Szolnok Megyei Néplap, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-17 / 14. szám

1982. JANUÁR 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kitüntetés munkásőr-egységeknek DZ ALKALMAZKODÁS BÄTORSÄGB fl VÁLLALKOZÁS FELELŐSSÉGE Ünnepélyes ©cvséeevűlése- ken köszöntötték tegnap or­szágszerte a munkásőr-zász- lóaliakat. amelyeket a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a harci kiképzésben, a honvédelmi nevelömunká- iban. valamint a társadalmi megmozdulásokban tanúsí­tott példamutató tevékeny­ségük elismeréseként, a mun­kásőrség megalakulásának 25. évfordulója alkalmából Vörös Csillag érdemrenddel tüntetett, ki ünnepséget tar­tattak Budaoesten Kiskun­halason. Szegeden. Dunaúj­városban. Debrecenben és Salgótarjánban. A fővárosban a VIII. kerü­leti ..Asztalos János” vasas zás7.1óali kanta meg az Elnö­ki Tanács kitüntetéseit. Az ünneDségen Németh Károlv. az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagia. a Közoonti Bizottság titkára mondott be­szédet. Az Elnöki Tanács 'magas kitüntetését Németh Károlv tűzte fel a csanat- zászlóra. A debreceni Tóthfalussi Sándor városi munkásőregv- ség az Aramv Bika Szálló Bartók termében tartotta ju­bileumi eavséggvűlését. ame­lyen Övári Miklós. az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagia. a Központi Bi­zottság titkára mondott be­szédet. maid átadta a magas kitüntetést. A dunaúivárosi Mező Im­re munkásőrzászlóali a vas­mű kultúrtermében rendezte meg ünneDségét. Méhes La­jos. az MSZMP Politikai Bi­zottságnak tagja, ipari miniszter méltatta a testület helytállását. Végül átadta a dunaúivárosi munkásőröknek a Vörös Csillag Érdemrendet. A Sera Sándor nevét vise­lő szegedi munkásőrzászlóali ünnepi gyűlését a városi sportcsarnokban tartották meg. Gvenes András az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára adta át a sze­gedi munkásőröknek a párt Közoonti Bizottságának üd­vözletét. s feltűzte a magas kitüntetést az egvség zászla­jára. Kiskunhalason a iárási- városi Brinkus Laios mun­kásőr zsászlóali a Fémmun­kás Vállalat üzemcsarnoká­ban tartotta az ünnepélyes egvséggvűlését. Korom Mi­hály. az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagia. a Közpon­ti Bizottság titkára adta át az érdemrendet. A salgótarjáni József Atti­la Művelődési Központban megrendezett ünnepi egvséfi- gvűlésen Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja a Közoonti Bizott­ság titkára adta át a KB üdvözletét, maid a munkás­őr zászlóali lobogóiára fel­tűzte a Vörös Csillag Ér­demrendet. Tavasz a télben Valóban, ládaszámra sze­dik a kertészek a zöldhagy­mát. A kertészetvezjető kész­séggel bevezet a januárban szokatlan zöldségféle ..titkai­ba”. — A téesz hagvmafeldol- gozóiából ide szállítják a '- rülés. vagv a mérete miatt exportra nem alkalmas vö­röshagymákat. Az üvegház­ban 15 fokos melegben, oer- litből készített. ágyasokban három hét alatt kisuiinvi haitást hoznak. A vöröshagy­mát utána lefeitiük. úev csomagoljuk tucat iával a haitatott zöldhagymát zsu­gorfóliával borított tálcákra. Nagyon kelendő áru. már eladtunk belőle több mint százezer tálcával. A tavalv júliusban ültetett pai"Hicsomtöveken. igaz. már csak a két méter magasra felfuttatott végeiken. de mlég Pi rostának a bogvók. Ja­nuár végéig szüret élik az asszonyok, azután . kitaka­rítják” azt az üveaházat. A tizenkét üvegház maid mindegyikében szorgoskod­nak a kertészek. Turcsánvi Jánosné hatodmagával szedi, csomagolja nagv gonddal a gei'berát. Papíi-kehellvel lát­nak el minden virágot ~e torion a szirmuk ..utazás” közben. — Karalábét ültetünk a paradicsom helyére — sorol­ja Rozsosné. — A jövő héten ültetiük az uborkát, két hét. múlva a oaradicsompalántá- kat. Az előbbiből már már­cius közepén az utóbbiból április eleién szüretelni sze­retnénk. A tulajdonképpeni primőrszezon is márciustól júniusig. a korai szabadföldi termékek megjelenéséig tart. Űgv tervezzük innen a sza- ioli kertészetből tíz vagon uborkát. öt vagon paradicso­mot. 400 ezer paprikát. 100 ezer karalábét és mintegy 70 ezer csomó retket szállítunk addig a Zöldértnek. és a sa­ját. üzleteinkbe. T. F. — Sainos. most. hogv ke­vés á napfénv lassabban nyílnak. — magvaráz-za a fiatalasszony — ígv a szoká­sos ötezer szál helvett csak heti háromezret tudunk el- A felét a téesz nvolc A hónap végéig még heti két tonna paradicsomot szállítanak az 'üzletekbe, a vásárcsarnokba Tavasz a télben: januári „gerberaszüret” a szajoli kertészet­ben Begorombult a tél. A rá- kóczifalvai Rákóczi Tsz sza- ioli primőrkertészetében. a kazánház falára kihelyezett hőmérő mínusz 19 fokot mu­tat. Bent. a fél hektámvi alaptei'ületű üvegháziakban ta­vasz van: az egyikben sze­dik a paradicsomot, a másik­ban a gerberát. másutt pedig palántákat tűzdelnek az ász- szón vök. — Sokba kerül ez a ianu- ár-i tavasz — mond in Ro­zsos Laiosné1. a kertészet ve­zetői“. — A palántáknak húsz-huszonkét fok melegre van szükségük Ha ilven ké­mén marad a tél. az idei primőrszezonban el fűtünk va°v két. és félmillió forint értékű gázt az öt kazánban. Ezzel nem számolnak akik szörnvülködnek a vásárcsar­nokban a nyolcvan forintos paradicsom ái'céduláia láttán. szolnoki üzletébe szállítjuk, a többit Budapestre. Nyír­egyházára. Miskolcra Deb­recenbe. ötezer négyzetméteren, a fehértől a halványlilán ke­resztül. a sötét bordóig tt. zenhat. féle színben pompázik a gerbera. Termesztenek szegfűt is a szaioli kertészet­ben. A kétféle virágból, ú-v mondia Rozsosné. mintegy másfél m.ilfio forintot árul­nak a téli hónapokban — Jöiiön át a szemben le­vő üvegházba. — invitál — ott most van igazi nagyüzem. Vöröshagymáiéi zöldhagyma Gerbera tizenhat színben A világgazdaság, a tudományos kutatások egyik fő témája manapság: hogyan lehetne megszüntetni a föld természeti kincseivel való pazarlást, ésszerűsíteni a nyersanyagok, energiahordo­zók ipari és mezőgazdasági felhasználását, a kommunális és háztartási fogyasztást? Sőt, ezzel egyenrangú kérdéssé vált a már egyszer „elfo­gyasztott” anyagok, mellék- termékek visszanyerése, újra­hasznosítása egyben a ben­nük felhalmozott energia fel­szabadítása. Minden anyag­ban, amelyet a termelés már „megérintett”, amely már át­ment a munka kohóján, ener­giatartalom is van, Tehát, ha például bármely mellékter­méket, hulladékot nem hasz­nosítunk bizonyos mennyisé­gű energiát is veszni ha­gyunk, s többletbehozatalra szorulunk. Azok a technológiák, ame­lyeknek nem döntő eleme a takarékosság, a lényeget te­kintve elmaradottak, korsze­rűtlenek, még abban az eset­ben is, ha a végtermék minő­sége versenyképes. Ma ugyan­is túlkínálat van a világpia­con, kevés a vevő, sok az el­adó. A minőség, a szállítási pontosság elsőrendű követel­mény, de végül a jövedelme­ző üzletet az köti meg, aki a jó árut a versenytársainál ki­sebb önköltséggel állítja elő. Ez ugyan a szabadversenyes kapitalizmus viszonyai között is törvény volt, de a jelen­korban az értéktörvény a tő­kés piacokon embert-istent- barátot nem ismerve, rend­kívül keményen működik, üti ki azokat az eladókat, akik nem képesek alkalmazkodni ehhez a mechanizmushoz. Minden jel arra vall, hogy az idén a külgazdasági feltételek tovább romlanak, s a mély­pont kiszámíthatatlan. Szá­mos üzemünk a megmond­hatója, hogy a szocialista or­szágok közötti kereskedelem­ben is mekkorát változtak az utóbbi években a kölcsönösen támasztott követelmények! Így érkezünk el gazdasági életünk egyik fő mozgatóru­gójához, az alkalmazkodó­képességhez. Az utóbbi idő­ben erről ugyan sok szó esik, s a gyakorlat több példája bi­zonyítja a megyében is, hogy helyesen értelmezik ezt a kö­vetelményt. Az alkalmazkodó ember típusa nem tartozik a leg­kedveltebbek közé, e jelzőhöz egyfajta negatív tartalom ta­pad: fejbólogató, passzív, si- mulékony stb. Valószínű, kö­ze van hozzá, hogy a gazda­sági életben is felfedezni ezt a szemléletet, valahogy ilyes­formán: „Ja kérem, ki va­gyunk szolgáltatva, nincs más választásunk, alkalmaz­kodnunk kell!” Alkalmazkodnunk kell ez igaz, hiszen a világgazdaság fő foilyairiatai nem a magyar népgazdaságból indulnak ki, termelésünk súlya valóban nem meghatározó — de ez nem egyenlő a kiszolgálta­tottsággal, aini csak akkor következhetne be, ha fatalista módon tétlenül szemlélnénk, ami körülöttünk vagy velünk történik. Az alkalmazkodóképesség fokozása aktív viszonyt jelent a nemzetközi munkamegosz­tásban, aktív magatartást a kedvezőtlen külső körülmé­nyekkel szemben, s hadd te­gyük hozzá: a javunkra szol­gáló külső lehetőségek gyors, rugalmas, erőteljes kiaknázá­sát: tehát vállalkozást! Való. — erre a Központi Bizottság december J-i és a megyei pártbizottság decem­ber 11-i ülése nyomatékosan felhívta a figyelmet — hogy általános szemléletváltozás szükségeltetik, olyan néző­pont kiszélesítése, amely nemcsak az újra tekint fogé­konyan, hanem a tegnapból s a tegnapelöttböl is bátran kiválasztja, elfogadja az el­felejtett, vagy átmenetileg felvetett de ma mégis a fel­fedezés erejével ható értéke­ket. Nem fél tehát újra al­kalmazni a már egyszer meg­haladottnak számított lehe­tőségeket, ' módszereket, ha azok hasznot hajtanak. (Va­jon miért világdivat újra a biciklizés?) A példa, ha sántít is, talán megsejteti, miről van szó. A minap egyik jászsági faluban, Jászalsószentgyörgyön, disz­nóvágás volt a portán, a böl- lér „gázpisztollyal” perzselte az „áldozatát”. Könnyebb így, évek óta megszokottá vált. Hajdan a szalma is megtette. És mennyi mindent felhasz­nált a parasztember a búbos­kemencében, a jászolban! Az idősebbek még ma is úgy vannak vele, mielőtt eldob­nának vajamit, morfondíroz­nak fölötte: nem kellene el­tenni, hátha jó lesz még más­ra egyszer ,.. Ezt az életböl­csességet érdemes ma is elfo­gadni, tanulni belőle. Hogy is mondták hajdanán: két fél régi jóból egy újat lehet csi­nálni. A szegénység kénysze­re tükröződött vissza az élet­hez való mindennapi alkal­mazkodásban. A mára inkább azt mondhatnánk: nem va­gyunk annyira szegények, hogy pazarolhassunk, s va­gyunk már annyira gazdagok, hogy javainkkal ésszerűen takarékoskodjunk. Nem árta­na, ha mondjuk szerszámgé­peink, gépi berendezéseink karcsúbbak, könnyebbek len­nének, s célszerű számolni vele, hogy amit még emberi erővel gazdaságosan elvégez­hetünk, arra ne öntsük ki a benzint, a gázolajat, hogy falvainkban a „helyközi ze- torjáratokat” ésszerű hatá­rok között lovaskocsikkal váltsuk fel. Túrkevén a ru­hagyár taggyűlésén mondták el egy alkalommal, hogy részlegesen nem lehet a vil­lanyt bekapcsolni a délutá- nos műszakban, ott is égnek a lámpák, ahol senki sem dolgozik. És mennyi energia csepeg ki a rosszul záró csa­pokon, itt-ott a szakszerűt­len öntözés miatt! Helytelen mederben ha­ladna ez az írás, ha nem je­gyezné meg a tényt: a me­gyében az anyag- és energia­takarékosságban pozitív vál­tozások következtek be, hoz­zájárultak ahhoz, hogy az or­szág mérlege figyelemremél- tóan javuljon. Mégis meg­vannak annak is a jelei, hogy amíg egy-egy gazdasági egy­ség bírja pénzzel (költség­gel!), addig tesz-vesz, terve­ket készít (mert muszáj!), el­számol megtakarításokat, de igazán nem veszi komolyan az ügyet. Ahol fogytán a pénz, szorít a piac, ott gyors a kijózanodás, ott érdemlege­sek a változások, és nem is kampányszerűek. Természetesen a nemzetkö­zi áru- és pénzviszonyokhoz való alkalmazkodásnak nem kizárólag az anyag- és ener­giaracionalizálás az egyetlen fő módja. Hogy erre nagy hangsúlyt helyeztünk, nem önkényes megközelítésből, hanem a VI. ötéves terv ka­rakteréből, feladataiból fa­kad. A gazdasági gondolko­dás kétségtelen korszerűsí­tésre szorul, áthangolást kö­vetel az új hullámhosszakra. A -világpiac adói gyakran változtatják a hullámsávot, nem hagynak békén bennün­ket. s ezért „molesztálják” a s/abálvozómódosítások is a vállalatokat, s zi > vet k ezete- ket. költségvetési szerveket. Ehhez a nyugtalansághoz kell megfontoltan, előrelátás­sal — manapság az átgon­dolt stratégiák keretei között egy-két évnyi a taktikai ho­rizont — fokozott aktivitás- síd. teljes értékűnek tekint­hető vállalkozói magatartás­sal hozzászokni. Az természetes, hogy a gaz­dasági élet mozgása hama­rabb és élesebben visszatük­rözi a körülmények változá­sait, a gyakorlat is ennek kö­vetkeztében módosul. De, amikor az alkalmazkodóké­pesség, a szemléletváltozás sürgető politikai kérdésként vetődik fel — az nemcsak a gazdaságra vonatkozó nem­zeti érdek kifejeződése, ha­nem a tudásra is értendő. Minden pénz a szocializ­mus pénze, nagyon nehezen megkeresett pénz, vagy más­képp nemzeti jövedelem. A kultúrában, a közműveflődés- ben, az egészségügyben, egy­szóval a közpénz felhaszná­lóinak a valós helyzethez kell alkalmazkodniuk, racionális megoldásokra kell töreked­niük. Minden bizonnyal en­nek újszerű példája lesz Szolnokon, az épülő Török úti Általános Iskolához csatla­kozó úttörőház-zeneiskola komplexum. A gyermekélelmezés át­szervezésével az ellátás kor­szerűbbé és szakszerűbbé vált, egyúttal súlyos millió­kat takarított és takarít meg a jövőben azzal, hogy az épülő iskolákhoz csak melegí­tő-konyha, több célra fel­használható étkezde, s kevés személyzet kell. Az új mező­túri általános iskolában járva erről bárki meggyőződhet. Ha valahol, tudományos életünkben erőteljes az al­kalmazkodás, pontosabban az új vívmányok hasznosítása iránti igény. Elsősorban nem a kutatások terén — néhány ilyen bázis van a megyében —, hanem a tudományos ered­mények gyors befogadásának elősegítése útján. Az üzemek­nek ehhez szisztematikusan alkalmassá kell tenni önma­gukat, amely folyamatot a tudomártyos szervezetek, az újítómozgálom, a főiskolák is előmozdíthatják. A DATE mezőtúri karának, a szolnoki és a karcagi kutatóintézetnek eleven, termékeny kapcsola­tai a mezőgazdasági üzemek­kel; a szolnoki kereskedelmi és vendéglátó főiskola és a kereskedelmi-vendéglátó, idegenforgalmi szervezetek kirügyezett, idővel erős ága­kat ígérő együttműködése a jó, a követendő irányba mu­tat. A tudományos ismeretter­jesztésnek, a közművelődés­nek — nem szólva a közok­tatás kitüntetett szerepéről és felelősségéről — is meg kell találni a helyét mindazokban a nagy progresszív folyama­tokban, amelyek az ország érdekeiből fakadva a megyé­ben egyre erőteljesebben utat törnek maguknak. A körülmények gyors változása a korábbihoz képest megsokszorozta az ön­álló döntések számát, más­felől azoknak a következmé­nyei hibák esetén súlyosak is lehetnek. Ma egy „jó fej” sem boldogul egyedül, ütőké­pes csapat nélkül. A vállalko­zó szellemű alkalmazkodás­hoz, az innovációhoz megfe­lelek) társadalmi, helyi kö­zeget kell teremteni és fenn­tartani. Ezért a szocialista demokratizmus elmélyítése a dolgozók, a lakosság illeté­kességének kiterjesztése a döntésekben való részvételre, a következmények vállalásá­ra — elengedhetetlen a cél­tudatos, fegyelmezett végre­hajtáshoz. E politikai folya­matnak letéteményese a párt, helyileg a pártszervezet. A pártdemokrácia fejlesztése azért is elsőrendű feladatunk, mert kisugárzó hatása van a szocialista demokrácia intéz­ményeire. Mindennek tudatában egy percre sem feledkezhetünk meg arról, hogy az alkalmaz­kodás bátorsága a vállalko­zás felelőssége — kötelező. És ehhez minden energiánkra szükség van. Fábián Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents