Szolnok Megyei Néplap, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-01 / 101. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. MÁJUS 1 Félmilliárd forint Kinek a kedvére? A beszélgetés minden résztvevője kínosan feszengett a székén. Az idős ember — az újítási előadó — azért, mert egy elszólása nyomán a főnökét* a jó negyvenes, simára fésült hajú műszaki osztályvezetőt faggatták. Ez utóbbi kényelmetlenül érezte magát a kényszerű magyarázkodás miatt, magam pedig azért, mert a magas beosztású „kérdezett” érdek helyett egyszerű, „nem nyilatkozom” megnyilvánulással igyekezett magát 'kivágni a kutyaszorítóból. Miről is volt szó? Pusztán csak arról; miért fekszik hónapok óta íróasztalának fiókjában néhány elbírálandó újítás. Amikor elváltunk, már csak annyit nem mondott idősebb kollegájának; „ezért még számolunk!” A gépgyártó üzemben már más személyek dolgoznak az említett posztokon. A történet régi. Amiért felemlegetem, annak oka: körülbelül példázza azt, hogy fél évtizeddel ezelőtt egy középnagyságú üzem műszaki fejlesztési kérdéseivel foglalkozó szakembere milyen fontosságot tulajdonított néhány ötletnek. Azt is illusztrálja, milyen jelentősége volt negatív szereplőnk szemében az újítások ügyintézőjének. Az eset érdekessége, hogy aligha keltene csodálkozást, ha éppen hasonszőrű újítási előadók körében hangzana el manapság. Mert mint az éppen egy nemrégiben az SZMT- nél lezajlott tanácskozáson elhangzott, igen sok vállalati vezető, s itt nem feltétlenül főmérnököt, igazgatót, vagy Vezérigazgatót kell érteni, nem tartja partnernek az .újítások sorsát intéző előadókat. De mi is adja meg igazán tevékenységük súlyát? A válasz egyértelmű; maguk a benyújtott javaslatok, az újítások, netán találmányok. Nem utolsó, hanem elsősorban hasznuk. Remek helyezések Szolnok megyében 1976-tól laoO-ig az SZMT vizsgálata szerint mintegy 20 ezer újítási javaslatot nyújtottak be. Az elfogadott és alkalmazott újítások haszna megközelítette- a félmilliárd forintot. A mozgalom ezen jellemzői, mert a kezdeményezések nyomán bátran lehet mozgalomról beszélni, több tízezer dolgozó aktivitását tükrözik. Olyanoké, akik valamiért könnyebbért, termelékenyebbért, biztonságosabbért vagy takarékosabbért mást, újat akarnak. Miért érdemes ezeknél a számoknál elidőzni? Azért, mert alaposabban nagyító alá véve őket kiderül például, hogy növekedett azoknak a fizikai dolgozóknak a száma az utóbbi esztendőben, akik újításokkal foglalkoznak — kétharmada a benyújtott javaslatoknak tőlük származik — s hasonlóképpen emelkedett az új elképzeléseket „felvonultató” fiataloké. A mutatók az értékek hátterét vizsgálva tapasztalhatjuk, hogy az üzemek nem egyformán veszik ki részüket az újító mozgalom megyei eredményeiből. A hetvenes években például a mezőgazdasági üzemekben alig-alig nyújtottak be javaslatokat, tavaly viszont már az ötszázat is megközelítette az újítások száma, közöjttük találunk jó- néhány találmányt is. Az utóbbi esztendőben kiderült — ez persze összefügg a mezőgazdasági munkák gépesítésével — mennyi jó elgondolás halmozódott fel például a termelőszövetkezetekben. Nem csupán a gazdaságok közötti országos újítási versenyben elért remek helyezések, hanem a megvalósított értékesített javaslatok is arról tanúskodnak; kinyitották a sokat emlegetett tartalékok ezen tárházának ajtaját. Nem így van ez az ipari szövetkezetekben, ahol korántsem jeleskedhetnek hasonló eredményekkel. Az említett előadók javasolták: „nézzen bele egy vállalat újítási feladattervébe, s kiderül, komolyan veszik-e a mozgalmat.” Legalábbis részben. A Hűtőgépgyár egyik osztályvezetője mondta: a nagyüzemben az ötletek, a javaslatok szerves