Szolnok Megyei Néplap, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-15 / 112. szám
1982. MÁJUS 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 '5 ezer előadás, egymillió hallgató flz érzelmek „szabadlegénye” Liliom a Szigligetiben Mit keres ma a színpadon egy olyan színmű, amely egy külvárosi hintáslegény és egy kis cselédlány szerelméről szól, akácilattal, le- vélsusogással, ligeti romantikával? Hol van már az egykori liget, hol van már az a világ, amelyben egy megható szerelem „legendájával” könnyekre lehet fakasztani a nagyérdemű közönséget? Mit lehet kezdeni egy olyan drámával, amély „csupa játék, díszlet, kitalálás”; melyben az ésszerű'váratlanul. s szinte érthetetle-- nül vált át az ésszerűtlenre; amelyben ma már avas népiességgel beszélnek az egyes szereplők; amelyet megszületésekor — több mint hetven éve — mint „pesti népszínművet” ünnepelték lelkesült méltatói. Hol van már az a Pest, hol van már az a liget, hol vannak már azok az idők! A liget valóban nem a régi, a nézők is egészen mások, viszont a darab, az bizony maradt, változatlanul, tehát a régi. Ezzel a feloldhatatlannak tűnő ellentmondással kellett Babarczy Lászlónak szembenéznie, amikor most 1982 áprilisában kívánta közönség elé vinni az 1909-ben született Liliomot. Latolgatván, mi lehet belőle az, ami a ma embere számára is hozzáférhető, zavartalanul élvezhető, hiteles és .igaz. Nyugodt lélekkel mondhatom: Babar- czv jó érzékkel nyúlt a Liliomhoz. s fedezte fel a Molnár Ferenc-i felszíni fecsegő csillogás mögött, amit mai lehetőségként rejteget a mély; megtalálta azt a gondolatot, amely kibontható a Liliomból és a mai kor emberének is izgalmas: az érzelmek őszinte és következetes vállalásának gondolatát. Elmélyült alkotó munkával az érzelemvállalás szabadságának, a teljesen, a megalkuvás nélküli emberi élet utáni jogos vágy hatásos színpadi metaforáját hozta létre a szép külvárosi legendának megírt Molnár-drámából. Itt Liliom a dráma hőse, az érzelmek „szabadlegénye”, aki akár meghalni is képes függetlenségéért, szabadságáért (pedig lehetne ő is, mint mások, házmester biztos kenyérrel), de ő inkább „ligetiművész” marad. Nyoma sincs ezen a színpadon az úgynevezett század eleji ligeti romantikának — jóllehet a kor színezete nem tűnik el a játékból —, és akácok édes illata sem lengi be. nem szól a vursli fülbemászó muzsikája, egyetlen hatalmas többféle szerkezetből összeálló, komoran barnálló építmény a jellegzetes hullámvasúttal tölti be a színteret, s néhány szegényes deszkabódé. egy árva padocska, ezek „képviselik” azt a valóságot — ellentmondásokkal terhes és tragédiákkal vétkes világot —, amelyben a két ember, Liliom és Juli szerelme megfogant. E „baljós” építmény — Donáth Péter tervezte — gazdag képzettársításokra ad alkalmat, egyik zseniális leleménye az előadásnak. Biztosítja az egységes színpadi víziót, a minden részletében pontos és harmonikus látványt. Segítségével — mert változtatni, mozgatni nem kell — folyamatossá válik a drámai cselekmény, a képek megszakítás nélkül követhetik egymást, s így. a színészi játék is teljesebben, hatásosabban bontakozhat ki. Élményünk is egységesebb. Ugyanakkor Babarczy át is hangszerelte Molnár Ferencet, az alapgondolatból kiindulva egy valósághoz közelálló, egy racionálisabban szervezett játék érdekében a lágyabb moll helyett keményebb hangnemre, a dúr-ra vált, s ezt a szárazabb hangot, ezt a szikárabb tónt csak itt-ott oldja, édesíti a fölcsillanó humor, a bujkáló irónia. Tiszta, kemény színpadi beszéd. Egyetlen pillanatra sincs esélye a mé- zeskalácsos idillnek. a