Szolnok Megyei Néplap, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-30 / 75. szám

1982. MÁRCIUS 30, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A régi Óbuda han­gulatát idéző há­zak, utcasorok új­jászületnek a Fő tér környékén. A Zichy kastély tő­szomszédságában, a Laktanya és a Lajos utcában több helyreállított régi házban múze­um. borozó és ét­terem kap helyet. Ide költözik majd a híres Sipos ha­lászkert is. A ké­pen: Helyreállított házak a Tavasz utcában és a Fő téren Akiknek a kevés is sok Lakbórhátralékosok Kisújszálláson Kisújszálláson jelenleg mintegy 360 állami lakást tartanak nyilván. Az épüle­tek túlnyomó többsége régi típusú földszintes ház, így érthető, hogy a lakbér . sem cillagászati összeg. Mégis akad a városban 40 olyan lakásbérlő: aki törvény ide, paragrafus oda, hónapok óta nem fizet lakbért. Majd a jövö hónapban Gallyas Gyuláék kilencen- élnek a Kígyó utca 67-es szá­mú ház egyik kétszobás laká­sában. A férj segédmunkás, a feleség háztartásbeli. A hét gyereket szépen járatják, az otthonuk rendezett, tiszta. Modern szekrénysor az egyik oldalon, szőnyegek a padlón, rendben a környezet. Csak ^ppen a lakbértartozásukkal van baj, ment az összeg már meghaladja a hatezer forin­tot. A férj munkában van, így otthon a gyerekeken kívül csak a 31 éves fiatalasszonyt találom. — Sok ez a havi 154 fo­rint? — Nekünk az, merj enni is alig ettünk, csak hogy kifi­zethessük az új bútort. — A kereset? — Mindenféle pótlékkal együtt hat és félezer forint havonta. Szeretnék elmenni valahová dolgozni, mert nem bírunk kijönni ebből az ösz- szegből fizetéstől fizetésig. — A tartozása? — A jövő hónaptól, ahogy tudom, megkezdem a tör­lesztést. Havonta 3—400 fo­rintot, meg amennyit majd el bírok szakítani. P. Kiss Sándor nem idős ember. Egyedül él a Csere­pes utca 20-ban. Hiába ko­pogtatunk nála több ízben, csak az üvegajtón kukucs­kálhatunk be. Ami látható: odabenn éktelen a felfordu­lás, a piszok, szeméthalom mindenfelé. Afféle gorkiji nyomortanya. Pedig Kiss ja­vakorabeli, és a lakbér se sok, havi 18(f forint, mégis 1 ezer 620 forint a tartozása. — Állandó kéresete nincs — közölték a Városgazdálko­dási Vállalatnál — így nehéz letiltatni. Alkalmi munkákból él, keres is szépen, de rend­szeresen iszik. Nézve a leromlott lakást, eszébe jut az embernek: va­jon milyen érzés lehet a szomszédjának lenni? Akiket a régi nagy házban csak egy fal választ el tőle? És vajon hány ezer és ezer két- vagy többgyerekes család akad az országban, amelyik megelé­gedne egy ilyen lakással? özvegy Horváth Jánosné egyszoba konyhás házában hét gyereket nevelt', ás rész­ben még ma is nevel. Az asszony rendszeresen dolgo­zik, a lakbére is minimális: havi 77 forint, mégis a hát­raléka meghaladja a három­ezer forintot. , — Nem tudok ötről a hat­ra menni — panaszolja, — ötezer forint körüli a bevéte­lem, és noha három gyere­kem már keres, nehezen jö­vök ki ebből az összegből. Valamilyen túlfizetés tör­tént a nyugdíjintézettől, így öt hónap alatt 11 ezer fo­rintot vontak le tőlem. Rá­adásul a nyáron táppénzes állományba kerültem. — Kiváló Dolgozó, meg­becsült ember a vállalatnál, de a lakbér ... — Sajnos a gyerekek hiába nőttek fel, inkább visznek, mint adnak. Egyedül Erzsi lányom támogat ezzel azzal a többi nem nagyon. — A hátralék? — Restellem, hogy így esett, és a jövő hónaptól ígé­rem, fizetek bele. Ikár a miniszterig is! Laczó Géza 35 éves, ma­gas vékony fiatalember. Rokkantnyugdíjas, két fiú édesapja. Noha a korábbi lakbére mindössze havi 122 forint volt, 5 ezer 400 forint hátraléka gyűlt össze. — Nem innen, az előző la­kásból, ahol korábban öt évig éltünk. Nem tatarozták, pedig ráfért volna már na­gyon. Elhatároztam, amíg nem csinálnak vele semmit, nem fizetek. Két év telt el így­— És? — Per lett a dologból, és a feleségem fizetésének jó ré­szét a bíróság letiltotta. De az ügy még nincs befejezve, to­vább viszem, ha kell az or­szág legfelső fórumáig is. — Gondolja sikerrel? — Maid mealátiuk. A Laczó család egyébként új otthont kapott a Móricz Zsigmond utcában, és ennek rendesen fizeti a lakbérét. Ráadásul rájuk jár a rúd: a házigazda felesége kórházban van, valószínű, hogy műtét vár rá, és a férj is szívműtét előtt áll. Ez mind nem elég, a bírósági döntés értelmében korábbi nyakaskodása követ­kezményeit is most érzi. Nem tudom: mi lesz így a gyerekekből, akik közül a fiatalabb most jár- az általá­nos iskola első osztályába? A rendszeres lakbérhátralé­kosok nem kimondottan ked­velt -ügyfelei a Városgazdál­kodási Vállalatnak. Makai Lászlóné évek óta foglalkozik velük. — Negyven hátralékosunk van, és akad, aki három évi bérrel tartozik. Pedig ezek­nek a lakásoknak a bére ál­talában el sem éri, vagy alig haladja meg a havi száz fo­rintot. — Mit tehetnek? — A jogszabály szerint há­romszor írásban felszólítjuk őket, majd a jogászunk ne­gyedszerre is ugyanezet te­szi. Ezután per lehet a do­logból. Évente öt, hat szokott lenni. — Kilakoltatás? — Olyan bonyolult, hogy egyszerűen lehetetlen, még ha van is, aki megérdemelné. Cserelakást képtelenek va­gyunk biztosítani, így ma­rad az acsarkodás, a peres út vagy a tartozás. — Az éves hátralék? — Városi szinten több tízezer forint. Azt is mond­hatjuk, futunk a pénzünk után, és próbáljuk behajtani. Ha szép szóval nem megy... Tudom, akad, aki egy kézlegyintéssel elintézi az egészet: szegények, képtele­nek a fizetésre, nem nagy ügy az egész. Mások valószí­nű felháborodnak mondván; tíz- és tízezer kétkezi dolgo­zó és diplomás, családos há­zaspár és fiatal pár vár va­lamilyen lakásra, és egyesek a százegynéhány forint havi lakbért is csak bírói végre­hajtás után hajlandók fizet­ni. Nem tudom, ki hogyan vélekedik róluk, de én a má­sodik csoportba tartozom. Hozzátéve: úgy tűnik, a bér­lők kijelölése sem mindig a legszerencsésebb. Nem beszél­ve arról, hogy a jelenlegi jog­szabályok, hosszadalmas ügyintézési eljárások is lehe­tőséget nyújtanak arra, hogy egyesek fizetés helyett hóna­pokig, sőt tovább is kibúvó­kat keresnek. Kisújszálláson éppúgy, mint máshol. D. Szabó Miklós Életmentőt tüntettek ki Múlt év december 28-án kora délután történt Tisza- roffon. Farkasi István — Tiszaroff. Béke út 4. szám alatti lakos — észrevette, hogy a szomszédos házból füst szivárog. Azonnal át­szaladt, de nem tudott be­menni az épületbe. Az ud­varon talált fadarabbal be­törte az ajtót, és a szobában rátalált a tulajdonos fiára, a 21 éves Miczi Sándorra, aki eszméletlenül feküdt a földön. Farkas