Egyszer adható újabb féléves haladék, utána az engedélyt vissza kell vonni. Márpedig jelenleg az országban új gépkocsihoz egy osztandó alatt aligha lehet hozzájutni.

Lópatkoló kerestetik

i

— Milyen mestereket hiányolnak a városban?

— Elkelne egy lópatkoló. Kutatunk is utána. Nagyon üdvös lenne, ha a kőművesek minél többen látnák be, hogy a fusizással járó rizikó nélkül nyugodtan és legálisan, dolgozhatnának, ha működési engedélyt kérnének.

S egyáltalán az építőiparral kapcsolatos minden szakmában örömmel vennénk a vál- 'alkozásokat.

. Nagy Györgynek, a Városgazdálkodási Vállalat igazgatójának volt is egy jó hite: — Megalakult cégünkön belül három vállalati lakás- karbantartó gazdasági munkaközösség. Remélem, hogy mire ez a beszélgetés nyomtatásban megjelenik, már dolgozhatnak is. Csak a cégbírósági bejegyzés -hiányzik., az öt szobafestő és a négy vízvezetékszerelő készen áll.

— És a kőművesek?

— Az a feltevésem, hogy ők már erre a szezonra lekötötték minden percüket, de bízom benne, hogy a vállalat harminc kőművese közül ősszel már többen, társulni fognak. Meggyőzi őket a vállalkozás sikere. Rájönnek, hogy törvényes keretek között dolgozni, nemcsak hogy biztonságosabb, de meg is éri.

— Ennyire biztos a sikerben?

— Igen. A munkaközösség megalakítását ezért kezdeményeztem. Meggyőződésem, hogy mindenki számára előnyös lesz. A megrendelővel kezdem: a fusizó'kő- műves, festő, szerelő nem tud garanciát vállalni, sokszor még anyagot beszerezni sem, kénytelen a megrendelő utána szaladgálni. A csillagászati árakat pedig hadd ne részletezzem. Előnyös a munkaközösség tagjainak is. Nekik „csak” dolgozniuk kell, az anyagról a szállításról és arról, hogy legyen rendszeresen munkájuk mi gondoskodunk. Nem munkabért, hanem munkáért fizetünk. Lehetőségük lesz arra, hogy például nagyobb megrendelés esetében mondjuk három hétbe sűrítsék főfoglalkozásukban a munkaidejüket, a megmaradó héten pedig a munkaközösség tagjaiként, tulajdonképpen maszekéinak.

Intézményesített

szemétguberálás

— És mi az előnye ebből a vállalatnak?

— Nem kevés kötelezettségünk van a város iránt, amit nem tudunk maradéktalanul teljesíteni a napi nyolcórás munkaidőben.

Mást ne mondjak: ezeket a kis csapatokat szeretnénk felkészíteni a tíz-húsz éve épült tömblakások felújítására. Egyébként a szervezés nekünk is hoz valamit a konyhára, a munkadíj pedig amit nekik fizetünk nem terheli a bérszínvonalat.

— Ügy hallottam, hogy a lakáskarbantartó munkaközösség mellett, szeretnének más profilú társulásokat is létrehozni vállalaton belül. Kissé bizarnak tűnő ötlet, amit a városban beszélnek a szemét válogatók leendő munkaközösségéről.

— Mondja csak ki nyugodtan: a szemét guberálást is szervezetté szeretnénk tenni. Védőruhát biztosítanánk azoknak, akik vállalnák, hogy a szemétből kiválogatják a papírt, a fémet, az üveget. A leadott hasznosítható hulladékért fizetnénk is. S ez még nem minden. A maradék szeméttel könnyebben tudnánk bánni. Komposztálható lenne és jól hasznosítható. De szeretnénk az utcaseprőket is. megnyerni, hogy munkaidő után vállalják az üzletek előtti takarítást, amely hivatalosan már nem az ő dolguk. A vágott virágokat termesztő kertészetünket is szívesen kiadnánk közösséget alakító vállalkozó kedvűeknek. És sorolhatnám még. Tengernyi lehetőséget és hadd tegyem hozzá, hogy jó üzletet is látok a hiányzó munkaerőt pótló gazdasági társulásokban.