szentimentális felé kacsingató édeskedésnek, s itt még a csönd is beszél, mert az is része: a költészetnek. Igen a költészetnek, mert nem hiányzik az sem, a valóság költőiségéből . fakadó líra, mélyről jövő finom, törékeny líra, mértékkel, anélkül. hogy a dolgok valóságosabb vaskos igézetét száműzné. Azzal pedig, hogy bizonyos képeket az eredeti műhöz képest felcserél, például a játék végére kerül a már halott Liliom „reális” hazatérésének képe, azaz az ötödik képpel zárul az előadás (merész drámai átalakítás) a keményebb hangvételű előadás erőteljes befejezést nyer, átélhetővé válik, igen emberien, az érzelmeiért a halált is vállaló Liliom pusztulásának tragédiája. Arról nem is szólva, hogy mennyivel igazabbnak érezzük e „földi” befejezést ma a Molnár Ferenc-i. kissé ködösítő, misztikus megoldással szemben. Ez az új befejezés kö- nvörtelenül utal vissza a valóságra is, s ettől érezhetően nemcsak a játék realizmusa, szociális tartalmas is erősödik — valamelyest. A szereplők, a figurák rajza is ekképp alakul, a szigorúbb, keményebb, drámaibb hangvétel jegyében. Juli alakjában — Fehér Anna, benne az előadás talán legemlékezetesebb alakítását nyújtja, sziklakeménységű, gyémántpontos, minden részletében hiteles —, itt sem a határtalan naívság é$-^egy- szerűség, hanem a végtelen eltökéltség domboríttatik ki; az a határozottság, amellyel Juli szerelmét, önmagát, védi, készen rá, hogy akár meg is haljon érte. Nem szánandó kis cseléd, hanem már szinte irigylésre méltó ember, az álhatatosság szimbolikussá emelkedő, vonzó képe. Konoksága, dacossága egy a lelke mélyén nagy titkot rejtegető ember külső védő páncélja az esetleges „támadók” ellen. S Liliom is — Lukáts Andor játssza kitűnően, meghívott vendégként — nem holmi szívrabló kültelki vagány, hanem bolondos. aranyos fickó, aki nem kevesebbet akar, • öntudatlanul bár. mint feljutni az élet ormaira, s lehozni onnan a nagyobb élet, a szebb élet csillagát, magának, társainak, mindenkinek, akiket szeret. Olyan figura, akiben öntudatlanul szinte már ott él a József Attila-i mindenséggel mérd magad büszkesége és mohósága: egy költő — csavargó képében (Ezért is érezhetjük oly közel hozzánk, hisz nem lako- zik-é mindannyiunkban egy- egy ilyen Liliom?) Ö nem egyszerűen egy pesti vagány: sokkal több. ember, akinek erős vágyai támadnak. csak az nem világos még előtte, hogyan is érhetné éi őket. Minden esetre nem úgy. mint a játékbeli Hugó,, aki hordárból küzdi fel magát kávéházi tulajdonosnak — Csák György remek karikatúráját rajzolja e kicsinyes törekvőnek. Méltó társa becses neje. a faluról Pestre került leány, akiben viszont a kivagyiság és a tudatlanság keveredik sajátosan, megmosolyogni valóan. Fehér Ildikó eddigi legjobb alakítását nyújtja benne, szemléletesen érzékelteti a figura kicsinyességét, a butácska szép nő jellemző kénét adva. Koós Olga Mus- kátnéja a vurslivilág tarkaságának élő megtestesítője. Lehetne azonban rámenősebb is ez az amazon természetű özvegy. Tetszett Nagy Sándor Tamás Ficsúrja. egyszerűen érdekes, van benne valami nénmesei. ahogy a rosszra bujtó. utcai csavargót mggformália. Jeney 1st- ivén is újra elemében van: rendőrfogalmazóia jellegzetesen mulatságos, groteszk figura. Végül igazságtalannak érezném, ha meg sem említeném azok nevét, akik nélkül ez a sikeres előadás, mert a Liliom az. és méltán az, ugyancsak nem jöhetett volna létre. Kisebb szerepekben ifj. Kőmives Sándor, Sebestyén Éva (alig tűnik fel egyszer-kétszer a színen, mégis emlékeznünk kell rá), Hullán Zsuzsa, Nlucsi Zoltán, Bazilides Barna, Somo- dy Kálmán. Varga Tamás, Varga