István nagy- nehezen az udvarra vitte a fiatalembert és mesterséges lélegeztetéssel magához té­rítette. Miczi Sándort sú­lyos füstimérgezésisel szállí­tották kórházba. Farkas Istvánt életmentő cselekedetéért tegnap dél­előtt a megyei tanácsnál ki- t ürítették. Az Életmentő Emlékérmet dr. Bereczki Lajos a megyei tanács ál­talános elnökhelyettese ad­ta át. I Keddi jegyzetünk I A természetbe, de hová? Lassan lekerül rólunk a könnyű tavaszi ka­bát is. egyre szebb az idő. mind nagyobb vá­gyat érzünk arra. hogy szabad időnket a termé­szetben töltsük. Lázas terveket szövögetünk a Bükk, a Dunakanyar vagy a Dunántúl felke­resésére, és csak a költ­ségek kalkulálásakor lo­had a lelkesedésünk. Ilyenkor gondolunk arra, de kár hogy az igazán szép természeti helyektől ilyen távol esik lakóhe­lyünk. Valójában nem így van, ez, hiszen megyénk arborétumainak, a Körös- völgyi természetvédelmi körzetnek va°y más ter­mészeti értéknek — pél­dául Ecsegpusztának — a felkeresése is maradandó élményt kellemes kikap­csolódást jelent. Ráadá­sul ezeknek a helyeknek a felikeresése nem is ke­rül sokba. Az átlagem­ber azonban minderről keveset tud. Még az sem tájékozott teljesen, aki valamilyen -hivatali mun­ka révén rendszeresen járja a megyét. Sokszor behunyt szemmel me­gyünk ej a maga nemé­ben {Járatlan természeti értékek mellett. Minderre gondolva egy kicsit irigykedve forga­tom az ország más tájait ismertető kiadványokait, — például a szomszéd Békés megyében kiadott természetvédelmi útika­lauzt, a természetvédel­mi évkönyveket, a ma­dártani bibliográfiát. Bi­zony, ebben a témában orrhosszal előttünk jár­nak. De talán nem be­hozhatatlanul S. B. Kongresszusra készUI a Vöröskereszt Hatszázötvenen az Aprítógépgyárban Az üzemi alapszervezet tagjai számára ünnepi volt ez az összejövetel: a vezető­ség és küldöttválasztó tag­gyűlés, egyben számadás az elmúlt ötesztendő vöröske­resztes munkájáról. Az üze­mi ebédlő változott át ta­nácsteremmé ezen a dél­utánon, és jó volt látni, hogy a résztvevők között már szép számban férfiak is voltak. Bizonyítja ez. hoev a iásziberénvi Apr íitóeéne vár ­ban — és szerencsére sok más munkahelyen, települé­sen is — a Vöröskereszt, céliailálrt nők. férfiak, fivere- kek szívesen dolgoznak. Mert a everekék .is képviseltetitek magukat a Kossuth úti Álta­lános Iskola úttörőivel, akik dallal, verssel, zeneszóval köszöntötték a taggyűlést. Ebben az üzemben a Vö­röskereszt üzemi szervezet tagjai, aktívái igen’ sokat tesznek a környezet tiszta­ságáért, szépítéséért. Csak néhány példa erre a vezető­ség beszámolójából, melyet Kubela Mihályné vöröske­resztes üzemi titkár terjesz­tett elő: négy évvel ezelőtt Üj szennyvízelvezető rendszert építenek Cserkeszőlőn. A község belterületén 1600 méter vezetéket fektetnek a földbe 1320 perc társadalmi munka a gyárért, a következő esz­tendőben a tiszta környe­zetért, majd következett a Tisztasági akció és tavaly, amellett hogy nagyon tete­mes mennyiségű munkát ajánlottak és dolgoztak a városért, az üzemben az 1500 perces mozgalom meg­szervezése révén parkosítot­ták a gyár udvarát, környé­két. Ám ezen a beszámoló tag­gyűlésen az is elhangzott, amit sokan legszívesebben elhallgatnának: hiába fizeti a gyár a 40 forintot a mun­karuhák mosatásáért, sok munkásnak piszkbs, elha­nyagolt a ruházata. A Vö­röskeresztes aktivistáknak az is feladatuk, hogy ezeket az embereket figyelmeztessék, mert „a tisztaság fél egész­ség”. A beszámolóból az is ki­derült, hogy az üzemi Vö­röskereszt szervezet jó part­nere az üzemi orvosnak: esztendőről esztendőre sike­resen szervezik az egészség­re ártalmas munkahelyeken dolgozók szűrővizsgálatát. Rendeztek már nem egyszer egészségügyi vetélkedőt, rendszeresek az egészség- ügyi előadások — épp e taggyűlésen jelentették be, hogy április 7-én dr. Czei- zel Endrét látják vendégül —, ők hívják össze a kisma­matalálkozókat, és sorolha­tó hosszan a sokféle prog­ram az elsősegélynyújtó tan­folyamoktól, a polgári vé­delmi alegységek versenyé­hez nvúitott segítségtől kezdve az állami gondozott gyerekek patronálásáig — tavaly mátrai kirándulásra vitték őket —, a rokkantak megsegítésére szervezett ak­cióig. Szép és megható ner­cei voltak a taggyűlés­inek. amikor a sokszoros véradók, a véradásszervezők átvették kitüntetéseiket. És, hogy a véradást fontos­nak tartja az egész gyári kollektíva, azt mutatja: a kollektív szerződésben is rögzítették a donorok jutal­mazását. „Az idei esztendő vöröske- resates világnapjának jel­szava: „Gondozzuk a rászo­rultakat !” Nagyon sokszor hangzott el a-z aprítógép- gyáriak taggyűlésén. hogy •nekik ez azt jelenti: elsősorban idős munkatár­saikkal. nyugdíjasaikkal keli többet törődniük mint eddig. — És ennek a fo­kozottabb törődésnek az­után állandósulnia kell. A munlkatervükben is szere­pel: a Vöröskereszt közelgő VI. kongresszusa tiszteletére megvizsgálják a a üzem nyugdíjasainak helyzetét, ebbe bevonják a szocialista brigádokat, mert az a cél­juk, hogy azok a brigádok patronálják az idős. egykori munkatársakat amelynek tagjai voltak, akikkel együtt dolgoztak a műhelyekben. És nemes elhatározás az is, hogy gondolnak a helvi szociális otthon lakóinak patranólásána. Hagyományos, szép, tar­talmas vöröskeresztes mun­ka folyik a jászberényi Ap- ríitógépgyárban, — mondta a taggyűlésen Magyar Gyu­la, a szervezet megyei tit­kára. — És ebben a szer­vezetben csak az tud dol­gozni. akinek meleg szíve van akii önzetlen, segítésre kész ember. Ilyen ember az Aprító­gépgyárban jelenleg hait- százötven. van. V. V. Ülést tartott az Országgyűlés Szociális és Egészségügyi Bizottsága Országszerte átalakulóban van az egészségügyi ellátás rendszere, szerkezete, ezzel is alkalmazkodva a gyógyító­megelőző munka mind maga­sabb követelményeihez. En­nek részeként tavaly január­ban továbbfejlesztették a fő­városi egészségügyi intézmé­nyek integrációját, egységes­sé vált e terület integrációja. 1981 júniusától pedig új utasítás szabályozza a be­utalást a járó- és fekvőbe­teg-ellátás különböző intéze­teibe. E szervezési intézkedé­sek hatását, eredményeit vizsgálta meg tegnapi ülé­sén az Országgyűlés Szociális és Egészségügyi Bizottsága. A Parlamentben, dr. Pesta László elnökletével megtar­tott tanácskozásán a testület a fővárosi és a Pest megyei tapasztalatokat vette górcső alá, hiszen a két- terület egészségügyi ellátása szo­rosan összefügg, s egymást segítő, kiegészítő munkájuk­nak évtizedes hagyományai vannak.

Next

/
Thumbnails
Contents