gálát éjszakáján — úgy két- három óra között — vonatgázoláshoz hívtak. Szakadó esőben körülbelül három-* négy kilométert gyalogoltunk a nyílt pályán a baleset helyszínére. Ott feküdt egy agyonroncsolt ember a sínek között. Iszonyatos élmény

egy tizennyolc éves fiatalember számára, aki addig halottat sem látott. Három évig, évente jelentkeztem az egyetemre. Közben képesített mentőápoló lettem, eszembe sem jutott más munkaterületet választani. Aztán felvettek a Pécsi Orvostudományi Egyetemre, ahol természetesen — miután ilyen irányú előképzettséggel rendelkeztem — a sürgősségi betegellátással foglalkoztam, nyaranta pedig tovább men- tőztem. Harmad-negyedéves medikus koromtól egyre tudatosabban készültem a mentőorvosi pályára, a szjgorlóévben mentőtiszti munkakört lehetett vállalni. Ez már mentőorvosi feladatokat jelentett, csak még nem diplomás orvosként. N-em volt kétséges, hogy az avatás után is mentőorvos maradok.

„Szakmát szervezni”

— 1975-ben, 31 évesen

kértek föl a Szolnok megyei mentőszervezet vezetésére.

— Nem lelkesedtem különösebben az ötletért, mert tudtam, hogy ez nagyrészt szervezői, irodai munkát jelent, és a fiatal orvos inkább a betegek közelében érzi jól magát. Másrészt csábított a gondolat, hogy a megyei' menőszervezés mellett van más, szakmai lehetőség is: Szolnok megyében a mentés — mint orvosi szakma — nem állt olyan szinten, mint az országban már egy-két helyen. Nem volt kivonuló mentőorvosi ügyelet, csak munkanapokon dolgozott — napi tíz órában — kivonuló esetkocsi orvossal, illetve mentőtiszttel. A lehetőségek reális felmérésével kínálkozott a feladat: „szakmát szervezni”, és ez már orvosi munka. ElvállalIsmerjük, milyen szűk, mostoha, korszerűtlen körülmények között működik a megyeszékhely mentőállomása. A mentők tevékenysége akkor csupán betegszállításra szorítkozott. Nem voltak hozzászokva, hogy el lehet látni egy beteget, be lehet szállítani a kórházba úgy is, hogy közben jelentős beavatkozást végzünk, eljutunk a gyógyítás, a kezelés bizonyos fázisába.

Mégis, egy sor körülmény szerencsésen közrejátsozott, amelyek miatt kedvem leltem a munkában. Nagyon gyorsan kaptunk egy Mercedes rohamkocsit, jó technikai felszereltséggel' dolgozhattunk vele. Az orvosok is érdeklődni kezdtek a városban a mentés iránt, megszerveztük a 24 órás orvosi szolgálatot.

Kigyulladt a mentőautó

— És a főváros milyen feladatot tartogatott?

— Ez az ország többi mentőszervezetéhez képest

„nagyüzem”. Budapesten a bejárókkal együtt naponta több mint két és fél millió ember közlekedik, dolgozik, él. Százharminchét futómentőkocsink van, hasonlítsuk össze Szolnok megye 440 ezres lakosságával és negy- venegynéhány mentőkocsijával. A fővárosban naponta 1100—1300 esetben kell kivonulni, ebből az azonnali mentőfeladat 250—300, a többi betegszállítás. Ez a csaknem háromszáz mentés elég nagy szám. A mi irányításunk alá tartozik a légi betegszállítás és az egész országra kiterjedő légi mentés. Van három Mercedes rohamkocsink és további négy kiemelt, rohamkocsi szintű mentéstechnika, csak nem Mercedesben. Ez a „felállásunk”.

— A munkakörében milyen arányban oszlik meg az irányítás, a szervezés és a kifejezett orvosi — mentőorvosi — tevékenység?

