Szolnok Megyei Néplap, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-09 / 7. szám

1982. JANUAR 9.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

7

Vasarely:

a közösség művésze

Kiállítás Abádszalókon

Az abádszalóki Minigalériában ma délután 5 órakor Bihari József, a szentendrei Ferenczv Múzeum főigazgatója nyitja meg Victor Vasarely kiállítását. A tárlaton a világhírű művész ötven képét láthatják az érdeklődők; de bemutatnak __ >00 Vasarely-diaképet is.

V

ictor Vasarelv 1908-ban Pécsett született. Érettségi után orvosnak készült maid a festészeti akadémiáit látogatta. Az elszegénvedett nemesi • családból származó Victor Vasairelv sorsa ..valóságos reeénv”. amely aizon a reggelen kezdődött amikor 1930-ban a oárizsi Gare de l’Esten kiszáll a Budaoest- ről érkezett vonatból. Mindössze 22 éves. de elhatározása már akkor végleges: festő lész. A megélhetésihez azonban foglalkozást kell választania. A reklámszakma mellett dönt. Hamar sikert ér el: Dlakátokait szé- pítőszer-prospektusoka t készít ami lehetővé teszi számára a megélhetést maid ambiciózus vállalkozásba kezd: felsőfokú reklámokta- téí.i orogramot dolgoz ki. Oivan tudomány megteremtésén dolgozik, amelv választ adhat mindazokra a problémákra. amelyeket a grafikai ábrázolás felvet 10 évet követel tőle ez a terv. A ielek és formák aramma- likáiát fogalmazta meg annak reményében, hogy létrehozhat egy grafikai főiskolát E terv megfogalmazásakor Vasairelv legfontosabb jellemvonásai már felszínre törnek: összegezésre, rendszerezésre utaló hailam. en- ciklODédikus szemlélet és elme

Figvélme a kéDzőművészet minden területére kiteried. K u ta tása i nak eredményét 80 lanon 1944-ben áltítia ki Denise René galériájában A látottak elragadtatást váltanak ki a szürrealistákból.

Vasarely azonban nem feiezi be amit elkezdett Szilárdan elhatározta. hogy több időt. szentel a reklám- funkciómentes festészetnek. 1958-ban hagy fel végként) grafikai munkásságával. Ettől az időtől számítható kinetikus korszaka. Első elméleti Írásai 1954-ben születtek. ebben Vasarelv a színek és vonatok általános jellemzőiről beszél.

1964-ben éri el az első igazi anvagi sikert, amelv úi alkotások tervezésére ösztönzi. jövedelmét a kutatások szolgálatába állítia.

1970-ben hozta létre a Didaktikus Vasarely Múzeumot Gordes-ban. Dél-Fnan- ciaorszáaban. Ezt a románkori alánokon nvucvo XII. századbeli maM reneszánsz stílusban átépített kastélyt a művész 5 millió frankért — saiát költségén — res- tauráltatta és rendezte be közérdekű allanítvánv céljára A tizenegy éve atení- tott múzeumban Vasarely 550 alkotása látható az énü- let hárem szintién elhelyezett bemutatótermekben. A kastélv kicsinek bizonyult volna ennvi mű számára, ám leleményes bemutatógéDek tartoznak a berendezéshez. amelvek gombnyomásra továbbítják és mutatiák be az alkotásokat. Huszonkét ilven géD áll a közönség rendelkezésére. mindegyikben 15 darab, egyenként 84 x78 cm-es kémjei. E ore- sentoirok alkalmazásával! félezer méternél hosszabb falfelületet takarítottak meg. A didaktikus módszerrel rendezett múzeum az életmű egészéről áttekintést ad.

1974—76-ban felém'tette a csodálatos aix-en—nrovan- ce-i alaoítvánvt. Az üvegből és etoxált alumíniumból komponált fekete, ezüst éoület 100 méter hosszú. 50 méter széles és 12 méter magas 6000 négyzetméter hasznos alapterületű* amelyben 16 hatszögletű helyiség van. Hét közülük 12 méter mavas. Aki bedét) az atooít- vánv kapuién. rabia lesz a látnivalóknak. Itt a méhseit alákú. felülről bezúduló fénvárban fürdő kiállítási csarnokban csaknem nvolc- száz kénét, rai zo-t, láthatunk, jórészt a Gordes-ban alkalmazott bemutatógének segítségével. Alapítványának céllá: a kömvezet-kultúra

kutatása, nroblémái megoldásának keresése és elősegítése.

