Szolnok Megyei Néplap, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-09 / 57. szám

1982. MÁRCIUS 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP í*v Iw'i iműm lgnvW0'J wmmíá $wmmM mm *mm0m ÉNfl& mmm Bűtor lesz a vesszőből A tdszafüneri Háziipari Szövetkezet neve nemcsak belföldön közismert, hanem országhatárainkon fúl is. A szövetkezetben kétszáz­negyvenen. dolgoznak, többségükben nők. Évi ter­melési értékük’ 32 millió fo­rint, amelyből 24,5 millió fo­rint a tőkés export. Nagy elő-, nyiik, hogy 80 hekltór saját fűziteleppeli rendelkeznek és az alapanyag 70 százalékát ebből fedezik. A méret szerinti osztályozás után a vessző a főzőbe kerül, ahol szép barna színt kap Igen szép kivitelben készül­nek a krájszolt asztalok. Je­lenleg 400 darabot készítenek belőle belföldre Évente 80 ezer békési gyermekfotel készül Vonzó a tiszti pálya .Szolnok megyei napok M »r Nyüzsgő móhkas Budapes­ten a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola. Soha nincs ennyi civil az épüle­teiben. mint ilyenkor, a fel­vételi vizsgák idején. Sok köztük a legalább látásból ismerős arc. Érthető. hi­szen „Szolnok megyei na­pok” vannak az intézmény­ben. Most hívták be ugyanis a Jászkunságból a tiszti pá­a Zalkán lyára jelentkezett fitalokat. Közülük ülünk le egy kis böszélgietésre Katona Atti­láival, a szolnoki Verseghy gimnázium. Nagy Lajossal, a karcagi mezőgazdasági szak- középiskola, Fülöp Nándor­ral, az újszászi közlekedési szakközépiskola és Gyurkó Csabával, a szolnoki Szamu­ely Tibor Gépipari Szakkö­zépiskola tanulójával. Sok minden közrejátszik — Hát volt egy kis drukk, amikor megkaptam a behí­vót a felvételi vizsgára. — mondja Gyurkó Csaba. — Diáknyelven szólva tiszta ideg voltam. Előkaptam a tankönyveket, amire jutott idő, átnéztem. * Az orvosi és a pszicholó­giai vizsgán már átestek, holnap kerülnek a felvételi bizottság elé. Hangulatuk ( még korántsem felszabadult. Katona Antal mérnök alez­redes, a Killián György Re­pülő Műszaki Főiskola ta­nára nyugtatgatja őket: — Nem lesz vizsgáztatás, inkább csak tájékozódás a jelöltek általános ismeretei­ről, és arról, hogy speciális témakörökben mennyire fel­készültek. Emellett termé­szetesen fontos a kombiná­ló. áttekintő képességük és reflexük vizsgálata is. És leginkább a hivatástu­datuk a fontos. Arról fag­gatom őket,, hogy mi inspi­rálta őket a tiszti pályára. — Sok minden közrejátszik ebben, — vélekedik Katona Attila. — Nekem például van egy első évfolyamos ba­rátom. Vele is sokat beszél­gettem. Meg aztán nagy él­mény a repülés. Bár egyma­gában nem ez a meghatáro­zó. — Néhány órát én is re­pültem már az MHSZ-ben — fűzi hozzá Nagy Lajos. — A Killián főiskolára is ellá­togattunk, így kaptam ked­vet a tiszti pályához. Egyéb­ként én sárkányhajtómű­szerelő akarok lenni. .— Én meg helikopterve­zető. — mondja Fülöp And­rás. — Apukám fiatal korá­ban repült. Sokat beszélt arról. Azért határoztam el, hogy én is az ő példáját követein. Egyébként én is repültem már az MHSZ-ben. Gyurkó Csaba vadászrer pülő akar lenni. Elhatározá­sa már a gyerekkorban megszületett: — Ha kiskoromban bőgni kezdtem, csak azzal tudtak elhallgattatni, hogyha sírok, nem lehetek pilóta. az Ifjú Gárda mellett nagy szerepet játszott az, hogy iskolánk sok öregdiákja ka­tonatiszt. Gyakran tartottak előadásokat a katonaéletről. Három