Szolnok Megyei Néplap, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-19 / 142. szám
1982. JÚNIUS 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Temetésre hívtak, kolléganőm édesanyjának megadni az utolsó tiszteletet. Me eható volt a búcsúbeszéd, szépen énekelt a kórus, idősek, fiatalok - ki fennhangon, ki csöndes, belső zokogással - sirt. Én is elérzékenyültem a bánat, az ünnepélyesség láttán . . . aztán a sírnál az elhunyt rokonságának férfi tagjai ingujjra vetkőztek., lapátot ragadtak és elhantolták a koporsót. Ez itt így szokás? - csodálkoztam. Egy néniké mellettem odasúgta: van ahol így szokás, de tudja kedveském, alig találni már embert, aki elvállal ilyen munkát. Igen - igen, gonddal is jár a A népi ellenőrök megvizsgálták Hiteiesek-e a menetlevelek? Tanácsülés volt április 28- án Jászapátiban. Az egyik tanácstag — dr. Szlovencsák Imre ügyvezető körzeti orvos — interpellált: „Meg kellene adni a halottaknak a tiszteletet ...” Az orvosi rendelő ilyenkor délidőben csöndes. Az orvoson viszont látszik, hogy ideges: „Írni akar az interpellációmról? Tudja, annyi bajom volt már egyéb dolgokból eredően, nem szeretném, ha azt hinnék rólam, hogy a kákán is csomót kereső ember vagyok ... na de mindegy, ha a községnek segíthetek, hiszen mint tanácstagnak kötelességem volt szólni, nem?” — Persze — mondom —, de talán ha megismételné az észrevételét. Miért mondta, hogy meg kellene adni a tiszteletet? — Tudja milyen procedúrával jár az eltemetése annak, aki öngyilkos lesz? Nem részletezem, egy tény: keszonba kell tenni az elhunytat — ez teljesen zárt, bádog koporsó —, de már két esetben is láttam, hogy ahogy volt, ruhástól töltették egy piszkos, trágyás stráfkocsira és úgy szállították. A közegészségügyi előírások ilyen megsértését nem hagyhatom szó nélkül. Azután az ember joggal várhatja el, hogy azok, akik a temetkezésnél dolgoznak, vegyenek föl tisztességes ruhát és legyen egy tisztességes jármű, amivel a halottat szállítják, még akkor js, ha öngyilkos lett az illető. Elvégre nem élünk a középkorban ! A jászapáti Nagyközségi Tanácsnál dr. Gulyás Éva vb-titkár és Járvás József né igazgatási csoportvezető kicsit csodálkozik, amikor elmondom: azért keresem őket, mert szeretném tudni, milyen intézkedés történt az orvos interpellációjára. — A tanácsülés után azon- pal kimentem a temetkezési vállalat helyi üzletébe — mondja a vb-titkárnő —, de ott nem tudtak róla, hogy olyan esetek előfordultak .volna, mint amelyekről az interpelláció szólt. Persze az az igazság, hogy azért vannak gondjaink a temetkezések körül. — Például? — Van itt egy nagy értékű gyászkocsi, de az hét végén el van zárva, nehogy valami baja essék. A magánfuvarosok pedig nem akarnak vállalni halottszállítást. Ha vállalják is, elég borsos áron teszik. Aztán: a temető az egyháziak kezelésében van, a ravatalozó is, így a sírásásról is nekik kell gondoskodniuk. A .temető gondnoka tudomásunk szerint vállalja ezt, csak éppen 1200—1500 forintért. Később Lukácsi Istvánné, a temetkezési vállalat helyi' üzletének vezetője, amikor felkerestem, elmondja: — Igen, a miénk a gyászkocsi, de fogatunk nincs hozzá. Egy maszek fuvaros végzi a szállítást hétköznap 400, hétvégén, ünnepnap 500 forintért. Mi a kocsi kölcsönzéséért minden esetben 112 forintot számolunk fel. Ke- szon? Hát persze, hogy van, csak igényeljék, de ha a hozzátartozók nem kérnek szállítást, nem szólnak, én mit tehetnék? A jásziványi tanácsháza előtti kis parkot két ember kaszálja: búcsú lesz a hétvégén a faluban, rendben kell lenni addigra a környéknek. Kérdem őket, hogyan történik itt a faluban a temetkezés : — Nálunk nincs temető, mi a halottainkat Jászapátiban helyezzük örök nyugalomra — felel Kálmán