Szolnok Megyei Néplap, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-15 / 112. szám
Nemzetközi körkép 1982. MÁJUS 1! A Reagan-kormányzat — sajátos, feje tetejére állított logikával — azt a nézetet vallja, hogy amíg a 80-as években nem fejezik be az amerikai hadászati rakétanukleáris csapásmérő erő minőségi átépítését, vagyis amíg nem lesznek ismét fölényben a Szovjetunióval szemben, nem lehet szó a fegyverkezési versenyt korlátozó érdemi megállapodásról. Frontáttörés és „fékrendszer’ A lő problémát voltaképpen az jelenti, hogy a hadi- technikai ,(frontáttörés” általában előbb következik be, mint ahogy azt a gyakran , évekig elhúzódó két- és többoldalú tárgyalás követni tudná. Ennek során mind nehezebben áttekinthető és ellenőrizhető a fegyverzetfejlesztés mindenféle „fékrendszere”. ' Vegyük szemügyre például az utóbbi időben lelassult, majd pedig stagnáló SALT-folyamatot. Noha már 1979 nyarán aláírták a SALT—2 szerződést a washingtoni ratifikálás elmaradt. a hozzá csatolt és egyes támadó harceszközfajták fejlesztésének tilalmát kimondó jegyzőkönyv érvényességi hatálya a tálya a múlt év decemberének végén lejárt. Azóta a Pentagon tábornokai és a mögöttük álló ..héják” úgy érzik, szabad kezet kaptak. Az óceánon túl már mind többször hallani a 70-es évek elején megkötött SALT—1. — a rakétaelhárító rendszereket korlátozó előírás — mellőzéséről. Ha majd ugyanis — érvelnek Amerikában — szolgálatba állítják az MX-eket. silóik védelméről gondoskodni kell. A fegyverkezés lépéselőnyét a diplomáciával szemben. más tények is igazolják. A Nyugat-Európába szánt, rendkívül pontos amerikai Pershing—2-es rakéta és a robotrepulőgép (cirkáló rakéta) kipróbálása és tömeggyártásának előkészítése ugyancsak megelőzte a múlt év végén Genfben kezdett szovjet—amerikai eszmecserét Sőt, a NATO-tanács több mint egy évvel a tárgyalás előtt — 1979 decemberében — már döntött az „eurohadászati harceszközökről”. Ha — mint mondják — 1983 őszéig nem sikerül kompromisszumot kötni a közepes hatótávolságú európai rakéta-atomfegyverek számának csökkentéséről, a határozatot a NATO előreláthatóan végrehajtja. S itt következik a diplomácia újabb dilemmája. A tapasztalat egyértelműen bizonyítja: ha bármilyen új fegyver egyszer már rendszerbe kerül — ide sorolható a neutronfegyver is —, sokkal nehezebb elérni a kivonását, mint alkalmazásának eltiltását. Dehát mit érhet el a washingtoni adminisztráció azzal, ha mostani ötéves programjában mintegy 1500 milliárd (másfél billió!) dollárt költ el a legkorszerűbb hagyományos és nem-hagyományos harceszközök rendszeresítésére? Az . úgynevezett hadászati „triád” — a szárazföldi telepítésű MX rakéták, a Trident-atomten- geralattjárók és a legújabb B—1-es bombázók — nagyarányú fejlesztése semmi esetre sem lesz képes tartósan megváltoztatni a hosszú idő alatt kialakult, megközelítően egyenlő hadászati erőviszonyokat. Azt a veszélyt azonban felidézheti — és ennek mind több jelét látjuk —, hogy a Pentagon által kezdeményezett fegyverkezési verseny új formájával szélesedik a tárgyalási mechanizmus és a reális megegyezés közti szakadék. „Kisajtó” a világűrbe Az Egyesült Államok egyelőre nem akar semmiféle, a leszerelést előmozdító lépést tenni. Ellenkezőleg. A fegyverkezési hajszát igyekszik a világűrre kiterjeszteni. A kozmoszba telepítendő irányítási rendszer kikísérletezésére az űrrepülőgépek fedélzetén elhelyezett lézer és más fegyverek — például a ..gyilkos műholdak” — kifejlesztésére irányuló igyekezet jól érzékelteti a Pentagon célját. Egy régebbi nemzetközi megállapodás tiltja ugyanis a nukleáris eszközök űrbéli elhelyezését, ez a tilalom azonban nem vonatkozik az egyéb, merőben új típusú fegyverek Föld körüli pályára állítására. A példa egyértelműen szemlélteti, hogy a fegyverkezéskörláto- zási tárgyalások és szerződések politikai gépezetének fordulatszámát az adott szférában messze meghaladja a haditechnikai forradalom rendkívüli felgyorsulása. A zöldasztalnál ülő diplomaták és katonai szakértők ma már tehát új helyzetben vannak. Komplikálja dolgukat, hogy az új tényezők gyakran fel sem mérhetők tudományos pontossággal. A diplomácia lépéshátránya, s nyomában a bizalmatlanság, kiszámíthatatlan következményekei járhat. Ilyen bonyolult helyzetben mindennél inkább szükség van az. érintett hatalmak nagyfokú önmérséklésére, az érdekek kölcsönös figyelembe vételére. a katonai-hadászati egyensúly fenntartására. Serfőző László ny. alezredes Fenti képünkön az amerikai légierő egyik korszerű F—14-es harci repülőgépe. A törzs alatt jól látszanak az indulásra kész rakéták. Szántóföld a tenger helyén Tudjuk. . hogy Hollandia ban régebben hatalmas területeket ragadtak el u tengertől és tették azokat mező- gazdasági művelésre alkalmassá. A jelentés • szerint most hasonló munkába kezdtek a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Dél-Hvan- ghe tartományában. Az ország délnyugati részén fekvő tartomány fővárosa, Hedzsu bejáratúinál óriási, 42 méter széles és 17 méter magas falmozaik fogadja a látogatót. A hatalmas kép e fontos terület múltját, jelenét, életkörülményeit ábrázolja. A feliratokból kitűnik, hogy e korábban kizárólag mezőgazdasági vidéken az utóbbi időben az ipar viharos gyorsasággal fejlődik. A tartomány, kedvező földrajzi fekvésénél fogva az ország éléskamrája,' a terület azonban egyidejűleg a Sárga-tenger koreaiul „Nyugati-tenger” — partvidéke fontos ipari központja is. Évi egy és fél millió tonna kapacitású cementmű, traktor- és mezőgazda- sági gépgyár, műtrágya-, festék-, üveg-, papír-, cipő-, textil- és kerékpárgyár van a városban. Nagy súlyt helyeznek az oktatásra. A területen 47 közép- és szakiskola, továbbá hét főiskola működik. Különleges jelentősége van a mezőgazdasági főiskolának, ahol új vetőmagok nemesítésével foglalkoznak, amelyek elvetése révén évente kétszer, háromszor arathatnak. A távlati célok előírják, hogy a 80-as évek végére az ország gabonatermését 15 millió tonnára emelik. Ezt a célt szolgálja a többi között az a nagyszabású terv, amely Sárga-tengertől kíván elvenni új termőterületet* A munkálatok megváltoztatják a térképet. Az egykori tengerfenék helyén termékeny szántóföld lesz. A cél megvalósítására mozgósították a lakosságot, az ipari üzemek pedig berendezkedtek arra, hogy e hatalmas vállalkozáshoz szükséges építőanyagot és felszerelést előállítsák. Különösen nagy szerep vár ebben a hedzsu i cementgyárra, hogy legyen elegendő épí- anyag a gátakhoz. (g. i.) Belgrádi tudósítás n testvériség-egység jelszava .1 ugoszláviában készülnek a Kommunisták Szövetségének 12. kongresszusára. Mindegyik köztársaságban és autonóm tartományban már megrendezték a kommunista szövetség kongresszusát, illetve beszámoló-választási konferenciáját. Minden alkalommal, csakúgy, mint a JKSZ legutóbbi központi bizottsági plénumán, külön figyelmet szentelnek az. ország nemzeti és nemzetis gei közötti viszonynak, hagyományos