évtized, három diploma Katona Antal mérnök al­ezredes másodszor vesz részt a Szolnok megyei fiatalok felvételi vizsgáján: — Jó a véleményem a me­gyéből jelentkezettekről. Májusban bizonyára kedvező értesítést kapnak a felvételi vizsgáról. A behívóparancs meg majd augusztusban érkezik. Kezdődhet a katonaélet, melyről Katona Antal mér­nök alezredes így vélekedik: — Harminchárom éve va­gyok katona. Ezalatt az idő alatt szereztem három dip­lomát és megtanultam oro­szul. A polgári életnél ta­gadhatatlanul szigorúbb kö­rülmények között is jut te­hát idő a szórakozásra és a tanulásra is. S. B. Egészségügyi ellátásunk kérdőjelei Gondolatok egy tanácskozás után Ha szóba kerül egészségügyi ellátásunk hely­zete. hajlamosak vagyunk arra. hogy mindenekelőtt rossz tapasztalatainkat hang­súlyozzuk: zsúfoltak a rende­lőik. a kórházi kórtermek, idegesek az orvosok, barát­ságtalan az ápolónő, és íev tovább. Való igaz: a beteg ember érzékien vebb. sérülékenyebb ezért, aki az egészségügyi pó­lyát vólasztia hivatásának, annak nemcsak ió szakem­bernek kell lennie, de olvan embernek is. aki meg tud ía érteni a beteg lelkiállapotát, aki — képletesen szólva — leül a beteg ágvára. néhánv megnyugtató. emberséges szóra De ügy tűnik, egvre kevesebb az ilyen ember az egészségügybeni. Tulaidonkóooen ezt fesze­gette több féllsizólalö a mi­nap. amikor a megye lakos­ságának egészségügyi helyze­téről. az egészségügy szerve­zettségéről és a továbbiéi- lesztés lehetőségeiről tárgyalt először együttes ülésen a Ha­zafias Népfront és az Egész­ségügyi Dolgozók Szakszer­vezetének megyei Bizottsága. Vote aki így fogalmazott: az utóbbi években romlott a. be­teg és az orvos kapcsolata Amikor arról 'beszélünk, hogy az egészségügyi ellátás szakmai színvonala sokkal magasabb ma mint évekkel ezelőtt volt. helvénvaló-e. hogy az orvos—beteg kapcso­latában (és gondotok a swfr- alkalmazottalkra is) vissza­esés legyen ? Mert az egészségügyi ellá­tás egyes szakterületeit te­kintve a feilődés kétségtelen: sokkal magasabb színvonalú betegellátást ielent például, hogy a megyei kórház bel­gyógyászati osztályai szako­sodtak; az országban első­ként itt valósul meg egy me­gye teljes lakosságának komplex szűrése: a fogászati ellátásban a szolnoki nairo- dontológia létrejötte szintén nagy előrelépést jelentett: mivel a megyében elég ma­gas a fiatal szívbetegek ará­nya, létrehozták a volt tüdő­kórházban a szív- és érrend­szeri , betegségekben szenve­dők számára a 61 ágvas reha­bilitációs osztályt; szakmai körökben is elismerik az úi- szászi pszichiátria munkáját: a közegészségügy területén figyelemre méltó a KÖJÁL tevékenysége, például évente 400—450 ezer vizsgálatot vé­gez, ebből mintegy 300—350 ezer mikrobiológiai vizsgálat, és sorolhatók még a tények, a szakmai feilődés bizonyítá­sára. Mégis azt kell mondanunk, megyénkben az átlagosnál is több a gond az egészségügyi ellátásban. A tanácskozáson elhangzott: türelmetlenek az egészségügy dolgozói a bete­gei Szerintem ennek főleg a zsúfoltság az oka. A megyében egy körzeti orvosra 2489 lakos iut. ezegv kicsivel iobb az országos át­lagnál. de az átlag sok min­dent eltakar. Nem mutatja például, hogy vari olvan tele­pülés. ahol csak nyolcsizáz. de van. ahol négyezer ember iut egy orvosra — például Szol­nokon a Széchenyi lakótele­pen — how évek óta elég szép számmal vannak üres körzeti orvosi állások — je­lenleg a 180 állásból 12 be­töltetlen a megyében — és ezekben helyettesítéssel old­ják meg az ellátásit. És ’~!