Szolnok Megyei Néplap, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-23 / 19. szám
« Nemzetközi körkép 1982. JANUÁR 23: NA TO — washingtoni nyomás alatt Szankciók és szövetségesek ónéhánv hete már. hoev Len- gvelorszáeban kihirdették a s züksé e á 11 a no tot. s egvre világosabbá válik, hoev minél több ideie van az Egvesült Államoknak, széles körű nemzetközi nyomás kifeitésére. annál inkább lehetőséget kari vonakodó szövetségeseinek befo- lvásolására. E folvamat úiabb állomás'' volt a NATO rendkívüli tanácsülése, amélv már összehívását tekintve is Délda nélkül állott a szervezet történetében. Hiszen eevetlen naDirendi Dontia a Varsói Szerződés eavik tagállamának belső helyzete és az ezzel kaDcsolatos nvugtati szankciós Doliitika meghatározása volt. Általánosságban elmondható. hogv az amerikai vezetésnek isimét sikerült, néhány léDéssel közelebb szorítani euróDai szövetségeseit saiát állásDontíához. Korábban az Egyesült Államoknak azt az állásüontiát hogv a lengyel fegyveres erők fellépéséért. a Jaruzelski miniszterelnök által vezetett tanács intézkedéseiért a Szovietuniót terhelné a felelősség, a szövetségesek elutasították és álláspontjukat á szükségállapot. elvi elítélésére korlátozták. Közben valóiáiban várakozó állásponton maradtak:, s nem voltak hai- landók követni azokat, a gazdasági szankciókat. amelyeket Reagan elnök hirdetett meg Varsó és Moszkva ellen. A nézetkülönbség a nyugatnémet és amerikai kormány között volt a legélesebb. Az NSZK •megtagadta a- szoviet—nyugatnémet föld- gázüzlet felmondására irányuló amerikai nyomást. Emellett Schmidt kancellár a kibontakozás szemDontiálból is nem célravezetőnek ítélte az embargónolitikát amelv — úgymond — gazdaságilag hatástalan és •,következményeiben elsősorban a nvugQt-eurÓDai gazdasági érdekeket sértheti. Párizs magatartása már élesebb vol.t és szokás szerint az angoloké állott legközelebb az amerikai vonalhoz A Nvugat-Euiróoa és az Egyesült. Államok közötti vélaménvkülönbséeről tanúskodott ianuár első natiiaiban a Közös Piac külügyminisztereinek konferenciája is. amelynek tízoontos határozata kifeiezet- iten tartózkodott attól, hogv a Szovietuniót felelőssé tegye a lengyelországi rendkívüli állaDot kihirdetéséért. Ez a helyzet azóta megváltozott. Schmidt nyugatnémet kancellár, miután az Egyesült Államokban tárgyalásokat folytatott Reagannel. már nem elégedett meg a szükségállaDotot elítélő elvi nyilatkozattal. hanem azt mondotta: egv°tért a szankciókkal, mert ..gazdaságilag Jelentéktelenek ugvan. de erőtelies politikai iel- zést” küldenek a Szovjetuniónak. Schmidt álláspontjának ez az ámvalatnvi. de nem jelentéktelen módosítása már mutatta az amerikai nvomás hatását. Haig amerikai külügyminiszter az események következő .szakaszában az. amerikai nvomást gyakorlatilag valamennyi NATO-országra kiteriesztette. Nvíltan megmondta: az amerikai dinlomácia Brüsszelben arra készül, hogv kísérletet tegven a NATO-országok ..stratégiái egyetértésének” kialakítására a lengyel kérdésben, s hogv .erőteljes. robosztus és realisztikus”, állásoontra bíria az atlanti partnerieket. A brüsszeli NATO-értekezlet minden korábbinál negatívabb állásfoglalása nyilvánvalóan az amerikai nvomás terméke. A tizenhat pontból álló nyilatkozat immár elvileg állást, foglal az amerikai szankciós politika mellett noha még nem határoz el nvueat-eurÓDai szankciókat. Arra viszont már kötelezettséget, vállaltak. hogv