Szolnok Megyei Néplap, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-27 / 73. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. MÁRCIUS 27. I Arcképvázlat I A siker nincs időhöz kötve Varsa Károly, a TVM tri- oolifoszfát üzemének vezetője egyáltalán nem értette, miért akarnak róla — nem a munkáiéról vagy a vállalatnál — újságcikket írni. Téliesen szokványos vegyészmérnöki utat iárt be 1964. a dip- loma megszerzése óta — tartia magáról, pályáiénak egyetlen sikere, ikudarca sem kívánkozik mások fievelmét is felkeltő reflektorfénybe Kinek másnak lenne még érdekes hogy a Nagyrév környéki tanyán gazdálkodó földműves család fia miért kívánkozott a veszprémi egyetemre? Maga sem kutatna az indítékokat. — A választás véletlen volt. Nem azért, mert éppen csak nyiladozó értelmű kisgyerekként adtam szavamat a veevészségre. Megalaroozot- tan dönteni amúgy sem lehet. mindegy, hogy az utolsó pillanatban határoz az ember, vagy évek óta készül egy üályára. Egyetlen mesterség feladatai is annyira különbözőek. hogy bárki megtalálhat ia közöttük az alkatához legillőbbet. Persze, a korai elhatározásnak volt ©mr előnye: csak a célhoz vezető utakat kellett keresni. — A célok, bárhol is van az ember. kínáliák. ránk kényszerítik magúkat. Választani lehet és kell is. de végül is a miindennaook adják a teendőket, a feladatokat. A megoldásnak pedig feltétlenül sikerülnie kell. Nem vagyok romantikus, soha nem tűztem magam elé elérhetetlen célokat, de soha nem is mondtam le semmiről. amiről tudtam, érdemes lenne megcsinálni. Ezeket a tulajdonságokat szerintem abból a paraszti környezetből hoztam magammal, ahol felnőttem. Szüleim a földből éltek, a természet diktált nekik. De maguknak kellett kitalálni, hogyan teremthetik elő a földből azt. ami a családnak elég ! Varga Károly a diploma megszerzése után,, hoev hazai iáira, a család közelébe kerüljön, a Tiszaimenti Vegyiműveknél vállalt munkát. Az ismerkedés évei után az ország első. akkor készülő krdolStüzemébe került az ..elegáns” helyről, ahol tervrajzokkal volt körültbástváz- va rövidesen a szuper foszfát üzemibe helyezték. Kellemetlenül nagy Dórban dolgozott egy orózai feladat megoldásán: úifaita nvensfoszíát fizikai tulajdonságait kellett felderíteni. Ekkor ezt az áthelyezést kudarcnak érezte. A feladatot azonban, amenv- nvire lehetett, társaival megoldották. Végül meg is maradt a szuDerfoszfát-üzem- ben. — És nem bántam meg. Üzemmérnökként telies önállósággal dolgoztam. ha volt ió ötletem, hagyták valósítsam meg. Látványosnak mondható eredményt azonban csak évek múlva tudtunk felmutatni. Már üzemvezető voltam, .amikor sok- év tapasztalatainak birtokában kénesek voltunk — szinte minden berendezést átalakítva — a műtráevaevártó kapacitást 30 százalékkal növelni ...' Mindez nem ment egyik naoról a másikra: Az én, elvem szerint azonban a siker nincs időhöz kötve. Legalábbis abban az értelemben nincs, hoev ad',i<? kell dolgozni, amíg a célt el nem ériük. Itt a tripoli- foszfát-üzemiben Déldául évekig harcoltunk, hogy a foszfor közelében dolgozók több bért. kaDianak. Az egymást követő visszautasítások ellenére nem adtuk fel. úira- kezdtük. vagy folytattuk ott. ahol abbahagytuk. Nemrégiben célhoz is értünk. 