Miklós, s hogy tudjam, felelős emberrel van dolgom, hát hozzáteszi — itt lakom én ’33 óta, az Alkotmány utca 1. szám alatt. Szegény öcsémet januárban temettük el, 50 éves volt. — És sok utánjárásba került? — Egyedül élt, egyik hajnalban már nem ébredt föl, délután találtunk rá, mindjárt telefonáltunk az orvosért, az 20 perc múlva már itt is volt, de csak másnap reggel kaptuk meg a papírt, aztán tudtunk intézkedni Apátiban, ezért csak másnap délután vitték el szegényt. Addig a lakáson volt... Jászdózsán épp úgy, mint Jászágón a legutóbbi falugyűlésen szólaltak föl lakosok: ne koszos, trágyás kocsin vigyék el az elhunytakat a halottasházhoz. A jászdózsai tanácselnök Gulyás József tiltakozik: — Az igaz, hogy a téesz ad gumis kocsit, amin egyébként mindent szállítanak, de trágyát azért nem. Egyébként a falugyűlés után írtunk a vállalatnak, adjon új halottaskocsit, mert a régi használhatatlan. Meg is kaptuk, de még nem volt elé ló befogva. Jászágón Kácsor Lászlóné, az idős Pesti József, meg Barta Ferencné egymás szavába vágva magyarázza: — Nálunk is egy olyan kocsira lenne szükség, amit másra nem használnak. A falugyűlés után kérésünkre azt a választ kaptuk a jászárokszállási Nagyközségi Közös Tanácstól, hogy lehet autót kérni Jászberényből a hallottaink szállításához. De kérdezzük: minek jöjjön ide 30 kilométerről az autó, aztán menjen vissza' ugyanany- nyit. amikor nálunk a temetőtől a legmesszebb levő ház sincs 800 méternél távolabb, és oda csak földút vezet, ami sáros időben gépkocsival járhatatlan. — Sírásó? Az itt nincs. Árokszállásról jönnek ki hozzánk emberek sírt ásni. Amikor édesanyámat temettük, 1600 forintot fizettünk nekik ... — És akkor még autóval kell kihozni meg visszavinni őket, de még egy kis pálinkát is elvárnak a munkájukért. Drága a temetés, Jászágón 12—13 ezer forintba is belekerül, mire mindent kifizet az ember. — Hátha még társadalmi temetést akar, akkor mennyi a gond ... Társadalmi temetés — ezt egyformán panaszolják Jászapátiban, Jászágón, Jászdózsán és másutt is: van temetési kórus, szónok is, csak éppen Jászberényben. A Társadalmi Ünnepségeket Rendező Irodának viszont nincs gépkocsija, amivel elvihetnék őket a környező falvakba. Gulyás József azt is hozzátette: „Jászberényből kapjuk még a paravánt is 240 forintért kölcsön, nekünk kell kiszállítani Dózsára, aztán visszavinni. Ha a téesz kocsija ráér, szívesen kihozza”. Zene? Az úgy van, hogy az igazgatási előadó, vagy a temetkezési vállalat embere megfogja a tanács magnetofonját, vagy erősítőjét, aztán kicipeli a halottasházhoz meg v’issza. Lukácsi Istvánné ehhez még hozzátette: ..Nekem a férjem segít fölállítani a paravánt. Jákóhal- mán lakunk, onnét jön át Apátira segíteni, de azért egy fillért sem kap. És mivel a munkahelyétől is távol van olykor, hát munkabér se jár neki... Megértem, hogy akikkel beszéltem, furcsállották érdeklődésemet temetkezési gondjaik iránt. Ügy igaz ez: erről nem szoktunk beszélni, legföljebb családi körben. Szemérmesen hallgatunk e témáról, mert az elmúlást nem jó emlegetni, mert a bánat csak az egyes emberé. De a gond megoldást követel. Az élet rendje, hogy születünk és meghalunk, és természetes emberi kívánság, hogy emberhez méltóan szeretnénk távozni szeretteink köréből, a kegyelet pedig megköveteli, hogy ennek meglegyenek a megfelelő feltételei mindenütt, a legkisebb faluban is. Mit lehet tenni azért, hogy ezek a feltételek megteremtődjenek? Erről kérdezem Veres Istvánt, a temetkezési vállalat főkönyvelőjét. — Ügy igaz, hogy sírásói munkát nem nagyon vállalnak manapság, és erre nem is lehet kényszeríteni senkit sem. — A szállítás körüli gondok sem oldhatók meg? — Jászberényben két autónk van, az látja el az egész járást. Összesen 15 gépkocsink és 40—45 gyászkocsink van a megyében, de ezek a gyászkocsik már tönkrementek és felújításuk egyenként 60 ezer forintba kerülne. A termelőszövetkezetek vezetőivel történt beszélgetéseink nyomán a legtöbb tsz vállalta a szállítást. Szerintem az a járható út, másutt is, amit most Jász- alsószentgyörgyön közösen csinálunk a szövetkezettel: a gazdaság egy régi stráfko- csiját mi felújítjuk, rendbe- tesszük és csak az elhunytak szállításánál használja a kocsit a szövetkezet, mivel a fogatot is ő adja hozzá. — És nem lenne helyesebb, ha mondjuk a jászberényi járásban levő két autót két különböző helyen tartanák? Mondjuk csak az egyiket Jászberényben, a másikat Jászapátiban, hogy ne kelljen olyan sok kilométert megtenni egy-egy szállításért? — Ügy vélem, ezen érdemes gondolkodni. És ha már itt tartunk: a jászberényi Társadalmi Ünnepségeket Rendező Irodának két héten belül visszaadjuk a mikro- buszt (korábban mi vásároltuk nekik, de visszahoztuk, mert nem volt kihasználva), hogy legyen mivel utaztatni a temetési kórust és a szónokot, ez ne okozzon gondot a községeknek. Jóakarat, a megoldások lehetőségének ’közös keresése, igen, ez a járható út ahhoz, hogy megoldódjanak községeinkben a temetkezések körüli gondok. Igaza van dr. Szlovencsák Imrének: a halottaknak n;eg kell adni a tiszteletet és nem sérthetjük senki kegyeletérzését sem. Csak ez a magatartás méltó hozzánk, emberekhez. Varga Viktória Kisújszálláson Útjavítás, járdaépítés A kisújszállási Városi Tanács sok gondot fordított a település útjainak, járdáinak felújítására. Az Airany Janos, Ta Ságvári, az Ostrom és a Híd utcában aszfaltozást végeztek, azon kívül elkészítették a Vörösmarty úti lejáró és a Baross utca építésének tervét. A Marjalaki, a Téglagyári és a Vásár utcában összesen 2147 négyzet- méter szilárd burkolatú járda készült.. Amellett folyamatosan karbantartották a többi utat, járdát, az átkelő szakaszokat és pótolták a forgalomtechnikai berendezéseket. A munkálatokra Ö6Z- szesen hárommillió forintot fordított a városi tanács. Tiszapüspöhiek győzelmével Véget ért a szemle Háromnapos küzdelemso- uozat színhelye volt Szolnokon a tiszaligeti KISZ-tábor. tegnap fejeződött be az úttörőgárdisták megyei szemléje. A nyolc résztvevő csapat közül az első helyet Török- szentmiklós városkörnyéki úttörői közül a tiszapüspöki gárdistáik csapata szerezte meg, második lett a Szolnok városi zászlóaljból a ráfcó- czifalvi iskola csapata, harmadik helyre kerültek Karcag gárdistái. Várják az érdeklődőket! Természetvédelmi és csillagászati tábor Visegrádon A Megyei Művelődési és Ifjúságii Központ természetvédelmi és csillagászati tábort szervez általános és középiskolás diákok részére. A július 2-től 9-ig tartó jur- tatábor helye Visegrád, Pilis Parikerdő Gazdaság. A program igen színesnek ígérkezik. A táborlakók előadásokat hallgatnak meg a gyakorlati amatőrcsillagászat legfontosabb kérdéseiről a bolygók észleléséről. Szerveznek növény- és madártani kutatást, gombagyűjtést. Túráznak a Pilisben, a szórakozást pediig a lovaglás, íjászat, sétahajózás a Dunán, filmvetítések biztosítják. Az érdeklődők a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ portáján június 30-ig jelentkezhetnek. Ma már aligha meglepő, ha egy.egy hosszabb utazás előtt számolgatjuk, melyik útnak érdemes autóval, melyiknek inkább vonattal nekivágni. Számolgatunk tehát — legalábbis magánemberként. Mert, mint a Heves megyei népi ellenőrök egy közelmúltban végzett vizsgálatukban megállapították: a közületi kocsik irányítói bizony hadilábon állnak a számolással. Pedig már áthajtottunk jó néhány lapot a naptárban', mióta hatályba léptek a közületi gépjárművek üzemanyagfogyasztását és az elszámolás rendjét szabályozó jogszabályok. Szó sincs tehát semmiféle titokról. Tanúsítja ezt hogy az ellenőrzött közületek 85 százaléka megfelelően végzi a belső szabályozást. Az üzemeltetők tehát tisztában vannak az üzemanyag-takarékosság szükségességével, jelentőségével. Legalábbis papíron. Mert a valóság gyakran cáfolni látszik azt az alapvető tételt, mely szerint a jogszabályok előírásainak megtartása a címzettekre nézve kötelező. Rendelkezéseknek és előírásoknak nem vagyunk szűkében. Hiányolhatjuk viszont a rendelkezések megtartáséinak számonkérését, Ha mindez nem így lenne, aligha vetették volna papírra a népi ellenőrök, hogy a szabálytalan és laza elszámolási narmamegáüapítá- sofcból az esetek többségében t úlfogyasztások, jelentősi nép- gazdasági károk és szabálytalan kifizetések adódtak. Íme egy példa: egy vállalatnál szabályszerűen meghatározták a felhasználható üzemanyag mennyiségét, — a normát — ugyanilyen precizitással feltüntették a korrekciós tényezőket, de mivel az elszámoláskor minden esetiben a tényleges fogyasztást fogadták el normaként, így valójában sem a túlfogyasztás mértékét, sem a megtakarított mennyiséget nem lehet megállapítani. Az úgynevezett egyedi normák megállapítása sem mindig kedvez az üzemanyagta- karékosságnak. Mert, mint a társadalmi aktivisták megállapították, ezek esetében is gyakori lazaság és indokolatlan íelihaszirialas tapasztalható. Nyilván szerepe van ebben a magatartási normák „lazaságainak”. Ezt igazolják a menetlevelek átvizsgálása után szerzett tapasztalatok. Merthogy a jelek szerint komoly bajok vannak a menetlevél vezetésével. A gondok nem abból adódnak, hogy a gépkocsivezetők nem tudják: melyik , rubrikába mit kell(ene) írni, hanem sokkal inkább abból, hogy ezeken a hivatalos okmányokon egyáltalán nem (jó esetben pedig csak hiányosan) tüntetik fel az üzemanyagvételezést. Az is előfordul, hogy a menetlevélen más útvonal szerepel, mint amelyen a gépkocsi és annak vezetője megfordul. . . Aligha hihető, hogy ennyien eltévednek mostanában. Sokkal inkább megtévedésről, meg a belső normák hiányosságairól lehet szó. Ezen nem minden esetben csodálkozhatunk, hiszen az előadók sem ellenőrzik (olykor még térképen sem) a megtett útvonalaik hosszúságát. Az is elgondolkodtató: miként engedhetnek hetekig rossz kilométerólával közlekedni közületi gépkocsikat? Erre a kérdésre a gépkocsi szabályszerű működtetéséért felelős előadó se tudna minden esetben elfogadható magyarázatot adni. Így aztán nem meglepő, ha a vizsgálatban részt vevő ellenőrök kénytelenek voltak leszögezni, hogy a közületek jelentős hányadánál a menetlevelek kiadása, vezetése, visszavételezése — jóval a kötelező erejű jogszabályok megjelenése után is — szabálytalan! Ez nem csupán azt bizonyítja, hogy a gépkocsivezetők járatlanok az adminisztráció „tudományában”, hanem egyben az adminisztrációval ' foglalkozó szakemberek munkáját is minősíti. De azt is jelzi, bogy a közületek belső ellenőre,j nem fordítanak kellő figyelmet az üzemanyagfo- gyasztás rendjének ellenőrzésére. Sőt, gyakran a felügyeleti szervek figyelmét is elkerüli, hogy sokat fogyasztanak a vállalati, hivatali és szövetkezeti gépkocsik. Így nem csoda,, hogy a pazarlást csak elvétve követi felelős- ségirievonás! Pedig, mint azt a vizsgálat is bizonyítja, a következetességnek megvan az eredménye. Azok a közületek, amelyek következetésen megtartották a kötelező erejű jogszabályok és saját belső utasításaik, előírásaik néhol 20—30, esetben pedig 50 százalékkal csökkentették az üzemanyag-felhasználásukat. Császár Nagy László Évről évre növekszik a karcagi KÁTISZ autószervizének forgalma. Naponta mintegy 25—30 gépkocsit javítanak a műhelyekben. végtisztesség