Alaoítvánvának első vívmánya annak bizonyítása, hogy a lakóteleoi éoítkezés az esész világon sokkal emberibb lehet ha az esztétikai elemeket ízléssel olvasztja mafiába Véleménye, hoev az ember környezetét a művészet seeítségével humánusakba alakíthatja. Ezt szolaáliák alkotásai: az

éDÍtészethez a közterekhez, a városképhez kancsolódó monumentális művei. Célia. hogv a városi környezetben minél több épülőiét megszépítsen és elősegítse korunk stílüsérzékének. stílusértékeinek magasabbra emelését. Továbbá harmonizálva a környezettel, az emberiség egvik alanvető oszichi- kai szükséglétét elégítse ki: a szem örömét, améivtől a természettől eltávolodva

egvre i óbban megfosztotta önmagát..

— Életműve amelyet ő maga olv szívesen nevez ..közösségi művészetinek —. mér korántsem nevezhető lezártnak, holott alig van oivan nagv múzeum szerte a világon ahol alkotásaiból ne lenne néhánv. Több múzeum a nevét viseli. Pécsen kívül három van Franciaországban. Norvégiában. Szabadtéri alkotásai Caracastól Essenig. Mexikótól a brüsszeli Hilton-szál- lóiig Izraeltől a budapesti Déli-Pályaudvariig ugyancsak milliókat gyönyörködtetnek.

Csepei Tibor

A Jászkunságban olvastuk

Iskolaigazgatók

válaszolnak

Pan Gvömgv szegedi grafikus linómetszete látható a Jászkunság elmúlt esztendei utolsó számnak címoldalán. Az alkotás, valamint a belső kének is a tavalv debütáló mezőtúri alkotó táborban születtek. A nagyszerű kezdeményezésről. a taoasztatotok- ról. az élményekről, az eredményekről, sőt a iö- vőről is olvashatunk Pogány Gábor művészet- történész írásában, oki eev hónapon át figyelemmel kísérte a munkát. a kibontakozó műveket.

A fórem rovatban érdekes vállalkozásának eredményét tária elénk Adamik Mária. Cikkének (összeállításának) címe: Hová. merre kö- zéoiskolás ifiúsáfi? A már agvoncséneltnek tűnő téma különös megközelítésével találkozunk, ugvanis most a gimnáziumok a szakközéms- kolák. a szakmunikás- kéDZŐ intézetek igazgatói válaszolnak az izgalmas kérdésekre. Nem érdektelen összevetni a különböző városokban, községekben lévő. eltérő iskolatíousú intézmények hasonló és különböző Drotollémáit. a nem mindig azonos norma- rendszert. a hagyományokat.

Két rokon írás kaDott helvet egymást követően a folyóiratban. Mindkettő öné létrái z s visz- szaem'ékezés is. Az utóbbi miatt elkerülhetetlen. hoav efives momentumok mozzanatok át ne értékelődjenek. Huh István Boalvába gvűitött naniaim című művének részlete a na- DÍrmunkások hétköznan- iait idézik: Serfőző Simon Zagwarékason töltött gyermekkorának emlékeit vetíti elénk. Ugyancsak a múlthoz kancsolódva egv ősi mesterséget, egv életnó- lva állomásait ismerhetjük meg Dancsa András iászberenvi szűcs- mester vallomásából.

A Téka rovat két érdeklődésre számot tartó könw recemzálását vállalta :el A szélörló című észt antológia kiemelkedő novelláira Lauer István hívia fel a figyelmet Szekér Endre pedig az Akadémia Kiadó megjelentette Az önálló tanulás feltételéi és lehetőségei című kötet. a szolnoki Varga Katalin Gimnáziumban évek óta zailó kísérletek eredményeit szemlélteti.

— fs —

A jászfényszarui művelődési ház könyvtárának zenei részlegét sokan megirigyelhetik. Legújabb szerzeményük egy ORION Hi-Fi torony. Ezzel már érdemes zenét

hallgatni...

A SZIGLIGETI SZÍNHÁZ ELŐADÁSÁN

Hamlet dán királyfi

Polonius (Nagy Zoltán) és Ophélia (Fehér Anna)

Paál István legújabb munkálja egy régebben olvasott bonmot-t juttat az eszembe: Shakespeare-t rendezni any- nyi, mint oroszlánnal birkózni. A Hamlet esetében, amely a szerző egyiik legrejtélyesebb drámája, különösképpen érvényesnek érzem ez elmés mondás igazságát. Hányán, de hányán indultak eddig is már a Hamlet-titok felfedezésére, és véreztek el. a küzdelemben — keresvén ez ifjú dán különös magatartásának kulcsát, hogy választ adhassanak kortól és tehetségtől függően például arra, miért is beszél és elmélkedik ez a derék királyfi, semmint bátran cselekednék;

miért is halogatja királyapja gyilkosaival a leszámolást, holott erre atyja szelleme is ösztökéli. S egyáltalán: miféle fából faragták ez ifjú Ham letet* hogy csak macska módjára kerülgeti a kását.

