Szolnok Megyei Néplap, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-23 / 19. szám

1982. JANUÁR 23.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

7

Színházlátogatástól a modellezésig

Művelődő szakmunkástanulók

Dél körül egy gombostűt sem lehetne leejteni a szolnoki 605-ös számú Ipari Szakmunkásképző Intézet földszinti aulájában. Ilyentájt váltják egymást a diákok, a délelőttösök kifelé, a délutánosok befele igyekeznek. S noha az intézmény a megye egyik legújabb, legmodernebb középiskolája, a zsúfoltság érthető; 1250 diák tanul itt, 47 tanulócsoportba osztva, hetenkénti váltásban, két „műszakban”. Az iskolában reggel negyed 8- tól, este negyed 8-ig tart a tanítás. A tanúlók 24 szakmát sajátíthatnak el az intézményben, s úgy tűnik, nem is akárhogyan. Az országos és megyei szakmai versenyeken évről évre eredményesen szerepelnek. Az iskola elsődleges feladata; a színvonalas szakmai képzés mellett azonban nagy gondot fordít a tanulók szabadidős tevékenységének megszervezésére is. Sportszakosztályok, szakkörök, művészeti csoportok, könyvtár, ifjúsági klub várja a gyárak, vállalatok, szövetkezetek leendő szakmunkásait.

— Alapelvünk az, — mondja Miklós József igazgatóhelyettes —, hogy az iskola valamennyi diákját a szabadidő hasznos eltöltésére szoktassuk, tanulóink a kulturált szórakozás, a művelődés, az önművelés igényével érkezzenek majdan munkahelyeikre. Miután tanulólétszámunk igen nagy, 1974 óta kulturális nevelőtanár irányítja, szervezi az iskolai és iskolán kívüli művelődési és sporttevékenységet, a könyvtárosi teendőket is függetlenített szakember látja el.

A kulturális nevelőtanár Farkas Erzsébet.

— Ügy vélem, nem csekély, hogy az intézet diákjainak 70—80 százaléka bekapcsolódott a szakkörök, sportklubok munkájába, túlnyomó többségük rendszeres látogatója a 8000 kötetes könyvtárnak is, tehát él azokkal a lehetőségekkel, amelyeket az iskola kínál számára, nem az utcán, csavargással tölti az idejét — mondja.

— Nem lehet könnyű 1250 diákot „szem előtt” tartani.

— Nem hogy nem könnyű, de úgyszólván lehetetlen is. Az osztályfőnökök viszont nagy segítséget nyújtanak a munkámhoz, legyen szó a színház, mozi- és hangversenylátogatások megszervezéséről vagy a különböző iskolai kulturális programokról. Egyébként ezekről a rendezvényekről az iskolarádió is tájékoztatja a diákokat. Csak jó szervező és propagandamunkával érhettük el például, hogy az idén 500 mozibérletet és 100 színházbérletet váltottak a diákok. A színházlátogatók száma persze ennél jóval több, a gyakorlati foglalkozásokat vezető üzemek, vállalatok ugyanis megközelítőleg 400 színházbérlettel ajándékozták meg diákjainkat.

Az üzemekkel tehát nem csupán szakmai kapcsolatai vannak a szakmunkásképző intézetnek. A legtöbb helyen a munkahelyi közművelődési programokba is bevonják a diákokat, hisz ez is a gyár, a vállalat, a munkásélet megismerését szolgálja, vonzóbbá teheti ezt. Ugyanakkor, mivel az iskola helyszűkével küszködik, szakköri foglalkozásoknak is otthont adnak. A vasútmodellezők a Járműjavító üzemben, a lövészklub tagjai pedig a Volánnál tartják foglalkozásaikat. Az intézetben egyébként 10 szakkör, művészeti csoport, klub működik. A modellező és lövészklub mellett az MHSZ motorosklubja, fémipari, fotó, orosznyelvi, matematika és honismereti szakkör, irodalmi színpad és a Horizont ifjúsági klub várja a fiatalokat. Az ifjúsági klub a kollégium pincehelyiségében kapott otthont. Sajnos, az iskolában nincs klubhelyiség, pe- -dig — különösen a bejáró

tanulók — nagy hasznát vennék. A diákok 50 százaléka ugyanis a környező községekből nap mint nap utazik Szolnokra.

Dóka László másodéves vízvezetékszerelő tanuló például Martfűről.

— Állandó délutános vagyok. Otthonról délelőtt fél 11-kor indulok, és este 9 órára érek haza. Délelőtt az iskolakezdésig van néhány üres órám. Ha beengednek, akkor a kollégiumban töltöm el ezt az időt, ha nem, akkor az utcán. Este 9 óra után pedig már mit lehet kezdeni? Tavaly még tagja voltam a lövészklubnak, de arról is le kellett monda-- nom. Arra sem nagyon van lehetőségem, hogy az iskolai rendezvényeken részt vegyek.