gyakorlat« túlmenően most időszerű' teszi ezt az is, hogy tava tavasszal Koszovo tart mányban albán nacionali ta és irredenta hullám ji lentkezett. A szocialista öt igazgatási rendszerrel szén ben ellenségesen léptek fe ami más vidékeken is éré: leli hatását. Nem lehet kampány A JKSZ nemzetiségi politikája évtizedek óta világos és tiszta. A teljes nemzetinemzetiségi egyenjogúságon alapul, a testvériség-egység politikáján, amelyet a felszabadulást követően az ország minden alkotmánya rögzített. A „testvériség- egység” jelszóban tömörített, s az elmúlt évtizedekben a szocialista építésben sikerrel kipróbált elvvel tehát nincs baj. A kérdés: minél teljesebb -gyakorlati megvalósítása, s ennek érdekében a nacionalizmus, az irredentizmus minden fajtája elleni fellépés módja. A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején tant lehettünk a horvát és szerb nacionalizmus fellépt sének. Ezt a Kommunista Szövetsége, Tito elnökkel z élén, hamarosan visszaszo rította. Tito azonban figyé meztetett: a soknemzcliség államban a nacionalizmi elleni harc nem kampány jellegű, hanem állandó fel adat. A múlt hagyományt nem lehet máról holnapi* eltüntetni, s bizonyos körül mények között a nacionalis ta nézetek az önigazgatás szocialista ország egyik vág másik nemzeténél, nemzeti ségénél újra tért hódíthat nak. Drámai példa Lazar Mojsz.ov, a .JKSZ KB Elnökség tagja a Központi Bizottság legutóbbi plénumán tartott vitaindító beszámolójában szintén hangoztatta. hogy a JKSZ-nek napjainkban „kitartó és következetes harcot kell folytatnia a nacionalizmus minden formája ellen”. A koszovói ellenforradalmi akció drámai módon megmutatta, hogy a nacionalizmus mennyire ellentétes az albán nemzetiség létérdekeivel és mily veszélyes fegyverré válhat a Jugoszlávia és társadalmi rendszere elleni harcban — mutatott rá, és ígv folytatta: „A jugoszláv dolgozók és az önigazgatás társadalom legfőbb eszmei politikai ellenfele ma a kü iönlélé színezetű naciona üzmus. Ezért az országunl minden nemzete és nemze tisége nemzeti identitásánál megőrzéséért és érvényre juttatásáért folytatott állandó harcot határozottan e kell választanunk a nemzet érdekekkel és érzésekkel való visszaéléstől, a nacionalista romantikától, a mítoszoktól, a régi előjogok megőrzésétől, újabb monopóliumok megteremtésétől.” Történelmi tanulság Dusán Popovies, a Vajdasági Kommunista Szövetség tartományi bizottságának elnökségi tagja a kérdésben így foglalt állást: „A régi A Keletitenger hattyúi A Skandináviába tartó magyar turisták is gyak- [ ran utaznak az NDK-ból Dániába, illetve Svédországba tengeri komppal. Az utgs Budapesten beül a vagonba -'és a svédor- ! szági Malmö városáig ki I sem kell |szállnia. Menetrend szerint, percnyi pontossággal futnak be naponta többször is Warnemünde és Sassnitz, illetve a dán Gedser és a svéd Trel- leborg kompkikötőjébe a hófehér tengeri motoros hajók. A hajók elején és hátulján hatalmas nyílás, amelyen — milliméteres pontossággal öszekapcsolt síneken — jutnak el a vonatok a hajó belsejébe.' A vonat nyomában egyéb szállítójárművek, autóbuszok és személygépkocsik haladnak. Érdemes visszatekinteni e komphajózás történetére. Az egyik rostocki újságban 1846. április 11-én a következő híradás jelent meg: „Gőzhajó-közlekedés Rostock és Koppenhága között. A Sjäüand, a szép. minden kényelemmel ellátott dán gőzhajó hetenként egyszer jár az említett két város között. A személyek és az áru szállítása nem kerül sokba ...” A Keleti-tenger e keskeny szakaszán akkor kezdődött meg a menetrend- szerű gőzhajóforgalom, amikor még vitorlások uralták a tengereket, és amikor még maguk mögött hagyták a lapátkerekes postahajókat. 