Nlos, Paál István, akinek újra szembe kellett nézni a titokkal, fortélyos módját találta a válaszadásnak: a „cselekvésre képtelenség” okát illetve magyarázatát nem Hamlet jellemében, hanem rajta kívül, lealjasult kömyzetében vélvén meglelni. Dánia börtön, ez itt a fő dolog1; cinkosok, farizeusok, aljas cselszövőik uralják; súlyosan nyomasztó világi melyben a normálisnak nem kell játszania az őrültet, hisz a valóság úgy is szinte az őrületbe kergeti. Oly börtön, amelynek egy kemény akaratú, végtelenül ravasz és ái szent udvari tanácsos a „foglárja”: Polonius. Ez már nem a locsi-fecsi, tán még megmosolyogni is való öreg- úr, hanem szervező-irányító egyéniség, kezéből indulnak a szálak* s oda és futnak vissza. Mindig is mindenütt jelen van, vagy láthatóan vagy rejtve és titokban. Ez bizony alapos újdonsága az előadásnak!

Nem véletlen, hogy az új koncepció indító és alapvető ötlete is Poloniushoz kapcsolódik, a Szellem szerepére ő fogadja fel (szemünk láttára) ugyanazt a színészt, hogy „kísértsen”, aki majd a Színészkirályt is játssza az egérfogó-jelenetben. (S nyilván az ő parancsára öntenek igazi mérget a Színészkirály fülébe* hogy a gyalázatos manőver titkát örökre magával vigye a sírba, hírmagja se maradjon a gazságnak.) Polonius állít tehát csapdát — Claudiussal egyetértésben — az apját gyászoló Hamlet- nek, tán hogy így ugrassa ki a nyulat a bokorból, kitapogatván Hamlet igazi szándékait. Szigorú tekintettel és „nyájas” szavakkal ő vigyáz- za-itiányítja csalétekké silá- nyítva tulajdon lányának lépéseit, sőt van „gondja” fiára, Leartes-re is.

Íme a kiindulás, melyből eredően jelenetek Színeződinek át, változnak meg tartalmukban* hangsúlyok terelődnek át eddig kevésbé hangsúlyozott mondatokra, monológok halványulnak el, melyek máskor teljes fényben pompáztak. Nehéz volna részleteiben nyomon követni — ehhez itt nincs most terem, s különben is messzire ragadna — e merészen kigondolt felfogás, Hamlet-érteí- mezés megvalósulását. Tény: az előadás- hatásos, szugeráló képét adja ily módon az ál- note, udvari önkénynek, a fondorlatokra épülő hamisságnak, a jól működő, cselekvést megbénító, a gondolatot béklyóba verő hatalmi mechanizmusnak És ez mindaddig szilárdan is áll a lábán* ameddig Polonius a színen van. Attól fogva azonban, s ez itt az egyik bökkenő, hogy Hamlet megöli őt és a sírba görgeti, s az elkezi- dett közös munkát Claudius egyedüli kénytelen folytatni, sajnos, a koncepció eresztékei egyre jobban engednek, s előbukkannak á rendezői felfogás esetleges ellentmondásai, az1 új elképzelésen bizony át-átüt az eredendően shakespeare-i. S különböző, nyugtalanító kérdések is megrohanják az embert Például: vajon mi okból is vált ez a Polonius ezúttal ilyen „ügybuzgóvá” ? Tán azt remélte titokban, hogy Hamlet és az udvar „összeugratásá- val ő lehet majd nevető harmadikként az igazi győztes? Vagy csak egyszerűen „királyhűsége” duzzadt meg? Vagy itt van Ophélia, ugyan mi kergette öngyilkosságba? Apja halálán érzett fájdalma ?xAligha, hisz az új felfogás szerint benne lelke megnyomorí tóját „tisztelhette”. Hamlet furcsa viselkedése? Kettejük kapcsolatából vajmi keveset árul el az előadás, legalábbis jóval kevesebbet, mint amennyi kellenek ahhoz* hogy Ophélia tragédiáját igazolva érezzük. Kérdések, melyekre vágy- nem ad egyértelmű választ* vagy csak homályosan felel az előadás.

Rideg, csupasz színpadi világ — egyetlen vasszerke- zet, emelvényrendszer a díszlet, (lépcsőkkel, néhány „utcai” lámpával, melyek alighanem csak a látvány, a vizuális hatás kedvéért kerültek oda, hisz felgyújtá- suklban és etoltogatásukfoan határozott rendszert felfedezni nem lehet. Eszköz is jóformán semmi. Végeredményében illik mindez ehhez a Hamlethez, hiányérzetet semmifélét nem okoz. Sokkal inkább az, hogy a színpadi kopéirsághoz a jellemek Ikopáirsága is társul. M'injtha valami erős, forró sivatagi szél szikkasztotta volna ki az előadás szereplőit. A túlságosan is racionális koncepció, mintha az ütne itt vissza. Ugyanis az új szituációkban eltűnnek az eredeti emberi-lelki viszonyítotok viszont nem születnek meg az új emberi kapcsolatok, érzéki megjelenítésük szűkös, szegényes, igen hiányos. Különösen feltűnő ez Hamlet és Ophéllia esetében* amikor jószerivel egy-egv hangsúlytalan jelzés van hivatva csupán a köztük lévő rokonszenv megéreztetésére. A bátor gondolati koncepció, (mely sok fortéllyal jár, követni nem is lehet mindig) tűz- zel-vassal történő keresztülvitele közben éopen az szenved csorbát, ami Shakespeare legdrágább tulajdonsága : az emberátorázoLás gazdagsága.

Egyébként azzal;, hogy itt és most Hamlet a Poloniusék által kivetett hálóban vergődő „áldozat”, a reménytelen cselekvés jelképe, a feladat megoldhatatlanságénak súlya alatt roskadozó férfi, s nem a kizökkent idő helyretolására rendeltetett ifjú, ez a tény kissé le is fokozza Hamlet figuráját. S ezzel együtt megformálását is leegyszerűsíti, egy irányba tolja. Kovács Lajos tiszteletre méltó igyekezettel hozza ezt a „degradált” Hamletet. Zaklatottsága, kitörései, zordsága és mordsóga, ugrásra kész testtartása, görnyedt összehúzódása, előkelő toprongyossága — jól fedi a rendezői elképzeléseket. Más kérdés, mennyiben tudunk azonosulni vele,

mennyire érezhetjük őt magunkénak. mennyire lehet a mi Hamletunk. Ügv érzem, sokkal több emberi vonásra lenne szükség, emberi tartalomra ahhoz, hogy Hamletja által teljesebben élhessük át börtön-Dániát. Nagy Zoltán Póloniusa is egysíkúbb, szegényesebb, mint. lehetne, csak a figura uralkodó vonását hangsúlyozza, a számító ravaszságot, — azt viszont erőteljesen. Claudius is fakó, bár aiz előadás második felében, amikor aktívabbá válik, érettpiirosabto színt kap. An dórái Péter (meghívott vendég), azonban így is adós marad a ki- rálygyilkos király emberi drámájával. Margittal Ági Geritrudja is túlságosan semleges. Keveset ismerünk meg Ophélia természetéből is, ú^v be van szabályozva az öt alakító Fehér Anna színpadi cselekvése. Az őrii- lésd jelenetben azonban így is megmutatkozik hogy tartalmas színész. Néhány, a főbb szerepek közül, hisz valamennyiről hely híján szólinli nem tudok.

Végül a sír, ahová Dánia börtönéből az egyelen út vezet. A sír, amely „tótotit szájjal” az előadás alatt végig nyitva áll, és sorra nyeli el: Poltoniust, a Színészkirályt. (legelőbb Hamlet atyját), majd Ophéliát, aztán Claud i üst* Gertrudot, Lear- test és Hamletet, s ráadásul barátiét Horatdot is, akit a hódító Fortinbras lövet le (hírt senki ne adhasson Hamletiről a világnak). A sír, amelyet csak akkor takarnak be. amikor már jóformán megtelik, s amelyre végső jeliként fehérruhás hölgy térdel rá — az elárvult gondolat költői metaforája, —, s Hamlet furulyáján tétova dallamot muzsikál;. Mindez jól kigondolva, művészien felépítve. Mégis látván* fenn Claudius helyén a dölyfös Fortimbras (Jeney István nem épp telitalálat ebben a szerepben, kissé komikus. s katonáinak öltözéke is túlzottan dekoratív) régi zsarnok helyett itt van az új. hát nincs ennek vége? — s lent a „vergődő” gondolat allegória képében, valahogy mégsem lesz úrrá az emberen a szorongás, egvetlen hatalmas érzéssé nem erősödik a borús élmény. Nem, mert a kettő továbbra is mintha csak külön-külön élne: a zsarnoki önkény, amely a bajt okozza és a gondolat melyből minden jó és minden szép származik A kettő igazi konfrontációjának élményét. anélkül, hogy bennem, a nézőben megszületett volna* sírjába temetve viszi magával az előadás.

Érdekes vállalkozás ez a Hamlet, kétségtelen. Felfedezésszámba menő részletekkel és tanulságokkal, a bátor kezdeményezőknek, az előadás valamennyi alkotó munkásának kijáró dicsőséggel. de ezúttal, úgy vélem: erősebb volt az oroszlán.

Valkó Mihály