1979-ben — a beruházás kezdetekor — nevezték ki a a iövendő trídoI ifoszfát-üzem vezetőiévé. Nem előrelépés volt ez. de úiszerű feladat. (..Soha nem gondoltam arra. hogy ezt vagy azt a beosztást kellene elérnem — ha a munka kielégített, nyugodt voltam.”) Ez a kinevezés Varva Károlvnaik nemcsak a vállalaton belüli életét változtatta meg. Mert rengeteget utazott, le kellett mondania a Híd irodalmi szinnád vezetéséről1. — Amikor 1964-ben Szolnokra kerültem, nagvon magányos voltam. Az egyetemen kitűnő közösségre leltem a színjátszók között, vadidegen embereket hívogatva kezdtem hát próbálkozni, és meg is alakítottuk csoportunkat. Nem a ..Nagy Irodalom” vonzott — a társaság. A tizenöt eevütt töltött évből sem arra vaevok büszke, hogv miniszteri dicséretet, kiváló címet kaptunk Az irodalmi színpad fórum volt.1 ahol elmondhattuk gondolatainkat. beszélhettünk gondiainfcról — egymásnak és másaknak Nem is kész darabokat játszottunk, a műsort mindig mi szerkesztettük — Közösségünknek volt miről beszélnie. Bután hangozhat. de az volt a ió. hogv voltaik problémáink A mai fiatalokból, úgv érzem, hiányzik ez a harsánv gondolatközlési vágv. Bántóan elégedettek pedig — tudom —. becsapják magukat. A munkahelyen elvégzik a dolgukat. azután elég.: más mintha nem is érdekelné őket. ..Szórakozásukat” ©evedül élve. 18—20 évesen meg tudják fizetni, azután, amikor családot alapítanak és gondjaik is lesznek... Akkor azt hiszik, a paradicsomból űzettek ki. Emiatt a . gondtalanság” miatt nem is tértem vissza a Hídhoz. Miért kénv- szerítsem másokra a magam problémáit? Annak meg semmi értelme — egv. régi színoadosokkal történt, idei találkozáson szereztem ilven kellemetlen tapasztalatokat —. hogv 1982-ben is csak már 10 évvel ezelőtt aktuális gondokról „nyavalyogtunk”. Varga Károlv energiáit továbbra sem csak a szakma oltárán áldozza fel — „ahhoz. hogy egv dologban aktív maradhassák, másokkal is üdítenem kell magam, már csak védekezésül is”. Fiatal munkatársai érzik igazán kellemetlenkedő türelmetlenségét. Az igen ió munkatársi kapcsolat nyugalmát gyakran borzol ia fel az üzemvezető kíváncsiskodása: „Miért, meddig elég ami a munkaidő után fáradság nélkül az öletekbe hull?” A kérdező ugyanis úgv tartja, hogy kevés az emberséghez a napi teendőket elvégezni. A „kifogástalan munka” meghozza gyümölcsét az előléptetést, az elismeréseket — ennyivel megelégedni azonban szegénységre vall. Talán, még „kézzel fogható” eredményt sem hoz. V. Szász József Barokk emlékeket őrző, boltíves, árkádos udvarú műemlék épület — üdvözlet Keszthelyről Fotó: Hargiatai Lajos Iskolák, óvodák, bölcsődék Kivitelezők a „mini” üzemek Hol tartanának fejlesztéseikkel a tanácsok, ha kivitelezőt keresve, mostoha Sorsukon keseregve, türelmesen beálltak volna az építőipiar diktálta sorba Különösen a kisközségek tanácsai lennének nehéz helyzetben, azok amelyeknek évente alig néhány százezer forint jut fejlesztésre. Ilyen „olcsó” munkák kivitelezésére viszont kevesen vállalkoznak manapság. r Szerencsére nem fogadják a kivitelezői kapacitáshiányt elkerülhetetlen természeti csapásként. Keresik a lehetőségeket, és megteremtik azokat a feltételeket, amelyek segítségével egyedül vagy egymást támogatva, saját kivitelezésben valósíthatják meg feladataikat. Ezt teszik a Jászságban, ahol a négy „kipróbált”, minden építőipari tevékenységre kitűnően alkalmas költségvetési üzemen kívül nyolc házilagos építési csoport is működik. »* A faipari és általános építőipari szakmunkásokból áldó 4—5 fős „mini” üzemek kivitelezésében készült el Alattyániban a 100 személyes óvoda. Jásztelken is ők a kivitelezői a most * épülő kétszintes óvodának. János- hidiám a tanács építőrészlege kivitelezte az új tanácshá- zát, a 600 adagos iskolai konyhát és éttermet, az idén elkezdi a négytanter- mes általános iskola építését. Jászdadányban az öregek napközi otthonának az építése és a tanácsház felújításában való közreműkölés dicsérd a házilagos építőbrigád munkáját. Jészdózsán a régi óvoda felújítását, az iskolai konyha és étterem építését vállalta az építőrész- leg. Az idén az öregek napközi otthonának építésével járul hozzá a tanácsi fejlesztésekhez. Jászszentand- ráson a kétmunkahelyes orvosi rendelő és a sporttelep öltözősora készült el idejében és olcsóbban saját kivitelezésben. A „mini” üzemek tagjai segítik szakmai tanácsadással irányító munkával a település lakóit, akik vállalják, hogy társadalmi munkában uitait, járdát, vízvezetéket építenek; egy^egy beruházásnál segítenek az alapozási. betonozási munkáknál. Csak néhány példa a sok közül, ahhoz viszont elég, hogy bizonyítsa: nélkülük a tanácsok nehezebben tudnák teljesíteni a választópolgárok sok jogos igényét. I. A. A kert barátai — jó barátok Éjjel még hideg volt, hajnalra fagyott is. de az új- szászi Szabó Pál Antalék szélvédett kertjében már igazi tavasz van: a mogyoró- bokor frissen kisárgult barkáin zsonganak a kaptáraikból végre kiszabadult, a március végi verőfénytől — levegőtől megrészegülit méhek. A háziasszony az üvegházban tesz-vesz, akad ott bőven tennivaló, különösen ilyenkor, kora tavasz- szal. — Ideje, hogy széttűzdel- jem a paprikapalántákat. Erősödjenek, mielőtt kiültetem őket a fóliasátorba. Szabóné napközben egy utcával odébb, az óvodában gyerekeket nevel. Szabad idejében pedig konyhakerti növényeket, virágokat a 150 négyszögölnyi kertjében, >— Nagvon szeretem az apróságokat, ha nem így lenne, nem is lennék óvónő. Csalkhát az egész napi gye- rekzsivaly, a sok munkahe- helyi tennivaló után jólesik a kikapcsolódás. Arra pedig aligha tudnék jobb receptet, mint a kertészkedés. Hat éve, amióta tagja vagyok a községi kertbarát klubnak, tavasztól késő őszig nem sok olyan nap lehetett, amelyikből ne töltöttem volna néhány órát fólia alatt, a kerti ágyúsoknál. Ha nem tévedek. úgy harmincán lehettünk 1976- ban az alakuló gyűlésen, — emlékezik vissza — most pedig hatvannál több tagot számlál a klub. Pedagógusok téesztagok, nyugdíjasok jövünk össze minden hétfőn a kultúrházban. együttesen legalább öt hektárnyi házi- kertben termesztünk zöldségféléket, gyümölcsöt és sok-sok virágot. Lelkemre köti Szabó Pál Antalné, hogy el ne mulasszam megnézni Nagy Ger- gelyék portáját, az Erkel Ferenc utcában. Merthogy abban a kertben minden van. A nyugdíjas tanítónőt Nagy Gergelynél és férjét az ugyancsak nyugdíjas vasöntőt valódi tavaszi munkában találom az idei első salátát szedik az ebédbe* az üvegházban Hosszan sorolja Nagyné, valóban mi minden terem a 400 négyszögöl kert - j ük ben. udvarukban. — Mindent veteményezek, palá alázok, ami csak a konyhára kell. Nem járok piacra még virágért sem. A saláta, látja, már szedhető, az egyik fólia alatt már sorol a zöldborsóm, a másikban készíti elő bab ültetéshez a talajt az uram. Hatvan gyümölcsfát gondozunk itt a ház körül, csak körtéből a korai érésű piros Vilmostól a téli vajikörtóig tizenkét fajta terem. Én még fűszernövényeket is termesztek. ánizst. sáfrányt, édesköményt meg szurokfüvet. Szabó Pál Antaléknál is, Iglódi József: „— Jövőre közös földet bérel a klub, hogy a termények árából kertitraktort vásárolhas. sunk”. Nagy Gergelyéknél is hosz- szúkás táblát láttam a kapu meLlett, a házfalon. Hasonló felirat — Mintaudvar 1981. — díszeleg Iglódi József házán is. A helyi Szabadság T$z nyugdíjasának kezében percre sem pihen a metszőolló, amíg a táblákról beszélgetünk. — Mindén évben meghirdeti a kertbarát klub a imjimtaudvar versenymozigal- mat. Aszerint minősítjük a kerteket, hogv mennyire tiszták, gyommentesek, a gazdájuk milyen szakszerűen és hatásosan végzi a növényvédelmet, hogyan veszi kii részét a lakossági ellátásból. A hétfőnkénti klubfoglalkozáson mindig meghallgatunk egy-egy szakelőadást, megismerkedünk a nagyobb termést adó korszerű fajtákkal, az újabb tenmese|tési módszerekkel. Iglódiék kertjében ér utói a téeszbeli teendőitől kis időre szabadulni tudó klubvezető. Péteri János. Tőle tudom meg, hogy a hatvan tagot számláló kertbarát klubnak három „mecénása” van a községben. — Méghozzá nem is akármilyenek — állítja. — A legtöbb segítséget a művelődési háztól kapjuk legalább húszezer forintot áldoz ránk évente. Fizeti a szakelőadók tisziteletdíját, az oktatófilmek kölcsönzési díját. előfizet jónéhány szaklapra, és télen-nyáron külön helyiséget biztosít a klub foglalkozásai hoz. A termelőszövetkezettől ingyen kapnak szervestrágyát a klubtagok, a közös gazdaság segít beszerezni a fóliát, a palántát. a szőlőoltványt és a facsemetét. A harmadik fenntartónktól az áfésztől a termékbemutatóink szervezésében a családi szükségleteket meghaladó termésSzabó Pál Antalné: „— Nincs olyan nap, hogy ne töltenék néhány órát kerti munkával”. Nagy Gergelyné: „— A magam termelte salátának még az íze is más, mint amit a piacon vásárotok”. mennyiség értékesítésében kapunik jó segítséget. Az aktív dolgozók és a nyugdíjasok szabad idejének" hasznos, egészséges eltöltié. sén„ a családok önellátásához szükséges, zöldség-gyümölcsfélék termelésén, és a helyi árualapok növelésén túl a kertbarát mozgalom másfajta hasznáról, a közösségformáló hatásáról is beszél a klubvezető. — A hétről hétre megtartott klubfoglalkozások, a szakmai kirándulások és tapasztalatcserék egy nagy családdá kovácsolták már a klubot. Ha valakinek felesleges palántája van, elcseréli valamelyik klubtársával szőlőoltványra. Vagy ha valakinek kimarad fél kádnyi penmetleve. átviszi a szomszédjához, mondván, majd adsz érte májusban a korai cseresznyédből. Mindenki ismer mindenkit, mindenki ott segíti a másikat, ahol tudja, egyszóval a kertek barátai egymás barátai is. T. F.