- lyen sokszor panaszkodnak orvosok, szakalkalmazottak a túlzott adminisztráció miatt! Ezek a tényezők nem a nyu­godt gyógyító munka irányá­ba hatnak. A gyermekorvosi körzeteknél még értnél is rosszabb a helyzet: országo­san ezer. Budapesten kitenc- száz. a medvében ezerkét- százötvenhárom gyermek iut egy körzeti orvosra. ígv is ie- lenleg csak á gyermekek 52 százalékára teried ki körzeti gyermekorvosi ellátás, ez az arány rosszabb az országos­nál. Ám a megyében a 37 állásból 10 betöltetlen (Szolnokon. Mezőtúron. Ti­szafüreden). tehát itt is ■'—n a helyettesítés. A gyermekor­vosi szolgálatok dologi ellá­tottságában 1978-ban a me­gyék rangsorában a 18. he­lyen álltunk, az utóbbi évek­ben elköltött jelentős össze­gek segítségével az idén ta­lán elérjük az országos átla­got Beszélhetünk a iáró beteg­szakellátás gondjairól is: míg országosan 10 ezer la­kosra 30.6 szakorvosi óra jut. addig a megyében 28.7 és bár 1972 óta 3 úi rendelőin­tézet épült a megyében — Jászberényben. Mezőtúri. Törökszentmiklóson — a iá- róbeteg-szakellótás a betege­ket nem tudia tökéletesen el­látni. Főként a szolnoki, me­gyei rendelőintézet és kun­szentmártoni szakorvosi ren­delő már-már egészségtele­nül túlzsúfolt. A gondokat lehetne sorol­ni a kórházi ellátás területé­ről is. például a krónikus be­tegek ellátására szolgáló ágyak hiányát... Kétségtelen, hogy az ide­gességnek sokszor a munka- körülményeik az okai. De én_ pen ezen az ewüttes ülésen fogalmazták meg többen is — jólesett, hogy éppen az egészségügyben, dolgozók tet­ték —. hogy embereket gyó­gyítani szolgálatot ielent és nem szolgáltatást, és aki szolgálatot vállal, az iránt mindig nagyobbak a követel­mények. Semmiképpen sem szabad a beteggel éreztetni. hogy különböző ok miatt ide­ges az orvos, az ápolónő, mert arról nem a betegek te­hetnek. hoev például rosszak a munkakörülmények. Olyan intézkedésekre is szükség van. amelyekhez nem, kellenek súlyos milliók. Nem várathat már sokáig magára például az orvosi körzetek átrendezése, hoev lehetőleg egyforma létszám jusson minden orvosra. A ta­nácsoknak. a népfrontsizer- veknek segíteniük kell ab­ban. hogy az orvosok, körzeti ápolónők. gyógyszerészek megfelelő munka- és életkö­rülmények között végezhes­sék munkájukat. A tanácso­kon múlik ugyanis, hogyan szerelik fel a körzeti rende­lőket — a ió felszereltség a betegek érdeke is. mert nem kell minden apró vizsgálatért a szakrendelőbe küldeni őket. megszabadulnak egv csomó felesleges iárkálástól. utazástól. A tanácsokon rrVi- lifc az is. hogy biztosítanak-e megfelelő lakást az otthont is kereső egészségügyi dolgo­zónak. A népfrontaktívák pe­dig nemcsak abban segíthet­nek. hogy társadalmi munkát szerveznek a körzeti rendelő építéséhez, hanem abban is. hogy a településeken olyan legyen az orvosok és az egészségügyi szakdolgozók megbecsülése, amely nélkü­lözhetetlen ahhoz, hogy az ember szívvel-lélekkel dol­gozzon. A tanácskozáson az is el­hangzott: az egészségügy in­tegrációja a megyében tulaj­donképpen befeieződött. ami annak szervezeti részét illeti, most már arra van szükség, hogy annak előnyeit a lákosi- ság is érezze. Orvosok feltet­ték