Szolnok Megyei Néplap, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-27 / 73. szám

1982. MÁRCIUS 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP / 5 Felhívásra és anélkül Szolnokiak a városukért Kora reggel. Sietek a szerkesztőségbe, de az utcán rámköszön és megállít a szomszéd ház­ban lakó Lévai Pista bá­csi: „Tessék nézni, meg­vettem a rózsatöveket a piacon. Olyan szép ró­zsák nyílnak majd a ház előtt, hogy megnézhetik a lakók ...” Tudni kell, hogy Pista bácsi velem, meg sok száz családdal együtt bérházban él. Ám, hogy néhány szolnoki Várkonyi téri ház előtt fenyők, bokrok, virágok díszlenek, hogy pázsitos a környék, az tulajdon­képpen neki köszönhető. Neki, aki nyugdíjas lété­re kedvére való elfog­laltságot lelt a házak környékének parkosítá­sában, aki nem átall rá­bírni felnőtteket, gyere­keket — több-kevesebb sikerrel —, hogy vele együtt locsoljanak, ka­páljanak, gereblyézzenek, aki nem sajnál a nyug­díjából virágra, facseme­tére költeni, hogy mind­annyiunk élete legyen kellemesebb. Sokáig úgy véltem: kevés ilyen Pis­ta bácsi” él a megye- székhelyen. Most egyre azt tapasztalom, hogy ^arapodóban a számuk. Nem is régen jelent meg lapunkban a me­gyei állami és társadal­mi szervezetek felhívása a tiszta, szép, rendezett Szolnok megyéért. Egy közös tavaszi nagytaka­rításra kérték szűkebb pátriánk lakóit, és még arra, hogy védjük épüle­teinket, zöldterületein­ket, ültessünk, gondoz­zunk több fát, az utcá­kat, a tereket, a járdák szegélyeit, az ablakokat, az erkélyeket díszítsük minél több virággal. A napokban elsőként a szolnoki Városi Tanács­tól érkezett meg az érte­sítés: csatlakoznak a megyei akcióhoz. Felhí­vással fordultak a város dolgozóihoz, lakosságá­hoz, fiatalokhoz, időseb­bekhez, hogy vegyenek részt a Tiszta Szolnokért mozgalomban. Az üze­meknek, lakókörzeteknek, tanácstagoknak megkül­dött felhíváshoz egy lis­tát is mellékeltek, amely­ben pontosan megjelöl­ték kitől, milyen munkát kérnek a cél érdekében.. A részletes feladat fel­sorolás vállalatokra, in­tézményekre, KlSZ-szer- vezetekre és népfront­körzetekre bontva tartal­mazza a‘ tennivalókat. Ha az ember végigla­pozza ezt a több gépelt oldalból álló felsorolást, szembetűnik: nem óriási feladatokról van szó. Csupán arról, hogy pél­dául a TIGÁZ dolgozói a vállalat Thököly úti telepén tisztítsák ki az árkot, tegyék rendbe az útpadkát, kaszálják le a füvet; hogy a Május 1. Ruhagyár munkásai, tisztviselői az ároktisztí­tás mellett hordják el a szemetet a gyárkörnyéki út mindkét oldaláról, együtt a SZOLTISZ dol­gozóival; hogy a KEVI- ÉP-esek takarítsák ki a Landler Jenő úti autó­buszvárót; hogy a Papír­gyár dolgozói a gyár előtti területről hordják el a szemetet, állítsák helyre az ottani autóbusz- várót, egyszóval ragadja­nak söprűt, lapátot, ge- reblyét és takarítsanak, hisz saját környezetük tisztaságáról van szó. A diákokra is bőven vár tennivaló: alapos rend­betételre vár az iskolák környéke, az emlékmű­veinket övező valameny- nyi park és a Tiszaliget. Mint ahogy a népfront­körzetek számára is az elsődleges feladat a la­kókörnyezet takarítása, fásítása, parkosítása. És a folyamatos rendben- tartás. Ezt az akciót először két évvel ezelőtt hirdet­te meg a városi tanács — akkor a kérő szót nem követte mindenütt tett. Tavaly már sokkal többen érezték szív­ügyüknek, hogy rendbe- tegyék, szépítsék a vá­rost. Az idén sok helyen már megkezdődött a munka anélkül, hogy tudtak volna a készülő felhívásról. Például a 12- es • népfrontkörzetben a Tallinn lakótelepen már festik a játszótéri felsze­reléseket a lakók, a Kertvárosban, Szanda- szőlősön és a város több mellékutcájában, a kis családi házak előtt már szépen rendbe tett elő- kertek húzódnak. Az akciót meghirdető szervek képviselőiből el­lenőrző csoportok ala­kulnak — ez új dolog — májusban elkészítik az értékelést, júliusban újra megnézik, kik dol­goznak folyamatosan a városért, és szeptember­ben, októberben rájuk vár a kezdeményező sze­rep: erkölcsi elismerést javasolni azok számára, akik szívügyüknek tart­ják Szolnok szépítését. Az ember, ha átutazik egy településen, annak tisztasága, gondozottsága láttán megállapítja: itt olyan emberek élnek, akik szeretik lakóhelyü­ket. Nos, legyen ilyen hír rólunk is országszerte. Varea Viktória Beszállás Téli fagykárok Javítják az utakat Megkezdődött a téli fagy­károk okozta hibák kijaví­tása az ország útjain. Az idei kemény tél, a sok csa­padék és az időnkénti erős hőingadozás az átlagosnál sokkal jobban igénybe vet­te az utakat; ötször nagyobb útfelület rongálódott meg, mint az előző évben. A megyei közúti igazgató­ságok felmérése szerint az ország 30 ezer kilométer hosszú számozott útvonalá­ból mintegy 7200 kilométe­ren nehezítik helyenkénti repedések, kátyúk a közle­kedést. Ezen belül azonban — összeségében ezer kilo­méter hosszan — olyan az egyes útszakaszok állapota, hogy itt már nem elegendő a helyenkénti toldozgatás- foldozgatás, hanem a teljes felület javításra szorul. A legtöbb javítani való az or­szág északi megyéi, elsősor­ban Győr-Sopron, Heves, Nógrád és Szabolcs-Szatmár alsóbb rendű útjain van. Je­lentős felújításra vár azon­ban Bács-Kiskun és Hajdú- Bihar megye néhány útvo­nala is. Az utak hibái nemcsak az időjárás számlájára írhatók, megrongálódásukhoz az is nagy mértékben hozzájárult, hogy a téli időszakban amúgy is meggyengült, kis teherbírású útvonalakon gazdasági érdekből nem kor­látozták a teherforgalmat, illetve a tömegközlekedést — ezek általában mezőgaz­dasági nagyüzemekbe vagy ipari létesítményekbe vezető szakaszok — ezért különös gondot fordítanak felújítá­sukra. Gyes után a munkahelyen IV. „ AZ ANYASÁGOT NEM LEHET Á TRUHÁZNI Szerepcsere az üzemben A szolnoki Tejipari Válla­lat igazgatói irodájában há­rom férfi, Molnár Lajos igaz­gató, Czene Tamás szb-tit- kár és Hegyi Sándor, a szolnoki üzem vezetője már- már gyanús együttérzéssel és elismeréssel beszéltek a vál­lalatnál dolgozó gyerekes anyákról. Mintha a „férfi- társadalomnak” meglehető­sen sok helyrehozni valója volna. Sokan mondják, hogy pénz, sok pénz kellene a gyermeknevelés terheinek a megkönnyítéséhez. Az is kel­lene. De ennél a vállalatnál ízelítőt adtak abból, hogyan lehet kis pénzzel, sok jó szándékkal és rugalmasság­gal az anyák és az üzem ér­dekeit is egyformán szem előtt tartva a gondokon könnyíteni. Hegyi Sándor az­zal kezdte, hogy nem tipiku­san női üzem az, övék. — De a tejfeldolgozásban zömmel nők dolgoznak. Sok­kal több érzékük van a tej­hez, mint a férfiaknak. Tisz­ta, pontos, aprólékos munkát igényel. Remekül összeszo­kott női brigádjaink vannak. Nem szabad megengedni, hogy bármi is megbolygas­sa őket. Egy kis csoportban két-három távollevőt már nem lehet pótolni. Különö­sen amióta nem a hagyo­mányos két műszakban dol­goznak. hanem lépcsőzete­sen- Van, aki reggel hat­kor kezd, van. aki nyolckor, kilenckor, tizenegykor és így tovább. — Kinek jó ez és hogy le­het így rendet tartani? Nem szabályos de... — Mindenkinek jó és nincs fegyelmezetlenség. A vonat- és a buszjáratokhoz, mi több a kisgyerekesek in­dokolt kéréseihez tudjuk igazítani a bejárók és az anyák munkarendjét. Na­ponta több órát spórolnak meg ők is és az üzem is. A tejfeldolgozásnak megvan a maga természetes menet­rendje. Reggel korán még csak a tejjel kell foglalkoz­ni. később kerül sor a tej­föl, a sajt. a túró, a