Szolnok Megyei Néplap, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-08 / 132. szám
■ 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. június 8. Vitorla nélkül, korhadó tetővel Avagy: meddig pusztul a másfélszáz éves kunhegyesi szélmalom? Ma már bármennyire is hihetetlennek hangzik, a múlt század kilencvenes esztendeiben, de még a századforduló táján is a korabeli írások hét szélmalom létéről adtak hírt Kunhegyesen. Sőt a templom mögött, a hajdani Holt-Tisza meder helyén húzódó Kákát éren még vízimalom is dolgozott. Ismeretlen aranykezű építője olyan ügyesen helyezte el a hatalmas fakerekeket, hogy akár északról, akár délről folyt a víz, a molnár így is, úgy is tudott őrölni. Számtalan, helyi anekdota őrzi a hatalmas monstrumok erejét, nagyságát, csodálatra méltó teljesítményét. Az egyik legfurcsább történet ahhoz a szélmalomhoz fűződik, amelyik hajdanán túl a vasúton, a jelenlegi tisza- szentimrei, tomajmonostori út mellett állt. Egy környékbeli pásztor szamárháton, félzsáknyi őrölnivalóval állított be 1900 táján a molnárhoz. Kissé tanyáznia kellett, mivel szél egy fia sem lengedezett, noha a vitorlák felvász- nazva, lefékezetlenül várták, hogy a sorsuk jobbra forduljon. Mivel erre kilátás sem adódott — emberünk a tiltó szavak és az intelmek ellenére — jószágát kötőfékjénél fogva jó erősen az egyik elérhető “ritorlaszálhoz kötötte, mondván innen aztán el nem szalad a csökönyös állat. Hogy jobban teljék az idő, a tulajdonos leült disku- rálni a többi várakozóval a közeli akácos szélére. Ahogyan az Alföldön lenni szokott ezekben a kánikulai napokban, hirtelen szél kerekedett, és az ücsörgők arra lettek figyelmesek, hogy a jámbor hosszúfülűt lassan a levegőbe emeli a vitorla. Noha derekasan kapálózott őkel- me, az erőviszonyokat tekintve, nem képezett a forgó kerékkel azonos súlycsoportot, és a rugdalózás csak arra használt, hogy két és fél, három méter magasból az elszakadt kötőfék miatt lezuhanjon. A csacsi ezzel be is fejezte a földi pályafutását, és pórul járt gazdája a lenyúzott bőrén kívül a zsákot is vállon cipelhette hazáig. Az élet, a fejlődés törvénye nem tűri a romantikát, és a gőzmalmok fokozatosan „nyugdíjba küldték” a világ legolcsóbb üzemeltetésű, legtisztábban dolgozó darálóit. Illetve afféle hírmondónak egy azért maradt belőlük Kunhegyesen is a nagyközség déli részén. Ez az úgynevezett Komi ősi-féle szélma-, lom, amelyet a múlt század húszas esztendeiben építettek. A 32,13 méter kerületű, csonkakúp alakú létesítmény alapján 90 centiméter a fal- vastagság, a felsőbb szinteken ennek a harmada. A 169 egymásra helyezett téglasorokba 130 ezer téglát építettek, és a 12 méter hosszú 195 centi ,méter széles vitorlák már tíz-tizenöt kilométeres fuvallat esetén is elkezdték monoton, 75 méteres kőrútjukat. A malmot az utolsó tulajdonosai a hetvenes évek derekán adták át a szentendrei szabadtéri skanzennak. Hogy ennek az országszerte híres létesítménynek nem nagyon lehet rá szüksége, bizonyítja, hogy az alku óta már csaknem hat esztendő telt el, és a hajdani impozáns szép épület, ma is eredeti helyén áll, — roskadozva. Vitorláját néhány éve lefújták a szelek, a tetejét borító deszkák többsége eredménytelenül dacol az idő vasfogával. A korhadó deszkák, rések, lyukak között besiivít a szél, beesik az eső, a hó. Egyszóval napról napra siralmasabb a másfél évszázados kőmonstrum állapota. Mindez egyetlen kérdést vet fel: vajon miért nem kell ez az épület a községnek? Amikor köztudott, hogy alföldi íalvaink, községeink ugyancsak szűkölködnek a régi műemlék vagy műemlék jellegű épületekben, és ez alól sajnos Kunhegyes sem kivétel. Sokféle dolog motoszkál az ember fejében, hogy egy efféle „torony” mire lehetne jó. Az bizonyos, ilyen állapotban is idegenforgalmi nevezetesség, hiszen az itt nyaraló, az ország különböző részeiből ide érkező úttörőcsapatok, diákok, tanulók évről évre kibandukolnak megnézhi. Közelről is szemügyre véve a hatalmas, máladozó kökolosz- szus elhanyagolt állapotban is lenyűgöző nagyságát. Egy ilyen épület — amely helyre- állításáért a helybeli szocialista brigádok is sokat tehetnének — tájháznak éppúgy, mint helytörténeti kiállítás elhelyezésére alkalmas lehetne. Kecskeméten például egy nagyon hangulatos étterem lett az öreg szélmalomból. (Valószínű, az Országos Műemléki Felügyelőség sem ellenezne egy hasonló „akciót”) Hiszen ennek a szélmalomnak nem Szentendrén, sokkal inkább Kunhegyesen a helye. Kunhegyesnek építették, és itt kellene hirdetni szépségével, érdekességével a ma embereinek a régi kunok életének egy darabka történelmét. A kiszolgált szélmalom, nagyon megérdemelné a gyors segítséget, a gyógyító kezeket, elvégre hatalmas malomkövei még a negyvenes években is napról napra őrölték a ringó búzatáblák, szőke árpaföldek, zörgő kukoricaföldek nehézverejtékkel, kézi erővel betakarított terméseit. D. Szabó Miklós Bővíti, felújítja szennyvíztelepét a MÄV jászkiséri Építőgépjavitó Üzeme Átépítik a legszebbet Újból kőhíd lesz a „Kőhíd” Hosszú várakozás után Jászberényben az idén elkezdik a város főterét a Petőfi térrel, a Kossuth és Rákóczi úttal összekötő híd felújítását, átépítését. A Kőhíd néven ismert létesítmény az 1800-as évek elején épült. így jogosan nevezik a város egyik legrégibb műtárgyának. Sokáig a „legszebb” név is kijárt neki. Eredeti formájában ugyanis a Zagyva mellett átívelő karcsú vonalaival. kőfaragók alkotó munkáját dicsérő díszes mellvédjével büszkesége volt a város központjának. Sajnos az idő vasfoga kikezdte, a növekvő forgalom sokszor megviselte. Az elmúlt több mint másfél évszázad alatt többször kellett felújítani, néhányszor átépíteni. Az egyik átépítés során a kőből készült és díszített mellvédjét vaskoriatokkal cserélték fel. A legutóbbi statikai vizsgálatok egy évvel ezelőtt kiderítették. hogy a híd állapota újból romlott. Két szélén a . gyalogjárda alatti rész annyira megkopott. hogy azokon a közlekedés már balesetveszélyes. Ezért a híd mindkét oldalán elzárták a járdát a gyalogosok elől. Forma I „cirkusz” - életveszély nélkül Modellezők Karcagon íme kedves olvasó nem csalás, nem ámítás, ez egy valódi Forma I-es versenyautó. Ráadásul nem is akármilyen márka: a Lótus istálló tagja. „Pilótája” pedig egy magyar fiatalember: Lévai Attila, Karcagon lakik és a SZIM-ben dolgozik. Hogyan lehetséges mindez? Nos, azonnal kiderül fotóriporterünk turpissága, ha egy pillantást vetnek a másik képre. Nem, nem történt csoda! A képen a „pilóta” látható életnagyságban és a kocsi „ment össze”. Illetve dehogyis! Legjobb, ha elölről kezdjük: Attiláról legutóbb tavaly januárban olvashattak lapunkban. Akkor derűlátóan nyilatkozott versenysportágáról, a hajómodellezésről és a kiegészítőként művélt versenyautóépítésről. Igaz most se szo- morkodik — inkább átigazol. — A karcagi MHSZ modellezőklub tagjaként 1974- ben kezdtem a hajómodellezést. Tagja vagyok a magyar válogatott keretnek, tavaly megnyertem az országos bajnokságot, Pozsonyban harmadik lettem egy rangos nemzetközi versenyen. Az idény legszínvonalasabb hazai versenyén, a debreceni nemzetközi összecsapáson pedig vezető pozícióból szorultam a második helyre, a többiekénél gyengébb teljesítményű rádióm miatt. Nem voltak tehát rosszak az eredményeim, a világbajnokságra készültem, mégsem jutottam ki... — Hogyhogy? — A VB felkészítőn csodálkoztak a szakvezetők, milyen gyenge futamokat teljesítek. Használt, lehajtott motorral nem ment a versenyzés. Kiderült, hogy a szövetség országos vezetősége küldött új motorokat a megyébe, természetesen nekem — mint válogatottnak — is kellett volna kapnom, mégsem érkezett semmi a részemre Karcagra. — Mielőtttovábbmennénk, ejtsünk szót a hajómodellezés műszaki jellemzőiről! — A saját tervezésű és építésű hajótestben egy 6 és fél köbcentiméteres osztrák gyártmányú Vebra típusú Egy igazi Lótus ... motor az erőforrás. Egy félórás futam alatt másfél liter metilalkoholt eszik meg, igaz percenként húszezres fordulaton, közvetlen meghajtással. Alaposan habzik a víz, amikor teljes gázra kapcsolok. Az összeköttetést rádió adó-vevő készülék biztosítja. — Mi a leglényegesebb egy új modell kikísérletezésekor? — Megtalálni a stabilitás és a gyorsaság lehető legtökéletesebb összhangját. Büszke vagyok rá, hogy egy egyszerű szerszámkészítő modelljét „menők” — mérnökök, műszaki egyetemisták — kérték el lemásolni. — Térjünk vissza a versenyzéshez! Tehát nem sikerült kijutnia a VB-re. Emiatt akar átigazolni? — Nemcsak emiatt! Mint minden sportot, így a