Az iskola tanulói egyébként soha sincsenek teljes létszámmal együtt, egyszerűen azért, mert 1250 diák nem fér el egyszerre az intézményben.

— A hagyományos iskolai

ünnepségek és kulturális rendezvények, például az évenkénti Ki mit tud vetélkedő, az iskolai vers- és prózamondóverseny, a

könyvtári és a politikai vetélkedők, az édesanyanyelvünk verseny, a rendhagyó irodalomórák közönsége mindig más-más osztályközösségekből verbuválódik — mondja Farkas Erzsébet. — így próbálunk enyhíteni ezen a gondon.

Az iskola bizonyos területi közművelődési feladatokat is ellát. A megyében évek óta gazdája a Filharmónia szakmunkástanulóknak hirdetett hangversenysorozatának. Ugyanakkor több országos művészeti bemutatónak, versenynek is otthont ad. A közeljövőben például a szakmunkástanulók színjátszócsoportjainak országos seregszemléjét rendezi meg.

— A város közművelődési

intézményei mindenkor

készséggel befogadják falai közé ilyen jellegű rendezvényeinket, de más módon is támogatják munkánkat. Nyaranként például segítségükkel rendezzük meg a szolnoki szakmunkástanulók köz- művelődési táborát, A megyei könyvtár harmadéves tanulóinkat évről évre meghívja, szakemberei bemutatják a gyűjteményt, tájékoztatják szolgáltatásaikról a diákokat. A munkahelyi és a városi közművelődési nitézmények művészeti csoportjaiban, szakköreiben, rendezvényein is találkozhatunk a szakmunkásképző intézet tanulóival.

— t. e. —

f09li október 14-én esküdtünk. Az uram Mohácsi Bálint, az én nevem Muha Eszter. Az esküvőnk egy kis vihart kavart a községben, nem találtak minket összeillő pórnak, mivel az uramnak 15 kis hold földje vöt* és mikor a jegyváltáskor beiratkoztunk, az uram neve után az volt írva: kisbirtokos. Az én apám neve után meg csak így: napszámos. Ezt nem állhatta meg szó nélkül senki. Hát ki látott már ilyen csodát, kisgazda legény meg napszámos lánya! Mivel a vőlegényemnek szülei nem vótak, a rokonság vette a kezébe ügyünket, hogy szétválasszanak minket,... — a kisújszállási szociális otthonban olvastuk együtt e sorokat a szerzővel, Mohácsi Bálintné tiszaroffi tsz-nyugdíjassal, paraszfíiróval, aki 1978 óta az otthon lakója, önéletírása 1974-ben országos pályázaton nagydíjat nyert. írásai alapján a Hunnia Filmstúdió játékfilmet forgiait.

— Milyennek képzeli a filmjét, Eszti néni? — tenné fel a kérdést a krónikás, de... Megteheti-e? Nem tapintatlanság-e? Ám mégis kérdeznie keilt mert minden kapott szó kincset érhet. Először nincs hangos válasz, de a tengermély tisztaFalitál

Népművészeti kiállítás Karcagon

Madarak, fák, virágok Fehér csipkék, torockói minták

A karcagi Győrffy István Nagykun Múzeumban kedden délután István Erzsébet, a Néprajzi Múzeum munkatársa nyitotta meg

Szűcs Imre tiszafüredi fazekas és a Szádváry Andrásné vezette túrkevei népi díszítőművészeti szakkör kiállítását.

A nagy érdeklődéssel és tetszéssel fogadott tárlat rangját emeli, hogy Szűcs Imre tanulóifjúsága színhelyére tért vissza gyűjteményes — vagy ah'hpz igen közel álló — kiállításával. A „jókezű Kántor tanítvány” — ahogy bő évtizeddel ezelőtt még emlegették

— ma mór érett mester, ' sőt némi romantikába hajlóan azt a megállapítást is tehetjük, hogy a hajdani nagyhírű füredi fazekas céhdinasztia újkori megalapítója. Szűcs Imre eleget tett megbízatásának: azt

várták tőle, hogy a Kántor Sándor egyik szellemi örököséként alapítson olyan műhelyt Tiszafüreden, szű- kebb pátriájában, amely méltó folytatója és megújí- tója lesz a füredi hagyományoknak. Bizonyság mostani kiállítása, hogy a fiatal mester érezte a helyzet fe- ' lelősségét. s a jeles elődök nyomdokain halad.

A nagykun múzeum jól kihasznált kistermében — amely valójában két közepes nagyságú szoba, csupán funkciói és érdemei emelik a kiállítási terem rangjára

— Szűcs Imre száz körüli reméket tett közszemlére. Gondos válogatás, amely felöleli az új füredi műhely javatermésének reprezentáns darabjait. Kronológiai sorrendet. is könnyű felfedezni, főleg a nagy Miskák, „testesebb” munkák az indulás éveinek jellemzői, a miniatűrök meg éppen a szakmai teljesség legtöbbet mondó darabjai. Szűcs Imre a földet művelő emberek szerénységével csak akkor szólal meg, ha van mondanivalója. Nem a minduntalan kiállítgatók fajtájából való, — indulása óta alig néhányszor állt munkáival közönség elé, talán külföldön többször, mint itthon. Ezért is örülünk gazdag forma- és színvilágé karcagi kiállításának.

Míg Szűcs Imre munkásságának szép alkotásai jószerével egy kultúrkörhöz, a füredi fazekas hagyományokhoz kötődnek, a túrkevei népi díszítőművészek a Kárpát-medencében élő magyarság csaknem egészének ízlésgazdaigságáról adnak keresztmetszetek A tizenkilenc nagy tehetségű, szorgalmas túrkevei lány, asz- szony alkotó fantáziával és etnográfusi pontossággal készítette a szebbnél szebb térítőkét, párnavégeket,

függönyöket, lepedőszéleket stb. ' A kunhímzéstől — amelynek alapanyaga a fiánál, racka juh növényi festékkel színezett szőréből készült — a Kalotaszeg ábrázolásban, színekben gazdáig világán keresztül beregi, matyó, felvidéki stb. népi ízlést tükröző remekműveket láthatunk. Mindez a füredi kerámiával, igen jól harmonizál, s a kiállítás egésze íbvább fokozza az egyes alkotások nyújtotta maradandó élményt.

— ti —

Miniatűrök, — gyermekjátékok, a használati tárgyak kicsi' nyített hűséges másai

Beregi motívumok

ságú T-pgy meleg szemek beszélnek. A száj nehezen engedelmeskedik. A gyógyulás már régen várat magára.

— Írja le Eszti néni, amit mondani kar.

A szemek hordozzák a gondolatot. A nyelv nehéz parancsoknak engedelmeskedik, valahogy, úgy ahogy. De

Eszti néni,

avagy egy parasztcsalád története

Film készül Mohácsi Bálintné Írásából

a szótöredékek is gyönyörűek;

— Ha ... Tiszaszaga lesz a filmnek, ha benne lesz a roffi Tisza, akkor éntőllem való film lesz. De csak úgy! Mert az egész életünk története, mindé akikről írtam, ahhoz a vízihez* földhöz kötődik. Se élet, se halál anélkül! De mégegy föld van az életemben, amelyik a fiamat befogadta. Neki ment szegény a világnak, ottmaradt Megfogadtam, megkeresem a sírjait Elmentem érte Angliába, megtaláltam, megnyugodtam. Tán ezut án minden gyühet! Mintha csak éreztem volna, mielőtt megsújt a halál szele, hogy meg kell keresnem Jánoskámat Tán erről szól majd a film a hűségről!, a földhöz meg a magunkfajtájához ... Ilyen .. nek... képz ... elem.

— Öröm az írás?

— Kín az írás. így is, úgy is. Márcsak nagyon apró betűket vetek, nem. akarja a ceruza, amit az agyam parancsol. De máshogy is baj írni: akik szeretnék;, azok is* nehezen bocsájtották meg, hogy közkézre adtam, amit gondoltam, róluk, magamról. De azért csak írok. — Darabban van a tanyaverés. De be akarom fejezni ezt az írást,

nem lenne nyugodt a lelkem, ha sírba vinném, mit küszködött a szegény ember, amíg felépítette a tanyáját Félbe van,, végére akarok jutni. Mért kell elmúlni a szépnek, a jónak, az embernek, mondja, ha tudja?

— Olvastam Bálint bácsi huncutságát.

— Rég vót, szép vót. Megkértem az uramat, segítse fel a hízott kacsát a piacira, fizetek neki egy féldeci pá- lyinkát. ©yött Bálint mindig a féldeciért Most is úgy vót. Amikor a kocsma elé érünk lepakol, aszón,gya; gyerünk be. De ón csak három centet

kértem. Megitta, ment ki a botból. Hát mikor a templomhoz érünk megint lepakol az én emberem: no, kedves vigyed csak magad a portékádat mert a fuvar, a három cent csak idáig tart a piacig féldeci jár. Ríttam, rimánkodtam, de ő csak: nem lehet komácskám, engem csak egyszer lehet becsapni.

— A pótcsaládban, az otthonban megleli nyugalmát?

— Ha a szobatársak kedvemre valóak, ha hagynak gondolkodni. Amúgy jó helyem van, csak hiányzik a Tisza-szaga. Ha megjön a ta- vaszt a nyár, szeretnék visz- sza-visszamenni Roffra, mert az: öreg fát már nem lehet odébb ültetni.

Tiszai Lajos Fotó: Tarpai Zoltán

Italos kulacsok