Szolnok Megyei Néplap, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-10 / 84. szám
1982. ÁPRILIS 10. Irodalom» művészet Illyés Gyula: Neveletlen ház Avránként: évenkénti szemhúnvással valamit meabocsátanak csúnvasáaának előbb a fák a méais felnövők, a busz, mely ott szalad tízvercenként a téren át. Elnézik neki maid ők is. a dombok a pökhendi ormot, vimasz tetőt és mind a születési anvafoltot. miket most már kérkedve vállal. Szégyenkezve, de közelebb lév hozzá eay-eay szerény évűiét. A tornyok, bár a aőa villantását váltják feje felett, meahajolnak a közízlés előtt: évv. mert annyit zerzenatetett: randevúzók közismert helye lett. Közöttünk él. Komoly terveinkbe is beleszól. * * * Méa nincs botom. De már kezembe illenék. Hoav hátranézzek utamon! Búcsúzkodjunk. csúnyácska völgyvidék! Púpod síromig hordhatom. Fodor András: Béke Ma olyan mintha újra a föld aazdái lennénk. Egyenletesen süt a nav. A kézilabdaválva mentén, az árokparton két hatalmas rózsa virul. méa nem tévte le senki. A levegőbe metszett ugrásra kész heavek párákba takarózva rásímultak az éare. A postás megkérdezte, hoav vagyok. o rendőrkapitány s a aévész elérte, hoav a térre települt körhinták, céllövöldék mellől, hangfalak recés vályújából a zene öblögető moslékát lecsapolják. * Sakktábla-nyugalommal fogják egymást az utak. o telkek. Csak a természetes zajok zsiboanak. csak az evező bogarak. lombok. — akárha önnön gyönyörére. méais. miattunk játszódnék az idő. Rába György: Dombormű Földről földre születtem kifejtetten a kőben mértana taaiaimban orcámra aaaodalmat története rovátkolt batyuja meaavötörvén őt hordozva maradtam minden vorcikámban én is határtalannak törvényeivel eav test sorsnak kiraizolatlan belemetszve a térbe kezdek s részt venni hívok látszom és folytatódom Nemes Nagy Ágnes: Szikvója-erdő A fenyőerdő plátói ideálja. Fenyőerdő. amely tízszer naavobb. Nem tudhatóan messze, fönn az áaak. csak onnan tudhatóan, hoav sötét. A hűvös, óriási törzsek melegen vöröslő kérae-rostia valamely emlős állatot ovaníttat. vagy emlős istent, kit érinteni tenyered megváltása volna, de nem érsz följebb a kiálló gyökérnél. táv szédelegsz csak párás birodalmuk barnaüvea-színű orvossáaillatában. és ha egy nyiladékon méais betűz a nav. olyan tekintet az. amelynek fényes útja csak itt. nem-ismert oldatban világít. Irodalmi oldaloáruok kénéit Bényi László rajzaiból válogattuk Csörsz István: Az indián P éntefcen fél ötkor hozta az új gépet egy svéd kamionos. Nagyon kedves kölyök volt, de egy szót sem tudott magyarul. Azért svéd, gondolta Bodó. Mindenki hazament már, a portán meg éppen a reszketős Erzsiké ült, aki azonnal pánikba esett, így aztán Bodó vette el a kölyök fuvarlevelét ráütötte a pecsétet, és 'böngészni kezdte az árulistát. A fiú a legelső tételre mutatott, ahol egy R betű dilit a rubldká- iban, mentette hat szám, az összes többi németiül. Majd megnézzük a dobozon, gondolta Bodó. Azt hitte, valami számítógép. Davaij! — mondta a fiúnak, azzal, felmásztak a kocsira. A kölyök egy akkora ládára mutatott, amelyben elitért volnál egy pianínó. A szentségit, mondta Bodó. Nem mondtad, hogy narancsot hozltál, pajtás! Bement az öltözőbe a fiúkért. Éles már a zuhany alatt állt, csupa szappan volt a képe. Princ akkor vette le a gdtyáját. Szó nélkül felöltöztek, és becipelték a ládát a hangárba. Csak másnap tudták meg, hogy az ő gépük, egy önjáró hidraulikus emelő, duda, lámpa és minden vacak volt rajta, azonkívül vagy tíz indítóigomb. Tanácstalanul álldogáltak a gép előtt. — Szólj a művezetőnek — mondta Bodó Élesnek, azzal leült szalonnázni. Princ a gép színes prospektusát tanulmányozta. Odajött a művezető, körbejárta a gépet, megnyomogatta az ülés rugóját. — Szólok a főmérnöknek — mondta. — Nem olyan veszélyes — szólít közbe Princ. — Ezek itt az előre kapcsolók. A töbhi hátra kapcsol. Felült a gépre és beindította. — Fiúk, ez még a Bodó szalonnáját is megsüti! — kiabálta, azzal bekapcsolta az elakadásjelzőt. Nagy csend lett, Bodó eltette a bicskáját. — Azért majd délben idekül- döm a főnököt — mondta a művezető. Leültek reggelizni, de Bodónak valahogy elment az étvágya. — Ezt te honnan tudtad? — kérdezte Princtől. — Miit? — nézett rá Princ. — Hát ezt az egészet. Pirinc retket evett: úgy ropogott a foga alatt, mint a kukorica. — Egyszerű — mondta. — Ott van a papíron. Egy hibrid áramkör vezérli az egészet. Elles felállt, és elment egy pohár vízért. Reggel óta fájt a feje. Bodó nem szólt többet, de nehéz lett a szíve. A szállítóbrigád fogalom volt a vállalatnál. Tíz év alatt mindenféle ember megfordult itt, még egy tánér is, akit kirúgtak az iskolából'. Maradtak hárman. Amíg nem iratkozott be az esti iskolába, Princcei nem volt semmi baj. Ügy számíthattak egymásra, mint a testvérek. Még jobban. Ha kölltözés volt, akármi, karácsony este is elmentek segíteni egymásnak. Bódénak volt egy kis horgásztanyája Ráckevén: bármelyiküknek odaadta a kulcsot, csak azt kérte, hogy csináljanak rendet. amikor eljönnek, hogy ne tudja meg az asszony. Édes komor arccal hozta a vizet. Járás közben jobbra tartott Reggel óta bevqtt már egy marék Al- gopyrint. — Quarellint vegyél be’ — mondta Princ.' — Az micsoda? .— Az jó erre — felelte Princ. — Az orvos mondta néki, hogy az Algopyrin jó! — szólt közbe Bodó. Nem is szólít még ilyen dühösen Princhez. — Na és jó? — kérdezte Princ. — Neked kívánom — mondta Éles. Másnap felíratta a Quarelint az üzemi orvossal, elrágott két tablettát, de továbbra is fájt a feje. Bodó kicsit megkönnyebbült. Princ felesége ápolónő volt, biztos ő ajánlotta ezt a gyógyszert Az orvosnak viszont diplomája van, gondolta. Szombaton Princ vizsgázott, így aztán Bodó és Éles nélküle mentek Ráckevére. Éles sokat emlegette Princet, mert még mindig szedte a Quarelint, és jobban érezte magát. Bodó az egészre nem mondott semmit. Nem volt kapósuk egész hétvégén, pedig a szomszéd tanyán négy pontyot húztak ki már szombat délután. Kettőt a szomszéd átadott nekik, megsütötték, sört ittak rá és fenn voltak éjfélig, mint máskor, de valahogy akadozott a beszélgetés. A szentségit; morogta Bodó, amikor lefeküdtek; és utálta a világ összes esti iskoláját, ■Princ jelesre vizsgázott. Hazavitt egy üveg bort, az asszony dásznóhúst sütött Princ sose szerette igazán a halat, és a disznóhús jó volt. Csak éppen megszokták, hogy szombaton mindig halat esznék. — Mesélj a vizsgáról! — kérte az asszony. — Már elmeséltem — felelte Princ. Az asszony nem firtatta tovább a dolgot. Azt javasolta hogy feküdjenek le korán. Lefeküdtek, de ez sem sikerült. Fáradt vagy, simogatta az asszony Princ homlokát, aludj! Princ kiment az erkélyre, és együk cigarettát a másik után szívta éjfélig. A következő héten nem ment el az iskolába helyette óriási murit csaptak Bodóékkal Ráckevén. Igaz, hogy csak egy halat fogtak, de az akkora volt, hogy evezővel, verték agyon. Bodó a gyerekkoráról mesélt. Éjjel kettőkor még egymást noszogatták, 'hogy aludni kellene. A szél szemükbe vágta a tábortűz füstjét. Princ összékormozta az arcát. Ügy nézel ki, mint egy indián, röhögött Bodó, és utána napokig Indiánnak szólították Princet. Princ kicsit szemérmesen, kicsit dühösen tűrte, és boldog volt. S8B ■■■■■■■ A fiú cingór vóllt, mint az albérlők általaiban: fiatal arcán már állandósultaik a tanácstalanság ráncai, s nyugtalan tekintete, ahogy maga körül pásztázott, szinte sugallta az elesettséget. Félő volt, ha megszólal, azt kérdezi: miért én? S miért így?... Az a huszonnégy év, ami mór most meggömyeszti, könnyen befogható néhány elvétve jól sikerült napiba — eaeket őrzi, s talán már jó ideje velük álmodik. Munkatársai! kérdésére (mert eleinte még kérdezgették, hogy be tudják illeszteni a már kialakult érdekviszonyokba), van-e hozzátartozója, azt feleli: nincs — s ha valóban van az anyáknak valami földöntúli fogékonyságuk gyermekük iránt, akkor édesanyja ilyenkor görcsbe rándul. A lány húszéves, gömbölyded, mint azok, akik idegességüket evésbe fojtják — óvónő, a kicsik megkövetelik rendíthetetlen nyugalmát. bár ereje fogytán, szemhéja már remeg: menekül hazulról — eddigi élete egy édesszájú kislány kielégített vágyai közt csordogált, akit szülei reszketve óvnak az igazj születéstől, az esz- méléstől; menekül: munka után nem megy hazia, ahol anyja és apja marakodva a válás részleteiben próbálnak megegyezni — beül egy presszóba, ahol már ismerik, s büdös szájú férfiak lakásán mímeli görcsösen a gyönyört — hátha a sikkantásak között ké- zenfogja egyszer a szerelem, s elvezeti igazi otthonába. A fiú mór belenyugodott, hogy lakása kocsija, nyaralója soha nem lesz: vacsorára sem telik, de azzal mentegetőzik önmagának, hogy a2 amúgy is egészségtelen — már bánja, hogy tanult, hiszen tudása csak elégedetlenné teszi, s csodálkozik, hogy mennyire falta a könyveket, s hitt lehetőségedben : a tudás hatalom, s életkörülményei jobbítására alkalmas — pedig, ha a pénzre összpontosítok, gondolja, megvásárolható az eszemet igazoló papír, s nem. eszem magam vacsora híján. Édesanyja néha ír néki de a fiú ráírja a borítékra: A CÍMZETT ISMERETLEN, s a visszaküldött levélen az anya felismeri keze nyomát, zokog: s ha második férje, aki nem szívleli a fiút, s kiutálta hazulról, megkérdezi, mi baj, azt feleli, semmi, hagymát aprítok. A lány pillantása zavart — istenként imádott édesapja feneke fel-aló járt a szomszédasszony combjai között: anyjához menekülne, de az arra próbálja rábeszélni, vele maradjon, hisz akkor övé marad a lakás megígérve, hogy mos és főz majd a lányra — az becsapja az ajtót, s amikor egy névtelen férfi magáévá teszi a sötét park egyik nyirkos padján, sírni kezd, mert apját képzeli alkalmi társa helyébe — letaszítja magáról, a férfit, ruháját húzgól- va menekül, de a másik utoléri: s amikor véresen, hüppögve, megerőszakol,va hazamegy, bekapcsolódik szülei ordítozósába, hogy este megfogadja: soha többé, s a fiúval álmodjék. A fiút flélszegsége zárkózottá teszi — szája pengevékonyra kes- kenyedik, összeszűkült szemében vadság: mivel állandóságról ábrándozik. s kizárásos alapon mór csak egyedül a szerelemben tud hinni hogy az talán megváltja — az állandóság szimfbólumává emeli a Nőt, a gömbölyded nőt. akinek jóltáplálttsága eleve a kiegyensúlyozott élet záloga; s rászokik a leselkedésre. A fürdőszoba szobája mellett van, ajtaját óvatosan kinyitva kémleld a kulcslyukon keresztül az anyjakoralbe- ld főbérlőnőt, akiinek éjszakánként áthallaitsziik a nyögdécsélése, ha 'halott férjével álmodik: a nő észreveszi, s a kulcsot mindig úgy fordítja, hogy a fiú jól lásson — az ajtó felé fordulva mosakszik, törülközik, s ez mindkettőjüknek katarzis a visszafogott izgalom miatt: míg egyszer feltépi az ajtót, s a vérfejű fiút kapkodó mozdulatokkal kiéhezett ölébe vezeti. A lány tartja a fogadalmát: álmában olyan tisztán látta a fiút, hogy sajgott bele az egész teste — az utcán, körbefiorogva jár. nehogy elszatassza utolsónak hitt lehetőségét: apja elment, anyjával maradt, két kielégítetlen gyűlölet i— egyszer odaszaiad egy fiúhoz, de az szakállas, s ettől elbizonytalanodik: mindenhova rohan, nehogy elkésse a boldogságot, s utána átkozza magát, hogy talán maradni kellett volna — már nyitott szemmel is a fiút látja, s ráképzeli jó néhány csodálkozó férfira — az óvodásokat saját gyerekeiként kezeli, s próbálgatja, melyikre hasonlít majd az övék, ha lesz — anyjával megbékél: holnap bemutatom a vőlegényemet, anyu, mondja mindennap izgatöttabban, s anyja újólag feltett kérdésére egyre ingerültebben vágja rá: holnap. A fiú menekül, a főbériőnő elől, aki feljogosítva érzi magát holmijai átkutatására: ritkán jáír haza, mert előfordult, hogy átlátszó 'hálóingben, szétvetett lábbal várta az asszony a saját ágyán — tulajdonképpen nem volt ellenére a kapcsolat, de a nő továbbra is zárta szobája ajtaját, a telefont és a konyhát — zuhanyozni is csak szeretkezés után engedte: ezért osonva lopakodott a szobájába, s gyorsan ráfordította belülről a kulcsot: vitáik élesedtével az asszony utcára tette —, s amikor a csomagmegőrzőben felejtett meleg pulóverén bánkódva elalszik a fütött pályaudvaron, hirtelen élességgel a főbériőnő fiatalkori arca a lány arcaként villan eléje. Annyira hiteles a kép. hogy állmában kinyújitja a kezét — egy csavargó nevetve megrázza —r. s ahogy felébred, elindul megkeresni a lányt, hiszen érzi, vadul lüktető ereiben érzi, hogy várják: hogy végre valaki őt várja. A FIÜ ÉS A LÁNY... .. .sohasem találkozott. Összeállította: Rékasy Ildikó Deák Mór: A fiú és a lány...