1873-tól kezdve már naponta indult a Rostock nevű csavargőzös .egyik kikötőből a másikba. A Berlin—'Warnemünde vasútvonal kiépítése után. 1886-tól tovább sűrítették a járatokat, mert. az áruszállítás annyira megnövekedett, hogy naponta két dán. és két német hajót indítottak. Ekkor azonban még a rakparttól a hajóra, illetve a célkikötőben a hajóról a rakpartra át kellett rakni az árut. rom évig tartott, amíg elkészült a hidraulikusan szabályozható síncsatlakozás, s nem utolsósorban az első speciális vasúti komphajó, amelynek hossza 85 méter volt. 1903. szpetember 30- án indult el Warnemündéből az első vasúti komp. Nem sokkal később, 1904-ben már két-két (német és dán) komphajó járt, Ebben az évben naponként két vonat indult Berlinből Koppenhágába és visza. A későbbiekben új, még korszerűbb hajókat állítottak forgalomba, hogy eleget tegyenek az állandóan növekvő személyes áruszállítás követelményeinek. 1900-ban kezdték meg a vasúti kompok építését. HáA második világháborút követően 1947 májusában a dán Danmark indította el újra a kompforgalmat. Hamarosan új hajókat állított be mind a két ország. 1963- ban állították szolgálatba a Warnemündét egy másik hajóval és két dán komppal együtt. A fehér hajókat a „Keleti-tenger hattyúinak” becézik. Nem kevésbé jelentős az NDK másik kompösszeköttetése, a „Királyjáratnak” nevezett Trelleborg—Sassnitz járat. Ezen 1909 óta járnak a vgsúti kompok. A svéd Götland és az NDK-beli Rügen a Keleti-tenger legnagyobb kompja. Sínpárjainak hossza 624, iletve 480 méter. A vasút| forgalom lebonyolításán kívül természetesen ezek is szállítanak személy- és tehergépkocsikat. — g. í. — összeállította: Majnái* József Jugoszlávia egyik 'legnagyobb problémája a nemzeti kérdés megoldásának hiánya volt. A JKP a népfelszabadító háború idején éppen ezért dolgozta ki nemzetiségi politikáját, s ezért kapcsolta össze a nemzetek és az ország felszabadítását. A jugoszláv föderációt nemcsak lot mai okok miatt hoz- !uk létre. Az 1974. évi alkotmány meghatározza a' köztársaságok és tartományok szocialista önállóságát, egyenjogúságát és * együvé tartozását, szolidaritását.” A Szerb Kommunista Szövetség, amelynek szerves része a vajdasági, valamint a koszovói kommunista szövetség egyöntetűen állást foglalt a nacionalizmus — köztük a nagyszerb nacionalizmus — minden megnyilvánulási formája ellen. A kongresszusi előkészületek menetében e problémakörhöz kapcsolódva szilárdan kikristályosodott az az álláspont, hogy a JKSZ nem lehet föderatív szervezet, hanem egységes pártnak kell lennie, mert az a szocialista Jugoszlávia egységének legfőbb biztosítéka. A közelmúlt napokban a Szlovén, valamint az Crna Gora-i Kommunista Szövetség kongresszusa, továbbá a vajdasági és a koszovói tartományi pártértekezlet határozatában hangsúlyozta a titói politikai vonal, a nemzeti egyenjogúság következetes folytatását. Ennek jegyében fellépnek mindenfajta nacionalizmus, irredentizmus ellen, beleértve a Crna Gorában élő albán nemzetiséggel szemben esetenként tapasztalt „fenntartásokat”. Eszmei-politikai harc ez. amelyet erősíteni kívánnak, s amelyhez bizonyára eredményesen járul hozzá a JKSZ június 26-án kezdődő kongresszusa. Márkus -Gyula „Gyilkos műholdak” Lépéshátrányban a dinlomácia?