Károly, Vári Károly osztozhat a sikerben. A Liliom, azt hiszem, hódító útján. ízlésünkhöz igazítva, új állomásához érkezett, s ami a jó benne: ebben a formájában hozzánk is talál. Valkó Mihály Ma tartják a TIT megyei küldöttértekezlet Ma délelőtt Szolnokon, a Ság vári Endre Szakszervezeti Művelődési Központban tartják meg a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezetének VIII. küldöttértekezletét. A megyei elnökség beszámolóját vitatják meg először a megye ezerkétszázöt TIT-tagjá- nak képviseletében megjelent küldöttek. Nemcsak a beszámoló időszaka jelentős, az elmúlt öt év. hanem a végzett munka is, hiszen a VII. és VIII. küldöttértekezlet között már jelentősen éreztette hatását az MSZMP KB közművelődési határozata és a közművelődési törvény, megnövekedett az érdeklődés a mű- velőcjgs iránt. Javultak az ismeretterjesztés feltételei, a munkahelyek vezetői, köz- művelődési bizottságai mind jobban felismerték a tudományos ismeretterjesztésben rejlő lehetőségeket, annak hatékonyságát, hasznosságát. A befogadó közeg is nyitottabbá vált, az emberek egyre többen ismerni kívánják helyüket, szerepüket a természeti és társadalmi valóságban, megfelelő kommunikációs készségekkel, nyelv- ismerettel, a matematikai gondolkodás és logikai problémamegoldás képességével akarnak rendelkezni. Nagyban segítette a TIT munkáját a közoktatás és közművelődés egymásra épülése, szükségességének felismerése is. A különböző munkaterületeken dolgozó TIT-tagok a fokozódó igényeknek, maradéktalanul igyekeztek megfelelni, a tudományos ismeretterjesztés csaknem minden területén erősítették szervezeti egységüket, minőségileg és mennyiségileg egyaránt növelni igyekeztek tudatformáló tevékenységüket. A megyei szervezet előadói az elmúlt öt évben csaknem 25 ezer előadást, s egyéb rendezvényt tartottak, több mint egymillió ember számára. Növeli a munka értékét az a tény. hogy a rendezvények 42,8 százalékán fizikai dolgozók vettek részt, ők alkották az össz- hallgatóság 40,3 százalékát. Az előadások száma az előző öt évhez képest 19 százalékkal. a hallgatóság létszáma pedig 4,1 százalékkal emelkedett. A legnagyobb érdeklődés örvendetesen a pedagógiaipszichológiai, a nemzetközi és a politikai témák iránt mutatkozott, de nőtt a jogi, a közgazdasági, a nyelvi ismeretterjesztésben részt vevők aránya is. A természet- tudományi ismeretterjesztésben változatlanul az egészségügy áll az első helyen, de a mezőgazdasági és műszaki kérdések és a környezetvédelem iránt is növekedett az érdeklődés. A megtartott előadások és egyéb rendezvények tematikai arányai jól kifejezik azt a törekvést mely szerint a megnövekedett tudás nemcsak, a munkában való helytálláshoz szükséges, hanem hozzájárul a személyiség formálásához, a sokoldalú ember tulajdonságainak kibontakoztatásához, az egyén és társadalom közötti viszony alakításához.. A TIT előadói arra törekedtek, hogy tudatformáló tevékenységük hatása egyaránt érvényesüljön a hallgatóság munkájában és szabadidős tevékenységében. Jól figyelembe vették a változó igényeket, például azt, hogy mind gyakrabban szükség van olyan ismeretek közvetítésére, amelyek nem tekinthetők — szűkebben értelmezve — tudományos ismereteknek, de ezek mégis a mindennapi élet fontos részei, — a közlekedés. a lakás- és háztartási felszerelések, a hírközléssel kapcsolatos ismeretek, amelyek helyes értelmezéssel befolyásolhatják az emberek gondolkodását, az életforma és életmód célszerű változásait. Ma, amikor a megyei küldöttértekezlet részleteiben is számot ad az elmúlt öt évben végzett jelentős munkáról, megyénk