gazdaságDolitikáiukban nem keresztezik az amerikaiak megtorló intézkedéseit A korábbi közös niacti értekezlettel ellentétben tehát, lényegében elfogadták az amerikaiak által erőszakolt, tézist a Szovietunió állítólagos felelősségéről. Ezen túlmenően az egves államokra bízták, hogv miiven szankciókat alkalmaznak. Az értekezleten annvit máris közöltek. hogv az élelmiszervásárlásra fordított hitelektől eltekintve további hitel- nvúitást nem engedélyeznek Lengyelországnak. s felfüggesztik a lenevel adósságtörlesztés átütemezéséről folytatandó tárgyalásokat. NATO-ülésen távolabbi fenyegetéseket, is megfogalmaztak. ’ Ezek részben a kelet— nvugati ás kifejezetten Szov- ietunióval fenntartott, kereskedelmi és kulturális kapcsolatok felülvizsgálását helyezik kilátásba. A brüsszeli NATO-éntekezlet, arról tanúskodik. hogv az amerikai nvomás fokozódik. Az atlanti szövetségesek frontia még nem szakadt át. a iózan megfontolásokat az amerikai offenzíva még nem tudta teliesen félresöpörni. De az ellenállás arcvonala kétségtelenül gveneül. (—i—e) Anti egy hír mögött van: = Főbb út —=— Főbb vasút É Kőolaj 11 Foszfát © Gépgyártás * Villamos energia *> Kőolaj-feldolgozás v Élelmiszeripar E2 Köles CED Rizs Szarvasmarha Halászat Szenegál és Gambia kormányzata úgy döntött, hogy a két ország 1982-től fokozatos megvalósításiban unióra lép. Az egyesülést politikai okokon kívül földrajzi és gazdasági szempontok is indokolják. Az együttműködés a két ország között már 1965-ben (Gambia függetlenségének elnyerése után) elkezdődött, s mindkét országban már évtizedek óta jelentős erők szorgalmazták az egyesülést — Gambiában a Haladó Néppárt, Szenegálban a Szenegáli Haladó Unió- —, más csoportosulások viszont (pl. a törzsfőnök) ezidáig sikeresen akadályozták a folyamatot. — Szenegál az unió nagyobb és1 gazdagabb résztvevője. Területe mintegy 197 ezer négyzetkilométer, lakóinak száma 5 és fél millió, főleg szudáni négerek, északon kevés arab, a városokban pedig kevés európai, főleg francia él. Területe a XIV. században még az ún, mali birodalomhoz tartozott. Az első európaiak a XV. században jelenitek meg partjainál, az 1600-as években pedig megkezdődött a vetélkedés a hollandok, portugálok és franciák között a terület birtoklásáért, amely a francia gyarmatosítók győzelmével végződött. 1904-től a Francia Nyugat-Afrika része, 1958- tól autonóm köztársaság, 1960-tól független ország. Gazdasági életét a mezőgazdaság határozza meg, ebben az ágazatban dolgozik a munkaképes népesség 70 százaléka. Legfontosabb termékei : földimogyoró (világtermelésben a negyedik), rizs, kukorica, gyapot, köles. Bányászatában a foszfát említésre méltó, tengerfenéki. kőolaj készletei feltárás alatt vannak. Jelentősnek ítélt vasérc-, só- és márványtelepei még feltáratlanok. — Gambia a tervezett unió másik országa mindössze 11 ezer négyzetkilométer területű, lakóinak száma pedig mintegy 600 ezer. A hajózható Gambia folyó két partján 20—25 kilométer széles, közel 350 kilométer hosszú sávban ékelődik Szenegál területébe. A népesség túlnyomó többsége szudáni néger. Területe a XIV. században — Szenegálhoz hasonlóan — a mali birodalomhoz tartozott A XV. század közepén portugál kereskedelmi és rabszolga» kereskedelmi központ. Egy évszázaddal később már az angolok rendeztek be telepet hasonló céllal. Több évszázados gyarmatosító harcok és vetélkedések után az angoloknak sikerült kiszorítani a holland és francia konkurrenci át s jogait a területre az 1783-as szerződésben el is ismertette. 1954-ben — a lakosság hosz- szú függetlenségi harcának eredményeként — korlátozott alkotmányt kapott Megtartották az első választásokat 1963-ban vezették be az önkormányzatot, s 1965 óta független állam. Elmaradott mezőgazdasági ország (a lakosság közel 90 százaléka dolgozik ebben az ágazatban), fő terményed: földimogyoró (exportra termelik), a köles és a rizs. Csak fejletlen kézműipar található az országban —olaj- ütő, fazekas, bőrkikészítő. Említésre méltó ásványkincs nem ismeretes. — TERRA — A végeláthatatlan háború „Ezek azok az országok, amelyek Izrael ellen akartak szent háborút indítani. Ehelyett most egymás' ellen vívják a szent háborút, a dzsi- hadot.” Nem más, mint Begin izraeli |mirüszterelnök tette ezt a kárörvendő kijelentést egy évvel ezelőtt, az iraki—iráni háború kezdetén. Nem kétséges, hogy Izrael igyekezett maximális hasznot húzni a két mohamedán ország konfliktusából. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy az1 izraeli légierő vakmerőm lebombázta az iráni frontra figyelő Irak befejezés' előtt álló nukleáris központját. Ugyanez az Izrael veszedelmes1 konfliktushelyzetet pro-, vokált Szíriával a libanoni Bekaa-völgyben, majd példátlan terrortániadásőkat hajtott végre Bejrut polgári lakónegyedei és több dél-libanoni település, palesztin menekülttábor ellen, végül annekitálta a Golan-fennsí- kot. Megosztott arab világ Túlzás nélkül állítható, hogy Begin nemcsak Washingtontól kapott szabad kezet az agresszió eszkalációjához, hanem áttételesen attól az airab világtól is, amelyet minden korábbinál megosz- tottabbá tett az iraki—iráni' konfliktust Jellemző, hogy Irak megszakította diplomáciai kapcsolatait az antiim- periallista, Amerika-ellenes iráni forradalommal rokonszenvező Szíriával és Líbiával, miközben szoros együttműködést alakított ki olyan reakcióst Amerika-barát államokkal:, mint Jordánia és Szaúd-Arábia. Jordánia az utánpótlást biztosító hátország, Szaúd-Arábia a pénzügyi támogató szerepét vállalta a háborúban. * ««nt. I Egy égő iraki finomító füstje Iraki katonák Iránban Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítást Szervezet elnöke a palesztin ellenállási mozgalmat nevezte a konfliktus legfőbb vesztesének. Joggal, hiszen az új iráni rendszer első döntései közé tartozott Izrael teheráni követségének bezárása, a PFSZ irodájának megnyitása, de később — részben a háború, részben azi élmélyülő belső válság miatt — Teherán nem volt, s' ma sem képes kellő támogatást nyújtani a Camp David-i alku ellen, az önrendelkezési jogáért küzdő palesztin népnek. Magától értetődik, hogy a háborúzó Irak erejéből sem futja mások segítésére, inkább saját pozícióinak erősítéséhez igyekszik megnyerni az arab testvérek támogatását. Amerikai előretörés A Perzsa-öböl peremvidékén! a világ leggazdagabb olajmezőimefc tőszomszédságában kirobbant háború at olajpiacokon is érthető nyugtalanságot keltett. A kezdeti aggodalom azonban túlzottnak bizonyult. Mert igaz ugyan, hogy Irak és Irán termelése, kivitele drasztikusan visszaesett, de a kiesést gyorsan pótolták ats öfeölmenti államok, s a háború első évfordulójára olyan fokú telítettség alakult ki a világpiacon, hogy több olajexportőr a termelés csökkentésére kényszerült. Az - olajutak veszélyeztetettsége mégis' jó ürügyet kínált az Egyesült Államoknak és NATO-szö vets égéseinek arra,. hogy fokozzák