Szolnok Megyei Néplap, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-25 / 96. szám
Éljen a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan barátsága! I Heti világhíredé I Argentína a jelentések szerint már kb. 10 ezer főnyi hadsereget állomásoztat a Falkland- (Malvin-) szigeteken. Képünkön: őrt álló argentin katonák Port Stanleyben, a főváros kormányzósági épületének bejáratánál HÉTFŐ: Münchenben megkezdődik a nyugatnémet szociáldemokraták kongresszusa — Az Arab Liga tőtitkára sikertelenül próbál közvetíteni a sziriai—iraki viszályban — Az egyiptomi külügyminiszter Izraelben. KEDD: A KGST Végrehajtó Bizottságának ülése Moszkvában — Szovjet—japán ke- rekasztal-értekezlet Tokióban — Argentína az Amerikai Államok Szervezetének összehívását kéri a Falkland (Malvin)-válságban. SZERDA: A Jaruzelski tábornok vezette lengyel pártós állami küldöttség Budapesten — Mengisztu etióp államfő Adenbe látogat — A Biztonsági Tanácsban amerikai vétó akadályozza meg a jeruzsálemi lövöldözés elítélését, izraeli gépek súlyos légitámadást Intéznek Dél- Libanon ellen, az Izraeli kormány a sinai-félszlget kiürítése mellett dönt. CSÜTÖRTÖK: Lenin-emlék- ünnepség Moszkvában — Reagan ismét kitérőleg szól a csúcstalálkozóról — A LEMP KB ülése — Választások Malaysiában. PÉNTEK: Iránban Sariat-Ma- darit megfosztják az ajatol- lah címtől — Francia—Szíriái viszály a párizsi merényletek nyomán — A magyar diplomácia aktivitása: Mitterrand francia elnök Aczél Györgyöt, Koivisto finn államfő Púja Frigyest, Shagari nigériai elnök Abrahám Kálmánt fogadja — Harcok Salvadorban — Az amerikai áléin ök Tokióban. SZOMBAT: Washingtonban tárgyal a brit és az argentin külügyminiszter, az első angol hadihajók megérkeznek a dél-atlanti térségbe. Milyen új állásfoglalásra került sor egy szovjet—amerikai csúcstalálkozó lehetőségével kapcsolatban? Washingtonban is, Moszkvában is újabb állásfoglalásokra került sor a héten egy lehetséges szovjet—amerikai csúcstalálkozóval kapcsolatban. A nézetek egyelőre nem közeledtek egymáshoz, ugyanakkor világosan kirajzolódhatott a két, különböző megközelítési mód. Reagan elnök, majd kijelentéseinek értelmezőjeként Weinberger hadügyminiszter változatlanul úgy nyilatkozott, hogy júniusban, ha Leonyid Brezsnvev részt venne New Yorkban a leszerelési kérdésekkel foglalkozó ENSZ-közgyűlésen, mód nyílna egy rögtönzött, nem hivatalos magas szintű összejövetelre. Nem is csúcs- találkozóra, hanem afféle csúcsbeszélgetésre. Ezt esetleg ősszel — ennyiben Washington továbbmenni látszott — követhetné egy hivatalos csúcsértekezlet. Ezek az amerikai javaslatok két vonatkozásban is ellentmondásosak. Egy nagy- ország vezetőjének utazási naptárát általában jóelőre megtervezik, s nem volt szó ezúttal New York-i útról, Leonyid ßrezsnyev az első hasonló jellegű ENSZ-ülés- szakon sem vett részt. (Ugyanis éppen akkor fogadott el a NATO washingtoni összejövetele egy fegyverkezési programot s a nyugati törekvések következtében sajnos ma sem biztat vajmi sok reménnyel a világszervezet egyébként önmagában jelentős fóruma.) Több, mint -ésszerűnek tűnik az a követelmény is, hogy a jelenlegi körülmények között „semleges pályán” rendezzék meg a szovjet—amerikai találkozót; Helsinki, vagy éppen Genf erre alkalmasríak mutatkozik. Igaz, ezek a protokolláris és egyéb kérdések komoly kézzelfogható eredmények ígéretében áthidalhatók lennének. A megromlott légkör és a megnövekedett feszültség minderre azonban aligha adna módot: akkor pedig mi értelme lenne egy terméketlen vitának, magas szintű szóváltásnak, a csúcsremények eljátszásának? Moszkvában, a Lenin-em- lékünnepségen, a Brezsnyev jelenlétében beszédet mondó Jurij Andropov ezért hangoztatta a Szovjetunió készségét a valóban konst- rutkív