Szolnok Megyei Néplap, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-09 / 7. szám
1982. JANUÁR 9 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Téeszek saját erejükből Szociális otthon épül közös összefoaássai A közelmúltban írta alá az együttműködési megállapodást a megyei tanács vb egészségügyi és szociálpolitikai osztálya képviseletében d<r. Igjnécz István megyei főorvosi, a Megyei Termelőszövetkezetek Szövetségének képviseletében pedig dr. Kardos Sándor titkár. Valami új van kibontakozóban a miegyében, amelyet ez a megállapodás is tüikröza. A megye tölbb tízezres téesztagsá- gának érdekeit képv is|elő szövetség lépéseket tett annak érdekében, hogy a termelőszövetkezetek jelentős anyagi erőit összegyűjtve segítsen a magukra maradt öregeken, azokon, akik életük jelentős részét a közös gazdaságokban dolgozták le, akik közül nagyon sokan az első lépéseket tették a szövetkezés útján, példát mutatva ezzel másoknak* alapot teremtve a mai magas színvonalon termelő gazdaságok létrehozásához. A megyei tanács vb illetékes osztálya pedig ismerve jelen anyagi körülményeinket, eléggé szűkös pénzügyi lehetőségeinket, igyekszik segíteni a helyzeten azzal is, hogy különböző gazdasági egységeket nyer meg fontos feladataink teljesítéséhez. Egyébként is életünk minden területén egyre nagyobb szükség van és leszi az ilyen fajta közös beruházásokra is. Az öregeken segíteni, — különösen az életüket magányosan, egyedül tengető időseken — nem halasztható társadalmi feladat. És úgy igaz: segíteni rajtuk nem csak az állam dolga, hanem azoknak a munkahelyeknek is, ahol dolgoztak, azoknak a szövetkezeteknek is, amelyeknek kezébe tették annakidején sorsukat, és ahol ameddig bírták, becsülettel, dolgoztak. Félreértés ne essék, az állam — benne a mi megyei tanácsunk is — az elmúlt 30—35 esztendőben sokat tett az idős emberekért: szociális> otthonok létesültek, ahol napjainkban csaknem ezerötszáz idős ember él, (az V. ötéves tervben 215 hely létesült), a megyében lévő 49 idősek napközi otthonában csaknem ezernégyszázan töltik napjaikat, ezemégyszáz magányos idős ember részesül házi szociális gondozásban. Ezek tények), eredmények, amelyieka további tennivalókra is felhívják a figyelmet Mert ugyanakkor még ma is négyszáz egyedül élő agg várja, hogy végre megnyugodhasson egy otthonban, és közöttük mintegy százan-százhú- szan termelőszövetkezeti tagok. Még legalább hatszáz idős nőt, férfit kellene házi szociális, gondozásban ellátni. És bér Tiszaszentimrén már készül az idősek hetes napközi otthona, de már látszik — és a- tanács osztálya tervezi is — Tiszainokán szintén szükség lesz ilyen intézményre. Szükség van tehát az ösz- szefogásra, a segítségre. És ezt ismerte fel a TESZÖV, amikor arra vállalkozott, hogy megnyeri a termelőszövetkezeteiket egy szociális otthoni kibővítéshez, amelynek költségeit a megyei tanács és a téeszek közösen, fele-fele arányban fedezik. A megyében 24 gazdaság — anyagi ereje függvényében — vállalkozott a támogatás^ nyújtásra, összesen mintegy 4,5 millió forint összegben. Ennek fejében huszonkét idős arra rászoruló téesztag elhelyezésére nyílik lehetőség. Vagyis egy meglévő otthonhoz egy. újabb szárnyat építenek — a számbajöhető települések Szolnok, Jászberényi Mezőtúr, Jánoshida, Tiszaug és Kétpó — természetesen ott, ahol. a pénzt a leggazdaságosabban tudijak felhasználni, D© az idősek nemcsak az új otthonba kerülnek. Abban, az otthonban helyezik majd el őket, amelyik a lakásukhoz legközelebb van, hogyha egy ismerős, régi barát meg akarja látogatni őket, az se okozhasson gondot A termelőszövetkezetekben tulajdonképpen nem új dolog az öreglekkel való törődés, szinte minden gazdaságiban a szociális bizottságok sokasok feladatot megoldanak a segélyezéstől, a gondozásig. Tizenhat olyan gazdaság is van a megyében, amelyik munkával nyújt rendszeres támogatást a helyi szociálpolitikai intézményeknek Ám a' szociálisotthon-építés közős összefogással, merőben új, és főként minden elismerést megérdemlő vállalkozás. Reméljük, lesznek követők az élet más területéről is; vállalatoktól, állami gazdaságoktól, ipari vagy fogyasetá- ■ si szövetkezetektől. Mert nagy igazság: egyszer mindannyian megöregszünk! Pontosabban, szinte közhelynek; sziámit már a mondás, de valós : aki nem hal meg, az megöregszik. És egyikünk sem tudhatja, mégha családja van is — hisz ez előre kiszámíthatatlan — nem szorul-© majd mások gondoskodására, nem jelent e végső menedéket számára egy hely valamelyik szociális otthonban. Varga Viktória Igazságtalan egyenlősdi Aki kér az kap—0 lista adott Mit szól az örökös GONDOLATOK A SEGÉLYEKRŐL Három éve még csak körlevelet kaptak a helyi tanácsok vezetői a megyei tanács elnökétől, aki felhívta figyelmüket arra, hogy legalább évente 2 százalékkal emeljék már legyenek szívesek a segélykeretet, és évről-évre ne ugyanazt az összeget állapítsák meg, amelyből 10 évvel ezelőtt még valóban lehetett a rászoruló embernek annyit adni, amennyi kisegítette őket a bajból, vagy rendszeresen biztosította megélhetésüket. Az utasítást iktatták, és? Túlzás lenne azt állítani, hogy ettől fogva minden tanácsnál körültekintően, személyre szólóan választják ki minden esetben a segítségnyújtás módját, s a múlté lett az a gyakorlat, hogy aki kitartóan jár a tanácshoz és kér. az kap, aki pedig nem követelödzik, arról nem is tudnak, hogy a jelentésekben már nem írnak le nagyképű és nem túl meggyőző kinyilatkoztatásokat, amelyek szerint megoldódott a rászorulók szociális segélyezése. Bár már itt tartanánk! Túl borúlátóan hangzik? Lehet. De félreértés ne essék, senki sem vitatja el, kérdőjelezi meg mindazt ami a magukat még vagy már eltartani képtelenekért: a gyerekekért, az öregekért történik. Azokért, akikkel szüleik vagy gyerekeik nem törődnek. Nem erről van szó. Hiszen az állam áldoz rájuk. Olykor anyagi erejét meghaladóan is. De nem alaptalan a kérdés, hogy vajon minden esetben azokhoz jut-e el a forintokban kifejeződő segítségnyújtás, Felújítják a szentendrei pincéket Korszerű bánvászati módszerekkel évszázados Vincékéit úiítsmak fel1 Szentendrén a dorosi aktiaméivítők. A belvárosiban, a műemléki épületekkel sűrűn betelepített övezetben megkezdték a pincelabirintus telies re-, konstrukcióiét. A Földmérő és Talai vizsgáló Vállalat szakembereivel közösen már felderítették a csaknem tízki lométemvi hosszú pincerendszert és megállapították a felúiítás sorrendiét. A már óletveszélVessé vált ■pincéket korszerű eljárással betömik, számosat azonban úav felúiíitanak. megerősítenek. hogv alkalmassá válnak hasznosításra. A tervek szerint gombatermelésre különféle amvaeok tárolására és hangulatos ven- déglátóhelvek kialakítására .teszik alkalímassá a megújuló pincéket. Az első úi- iáénített pincét ez év közepén adiák át a dorogi bányászok: a Vörös Hadsereg utca egvik műemléképülete alatti több ágú. pincében múzeumi kőtárat rendeznek be. MARTFŰ 1982 Földgázvezeték, 45 lakás, transzformátorház Jegyzetek egy jelölőgyűlésről Azon gondolkodom, hogv a ielölőgvűlés résztvevői ugvan miiven' útravaló- val láttók el tanácstag-ie- lóltiüket. figyelembe veszik-e azt a ténvt. hogv az csak az egész testület_ egyetértésével érhet el eredményt körzete fejlesztésében? Aztán. ahoev hallgatom a nagyközség tanácselnökének beszámolóiét, meg a választópolgárok véleményét itt a martfűi 32-es választókerületben. mindinkább meggyőződöm arról. hogv régen elavult szemlélet a cipőgyár környékén is az. arnelvik egv-egv utca érdekét tartotta elsődlegesnek és nem a település közös eond- iait. Világos. hoev a közös gondokat kell mielőbb orvosolni. Itt van például az iskoláztatás. A település ever- meklétszárna 1974 óta megduplázódott. A következő tanévben már hált általános iskolai tanterem hiányával kell számolni. Az úi. nvolc tantermes általános iskola építése még csak iövőre kezdődik. Nyilvánvaló, hogv az 11 ven gondok mellett eltörpülnek. háttérbe szorulnak az aoróbb-cseorőtob írt vek Jó tapasztalni ezen a ielölőevűlésen is azt. hoev a martfűiek érzik ezlt és tanúidét adiák segítő készségüknek. Sok mindent el lehet ezáltal érni. Az általános iskola néhánv osztállvá- nak például a szakmunkásképző ad he1 vet. Egv ilven ielölőgvűlés vallóiában naevon érdekes fórum. mivel nemcsak a tanácsba küldendő ember méretik le hanem szóba kerül az. egész teléDülés fejlődésének iránva. lehetősége is. Azt hiszem kevés község van az idén olvan kedvező helyzetben. mint Martfű. Több mint hárommillió forintos felújítással! úi orvosi rendelőt, alakítanak ki májusra. A 16 milliós költség- vetés iól átgondolt gazdálkodással biztosítja ai tanácsi intézmények zökkenőmentes működését. A tavalyinál iov«’ több. 23.5 milliós fejlesztési terv is sokat ielen.t a település számára. Lehetővé teszí — többek között — negyvenöt úi lakás átadását, a vízhálózat bővítését. transzformáitorház. kétszáz köbméteres víztároló. egv kilométernél több iárda építését. Remélhetően a tanmedencébe is tudnak már fürdeni az idén. És ami igen, nagv szó: őszre a községbe érkezik a földigázvezeték. megkezdődhet a korszerű fűtési rendszer kiépítése. Mind emellett elősegítik a családiház-építést. A helyi . nén f ror tbi zotitsá e javaslatára a ielenlévők Bencze István cipőgyára munkást állítiák a körzet tanácstag ielöltiének. Az indoklásban ez szerepel: munr- kaszerető. kiváló dolgozó, szocialista brigádvezető helyettes. a közélet iránt érdeklődő ember. Valaki hozzáfűzi: mindig rendben tartia a nortáiát. S. B. akik önhibájukon kívül szorulnak rá az anyagi támogatásra? Elég érzékeny-e a szociális problémákra az emberekből álló hivatali „gépezet”, amelynek a kötelessége felkutatni, hogy kiknek kell címezni a szerény megélhetés fedezetét biztosító csekkeket? A címzés körül nincs valami rendjén. Hiszen alig fél éve, hogy a Szolnok megyei Tanács elnöke már nem körlevelet írt, hanem utasítást adott ki a szociális segélyek elosztásának szempontjairól. Az első helyen szerepel benne a. felderítő munka. A segítségre szoruló emberek felkutatása, a körzetükben élőket jól ismerő tanácstagok, orvosok, ápolónők, s a diákjaik sorsa iránt nem közömbös pedagógusok segítségével. Az állandó kapcsolattartás, a munkahely, az iskola, a tanács, no és a tanácson belül a különböző segélyezésre jogosult osztályok, ügyintézők között —, hogy tudja a jobb kéz, mit csinál a bal — mindehhez persze a jelenleginél sokkal áttekinthetőbb nyilvántartás is kellene. Nem merőben új elképzelések fogalmazódtak meg az utasításban, pusztán a körültekintően kidolgozott szociálpolitikai elvek megvalósításának ésszerű, gyakorlati módszerei. Oly annyira azok, hogy voltak tanácsok, ahol nem is hatottak az újdonság erejével, mert magától értetődőnek tartották — elnöki utasítás nélkül is — hogy, így kell csinálni. De nem ez az általános, fél év elteltével sem. Miért? — Az ügyintézőknél kellene kezdeni, mondta a kunszentmártoni Nagyközségi Tanács 27 éves gyámügyi előadója. — Másfél éve dolgozom ebben a munkakörben, és én vagyok a legrégebbi gyámügyes a járásban. A kolleganőm, aki a felnőttek szociális gondozásával foglalkozik, csak helyettesként ugrott be, ő is újonc. Nem vonom kétségbe, hogv tapasztalt feletteseik segítségével szakemberei lettek vagy lesznek a területüknek, hogy lelkesek, lelkiismeretesek, igyekeznek igaz.- ságosak. rugalmasak lenni, a gyámolítottakkal jó személyes kapcsolatot teremteni (már amennyire idejükből futja). De mind a ketten azt mondták, hogy nem mernék a szívükre tenni a kezüket, hogy Kunszentmár- tonban és Szelevényen minden olyan szegény családról, elesett öregről, gyámo- lításra szoruló gyerekről tudnak, akin legalább pénzzel segíthetnének. Mert ezúttal csak a segélyekről van szó! S természetesen, sem a gyámügyi, sem a szociálpolitikai előadó munkája nem csupán ennyiből áll. Kapásból sorolták azoknak. a nevét, akik minden kis és nagy ünnep előtt menetrendszerűen megjelennek, és kérik a rendkívüli segélyt. Egyszer egy legutolsó divat szerint öltözött fiatal nő, szabályosan követelte a pénzt. Sanyarú sorsának, gyászos anyagi helyzetének ecsetelése közben drága amerikai cigarettát szívott. — De akik nem jönnek, akik nem is tudják, hogy kérhetnek, azt sem tudjuk, hogy a világon vannak, hacsak a körzeti orvosok, esetleg a tanácstagok vagy a szomszédok nem hívják fel rájuk a figyelmünket. Sok múlik a véletlenen. A szerencsés véletlennek köszönheti az a pálóczipusztai család is, hogy legalább anyagi gondjaikon enyhíteni tudtunk, ahol a gyesen lévő édesapa neveli a két kiskorú gyereket és gondozza az ágyhoz kötött feleségét. Egyetlen egyszer. úgy négy-öt évvel ezelőtt volt egy felmérés a községben. Azokat az idős embereket keresték, akik igénybe vehetnék az étkezést és az orvosi felügyeletet biztosító szép új napközit, ami félig üres volt akkor — és az a mai napig is. Holott Kun- szentmárton és Szelevény lakosságának 24 százaléka (jóval több, mint az országos átlag) nyugdíjkorhatár felett van. Ügy vélik a községben, hogy sokan szégyenük. hogy az államra szorulnak. mert gyerekeik magukra hagyták őket. Vannak, akik még a pénzt sem fogadják el, mert a segély haláluk után a kis ingatlanukat terhelné, és ugye mit szólna a gyerek egy ilyen örökséghez. Ez lenne talán az oka annak, hogy például 1980-ban 140 ezer forint megmaradt a különböző segélyeknek szánt több mint 1 millió 200 ezer forintból? Nem volt a két község majdnem 13 ezer lakója közül olyan ember, család, aki nemcsak rászorul, de meg is érdemelte volna az anyagi támogatást? Aligha hiszem, hogy így van. A megyei tanács egészségügyi és szociálpolitikai osztálya is magyarázatot kért. Tegyük hozzá, hogy nemcsak a kunszentmártoniaktól. Az indok, hogy a váratlanul és pluszként kapott néhány százezer forinttal az év utolsó három -négy hónapjában már nem tudtak mit kezdeni — nem túl meggyőző. Bár — maradjunk a konkrét példánál — Kunszentmártonban pontosan elmagyarázták, hogy nagyon egyszerű a séma; azok az idősek vagy bizonyítottan munkaképtelenek, akiknek sem jövedelmük, sem (gyakorlatilag) eltartásra kötelezhető hozzátartozójuk nincs, rendszeres segélyt kapnak. A községben 38-at tartottak számon tavaly az év elején. Időközben néhányan meghaltak közülük. Két kérelmező, és egy, a jószoms/.édok által segélyre beprotezsált _ idős ember került a helyükre A rendkívüli segélyben is ők részesülnek éppúgy, mint a szociális étkeztetésben. Aztán vannak még a nagyon alacsony nyugdíjasok, a tsz- járadékosok, akik rész-, illetve kiegészítő segélyt kap- nap. Aztán ketten-hárman, öten a legkülönbözőbb címeken jutnak még segélyhez, — de nem ez a jellemző. Mondják, hogy ez kész lista, amelyhez a segélykeretet hozzátervezik. A kiskorúaknál — a hallottak alapján — úgy tűnik, éppen fordítva van. A nehézsorsú családban élő gyerekek ellátását megkönnyítő időnkénti segély összege adott Tavaly a községben 116 ezer forint volt, amely 125 gyerek között oszlott meg. Hogy kik részesedtek belőle? A segély egy töredékét az iskolák ifjúságvédelmi felelőseire bízták. Ők döntötték el, hogy melyik rászoruló gyereknek vesznek belőle tanszert, kinek fizetik az úszás, a táborozás díját. Az ötlet kitűnő, a szűkmarkúság érthetetlen. Ugyanis abban az évben, mikor 140 ezer forint úgymond felesleges lett, tízezer forinton kellett megosztozni a három iskolának. Lehet, hogy az elosztás, az elszámolás rendjében a két összeg más-más rubrikában szerepelt, és a felhasználás jogcímeit még a szociálpolitikában sem lehet összekeverni? Kovács Katalin