katonai jelenlétüket a térségben. Az iraki—iráni konfliktus elhúzódása sajnálatosan azt az amerikai érvelést támasztja alá, hogy nem az izraeli agresszió, hanem az állítólagos szovjet expanzió a fő veszély a Közel-Keleten, a Perzsaöböl térségében, hiszen a háborúval párosuló iráni belpolitikai válság — úgymond — a kommunista hatalomátvétel, egy szovjetbarát iráni rezsim szálláscsinálója. Az iráni forradalom hatásától rettegő Ireafcciós rendszerek — Oman, Szaúd-Arábia — hajlanak a washingtoni tézis elfogadására, s Irakot támogatva nemcsak a kötelező arab szolidaritást tartják szem előtti hanem elsősorban a Khomeini-láz továbbterjedésének szeretnék elejét venni. Ugyanakkor megköny- nyebbüléssel nyugtázzák, hogy az öböl legerősebb katonai hatalmává előlépett Irak ambícióit is mérsékelték a háború politikai, katonai és gazdasági kihatásai. A háború közel-keleti, nemzetközi veszélyeit felmérő tényezők — az ENSZ, a PFSZ, az el nem kötelezett országok, az iszlám konferencia — kezdettől fogva intenzív erőfeszítéseket tettek az iraki—iráni konfliktus tárgyalásos rendezésére. Bár a közvetítést egyik oldalon sem utasították el, az egymást követő kísérletek nem vezettek eredményre A harc folytatódik A két ország álláspontja lényegében változatlan. Irán mindaddig nem hajlandó el- fogadni a tűzszünetet, illetve tárgyalásokat kezdeni Irakkal, amíg Bagdad nem vonja ki erőit az elfoglalt iráni területekről. Ezzel szemben Irak hallani sem akar a csapatkivonásról mindaddig amíg Irán nem fogadja el az iraki követeléseket, így nem egyezik bele abba, hogy az öbölbe torkolló Satt. El-Arab víziót mindkét partja Irak fennhatósága alá kerüljön. Mint emlékezetes, a háború kirobbanásakor Irak egyoldalúan érvénytelenítette az 1975 márciusában aláírt algíri megállapodást, amely a Satt El-Arab felező vonalában rögzítette a két ország határvonalát. Irán ennek fejében megvonta a támogatást a bagdadi kormánnyal háborúskodó kurd felkelőktől. További iraki követelés: helyezzék ismét arab fennhatóság alá az Irán által 1971-ben elfoglalt három szigetet, az Abu Muszát, valamint a Kis és a Nagy Tumbot, s az: iráni kormány adjon önkormányzati jogot az arab, a kurd és a beludzs kisebbségnek. Irak 1980. szeptember 4-től számítja a háború kezdetét, de a kisebb határvillongások csak szeptember 22-én, az iraki invázióval öltöttek háborús méreteket. A frontvonal hossza ötszáz kilométer, mélysége 8—32 kilométer. Irak néhány nap leforgása alatt elfoglalta a vitatott területeket, de a súlyos áldozatokkal járó katonai sikereket azóta sem volt képes politikai győzelemmé változtatni. Az; iraki vezetés magabiztosan emlékezett meg az első évfordulóról. Taha Jasa- szin Ramadan miniszterelnök-helyettes azt állította^ hogy Irakot nem gyengítette meg a háború, noha napi 3,5 millióról egymillió hordóra esett vissza a kőolajtermelés. Ezzel szemben — fűzte hozzá —i minden további nap súlyosbítja Irán gazdasági és nemzetközi helyzetét, mélyíti a belpolitikai válságot, növeli a soknemzetiségű állam széthullásának veszélyét. Ami az iráni rendszert illeti, a sorozatos bombamerényietek, belpolitikai megrázkódtatások ellenére is tartja magát. A háború tehát folytatódik. Az iraki— iráni vesztjeséglisták árnyékában (mindinkább konkrét formát ölt a hegemóniára törő Egyesült Államok katonai jelenléte a térségben, ám erről a marakodó két ország nem akar tudomást venni. Böcz Sándor összeállította: Majnár József