részét adják a műszaki fejlesztésnek. Ennek figyelem- bevételével készül az újítók programja is, amiben ki-ki felkészültségének megfelelően megtalálja, milyen műszaki problémákra vár megoldást a vállalat. Hasonlóképpen ez a 7. sz. Volánnál, vae’v az Alföldi Téglaipari Vállalatnál. Könnvű nekik — mondhatná néhány fővárosi központú megyei gyáregységi ötletembere, aki valamikor az év derekán kapja kézhez a Budapestről útnak indított feladattervet. Valóban előfordul ilyen. Találni azonban éppen Szolnok megyében olyan pesti központú üzemet, ahol az újító- mozgalom színvonalát megirigyelhetne jó néhány megyei nagyvállalat. Igaz, a BVM kunszentmártoni gyárában nem a fővárosi feladatterveken múlott a javaslatok sikere, azok száma. (A kitűzött feladatok között sem találnánk olyat itt, ámelyet nem egy újító, hanem egy kutatóintézet sem tudna megoldani.) Ha már az irigységről esett szó. Mit jelent az Sí? Ugye mindenki az új mértékrendszerre gondol. Ismereteimet újítási berkekben jártas beszélgető partnerem bővítette azzal, hogy ez „egyébként” a sárga irigység praktikus rövidítése. A gáncsoskodó, vagy aki sokallja a haszonért járó díjat, gyűlöli a sikeres embereket — említi —- úgy mondják, Sí-ben gondolkodik. Az ilyen magatartás lehangoló, és nyilván visszaveti' az újítási kedvet, ami annak ellenére, hogy számokkal, műszaki meghatározásokkal nehezen definiálható fogalom, mégis lényeges szerepe van a javaslatok megszületésében. Tegyük hozzá, ma már hamis az a kép. amely szerint a magányos feltaláló egyedül vívja a rendeletekkel, a véleményezőkkel a harcát. Segítséget kapnak, nem is keveset az ötletemberek. Például az említett újítási előadóktól. S itt térjünk visz- sza ez utóbbiak tevékenységére. Miként lehetnének partnereik a vállalati vezetőknek? Elsősorban szakértelmükkel vívhatják ki ezt az egyébként természetes együttműködést. Azzal, hogy tudják, mikor milyen díj- kulcsok használhatók, azzal, hogy ismerik, mikor ' kedvezőtlen egy újítónak az eszmei díjazás, ismerik az iparjogvédelem szabályait, tanácsokat adnak, kezdeményeznek, szerveznek, koordinálnak, divatos szóval: menedzselnek. Az ő munkájukat pedig segítik a szak- szervezetek. Szolnok megyében iparjogvédelmi tanfolyamokat rendeznek, hogy bővítsék az újítói előadók ismereteit. A szakszervezetek jóvoltából találkozhattak újítók, feltalálók, s újítási előadók e témakörben jártas jogi szakértőkkel. A Magyar Iparjogvédelmi Egyesület gyors megalakulása, tagjainak létszáma is bizonyítja, hogy kellenek a vállalatoknak, az intézményeknek az ilyen szakemberek. Nem panaszkodhatnak tehát az újítók, hogy alig foglalkoznak tevékenységükkel. Ennek ellenére jónéh.ány tényező arra utal, hogy ez még mindig nem elég, vagy e területen is a hatékony- sági elemeket kell még jobban érvényesíteni. Mennyit értékesítenek? Csak egy példa: Az országban az újítások alig több mint egy százalékát értékesítik más üzemeknek, intézményeknek. Pontosan nehéz kideríteni, melyik közül az, amit mások is hasznosíthatnak, de hogy ennél több, az bizonyos. Vagy: az utóbbi hetekben lezajlott üzemi újítási tanácskozásokon, igen sok szó esett arról, hogy nem tisztázott a műszakiak kezdeményezései körül soksok tényező. Például: mi számít munkaköri kötelességnek. mi nem? Hogyan viszonyul majdan egy műszaki szakember az újításokhoz, mint véleményező, ha mostani ötletei elvetélnek? Kérdések, amelyekre igen sok üzemben keresték a választ, s amelyek várhatóan elhangzanak az újítók május 15-i országos tanácskozásán is. Mozgalmuk Szolnok megyei eredményei biztatóak, néhány mutató *obb is az országos átlagnál. A vállalatok többségében felismerték, hogy amikor egy ötletember a javaslatát kidolgozza, nemcsak saját, hanem "vállalata, ha úgy tetszik a népgazdaság „kedvére” is tesz. S hogy bármelyik a három közül minél jobb legyen, annak elengedhetetlen feltétele: képzettség, a képessé? minden szintjén fel kell használni a kezdeményezéseket. Hajnal József Több mint eg.v évtizede gyárt különböző transzformátorokat a kunmadaras! Vas- és Elektromos Ipari Szövetkezet. Árbevételüknek mintegy felét a különböző tekercselési munkák biztosítják Szűcs Géza: — Ha nem adunk a vetés minőségére, többel kötjük be a növényápolásnál Összefogás jóban, rosszban fl brigád titka Nehezen adta meg magát a tél. Más esztendőkben április végén már a „jász esőnek”, a szárízék törmelékkel meg műtrágyás zsákok darabkáival labdázó forgószélnek vetettek hátat a ladányi határt járók. Most, a hét közepén azt figyelték aggódva a téesz- beliek, jut-e még a bevetetlen tábláikra a Mátra felől tornyosuló hófelhők tértiéből. Zsörtölődött is Zana Gábor gépkocsivezető, akivel az Egyetértés Tsz Milleren túli földjeire igyekeztünk: — Micsoda időjárás! Persze, akárhogy is várat magára az igazi tavasz, a határ szép lassan csak megújul. Nézze két oldalt a dűlőút szélét! Most már -ha bunkóval verik, ahogy errefelé mondják, akkor is nő a fű. Nemcsak a fű, hanem a búza is nekirugaszkodott. Nyújtogatnia kell mái1 a nyakát a fácántyúknak, hogy szem elől ne tévessze a tengernyi zöldben tolldíszes kakasát. És sorol már a 'magról vetett hagyma is, ami a Bajcsy Zsilinszky brigád traktorosainak — őket kerestük a jászladá- nyi határban — idei első munkáját dicséri. — Mindig a hagyma vetésével kezdjük koratavasszal a szezont, és a búzavetéssel fejezzük be, úgy október végén — hallottuk Gál Sándortól, a brigádvezetőtől. — — Közben alig-alig van megállás. Április 4-ét kivéve dolgoztunk most is minden szombaton, meg vasárnap. Sürget az idő, nyakunkon a május és vagy négyszáz hektáron még hátra van a napraforgó Vetése. Reggeli hétkor már a vetőgép nyomjelzőjén a figyelmünk, és amikor a fővárosból meg Gyöm- rőrői a hazatérő eljárókat lerakják a vállalati buszok a ladányi főtéren, mi azt mondjuk, de magasan jár még a nap. A napraforgónak szánt hatalmas tábla túlsó végén a néhány percre még játékszernek látszó másik MTZ lassan közelített. A forgóhoz érve kiszállt a „nyeregéből” a traktoros, és nyújtotta a kezét: Szűcs Ferenc vagyok. Szélárnyékba, az erőgép oldalához húzódva vettük számba, hogy rajta kívül kik dolgoznak még együtt a brigád alapítói közül. — Kiss János, Szűcs Géza, Gémesi Imre és Káldi István mind ott voltak tizenöt évvel ezelőlt a peresi tanyaközpontban, amikor elhatároztuk, hogy brigádot alakítunk. Traktorosok voltak mind, de néhányukat másfelé, kit a téesz buszára, kit személyvagy tehergépkocsi volánja mellé szólítottak az. újabb feladatok. Most a tizenkét brigádtag közül öten dolgozunk traktorral. Én csaknem húsz esztendeje rézatom magam, az MTZ harmadik típusát nyüstölöm már. Olyan ma-, gyár gyártmányú kombájn, amilyennel először arattam;' már csak múzeumban található. A fiam, aki gépszerelő itt az Egyetértsében, nyakanként Claas Dominátor panorámás fülkéjéből figyeli, hogyan dől a vágóasztalra a kalász. Kerülnünk kellett még a határban, hogy a traktoros brigád más tagjaival is szót válthassunk, pedig már ugyancsak közelinek látszott a szomszéd falu templomtornya. — Az a tapsifüles már a besenyszögi téesz földjén porol, — mutatott előre Zana Gábor. — Fiatal, idei nyúl, de alighanem lógna a kutyárti nyelve, ha utána eredne. Ott látok egy MTZ-t a bogárzói digógödör mellett, i biztosan delelőre tért a traktoros. Eszes Tibort valóban ott találtuk a fákkal, bokrokkal benőtt, vadbúvóhelynek meghagyott gödör szélén. Mutatta a frissen vágott, hegyesre faragott vesszőt. — Tudománya van ám a nyárskészítésnek is! Ha nagyon elvékonyítja az ember a hegyét, egy emberesebb szalonnadarab súlya alatt eltörik. Hamun sülve pedig csak a pogácsa jó! Nem sokáig kell már így táskázniuk az ebédre valót, állnak a falai a téesz új konyhájának, ebédlőjének. Mi brigádtagok is „siettetjük” az építkezést, mert ha elkészül a konyha, kihordják majd ételhordóval a kosztot a határba a traktorosoknak is. A múltkorában, amikor két napig esett az eső, és nem vethettünk, segédmunkások voltunk mi is az építkezésen. Mint; elmondták, nemcsak az időjárás miatti kényszer- pihenőkor, hanem szabad idejükben is szívesen vállalnak malterhordást, téglaadogatást a brigádtagok. Ahogy a többieknek, úgy Eszes Tibornak sem csak az ilyen alkalmi segédmunkák szerepelnek a társadalmi munkavállalásai között. — Tizenhat éve vagyok önkéntes rendőr. Nem mondhatom, hogy hálás feladat, de tudomásom szerint nincs haragosom. A havonta két-há- rom estémet igénybevevő járőrözés alkalmával a kivilá- gítatlán járműve miatt megszólított kerékpáros vagy a hétvégi táncmulatságból hazatessékelt ittas legényember, ha aludt rá egyet, másnap reggel ugyanúgy mond agy- gyonistent, vay fogadjistent, mint annak előtte. A legtöbbünk vállalt hasonló társadalmi megbízatást. Ketten szövetkezeti küldöttek, ugyanannyian munkásőrök, és a döntőbizottságban meg tanácstagként is tevékenykednek brigádtársak. Az áprilist meghazudtoló hidegben szívesen időztünk volna még a szalonnát pirító traktoros rőzselángja mellett, de újabb MTZ dübörgése halkult eL a közelben. Bíztat\ Eszes Tibor: — Ha minden jól megy, jövőre már mi is meleget ebédelünk, tányérból Gál Sándor: — Reggel héttől este hétig, tavasztól őszig nincs megállás tak a többiek, hogy rakjam e; a jegyzettömböt, mert hs a traktoros meglátja, inkábt fordul még egyet a vetőgéppel, csak ne kelljen a szavakat válogatnia az újságíró előtt. — Huncut ember ám Szűcs Géza, — mondta Zana Gábor a határban segítségemre lévő gépkocsivezető. — Nemrégiben intímebb női holmi is keveredett a gépekhez olajosrongynak kiosztott textilhulladékok közé. Magyarázkodott otthon az asszonynak a traktoros, akinek Szűcs Géza délben a táskájába csempészte. Mintha zsinór mellett húzták volna, dicsértem az újonnan érkezett^ MTZ-vezetőnek a vetőgép mögött, a szépen elmunkált talajban sorjázó csíkokat. Beszélgető partnerem ezúttal komolyra vette a szót: — Azokba a táblákba, aho] a brigádtagok vetnek, mi jövünk majd vissza a növény- ápoláskor is. Ha görbék a sorok, majd kiegyenesíti azokat a kultivátor, de akkor már mázsaszámra bánja a kivágott hagyma vagy cukorrépa. Szóvall, gyorsabban haladva elnagyolnánk a munkát, a teljesítménybér alapján több kerülne az egyik zsebünkbe, de mivel a közösben a kár is közös, a másik zsebből hiányozna a forint a terméskiesés miatt. Szóba hoztam, hogy az Egyetértés Tsz-ben az egyik legjobb kollektívának tartják az 1967-ben megalakult, Bajcsy Zsilinszky Endre jievét viselő traktorosbrigádot. Munkaversenyvállalásaik túlteljesítésével. társadalmi munkájukkal ötször érdemelték ki eddig a szövetkezet kiváló brigádja címet. Szűcs Géza ujjai sokáig túrkáltak. a brigádtársak szerint huncutságtól, ezüstfehér hajában míg a válaszon gondolkodott mi kell ahhoz, hogy jó legyen egy brigád? — Azt hiszem, nincs semmi titkunk. Nem kell hozzÉ más, mint az, hogy néhány az 'átlagosnál többet tenni tudni akaró munkatárs összefogjon jóban, rosszban. No é; persze nélkülözhetetlen hoz zá a segítő, megértő családtagok. Tcmcsközy Ferenc Szűcs Ferenc, — A téeszben töltött húsz évből tizenötöt a - brigádban dolgoztam Si-sárga irigység