vaj ké­szítésére. Ehhez a természe­tes folyamathoz alkalmaz­kodtunk. Nem kell műszak- pótlékot fizetni csak azért, mert valaki, ha van mun­kája, ha nincs, műszakok A pénzt a dolgozók kapják meg, csak a munkájuk el­lenértékeként és nem pót­lékként. — Azt mondta, nem en­gedik, hogy bármi is meg­bolygassa az összeszokott női brigádokat. Ez nem engedé­kenységen múlik. — Szerencsére sok házas­pár dolgozik az üzemben. Előfordult nem egyszer, hogy reggel a férj bejelentette, beteg a gyerek, nem jön az asszony. De a férjet köny- nyebben tudtuk pótolni, mint a feleséget, megkértük a szerepcserére- Öt hazafuva­roztuk, a feleségét visszahoz­tuk helyette. Volt, akinek berzenkedett a férfiúi önér­zete, volt aki büszke lett a feleségére. A szükséghelyzethez. lele­ményesen alkalmazkodó, de szabályosnak éppen nem mondható ez az üzemi sze­repcsere. de mit szólnánk, ha egyik-másik reggelen táp- pénzrendeletet találnák a friss tej mellett az ABC hű­tőpultjában? Valakiknek ru­galmasnak kell lenniük, ha a szabály még nem az. És ha a férj hajthatatlan, vagy máshol dolgozik, vagy az ő munkájára épp olyan szükség van, mint az asszo­nyéra? Azt mondják, nem feltétlen kell feladni. Lehet váltani is, ha a munkahe­lyi vezetők ehhez a váltás­hoz képesek rugalmas meg­oldást találni, mint például ' Agócs Éva és Káló Antalné esetében. Agócs Éva üzemszervező lett. — Két műszakban dolgozó műszakvezető voltam a szü­lés előtt. Amikor László fi­am betöltötte a nyolc hóna­pot, visszajöttem, őt pedig nyolcszáz forintért rábíztam egy gyesen levő anyukára. Szerencsére egy ideje már nem tiltja a törvény, hogy a gyesen levők legalább két idegen gyermek gondozását vállalhassák. Nála volt a fi­am, amíg felvették a böl­csődébe. Szívesen maradtam volna én is vele, de egy fi­zetésből és a gyermekgon­dozási segélyből nem tud­tunk kijönni. Vállalati tá­mogatással lakást vásárol­tunk, fizettük a részleteket, bútor kellett, mosógép, nem sorolom. De a két műszak és a gyerek nem jött össze- Ügy döntöttem. elmegyek egyműszakos állásba. Az élelmiszeripari főiskolai vég­zettségemmel volt is esé­lyem, hogy üzemszervező le­gyek. Az itt is lehetek, mondták a központunkban, hát maradtam. A váltás csak néhány hete történt. Tudom, a jövedelem kevesebb lesz, beosztásom sem .olyan fele­lősségteljes. nem is olyan karakán férfimunka, de nem biztatnak az orvosok azzal, hogy még egy gyerekem le­lehet. Az a minimum, amit azért az egyért megtehetek, hogy amikor felébred és le­fekszik, mellette legyek. Hitel, büfé, virág Káló Antalné nem dolgo­zott több műszakban, mert már nyolchónapos volt Zsuzska lánya, amikor a fő­iskolát befejezte és a tej­ipari vállalathoz került. — A naprakész adminiszt­rálás volt a dolgom, de a lányom füle nem volt te­kintettel arra, hogy ha be­gyullad, akkor nincs aki a szállítmányozókat elszámol­tassa, a napi kimutatást el­készítse. Mindig galibát oko­zott, ha jött a telefonérte­sítés a bölcsődéből, lázas a lányom, menjek érte. Aztán 1978-ban megszületett Nor­bert. Nem sokkal előbb köl­töztünk új összkomfortos la­kásba, amelyhez hatvanezer forint vállalati támogatással jutottunk. Szívesen marad­tam volna a gyerekkel és csinosítottam volna az új otthonunkat, de nem. igen futotta rá. Ezért jöttem visz: sza tizenegy hónap után- Visszajöttem és ekkor ért a vállalatnál eltöltött öt év alátt a legkellemesebb meg­lepetés. Laborvezető lettem négyezer forintos fizetéssel. A szülés előtt kétezerhatszáz forint volt a bérem és nem mondhatom, hogy admi­nisztrátorként a képesíté­semnek megfelelő munlkát végeztem. Nem hiszem, hogy kivételes eset az enyém. Azt tapasztalom, hogy itt igyekeznek minden konflis.