Szolnok Megyei Néplap, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-19 / 142. szám
Nemzetközi körkép 1982. JÚNIUS 19. ÁZSIAI UTAZÁS Távoli útra indult Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke: a világ legnépesebb kontinensének, Ázsiának, két hazánktól messze fekvő országát keresi fel. Előbb Burmában U San Yu államfő, majd a Fülöp-szigeteken Ferdinand Marcos köztársasági elnök meghívására tész hivatalos látogatást. Személyében először tárgyal magyar államfő a két országban. Ártárgyalások célja a kétoldalú kapcsolatok lehetőség szerinti bővítésén kívül a véleménycsere a világunkat foglalkoztató legfontosabb kérdésekről. Bár nagy a földrajzi távolság Budapest és Rangun, illetve Manila között, a politikai-társadalmi haladás iránya szerint is van különbség a szocialista Magyarország és a két ázsiai fejlődő ország között, Losonczi Pál útja megfelel a ma: gyár külpolitika reális szándékainak. A magyar politika érthetően elsősorban „öreg kontinensünk” dolgai iránt a legfogékonyabb, de a tapasztalatok, tudatos felismerések alapján vallja: Európa állapota nem függetleníthető más térségek helyzetétől, Ázsia sorsa kihathat Európa állapotára is. Magyarországot a kontinens államainak többségéhez hagyományosan sokféle kapcsolat fűzi, s érdekeltek vagyunk ezek "fejlesztésében. Losonczi Pál két olyan országot keres fel, amelyekkel egyelőre szerények a kapcsolatok, de határozott, nyílt az érdeklődés az együttműködés fejlesztésére a kölcsönös érdekek alapján. Az ázsiai utazás első állomása a délkelet-ázsiai, 32 millió lakosú Burma, amellyel hazánk több mint két évtizede tart fenn diplomáciai viszonyt. A magyar államfő látogatása nem előzmény nélküli. Éppen tíz éve, hogy U Ne Win akkori burmai államfő Budapesten járt, míg a vezető magyar politikusok közül Fock Jenő kormányfő 1972-ben és 1974-ben is tárgyalt Rangunban. Rendszeresnek mondhatók a két ország diplomáciai vezetőinek megbeszélései, s ha szerény mértékben is, fejlődtek a kereskedelmi kapcsolatok. A semleges külpolitikát követő, szocialisztikus fejlődést hirdető burmai vezetés érdeklődést tanúsít a szocialista építőmunka magyar tapasztalatai iránt, s a két ország egybecsengő álláspontot vall sok fontos nemzetközi kérdésben. A ranguni megbeszélések lehetőséget nyújtanak a tapasztalatok kicserélésére, a világpolitika gondjairól vallott nézetek jobb megismerésére. Sok tekintetben másként alakult hazánk viszonya az 50 millió lakosú, távol- keleti, sokezer szigetből álló Fülöp-szige- teki Köztársasággal. Még egy évtizede sincs, hogy Budapest és Manila felvette a diplomáciai kapcsolatokat. Azóta a két ország kapcsolatai gyorsan szélesedtek a politikai érintkezésben, a gazdaságban, a kultúrában, a tudományban egyaránt. A legfontosabb érdemi tárgyalásokra eddig a külügyminiszteri eszmecserék adtak lehetőséget. Púja Frigyes két éve tárgyalt Manilában, az idén márciusban pedig Budapestre látogatott a távol-keleti ország kormányfője. A kölcsönösen jobb megismerést szolgálta a kibontakozó együttműködés a könyvkiadásban, a film- művészetben, a tömegkommunikáció terén éppúgy, miként a parlamenti vagy éppen a szakszervezeti kapcsolatokban. A magyar kultúra nagyköveteként járt Manilában az Állami Népi Együttes, s debreceni Kodály-kórus, de elmondható ez fordítva is: a Fülöp-szigeteki folklór- balettegyüttes magyarországi szerepléséről. A ikét ország még csak az első lépéseket tette meg a kölcsönösen előnyös kereskedelmi kapcsolatok kialakításában, de mindkét részről jó piaci lehetőségeket látnak. Ennek megvizsgálására is alkalmat adhatnak Losonczi Pál tárgyalásai, amelyek mindenekelőtt a kapcsolatok politikai alápjainak kiszélesítését kívánják szolgálni, a békés egymás mellett élés szellemében, a két különböző társadalmi rendszerű ország között. (Z. I.) Felelőtlen washingtoni játék Az afgán valóság gondjai Az 'afgán valóságot csak úgy foghatjuk fel. a maga teljességében, ha mind a bel- ’ ső viszonyok, mind az országra nehezedő külső nyomás tükrében nézzük, A bel-, ső képből nem hagyhatjuk ki a korábbi világ vonásait, a feudalizmus szorító béklyóját, a széles tömegek nyomorát, az egy főre jutó évi 110 dolláros jövedelmet, a 95 százalékos analfabétizmust. A forradalom előtt a lakosság óriási többsége, európai szemmel nézve, szinte valószerűtlen körülmények között tengődött. A tömegek felemelkedéséért. a társadalmi kizsákmányolás ellen szállt síkra az 1965. január 1-én megalakult Afganisztáni Népi Demokratikus Párt. Sok évig tartott a keserves küzdelem: harc a hatalommal — harc egymással. A máig is sokszor érthetetlen belviszály — a Par- csam és a Khalk nevű frakció küzdelme — sokáig gyengítette a pártot. Az egység helyreállítása később megnyitotta az utat a győzelem felé. Babrak Karmai pártfőtitkár erre így femlékezett: „Az ideológiai platformban gyakorlatilag nem volt különbség... 1977-ben a vezető elvtársak és az egyszerű párttagok erőfeszítéseinek eredményeképpen, külBabrak Karmai, a Forradalmi Tanács elnöke, miniszterelnök (balra) találkozott az afgán teológusok első kongresszusának résztvevőivel földi barátaink és testvéreink segítségével, a párt helyre tudta állítani egységét. Így vált lehetővé, hogy a párt elvezesse az országot az 1978. április 27-i forradalom győzelméhez”. Ez a forradalom nemzeti, demokratikus és antiimpe- rialista volt. Demokratikus, mert célul tűzte ki a nagybirtok felszámolását. Nagy szó ez olyan országban, ahol a földbirtokosok öt százaléka a föld negyvenöt százaléSzovjet segítséggel épült házgyár Kabulban — a házgyár készíti Kabul Mikrorajon nevű lakótelepe részére az előregyártóit elemeket. Kabul új lakótelepén jelenleg már 1620 lakásban laknak KÍNA Hz útkeresés kérdőjelei Elültek az év elején támadt viharok, amelyek a pekingi vezetés csúcsán várható újabb változások körül gyűrűztek. A találgatásokat az a hír indította el, hogy Teng Hsziao-ping „visz- szavonul a második vonalba”, ezentúl nem szól bele a napi Taktikai húzás A találgatást nyomban fönntartások fogadták. Nem azért állították bíróság elé a „négyek bandáját”, ítélték el a „kulturális forradalom” túlkapásait, hogy ilyen gyorsan újabb változáshoz folyamodjanak. Inkább taktikai húzásról lehet szó — vélték sokan —, s a fejlemények is ezt a változatot erősítették meg. Teng Hsziao-ping ugyanolyan meghatározó személyiség maradt, mint eddig volt. Ha így van, mi tette szükségessé, hogy maga a kínai vezetés indítson el egy spekulációs hullámot, bizonytalanságot teremtve saját politikája iránt? Utólag a válasz elég kézenfekvő. A Teng-féle csoport néhány esztendő alatt elérte azt, amire törekedett. Csökkent a „kemény” maoisták befolyása, Hua Kuo-fenget megfosztották minden lényeges tisztségétől. A Központi Bizottságot új elnök vezeti, a kormányfői feladatkört másra bízták, minden lényeges beosztásban Teng hívei tevékenykednek. Ezzel szemben a roppant méretű országban a középső vezető posztokon jobbára azok a funkcionáriusok hajtják végre a központi politikát, akik a „kulturális forradalom” idején kerültek a helyükre. Húszmillióra teszik azon tartományi főnökök, katonai parancsnokok, párttitkárok számát, akik negyven év körüliek, és „vörösgárdistákként” kezdték a pályafutásukat. Csao Ce-jang miniszterelnök (jobbra) a vezető szervek átalakításáról beszél a parlament állandó bizottságában tanácsadói felszerényebb, adatokkal. E fölülről irányított mozgásnak együtt kellene járnia a bürokrácia lényeges visz- szaszoríl _>ával. A kormányzatnak hozzávetőleg ezer minisztere és miniszterhelyettese van. Ez a túlmérete- zettség lefelé még hatványo- zódik. Első lépésként minisztériumokat vontak össze, posztokat szüntettek meg, de még csak a kezdet kezdeténél tartanak. Az átszervezés elengedhetetlen, mert az elhatározott gazdasági változásokat, az irányítás nagyobb hatékonyságát nehezen tudják érvényesíteni. Igaz, hátra van még az útkeresés is. Egyelőre az elképzelhető modellek elemzésénél és a lehetőségek kutatásánál tartanak. Párbeszédre készen? A kezdet kezdete Csao Ce-jang miniszterelnök az országos népi gyűlés, azaz a parlament tavaly novemberi ülésszakán fő feladatnak mondotta, hogy e hatalmas gépezetet meg kell újítani. Nagyszabású személyi változásokra célzott és kétlépcsős folyamatot ígért. Először alul kell tisztogatást végrehajtani, mindenekelőtt a tartományokban, majd a csúcson kell lépéseket tenni. Lényegesen csökkenteni akarják a maoi korszaktól örökölt' tisztségviselők számát, egyúttal pedig fiatalítani. Teng „második vonalba húzódása” (ami a gyakorlatban nem következett be) arra inspirálta a hetven- és nyolcvanéveseket, hogy — eddigi anyagi körülményeik között — elégedjenek meg Eközben Kínát a nemzetközi politika szintén próbatétel elé állítja. A Peking— Washington viszony érezhetően romlott, mert az Egyesült Államok kettős magatartást követ; jó kapcsolatokat ígér a népköztársaságnak, miközben változatlanul fegyvert szállít Tajvannak. Ebben a helyzetben érkezett Leonyid Brezsnyev taskenti javaslata, amely rendezést ajánlott föl a pekingi vezetőknek. Kína részletesen még nem válaszolt, de sejteni engedte, hogy bizonyos párbeszédre készen áll. Ettől még nem várható semmiféle fordulat a szovjet—kínai kapcsolatokban, de árnyalatnyi módosulás elképzelhető. A belpolitikai átszervezés és a külső útkeresés együttesen tehát arra mutat, hogy Peking hosszabb távra még csak most. alakítja elképzeléseit. Várkonyi Tibor Összeállította: Constantin Lajos kát magáénak mondhatta. Nemzeti jellegű a forradalom, mert figyelembe veszi az ország sajátosságait, a lakosság mély vallásos érzelmeit, a törzsi, s az etnikai különbségeket. És antiimpe- rialista, mert gyökeresen új élet építését tűzi célul és ehhez a természetes szövetségeseket a szocialista országokban, a haladó erőkben találja meg. A feladat még békés kö- ’ rülmények között sem csekély, hiszen nehéz örökséget kell felszámolni. 1978 szeptembere és. 1980 decembere között ráadásul súlyos vezetési hibák, torzulások tetézték a bajokat. Az Amin-féle diktatúra olajat öntött a tűzre, táplálta az ellenforradalmi aknamunkát. Ez utóbbi persze hamar kifulladt volna, ha nem kap külső segítséget. Ám az afgán forradalom történetével egyidős az afgán ügyekbe való beavatkozás. története. Az ellenforradalmárok legjelentősebb fegyverszállítói között épp úgy ott találjuk az Egyesült Államokat, Nagy-Britanniát, mint Kínát, Szaúd-Arábiát és Egyiptomot. A legjelentősebb a pakisztáni szerepvállalás. A Khyber-hágótól délkeletre, főként Peshawar város környékén, húsz nagy kiképző táborban és ötven katonai bázison készítik fel az ellenforradalmárokat, a többi között amerikai és kínai kiképzők. Pakisztánt több tényező fordítja szembe az afgán forradalommal. Kormánya egyfelől tart a saját területén élő pastu nemzetiségűek ra- dikalizálódásától. (A brit gyarmatosító mesterkedések következtében a pastu nép egyik fele, körülbelül 6,5 millió ember Pakisztánban él, a másik fele Afganisztánban.) Másfelől a pakisztáni katonai kormány, amely belpolitikai nehézségekkel bajlódik, háborús hangulatkeltéssel próbál nemzeti egységet teremteni. Ily módon remélhet a nyugati országoktól mind nagyobb támogatást. Ilyen értelemben Afganisztán valósággal „kapóra jött” Pakisztánnak: A fél évvel ezelőtt megszavazott amerikai katonai és gazdasági segélycsomag 3,2 milliárd 'dollárt tartalmaz. Jóllehet, hamarosan napirendre kerül a genfi „Afga- nisztán-értekezlet”, s ez a nemzetközi politikai kibontakozás lehetőségét nyithatja meg, az USA mindent elkövet azért, hogy a Hindukus hegyeiben ne hallgassanak el a fegyverek. Az- új feltételek között — a külső agressziós veszély miatt jelenlévő szovjet katonai kontingens mellett — arra persze már nem számíthat, hogy betömje az Irán kiesésével támadt úgynevezett stratégiai rést. „Átütő sikert” az afgán ellenforradalmárok sem érhetnek el. De ez együtt csak aláhúzza, hogy mennyire felelőtlen Washington afganisztáni játéka, s az elkerülhetetlen'politikai rendezés megzavarása. A moszkvai és a kabuli álláspont világos, egyértelmű. A szovjet kontingens távozására akkor kerül sor, ha a behívást szükségessé tevő okok megszűnnek, vagyis ha abbamaradnak a határon kívülről indított támadások. Az Egyesült Államok azonban éppen azért mindent elkövet, hogy az okok megmaradjanak. Az afganisztáni szovjet katonai jelenlétet ugyanis minden lehetséges módon igyekszik kihasználni ahhoz, hogy hidegháborús módszerekkel operáljon és közben a másik félre mutogasson. Halász György A kabuli Nőgyógyászati és Gyermekvédelmi Központban szovjet és afgán orvosok dolgoznak együtt. A képen: K. M. Fedotova, moszkvai gyermekgyógyász és Marie Samadi egy kis beteget vizsgál ügyek menetébe, csupán tanácsaival látja el a párt és az állam irányítóit. Ezt egyes szakértők úgy értékelték, hogy újabb fordulat van készülőben, ismét lézárul egy szakasz a Mao Ce-tung halálát követő időszakban.