pábreszédre, az egyenlő biztonság elvei alapján, s ennek legjobb formája egy megfelelően előkészített őszi csúcstalálkozó lehetne. A csúcstalálkozók az eddigi tapasztalatok szerint is akkor vezethetnek eredményre, ha kölcsönös érdekű megállapodások, kompromisszumos egyezségek születhetnek. Ezeket viszont nem lehet rögtönözni, ehhez a megfelelő 'előmunkálatok egész sora szükséges. Egy őszi csúcstalálkozó időpontjának kitűzése, annak előkészítése, a legfontosabb témák előtérbe állítása kétségkívül már most javíthatná a kapcsolatokat, legalábbis megállíthatná azok további romlását. A kérdések kérdése tehát így hangzik: akar-e komoly csúcstárgyalásokat a washingtoni vezetés, vagy eleve elfogadhatatlan, alibijavaslatokkal él? A Reagan- adminisztráció eddigi szavai és tettei kevés reménnyel kecsegtetnek, ám arról sem feledkezhetünk meg, hogy éppen ezekben a napokban zajlott le, többmilliós részvétellel, az eddigi legkiterjedtebb atomíegyverkezés- ellenes tiltakozás az Egyesült Államokban; új erőre kapott a békemozgalom Nyugat-Európában; az Egyesült Államok szövetségeseinek .egy része is elhatárolja magát a hidegháborús irányzatoktól — s ami a leglényegesebb — Washington is felismerhette, hogy nem képes megváltoztatni a Münchenben tartotta kongresszusát a Nyugatnémet Szociáldemokrata Párt. Képünkön: Helmut Schmidt kancellár a tanácskozáson világ alapvető egyensúlyi képleteit. Ezek olyan tényezők, amelyek kétségkívül hozzájárultak Reagan kényszerű taktikázásához, s nem elképzelhetetlen, hogy jobban a realitások irányába kényszerítik. Melyek a közel-keleti ■válság legújabb fejleményei? Rendkívül bonyolult módon, sok szálon zajlott a héten a közel-keleti válság. Miután kiterjedt libanoni belharcok után kedden sikerült tűzszünetet kötni, szerdán izraeli bombatámadásokat intéztek a paleszti- nek által lakott dél-libanoni területek éllen, s ezzel az első valóban komoly harci cselekményt követték el a tavaly "júliusban megvalósított fegyvernyugvás óta. (Izrael azzal indokolta a támadást, hogy állítólagos palesztin akna áldozata lett egy izraeli katona. Csakhogy a katona halála libanoni területen történt, a jobboldali Haddad őrnagy államocská- jában, tehát a tűzszünet megsértése ezzel a behatolással kezdődött.) A Biztonsági Tanács napirendre tűzte a támadást, de csak elnöki nyilatkozat formájában ítélte el. Szavazás esetén ugyanis megint vétót emelt volna az Egyesült Államok, amint azt a hét elején, a jeruzsálemi mecsetlövöldözés vitájában tette. A szerdai bombázással szinte egyidőben ülésezett az izraeli kormány, s véglegesen eldöntötte a Sínai-félsziget megszállt területsávjairól történő kivonulást, amelynek a mai napon kell befejeződnie. Erőszakkal eltávolították a tiltakozó fanatikusokat, akik — korábbi bejelentésüktől eltérően — mégsem követtek el kollektív öngyilkosságot. A mára esedékes új határvonal azonban még mindig nem végleges, az utolsó részletviták miatt többször megszakadtak a tárgyalások, egy-két négyzetkilométer sorsáról még mindig nem határoztak. A valódi probléma azonban mégis az, mennyiben éli túl a Camp üavid-i alku a Sínai-félsziget kiürítését? Az elmúlt napokban több levélváltás történt az aláíró három ország, vezetői között: Begin például újabb megerősítést .kért Mubaraktól, aki vonakodott túl messze elmenni, Reagan pedig személyes leveleket intézett Egyiptom és Izrael vezetőihez. Réti Ervin Színpompás felvonulással és katonai díszszemlével ünnepelte meg Zimbabwe fővárosában az egykori brit gyarmat függetlensége kikiáltásának második évfordulóját. Képünkön: Mugabe kormányfő (balra) és Banana elnök (középen) az ünnepségen (Fotó — KS) ENSZ-közgyíilís Magyar felszólalás Magyar pártküldöttség indult Laoszba A Laoszi Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának meghívására Rácz Sándorral, az MSZMP KB tagjával, a KB osztályvezetőjével az élén magyar pártküldöttség utazott Vientianeba, hogy részt vegyen a laoszi testvérpárt április 27-én megnyíló III. kongresszusán. Khaled Bagdas elutazott Budapestről A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására április 18. és 24. között látogatást tett hazánkban a Szíriái Kommunista Párt küldöttsége Khaled Bagdas főtitkár vezetésével. A küldöttséggel, amelyet fogadott Kádár „János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, megbeszélést folytatott Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB külügyi osztályának vezetője. A látogatásról közleményt adtak ki. A szír küldöttség tegnap elutazott Budapestről. Az ENSZ-közgyűlés 7., a palesztin kérdéssel foglalkozó rendkívüli ülésszakán pénteken felszólalt Rácz Pál nagykövet, Magyarország állandó ENSZ-képviselője. Az esti plenáris ülésen elhangzott beszédében kifejtette: az ülésszak huszonegy hónappal ezelőtti felfüggesztése óta semmi sem történt az ott elfogadott határozatok valóraváltása érdekében. Ellenkezőleg: a közel-keleti válság tovább súlyosbodott és újra a robbanáshoz közeledik. A magyar küldöttség ezért üdvözölte az el nem kötelezett országoknak az ülésszak felújítását célzó kezdeményezését. Rácz Pál kijelentette: az Holnap nulla órától kezdve a Sinai-félsziget teljes egésze tizenöt év múltán ismét egyiptomi szuverenitás alá kerül. A Camp David-i keretmegállapodásokban foglalt egyiptomi—izraeli különbéké végrehajtását lezáró aktussal minden jel szerint nemcsak Egyiptom és Izrael viszonyában, de a közel-keleti válság történetében is új fejezet kezdődik. Camp David vívmányaként Washington, mint az egyezmények védnöke, tartósnak ígérkező katonai jelenlétét biztosíthatja a stra1980 júliusa óta történtek ismételten megerősítették azt, hogy az egész közel-keleti válság alapvető oka Tel Aviv agresszív, területszerző politikája. A magyar képviselő rámutatott, hogy mindaddig nem lesz béke a Közel-Keleten, amíg a palesztin kérdést meg nem oldják, erre azonban csak a közel-keleti válság átfogó rendezésének keretében kerülhet sor. Rácz Pál a magyar kormány és nép teljes támogatásáról biztosította a palesztin és a többi arab népeket a függetlenségért, a szuverenitásért, a békéért és biztonságért folytatott igazságos harcukban. tégiai fontosságú Sinai-fél- szigeten. A különbéke nemzetközi szentesítésének hiányában (az eredeti megálla’- podás szerint a^ ENSZ haderői ellenőrizték volna a szerződés tiszteletben tartását), a felek végülis egy — tizenegy ország részvételével létrehozandó — „többnemzetiségű erő és megfigyelő csoport” (MFO) elnevezésű alakulat feállításában egyeztek meg. A két és fél ezres létszámú haderő túlnyomó többségét az Egyesült Államok adja. Holnaptól Ismét Egyiptomé a Sínai- félsziget Riadókészültség az argentin légierőnél Szovjet küldöttség . Mexikóban Lopez Portillo mexikói elnök pénteken fogadta Gej- dar Ali Alijevet, az Azer- bajdzsáni Kommunista Párt KB első titkárát, az SZKP KB PB póttagját, aki a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa küldöttségének élén tartózkodik Mexikóban. A közvetlen, baráti légkörben lezajlott találkozón Alijev átnyújtotta Leonyid Brezsnyevnek a mexikói elnökhöz intézett személyes üzenetét. London és Washington viszonyában súrlódásokhoz vezetett Francis Pym brit külügyminiszter eredménytelen tárgyalása Haig amerikai külügyminiszterrel. A brit külügyminiszter kíséretében levő egyik neves újságíró szerint Francis Pym „immár gyakorlatilag lehetetlennek tartja lövések nélkül megoldani a válságot”. Margaret Thatcher brit kormányfő — a londoni sajtó szerint — holnapig adott haladékot a diplomáciának; ezen a napon a brit flottacsoportosítás a Falkland (Malvin)-szige- tekhez érkezik. Ma Buenos Airesben ösz- szeül a katonai junta, nyilvánvalóan azért, hogy utasításokkal lássa el Nicanor Costa Mendez külügyminisztert. Costa Mendez holnap részt vesz az AÁSZ rendkívüli ülésén, és nem kizárt, hogy az 1947-es riói egyezmény alapján kéri a tagállamok katonai támogatását a brit agresszióval szemben. Argentína hivatalosan is tájékoztatta az AÁSZ-t, hogy a brit flotta immár a déli Georgia-szigetek közvetlen közelében tartózkodik. Buenos Airesben riadókészültséget rendeltek el a légierőnél. Együttműködés a békéért Azzal a meggyőződéssel térünk haza, hogy azok a fontos teendők, amelyekről tárgyaltunk, meg is valósulnak. Kádár János mondta ezt Helmut Schmidt kancellárnak 1977 júliusában, első bonni útja befejeztével. Most az MSZMP KB első titkárának NSZK-beli látogatása alkalmat kínál, hogy a két poltikus megvizsgálja, így történt-e. A mérlegkészítés, a további teendők meghatározása azért is fontos, mert két különböző társadalmi rendszerű államról van szó: egyikük a Varsói Szerződés, másikuk a NATO tagja. Mégis egyet lehet érteni a kancellárral, aki még régebben így fogalmazott: viszonyunk a körülményeket figyelembe véve, a lehetőségekhez mérten — példás. Mindkét fél a helsinki szellem megvalósulásának tekinti Magyarország és az NSZK kapcsolatainak ápolását, fejlesztését. Pedig ezt a nemzetközi helyzet az utóbbi időben nem könnyíti meg. Tíz esztendő alatt kereskedelmi forgalmunk a tízszeresére nőtt. Az NSZK a tőkés világban első, világviszonylatban a Szovjetunió után a második legjelentősebb partnerünk; mi pedig a Szovjetunió után második helyre léptünk elő az NSZK szocialista üzletkötéseit illetően. E cserekapcsolat nemrég lépte át az évi négy milliárd márkás határt. Érdemes megjegyezni, hogy éppen most, a nemzetközi gazdasági válság, a visszahúzódások, az értékesítési nehézségek idején növekedni tudott a magyar— NSZK forgalom, erősödött az ipari-pénzügyi együttműködés. S ha az ottani nagyvárosokban lezajlott sikeres magyar hetekre és a nálunk bemutatkozó nyugatnémet művészekre, tudósokra gondolunk, megállapíthatjuk, hogy jól fejlődnek kulturális kacsolataink is. Ehhez mindkét fél igyekezete, jóakarata és érdekeltsége kellett és- kell ma is. Csakhogy a kétoldalú kapcsolatok nem légüres térben formálódnak, hanem a mindenkori általános nemzetközi légkör függvényeként. Márpedig az elmúlt években erősen lehűlt a kelet—nyugati viszony, az Egyesült Államok — az NSZK elsőszámú '"szövetségese — élesen szovjet- és kommunistaellenes * vonalra tért. Fontos fegyverkorlátozási tárgyalások szakadtak meg, illetve topognak egyhelyben. A szankcionálás és a bojkott módszere lett úrrá néhány nyugati kormány gondolkodásmódjában és gyakorlatában. Természetesen eleve különböző hazánk és az NSZK álláspontja is egy sor nemzetközi kérdésben. Ennek ellenére — sőt éppen ezért — különös jelentőségű az újabb Kádár—Schmidt találkozó. Minden véleményeltérés mellett az NSZK szociáldemokrata—szabaddemokrata kormánya olyan tárgyaló fél, amely kész az együttműködésre, nem helyesli a „megtorlások” politikáját becsüli és meg akarja őrizni (saját érdekében is) az enyhülés. a kelet—nyugati együttműködés eredményeit. Magyarország pedig ott volt az európai enyhülés kezdeményezői között, s szocialista külpolitikájához híven továbbra is együttműködésre törekszik. Különösen most, a külpolitikai nehézségek és veszélyek közepette tartja ezt fontosnak. Hazánk kis ország, de mint a szocialista közösség tagja, tekintélyt vívott ki magának. Feszültségektől terhes világunkBan ezért is van jelentősébe annak, hogy az NSZK és Magyarország vezetői építő eszmecserét folytatnak egymással, egyaránt szolgálva saját érdekeiket és a nemzetközi kapcsolatok erősítését. Tatár Imre