model-* lezést is egy bizonyos szint elérése után csak úgy érdemes folytatni, ha megvan a továbbfejlődés, le legalábbis a szinten maradás feltétele. Ügy látom, hogy az orosházi klubban ez inkább megadatik számomra, mint az itthoniban. (Egyébként sem a karcagi MHSZ-klub, sem az MHSZ megyei vezetősége nem tett lépéseket azért, hogy Lévai Attila — mint a hazai hajómodellezés egyik legkiválóbbika — továbbra is a megye színeit képviselje a hazai és a nemzetközi összecsapásokon. Az MHSZ megyei vezetőségénél kérdésünkre elmondták, hogy — bár a megyében mindössze 6 válogatott MHSZ sportoló van — mégsem foglalkozhatnak mindenkivel személyesen, ... nyolcszoros kicsinyítésben erre a helyi klubok illetékesek. Különben is, ha valakinek olyan gondjai vannak, mint Lévainak, miért nem fordult korábban a megyei vezetőséghez, őszintén megvallva, érthetetlen ez a nagyvonalúság!) De evezzünk békésebb vizekre, illetve szálljunk partra — vagyis aszfaltra. A kis Lótus ugyanis ott tekeregkanyarog délutánonként a karcagi piactér környékén, a gyerekek nagy-nagy gyönyörűségére és Attila boldogságára. — Túlzás lenne azt állítani, hogy csak a gyerekek kedvéért csinálom. De nem tudok ellenállni, ha becsöngetnek — ahogy csak régi, meghitt ismerőshöz szokás —, hogy vigyem le az autót. — És a versenyzésben nem pártol át a négy kerékhez? — Nem, olyan jól nem megy. Viszont edzésnek kiváló. Mondhatom érzékenyebb reflexeket kíván ennek a kis kocsinak a „távkormányzása”, mint a hajóé. — Követők akadnak? — Hogyne. Szintén a gyárban dolgozik Takács Jóska. Takács József gépi forgácsoló még csak tizennyolc éves, de már jelentős eredményeket ért el a versenyeken. — 1976-ban építettem az első sebességi hajót, 2 és fél köbcentiméteres motorral. Még igazán kezdőnek számítottam, amikor 1978-ban bronzérmet szereztem az országos bajnokságon. Most május közepén a Debrecen nagydíjon kishíján első lettem a juniorok között, de az egyik kanyarodáskor bójára futott a hajóm és felborult, ezzel több kört vesztettem. — És az autózás? — Attilától kaptam kedvet, már nekem is készül a „McLarenem”. Hetven-nyolc- van kilométeres sebességre lesz képes óránként. Sok bemutatóra hívnak bennünket, most a kis versenyautó a legjobb propaganda az ösz- szes modellépítő sportág számára. Karcagon jelenleg — komolyabban — mindössze hárman modellezünk. Kell hát az utánpótlás! Az autó- modell-versenyeken egyébként minden ugyanúgy zajlik, mint az igazi Forma I- ben — csak életveszély nélkül. — E — Fotó: Dede Lévai Attila hetente sok órát bütyköl a hajón Új szállodák Sopronban Kendarmaan Játszótér társadalmi munkában Felhúzták az utolsó, nyolcadik szintjét is a Hotel Lő* vérnek; az új soproni szálló lépcsőzetesen épül be a hegyoldalba a város üdülőnegyedének, a Lővéreknek egyik legszebb helyén. A Hungarhótels szálilodalánc- ba illeszkedő 203 szobás épület 1983 tavaszán már fogadja a vendégeket. Jól halad a városban a másik szálló, a Hotel Sopron építése is. Mindkét szállodát az osztrák Raupach cég építteti, az építésben s a szálloda felszerelésében magyar alvállalkozók is részt vesznek. Játszóteret építettek társadalmi munkában' Kenderesen a helyi November 7. Termelőszövetkezet KISZ-es fiataljai. A játékokat a szövetkezet Latiinka . Sándor KISZ-alapszervezetének tagjai készítették, felszerelésüket a Lékai János KISZ- alapszervezet tagjaival közösen végezték. A termelőszövetkezet Béke Szocialista Brigádja ötezer forinttal segítette a fiatalok munkáját, a pedagógus KlSZ-alapszer- veaet pedig játékvásárral járult hozzá az építésihez. A játszótéren — amelyet ■már birtokba vehettek a gyerekek — mászóka, hinta, homokozó. libikóka, sánc, forgódob szolgálja a gyerekek szórakozását. A létesítmény felett a szövetkezet KISZ-bizottsága vállalta a védnökséget. A régi hidat a KPM beruházásában építik át úgy. hogy az visszanyerje légi tormáját. A hídon átvezető, újból erős pilléreken nyugvó utat 3.8 méterre szélesítik, a gyalogosok kényelmét 1,25 méter szélességű járda biztosítja majd. Régi szépségében tündököl majd a híd két oldala. A mostani vaskorlátot ugyanis „visszacserélik'’ köfaragá- sos mellvédre. Az átépítés után megszűnnek a súlykorlátozások. amelyek az utóbbi években kényelmedén forgalomeltéréseket okoztak. — illés —