ki: egészségügyi intézmé­nyeink belső munkaszervezé­se még igencsak sok kíván­ná valót hagy maga után. De hadd szóljak a betegek magatartásáról is. ami szántón egyik meghatá­rozója az orvosi—''-teg kap­csolatának. Mi sem vagyunk angvatok. Az egyik tiszafüre­di férfi mondta el: mennyire megdöbbentette a helyi gyer­mekorvosi rendelő váróiá­ban. hogy a szülők müven hangnemben vitatkoztak azon. hogy ki következik sor­ra. Már régen nem a gyer­mek volt fontos, hanem sa:át igazuk tudata. , Bár a tanácskozáson nem született határozat a nép­front és a szakszervezet kö­zös tennivalóira, az ülés mégis hasznos volt. Ponto­sabban hasznos lesz. ha az ott elhangzott okos i avasla­tokat elfogadva, azok végre­hajtásán dolgozik ki-ki a maga munkaterületén. Varga Viktória Együtt a testvérek Beszélgetőtársaim pálya­választása nem ritka kivétel. Erre utal Gyurkó Csaba: — Sok osztálytársam je­lentkezett tiszti iskolára. Volt ugyan olyan ismerősöm, aki szellemi gyengeségeinkre célzott. — bár tudtuk, hogy korábban ő is ugyanúgy tett, csak nem sikerült a felvéte­lije. — Nekem a bátyám első évós hallgató a Killián fő­iskolán, — mondja Katona Attila, — együtt tanulhatok majd vele. A szüleim ezért örültek pályaválasztásom­nak. Igaz, anyukám megje­gyezte, hogy nyugodtabb lenne, ha helikoptervezető lennék. — Engem eleitől fogva féltett az édesanyám, nem jó szemmel nézte pályavá­lasztásomat — fűzi hozzá Nagy Lajos. — Az édesapám ■meg úgy volt vele, nem biz­tos, hogy jó lesz -az, ha az ő akarata érvényesül. Elha­tározásomban az MHSZ és Ők már csak tudják: Engedni kell a negyvennyolcból — A kölcsönös megértés alapja fiatalkorban a szere­lem, később a szeretet és a közös célok eléréséért vég­zett, egymást segítő, szorgos munka. Van sok olyan dolog is, amire az élet tanítja meg a házasokat, azután, hogy összekerülnek. Arra például, hogy amikor az egyik odaáll, ahol a csengőt nyomják, a másik legyen ott, aJhol hallani lehet a csengő szavát Jó tudni azt is, mi­kor kell engedni a negyven- nyolcból, mert sose végződik békességgel az, ha fnindket- ten csak a maguk igazát fújják... Ez a jó házasság titka! A 86 esztendős Simon Ist­vánná mondta el hosszú há­zaséletük tapasztalatait. a békés együttélés titkát őrző „receptjét” jászberényi ott­honában ahol a napokban kedves ünnepségre ült össze a család: Amálka néni és élete párja, a 92 esztendős Simon István házasságkö­tésének 65. évfordulójára. Ott volt egyszem lányuk, vejük, két unokájuk és uno­kamenyük, négy dédunoká­juk. Eljöttek a családi ün­nepséget megelőző és az azt követő napokban az isme­rősök, a jóbarátok, mert az idős házaspárt sokan isme­rik. Pista bácsi kerek 30 esztendeig volt kabinos, Amálka néni pedig masszí­rozó a jászberényi Termál Fürdőben. Az aranylakodalomnál csendesebb, de ugyanolyan bensőséges ünnep volt ez a Töborzó utcában. Abban a csendes kis házban, ahol a megfáradt, de boldog, a még mindig egymásért égő, két kedves ember él. Amikor terveiket kérdeztük, Pista bácsi pajkos mosollyal, idős korára is megőrzött humo­rával válaszolt. — Új terveink nincsenek, élünk úgv mint eddig. Arra az időre, amit még aján­dékba kapunk az élettől, megőrzőm régi, jó szokáso­mat: nem szólok bele az asszony dolgába, továbbra is megengedem, hogy regge­lente ő keljen fel előbb. Illés Antal

Next

/
Thumbnails
Contents