közvéleménye részéről is elismerés illeti azokat a TIT-tagokat, — az élet különböző területein dolgozó értelmiségieket — akik az egész nép, a nemzet javára dolgoztak a műveltség emeléséért, az aktuális társadalmi, politikai és gazdasági feladatok megvalósításáért. T. L. A színésznő, aki énekei BESZÉLGETÉS ALLA PUGACSOVÁVAL Álla Pugacsova a szovjet könnyű- zerteii élet legiu- merteibb. legjelentősebb egyé- " nisége csütörtökön este nagy sikerrel mutatkozott be Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúságii Kö- pontban. Az énekesnőt koncertje után kértük beszélgetésre. — A pályakezdéstől a világhírig nyilván nem könnyű út vezetett. .. — ötéves korom óta foglalkozom zenével. Művészeti szakközépiskolába jártaim, ahől zongorázni, énekelni tanultam, karvezetői képesítést is szereztem. Aztán elénekeltem néhány dalt. megláttak, észrevették, rádiófelvétel készült velem, és egyszer csak jött a hírnév. Ezek az első dalok buta kis dalocskák voltak, egy idő után ú°v éreztem semmi közöm hozzájuk, az effajta éneklés nem az én világom. Abbahagytam az egészet. és nagyon jó, hogy akkor visszavonultam. Elvégeztem a színművészeti egyetemet esztrádrendezői szakon. Aztán egy artista- képző iskolában letten zongorakísérő. Figveltem, hogyan dolgoznak az artisták, a cirkusz művészei, és újból kedvet kaptam az énekléshez. Egy zenekar meg!h ívott énekelni. már ismét majdnem hírneves lettem, amikor hátat fordítottam az egésznek. Külföldi világslőgereket kellett énekelni, ez megintcsak nem az én világom volt. Férjhez mentem, született egv kislányom. teljesen visszavonultam, és akkor elkezdtem önmagam építeni, próbáltam kialakítani saját stílusomat. Egy dzsessz zenekarral kezdtem dolgozni, dalokat írtam. és fontosnak tartottam, hogy mit énekelek, miről szólnak a dalok. Ezekben az időkben már megerősödött bennem, hogy éneklő 'színésznő leszek, egy színész. aki énekel, aki dalban mondja el az életét, és dalokkal szól az emberek életéről, érzéseiről is. Alla Pugacsova a színpadon valóban játszik, előadja nem csupán elénekli a dalokat. A mozdulat, a hang. az arc játékának tökéletes összhangja teszi élővé. hitelessé mindazt, amiről énekel. — Igen nehéz volt persze elfogadtatni ezt a művészi magatartást, egyáltalán? nehéz volt kivívni n pop a rock zene. az úgynevezett könnyű műfai művészi rangját — folytatja az énekesnő. — 1974-ben részt vettem egv hazai fesztiválon. amelyet megnyertem. A dal nagyon sikeres lett, én pedig útból nevet szereztem magamnak. Bulgáriában egy fesztiválon elénekeltem a Harlekint. "“azt hittem ez a dal lesz az utolsó. Első lett. Ismert lettem a Szovjetunióban is. egv film főszerepét is eljátszottam. Mára már a hazai könnyűzenei életben is kialakult egv olvan élgárda, amelvnek tagjai el- :.=me’'és,| szereznek a mű- teinak otthon és külföldön is. Álla Pugacsova 1978-ban a nemzetközi könnyűzenei' élet egyik legrangosabb fesztiválján, a sopoti fesztiválon újból nagy sikerrel szerepelt, a Mindent tudnak a királyok című dalával el.- ső díjat nyert. A Szovjetunióban megjelent hét nagylemezét 100 millió példányban vásárolták meg. — Magyarországon most vendégszerepei először. Mit vár a turnétól? — A szocialista országok mindegyikében jártam már. azt szeretném, ha a magyar közönség is megismerne. Az első koncertem Debrecenben volt. Győrben. Sopronban. Székesfehérvárott és Budapesten, a Vigadóban lének még fel. £ Vigadóbeli koncertről filmet készít a magyar televízió. Magyarországról bulgáriai vendégszereplésre utazom és onnan Párizsba, ahol az Olympia színpadán énekelhetek. Török Erzsébet Városrész