— Az apparátus összefogása jelentős mértékben igénybe veszi az embert. Naponta személyesen beszámoltatom a reszortfelelősöket, a központi irányítócsoport főnökét, aki huszonnégy prán keresztül felelős az operatív irányításért. Elmondják az országos rendkívüli eseményeket is, beszámolnak a légi mentésről, a speciális programokról, a szakmai kérdésekről. A napközbeni dolgokat pedig folyamatosan figyelemmel kísérem, elég sok időt töltök az operatív irányításban. Magyarul: mindenről tudnom kell. Közben persze nem szakadhatok el a szakmától. Éppen az elmúlt évben tettem urológiai szakvizsgát. Ez egy korábbi indíttatású úgynevezett ..magánprogramom” volt. Meg is kérdezték, mi szükségem rá. Elmondok egy esetet: az elmúlt télen éjfélkor kimentünk a rohamkocsival az Attila útra egy kettős gázoláshoz. A kocsi lámpaféBeszélgetés dr. flndics Lászlóval, a Budapesti Mentőszervezet vezető főorvosával

nyénél dolgoztunk, két súlyos eszméletlen sérültet láttunk el, amikor egy Zsiguli belerohant a Mercedesünkbe. A mi autónk kigyulladt, a Zsiguli utasa meghalt. Ha egy fél perccel előbb érkezik, akkor bennünket ken oda. Mi van, ha például le kell vágni az egyik lábamat? Én akkor is orvos akarok maradni, ha fizikailag már nem tudom ellátni a mostani feladatkörömet. Kell, hogy legyen olyan orvosi szakmám. amivel be tudok ülni egy rendelőbe.

— Szerencsére még egészen más gondok foglalkoztatják. Éppen Pestre kerülésekor kezdődött a „helikopterprogram”.

— Amit teljes hatáskörrel megkaptam. Rendkívül izgalmas feladat. Magyarországon nincs közvetlen tapasztalata a helikopteres mentésnek. Tudtuk, hogyan csinálják a különböző országokban, de nem tudtuk, hogyan kell nálunk megszervezni. A földi mentést ugyanis olyan jól megszerveztük, hogy ma az országban harminc kilométeres sugarú körökben mentőállomások működnek. Éppen ezért éveken át vitatták: kell-e nekünk egyáltalán a helikopteres mentés. 1980- ban megjött két helikopterünk, most érkezik a harmadik. Túl vagyunk egy csomó olyan bevetésen, amelyek alkalmával ezzel a technikával dolgoztunk. Be tudtuk bizonyítani, milyen nagy szükség van a helikopterre. A legfrappánsabb bizonyítékot éppen az egyik legelső bevetésünk szolgáltatta, — azt hiszem ezzel sok ellenzőt meggyőztünk. Egy sárkányrepülő lezuhant a budai hegyekben, kocsival megközelíthetetlen helyre, egy hegyoldalra. Nyolc perc alatt értünk oda Budaörsről a helikopterrel. Nem is tudtunk leszállni. A pilótánk odafüg- geszkedett úgy másfél méterre a talajhoz, kiugráltunk a gépből. Pillanatok alatt elláttuk a nagvon súlyos sérültet, és biztonságosan elszállítottuk.

Iz árokparton neu kérhetek konzíliumot

— Kitűnő kondícióban van fizikailag, szellemileg, idegileg egyaránt.

Ez abból ered, hogy egyrészt a helikopteren, másrészt a rohamkocsin rendszeresen teljesítek szolgálatot, ilyen értelemben saját magam beosztottja is vagyok. Nem is tudnám másként csinálni. Szükségem van arra, hogy hetente legalább pár órában találkozzam azokkal a betegekkel, akikért mint „szervező” tevékenykedek. Mondták, akkor látnak kipihentnek, amikor „kocsizom”.

— Közvetlen közelről éli át a mindennapok tragédiáit egy-eg.y szolgálat alatt. Átdolgozott éjszaka után felelősen dönteni, szervezni, megértőnek lenni . . . Meddig lehet ezt bírni?

— A jelenlegi statisztika szerint a mentőorvosok átlagéletkora 54 év. Nem túl biztató. Kétségtelen, hogy a zűrösebb feladatok megoldása azonnal megválaszolandó kérdéseket vet fel „oöakinn” is. De ennek a szakmának éppen ez a szépsége — és az átka —. hnnv az árokparton nem kérhetek kbnzíliumot. nincs lehetőség kivárni a nálam okosabb tanácsát.

Egri Sándor

K. K.

tam.

Különböző apróbb lakatos és asztalos munkákat végez a SZOLTISZ szolnoki Várkonyi térj barkácsmühelye. Havi forgalmuk meghaladja az 50 czer forintot