- tusra a legmegfelelőbb meg­oldást megkeresni. Nem hagyják egykönnyen elmen­ni azokat, akik szeretnek, tudnak is, akarnak is dol­gozni. Végül is az üzem ér­deke. Az irodai beszélgetés so­rán meglepően sok asszony nevét említették, azok ét, akik akkor kaptak lakásvásárlási, építési kölcsönt, amikor gye­sen voltak. Joggal dicseked­hettek el az új üzemi büfé­vel is, ahol az asszonyok húst, gyümölcsöt, kenyeret rendelhetnek tetszés szerinti napokra. A vaj- és a tejföl­feldolgozó üzem csoportveze­tőjéhez, Fodor Józsefnéhez szegődve magam is láthat­tam, hogy örül a nőnap .ap­ropóján tett látogatásnak, a szerény ajándéknak a bri­gád legifjabb kismamája, aki két hónapja István fiát a világra hozta. Fonyód kilencszáz éves A Balaton déli partján fekvő Fonyódot kilencszáz évvel ezelőtt említik először, Szent László 1082. évi adó- összeírásában Funoldi né­ven. Ettől az időtől számít­ják a település fennállását, ezért ünnepi év Fonyódon az 1982-es esztendő, a nagy­községbe látogatókat is ün­nepi program várja. Április 5—9-e között itt tartják meg a XII. József Attila vers­mondó tábort és versenyt. A nyári események közül kiemelkedik a Somogy me­gyei pedagógus kórus, egy finn vendégkórus és a ro­mániai Csíkszeredái népi együttes műsora. Július 9-én a szabadtéri színpadon ren­dezik a nemzetközi dalosta­lálkozó győzteseinek gála­estjét. November 20-án tu­dományos tanácskozáson, december 3-án ünnepi ta­nácsülésen emlékeznek meg a település 900 éves törté­netéről. Amíg kicsi a gyerek A Kecskeméti Autóklub műszaki állomásán dolgozó Osza János szerelő saját gép­kocsijával és az állomáson készített utánfutóval áll a bajba jutott autósok rendel­kezésére. Ez mint szolgáltatás a városban az első, és mint ilyen jellegű magánvál­lalkozás, az országban az egyetlen. A képen: munkában az egyszemélyes szolgál­tatás Nem nagy dolgok ezek, és valóságot hamisító optimiz­mus lenne azt állítani, hogy képesek az asszonyokat a kettős szerepvállalás okozta minden feszültség alól felol­dani. Csak ízelítő volt a jó szándékú, dicséretes törek­vésekből, megoldásokból, amelyekkel egy üzem kapu­in belül igyekeznek meg­könnyíteni a gyerekekre szánt évek után az újbóli pályakezdtést, a beilleszke­dést azokban a legkritiku­sabb és legnehezebb eszten­dőkben. amikor még kicsik. A jó példák bizonyítják, hogy nem csupán a pénzen, ha­nem a családot erősítő, se­gítő, társadalmi szemléleten is múlik az édesanyák műn-1 kahelyi-családi gondjainak, nehézségeinek enyhítése. 1973 óta csaknem meghá- t^mszorozódtak a gyerme­kekre fordított társadalmi ki­adások, a gyermekintézmé­nyek nagyarányú bővítésével a megyében is jelentősen enyhültek a feszültségek. A gyermekintézmények fejlesz­tésének programja a VI. öt­éves terv során is a legfon­tosabb feladatok közé tarto­zik. A népesedéspolitikai ha­tározat szellemében az ille­tékes szervek pedig a mai helyzetnek megfelelően ke­resik azokat az ésszerű meg­oldásokat,. amelyekkel a kö­vetkező évek során a jelen­legi, intézményesen biztosí­tott támogatás rendszerét komplex módon tovább le­het tökéletesíteni, bővíteni, rugalmasabbá tenni és a munkafeltételeket (például részmunkaidő, bedolgozó rendszer) úgy alakítani, hogy azok jobban alkalmaz­kodjanak a családhoz, a gye­rekekhez. Az asszonyok nem akarnak visszatérni a konyhába, a gyerekszobába, de nem akar­nak és nem is tudnak le­mondani a gyermekáldás örömeiről sem. Maguk vál­lalják a kettős terhet és tesznek erőfeszítéseket azért, hogy helyt tudjanak állni mindkét szerepben. A leg­kevesebb, amit megtehetünk értük, hogy aktív módon tiszteljük őket: tehát ami­ben csak lehet, segítsünk nekik. Vége. Kovács Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents