Szolnok Megyei Néplap, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-17 / 14. szám
1982. JANUÁR 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kitüntetés munkásőr-egységeknek DZ ALKALMAZKODÁS BÄTORSÄGB fl VÁLLALKOZÁS FELELŐSSÉGE Ünnepélyes ©cvséeevűlése- ken köszöntötték tegnap országszerte a munkásőr-zász- lóaliakat. amelyeket a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a harci kiképzésben, a honvédelmi nevelömunká- iban. valamint a társadalmi megmozdulásokban tanúsított példamutató tevékenységük elismeréseként, a munkásőrség megalakulásának 25. évfordulója alkalmából Vörös Csillag érdemrenddel tüntetett, ki ünnepséget tartattak Budaoesten Kiskunhalason. Szegeden. Dunaújvárosban. Debrecenben és Salgótarjánban. A fővárosban a VIII. kerületi ..Asztalos János” vasas zás7.1óali kanta meg az Elnöki Tanács kitüntetéseit. Az ünneDségen Németh Károlv. az MSZMP Politikai Bizottságának tagia. a Közoonti Bizottság titkára mondott beszédet. Az Elnöki Tanács 'magas kitüntetését Németh Károlv tűzte fel a csanat- zászlóra. A debreceni Tóthfalussi Sándor városi munkásőregv- ség az Aramv Bika Szálló Bartók termében tartotta jubileumi eavséggvűlését. amelyen Övári Miklós. az MSZMP Politikai Bizottságának tagia. a Központi Bizottság titkára mondott beszédet. maid átadta a magas kitüntetést. A dunaúivárosi Mező Imre munkásőrzászlóali a vasmű kultúrtermében rendezte meg ünneDségét. Méhes Lajos. az MSZMP Politikai Bizottságnak tagja, ipari miniszter méltatta a testület helytállását. Végül átadta a dunaúivárosi munkásőröknek a Vörös Csillag Érdemrendet. A Sera Sándor nevét viselő szegedi munkásőrzászlóali ünnepi gyűlését a városi sportcsarnokban tartották meg. Gvenes András az MSZMP Központi Bizottságának titkára adta át a szegedi munkásőröknek a párt Közoonti Bizottságának üdvözletét. s feltűzte a magas kitüntetést az egvség zászlajára. Kiskunhalason a iárási- városi Brinkus Laios munkásőr zsászlóali a Fémmunkás Vállalat üzemcsarnokában tartotta az ünnepélyes egvséggvűlését. Korom Mihály. az MSZMP Politikai Bizottságának tagia. a Központi Bizottság titkára adta át az érdemrendet. A salgótarjáni József Attila Művelődési Központban megrendezett ünnepi egvséfi- gvűlésen Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja a Közoonti Bizottság titkára adta át a KB üdvözletét, maid a munkásőr zászlóali lobogóiára feltűzte a Vörös Csillag Érdemrendet. Tavasz a télben Valóban, ládaszámra szedik a kertészek a zöldhagymát. A kertészetvezjető készséggel bevezet a januárban szokatlan zöldségféle ..titkaiba”. — A téesz hagvmafeldol- gozóiából ide szállítják a '- rülés. vagv a mérete miatt exportra nem alkalmas vöröshagymákat. Az üvegházban 15 fokos melegben, oer- litből készített. ágyasokban három hét alatt kisuiinvi haitást hoznak. A vöröshagymát utána lefeitiük. úev csomagoljuk tucat iával a haitatott zöldhagymát zsugorfóliával borított tálcákra. Nagyon kelendő áru. már eladtunk belőle több mint százezer tálcával. A tavalv júliusban ültetett pai"Hicsomtöveken. igaz. már csak a két méter magasra felfuttatott végeiken. de mlég Pi rostának a bogvók. Január végéig szüret élik az asszonyok, azután . kitakarítják” azt az üveaházat. A tizenkét üvegház maid mindegyikében szorgoskodnak a kertészek. Turcsánvi Jánosné hatodmagával szedi, csomagolja nagv gonddal a gei'berát. Papíi-kehellvel látnak el minden virágot ~e torion a szirmuk ..utazás” közben. — Karalábét ültetünk a paradicsom helyére — sorolja Rozsosné. — A jövő héten ültetiük az uborkát, két hét. múlva a oaradicsompalántá- kat. Az előbbiből már március közepén az utóbbiból április eleién szüretelni szeretnénk. A tulajdonképpeni primőrszezon is márciustól júniusig. a korai szabadföldi termékek megjelenéséig tart. Űgv tervezzük innen a sza- ioli kertészetből tíz vagon uborkát. öt vagon paradicsomot. 400 ezer paprikát. 100 ezer karalábét és mintegy 70 ezer csomó retket szállítunk addig a Zöldértnek. és a saját. üzleteinkbe. T. F. — Sainos. most. hogv kevés á napfénv lassabban nyílnak. — magvaráz-za a fiatalasszony — ígv a szokásos ötezer szál helvett csak heti háromezret tudunk el- A felét a téesz nvolc A hónap végéig még heti két tonna paradicsomot szállítanak az 'üzletekbe, a vásárcsarnokba Tavasz a télben: januári „gerberaszüret” a szajoli kertészetben Begorombult a tél. A rá- kóczifalvai Rákóczi Tsz sza- ioli primőrkertészetében. a kazánház falára kihelyezett hőmérő mínusz 19 fokot mutat. Bent. a fél hektámvi alaptei'ületű üvegháziakban tavasz van: az egyikben szedik a paradicsomot, a másikban a gerberát. másutt pedig palántákat tűzdelnek az ász- szón vök. — Sokba kerül ez a ianu- ár-i tavasz — mond in Rozsos Laiosné1. a kertészet vezetői“. — A palántáknak húsz-huszonkét fok melegre van szükségük Ha ilven kémén marad a tél. az idei primőrszezonban el fűtünk va°v két. és félmillió forint értékű gázt az öt kazánban. Ezzel nem számolnak akik szörnvülködnek a vásárcsarnokban a nyolcvan forintos paradicsom ái'céduláia láttán. szolnoki üzletébe szállítjuk, a többit Budapestre. Nyíregyházára. Miskolcra Debrecenbe. ötezer négyzetméteren, a fehértől a halványlilán keresztül. a sötét bordóig tt. zenhat. féle színben pompázik a gerbera. Termesztenek szegfűt is a szaioli kertészetben. A kétféle virágból, ú-v mondia Rozsosné. mintegy másfél m.ilfio forintot árulnak a téli hónapokban — Jöiiön át a szemben levő üvegházba. — invitál — ott most van igazi nagyüzem. Vöröshagymáiéi zöldhagyma Gerbera tizenhat színben A világgazdaság, a tudományos kutatások egyik fő témája manapság: hogyan lehetne megszüntetni a föld természeti kincseivel való pazarlást, ésszerűsíteni a nyersanyagok, energiahordozók ipari és mezőgazdasági felhasználását, a kommunális és háztartási fogyasztást? Sőt, ezzel egyenrangú kérdéssé vált a már egyszer „elfogyasztott” anyagok, mellék- termékek visszanyerése, újrahasznosítása egyben a bennük felhalmozott energia felszabadítása. Minden anyagban, amelyet a termelés már „megérintett”, amely már átment a munka kohóján, energiatartalom is van, Tehát, ha például bármely mellékterméket, hulladékot nem hasznosítunk bizonyos mennyiségű energiát is veszni hagyunk, s többletbehozatalra szorulunk. Azok a technológiák, amelyeknek nem döntő eleme a takarékosság, a lényeget tekintve elmaradottak, korszerűtlenek, még abban az esetben is, ha a végtermék minősége versenyképes. Ma ugyanis túlkínálat van a világpiacon, kevés a vevő, sok az eladó. A minőség, a szállítási pontosság elsőrendű követelmény, de végül a jövedelmező üzletet az köti meg, aki a jó árut a versenytársainál kisebb önköltséggel állítja elő. Ez ugyan a szabadversenyes kapitalizmus viszonyai között is törvény volt, de a jelenkorban az értéktörvény a tőkés piacokon embert-istent- barátot nem ismerve, rendkívül keményen működik, üti ki azokat az eladókat, akik nem képesek alkalmazkodni ehhez a mechanizmushoz. Minden jel arra vall, hogy az idén a külgazdasági feltételek tovább romlanak, s a mélypont kiszámíthatatlan. Számos üzemünk a megmondhatója, hogy a szocialista országok közötti kereskedelemben is mekkorát változtak az utóbbi években a kölcsönösen támasztott követelmények! Így érkezünk el gazdasági életünk egyik fő mozgatórugójához, az alkalmazkodóképességhez. Az utóbbi időben erről ugyan sok szó esik, s a gyakorlat több példája bizonyítja a megyében is, hogy helyesen értelmezik ezt a követelményt. Az alkalmazkodó ember típusa nem tartozik a legkedveltebbek közé, e jelzőhöz egyfajta negatív tartalom tapad: fejbólogató, passzív, si- mulékony stb. Valószínű, köze van hozzá, hogy a gazdasági életben is felfedezni ezt a szemléletet, valahogy ilyesformán: „Ja kérem, ki vagyunk szolgáltatva, nincs más választásunk, alkalmazkodnunk kell!” Alkalmazkodnunk kell ez igaz, hiszen a világgazdaság fő foilyairiatai nem a magyar népgazdaságból indulnak ki, termelésünk súlya valóban nem meghatározó — de ez nem egyenlő a kiszolgáltatottsággal, aini csak akkor következhetne be, ha fatalista módon tétlenül szemlélnénk, ami körülöttünk vagy velünk történik. Az alkalmazkodóképesség fokozása aktív viszonyt jelent a nemzetközi munkamegosztásban, aktív magatartást a kedvezőtlen külső körülményekkel szemben, s hadd tegyük hozzá: a javunkra szolgáló külső lehetőségek gyors, rugalmas, erőteljes kiaknázását: tehát vállalkozást! Való. — erre a Központi Bizottság december J-i és a megyei pártbizottság december 11-i ülése nyomatékosan felhívta a figyelmet — hogy általános szemléletváltozás szükségeltetik, olyan nézőpont kiszélesítése, amely nemcsak az újra tekint fogékonyan, hanem a tegnapból s a tegnapelöttböl is bátran kiválasztja, elfogadja az elfelejtett, vagy átmenetileg felvetett de ma mégis a felfedezés erejével ható értékeket. Nem fél tehát újra alkalmazni a már egyszer meghaladottnak számított lehetőségeket, ' módszereket, ha azok hasznot hajtanak. (Vajon miért világdivat újra a biciklizés?) A példa, ha sántít is, talán megsejteti, miről van szó. A minap egyik jászsági faluban, Jászalsószentgyörgyön, disznóvágás volt a portán, a böl- lér „gázpisztollyal” perzselte az „áldozatát”. Könnyebb így, évek óta megszokottá vált. Hajdan a szalma is megtette. És mennyi mindent felhasznált a parasztember a búboskemencében, a jászolban! Az idősebbek még ma is úgy vannak vele, mielőtt eldobnának vajamit, morfondíroznak fölötte: nem kellene eltenni, hátha jó lesz még másra egyszer ,.. Ezt az életbölcsességet érdemes ma is elfogadni, tanulni belőle. Hogy is mondták hajdanán: két fél régi jóból egy újat lehet csinálni. A szegénység kényszere tükröződött vissza az élethez való mindennapi alkalmazkodásban. A mára inkább azt mondhatnánk: nem vagyunk annyira szegények, hogy pazarolhassunk, s vagyunk már annyira gazdagok, hogy javainkkal ésszerűen takarékoskodjunk. Nem ártana, ha mondjuk szerszámgépeink, gépi berendezéseink karcsúbbak, könnyebbek lennének, s célszerű számolni vele, hogy amit még emberi erővel gazdaságosan elvégezhetünk, arra ne öntsük ki a benzint, a gázolajat, hogy falvainkban a „helyközi ze- torjáratokat” ésszerű határok között lovaskocsikkal váltsuk fel. Túrkevén a ruhagyár taggyűlésén mondták el egy alkalommal, hogy részlegesen nem lehet a villanyt bekapcsolni a délutá- nos műszakban, ott is égnek a lámpák, ahol senki sem dolgozik. És mennyi energia csepeg ki a rosszul záró csapokon, itt-ott a szakszerűtlen öntözés miatt! Helytelen mederben haladna ez az írás, ha nem jegyezné meg a tényt: a megyében az anyag- és energiatakarékosságban pozitív változások következtek be, hozzájárultak ahhoz, hogy az ország mérlege figyelemremél- tóan javuljon. Mégis megvannak annak is a jelei, hogy amíg egy-egy gazdasági egység bírja pénzzel (költséggel!), addig tesz-vesz, terveket készít (mert muszáj!), elszámol megtakarításokat, de igazán nem veszi komolyan az ügyet. Ahol fogytán a pénz, szorít a piac, ott gyors a kijózanodás, ott érdemlegesek a változások, és nem is kampányszerűek. Természetesen a nemzetközi áru- és pénzviszonyokhoz való alkalmazkodásnak nem kizárólag az anyag- és energiaracionalizálás az egyetlen fő módja. Hogy erre nagy hangsúlyt helyeztünk, nem önkényes megközelítésből, hanem a VI. ötéves terv karakteréből, feladataiból fakad. A gazdasági gondolkodás kétségtelen korszerűsítésre szorul, áthangolást követel az új hullámhosszakra. A -világpiac adói gyakran változtatják a hullámsávot, nem hagynak békén bennünket. s ezért „molesztálják” a s/abálvozómódosítások is a vállalatokat, s zi > vet k ezete- ket. költségvetési szerveket. Ehhez a nyugtalansághoz kell megfontoltan, előrelátással — manapság az átgondolt stratégiák keretei között egy-két évnyi a taktikai horizont — fokozott aktivitás- síd. teljes értékűnek tekinthető vállalkozói magatartással hozzászokni. Az természetes, hogy a gazdasági élet mozgása hamarabb és élesebben visszatükrözi a körülmények változásait, a gyakorlat is ennek következtében módosul. De, amikor az alkalmazkodóképesség, a szemléletváltozás sürgető politikai kérdésként vetődik fel — az nemcsak a gazdaságra vonatkozó nemzeti érdek kifejeződése, hanem a tudásra is értendő. Minden pénz a szocializmus pénze, nagyon nehezen megkeresett pénz, vagy másképp nemzeti jövedelem. A kultúrában, a közműveflődés- ben, az egészségügyben, egyszóval a közpénz felhasználóinak a valós helyzethez kell alkalmazkodniuk, racionális megoldásokra kell törekedniük. Minden bizonnyal ennek újszerű példája lesz Szolnokon, az épülő Török úti Általános Iskolához csatlakozó úttörőház-zeneiskola komplexum. A gyermekélelmezés átszervezésével az ellátás korszerűbbé és szakszerűbbé vált, egyúttal súlyos milliókat takarított és takarít meg a jövőben azzal, hogy az épülő iskolákhoz csak melegítő-konyha, több célra felhasználható étkezde, s kevés személyzet kell. Az új mezőtúri általános iskolában járva erről bárki meggyőződhet. Ha valahol, tudományos életünkben erőteljes az alkalmazkodás, pontosabban az új vívmányok hasznosítása iránti igény. Elsősorban nem a kutatások terén — néhány ilyen bázis van a megyében —, hanem a tudományos eredmények gyors befogadásának elősegítése útján. Az üzemeknek ehhez szisztematikusan alkalmassá kell tenni önmagukat, amely folyamatot a tudomártyos szervezetek, az újítómozgálom, a főiskolák is előmozdíthatják. A DATE mezőtúri karának, a szolnoki és a karcagi kutatóintézetnek eleven, termékeny kapcsolatai a mezőgazdasági üzemekkel; a szolnoki kereskedelmi és vendéglátó főiskola és a kereskedelmi-vendéglátó, idegenforgalmi szervezetek kirügyezett, idővel erős ágakat ígérő együttműködése a jó, a követendő irányba mutat. A tudományos ismeretterjesztésnek, a közművelődésnek — nem szólva a közoktatás kitüntetett szerepéről és felelősségéről — is meg kell találni a helyét mindazokban a nagy progresszív folyamatokban, amelyek az ország érdekeiből fakadva a megyében egyre erőteljesebben utat törnek maguknak. A körülmények gyors változása a korábbihoz képest megsokszorozta az önálló döntések számát, másfelől azoknak a következményei hibák esetén súlyosak is lehetnek. Ma egy „jó fej” sem boldogul egyedül, ütőképes csapat nélkül. A vállalkozó szellemű alkalmazkodáshoz, az innovációhoz megfelelek) társadalmi, helyi közeget kell teremteni és fenntartani. Ezért a szocialista demokratizmus elmélyítése a dolgozók, a lakosság illetékességének kiterjesztése a döntésekben való részvételre, a következmények vállalására — elengedhetetlen a céltudatos, fegyelmezett végrehajtáshoz. E politikai folyamatnak letéteményese a párt, helyileg a pártszervezet. A pártdemokrácia fejlesztése azért is elsőrendű feladatunk, mert kisugárzó hatása van a szocialista demokrácia intézményeire. Mindennek tudatában egy percre sem feledkezhetünk meg arról, hogy az alkalmazkodás bátorsága a vállalkozás felelőssége — kötelező. És ehhez minden energiánkra szükség van. Fábián Péter