Szolnok Megyei Néplap, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-13 / 292. szám

4

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1981. DECEMBER 13.

KUNHEGYESRŐL

KUNHEGYESRE

Második műszakban

Cipőgyári élet

Amikor Veres Barna tanító úr megtudta, hogy a jó- eszű Baráth Lajos nem tanul tovább, behívatta az apját. Meglátod, mit kapsz, ha rosszat tettél, morgott az öreg. El se képzelte talán, hogy ugyan mi másért hívatnák őt az iskolába.

A továbbtanulás korábban szóba sem került ebben a családban. Lajos bátyja már tizenkét éves korában az ekevasat fogta, felnőtthöz illően, ahogy ez a világ legtermészetesebb rendjének számított a szegényparasztok között.

„Azóta is adósnak érzem magam a bátyámmal szemben”, mondja Baráth Lajos, „mert képesség dolgában nem volt szegényebb nálam, csak másként alakultak a körülményei.”

A tanító szavának lett foganatja. Lajos két év alatt magánúton elvégezte a polgári iskolát, és közben álmokat szövögetett arról, hogy tanár lesz vagy ügyvéd. Leginkább a humán tárgyak érdekelték. Terveivel azonban nem mert előhozakodni, az apja meg nem kérdezte tőle, hogy mi akar lenni. Ré- paegyelés közben dőlt él a sorsa. Apjának egyik ismerőse mondta: legjobb lesz, ha a fiú Szolnokra kerül, a vas- és fémipari technikumba. Ügy lesz, döntött rögvest az öreg.

Kollégiumba került, ahol élénk volt a közösségi élet. Sokszor vettek részt falujáráson is. A tanulással sosem volt baj, fülébe csengtek apja szavai: egyszer buksz meg fiam, és Visszajössz. Márpedig ő nem akart paraszt lenni. Nem azért, mert nehéz volt a munka, hanem azért, mert kilátástalannak látta az életét. Jól ismerte, hiszen 12 éves gyerekkorától markot szedett, részt vett a hordásban, cséplésben. Saját bőrén tapasztalta, hogy nem lehet az egyéni gazdálkodásban ötről hatra jutni.

Az ő évfolyama kapott először technikusi oklevelet. Ilyen előzmények után úgy gondolta, hogy illő műszaki pályára menni. Kukoricatörésből ment felvételi vizsgára. A Budapesti Műszaki Egyetem épülettömbje előtt

ugyancsak elgondolkozott, hogy melyik kaput válassza. Ott is kollégiumba került. Haza meg többnyire csak karácsonykor, mert a szünidőt gyakorlati munkával töltötte, tanév közben pedig nem nagyon volt pénz a hazautazásra. így aztán csak az egyetem elvégzése után, amikor .odairányították, akkor tudta meg, hogy szülőfalujában, Kunhegyesen Víz- gépészeti Vállalat alakult. 1956 nyara óta ott dolgozik. Másfél évtizede ő az igazgató a vállalat helyi üzemében.

Házasságából két lánya született. Az egyik helyben tanítónő, a másik végzős egyetemista. Apjuk gyermekkori vágya bennük öltött testet. Marxista töltésű nevelést kaptak a családban, mondja az apjuk. És erre bizonyság, hogy egyiküket már hallgató korában felvették párttagnak. Nem csoda, hogy lányaiban igyekezett felkelteni a közélet iránti érdeklődést, hiszen mindig érdekelte a mozgalmi munka. Különböző tisztségeket töltött már be. Most a járási párt-végrehajtóbizottság tagja. Ugyanígy a kun- hegyesi községi pártbizottságnak. Ennek a megbízatásának már azért is örül, mert ezáltal jobban betekinthet a község életébe.

Hívták már főmérnöknek a vállalat központjába, de szerinte a szülőfalu, a gyermekkori barátok, a szülők közelsége megváltozhatatlan kötődést jelentenek. Ez a kötődés kötelezettség is számára. „Nagyon sok tennivalóm van a községpolitikai munkában is —, vallja —, ha azt akarom, hazajövetelem értelmét utólag is lássam.” Ezért érvel Kunhegyes mellett választott tisztségeiben, ezért irányítja úgy a dolgokat, hogy az üzem kollektívájának évi nyolcezer társadalmi munkaórájából egy rész községpolitikai célokat szolgáljon. Ugyanezért hosszú évek óta a kommunista műszakok bevételéből évente kb. százezer forintot fizetnek be a tanács számlájára. A VI. ötéves terv idején 1,2 millióval segítik a község fejlesztését. Elhatározták, hogy Kunhegyes víz- és csatornahálózatának esedékes fejlesztését üzemük profiljának megfelelően segítik. Ez azt jelenti, hogy soron kívül, önköltségi áron készítik el a tanácsnak a szükséges berendezéseket.

Amikor Baráth Lajos a vállalathoz (pontosabban szólva annak jogelődjéhez) került, úgyszólván csak öntözővizet szolgáltattak. Az állandó munkaalkalom megteremtése ' vezette a műszaki gárdát abban a törekvésben, hogy fejlesszék . ipari tevékenységüket. Számtalan

olyan feladatra vállalkoztak, aminek teljesítésében a rossz munkakörülmények (szerelőcsarnok és daru hiánya) miatt a megrendelők sem bíztak. Azóta sikerült kiharcolni az állomány többségének a megfelelő munka- körülményeket, a kézi hegesztéstől a gépi hegesztésig sok, helyben korábban nem alkalmazott új technológiát meghonosítani. Egyre több a korszerű berendezés. Az sem véletlen, hogy a műszaki szempontból legigényesebb profilt, a gépgyártást a vált lalat üzemei közül a kun- hegyesire bízták.

Baráth Lajos jóleső érzéssel gondol arra is, hogy az utóbbi években 37 vállalati lakás épült, és amellett kétmilliót költöttek a lakásépítők támogatására. Azt mondja: „A munka fáradtsággal, ugyanakkor sok sikerélménnyel jár. Anélkül nincs értelme az életnek. Ezért jó látni a gyerekeimben is a feladatuk elvégzéséért kifejtett buzgalmat.”

Ez az év másként alakult, mint ahogy a szilveszteri koccintásnál Baráth Lajos-elképzelte. Nem "“régen megoperálták. Betegállományban van. Az orvos azt mondta neki: kell egy-egy kis séta, hogy erősödjön. Hogy, hogy nem, ez a séta többnyire az üzembe vezet...

Simon Béla

Szombaton délelőtt két. óra előtt Pár perccel a gumisvá- ri tüződékben leállnak a gépek. A tűzönök felállnak, meöhúzogatiák kariukat. ki- egyenesednek, nvúitózkod- nak. aztán fogják a kissep- rűt. A tűzőgépek alatt kis cérnaszálafc, bőrdairabkák. a lyukasztógépnél szinte hegyként magasodó egyforma bőnkarikák. Szépen összesöp- rik. megtisztít iák a munkahelyüket. Kis dolog, de mindennap így szokás. Ki tudia. milyen régtől fogva ez a rend, hiszen iön a következő műszak, a váltás.

Jön, bizony hiába van szombat, délután, ez nem szabad szombatos hét a Tisza Cipőgyárban. Ha tetszik, ha nem. m>a is dolgoznak este tízig. A' második műszakba érkezők mór az öltöző aitaia előtt állnak. A fiatalabbak közül néhány rágyújt még e-gv cigarettára.

A gyárvezetői irodában a délutános főművezető. Szasz- kó Ferenc és Trencsénvi Be- nedakné tüződei főművezető az esélyeiket latolgatja. Szinte biztosra vehető. hogy gyors szervezéssel itt is. ott is segíteni kell a futószalag munkáját. Kevesen vannak különben is. s van aki nem tehet mást. szabadságot íratott ki erre a napra, ha beteg a gyereke, vaev más családi baja van. s szombat délutánra. késő estéire nem hagyhatja a családját.

— A héten csák három tüződe dolgozik délután —

mondja Trencsémviné. —

Nem úgy van ám. mint valamikor jó tíz évvel ezelőtt! A hat. gumigyári tüződe közül csak háromban tudtuk megszervezni a második műszakot. Három állandóan délelőttös nem vállalják, nem vállalhatják este tízig a munkát. Még olyan szalagunk is van. ahol hat óra a munkaadó. Kisgyerekes asszonyok, ráadásul innen-onnan. a környékből. bejárók, az utazással együtt épp hazaérnek, mire el kell hozniuk a gyerekeket a bölcsődéből, óvodából.

Két óra után pár nerccel a mesterek megindítják v futószalagokat. Szétnézek a csarnokban, s nem akarok hinni a szememnek. Olvan kevés gépnél dolgoznak, hogy megkockáztatom: lehet" íav egyáltalán cipőt készítem ? A íőművezetőnő sóhajt. Lehet, persze, hoev lehet és kell is. Mit gondolok, miiért, szerveztek felsőrészüzemeket Kőtelektől Jászalsószent- avörgvia?

A 211-es számú futószalagon szinte a legrégibb tiszás- ciktás modell fut. a munkás- bakancs. Nagy Sándorné kikészítő éppen végzett, egv ió adag- felsőrész dofaozoilásá- val. Ő a felsőrész-szabászatról érkező, kiszabott alkatrészek fő felelőse. Raita múlik hogy a lomha járású száláig minden géphez elvigye a tűanivalót. Megpihen pár percre, s készséggel hozza a létszámielentést.

— Igazság szerint harmincnégyen lennénk. — mondja — de öt szabadságot kért mára. hat kismamánk pedi" délelőtt dolgozott. Nekik tegnap este kikészítettem a munkát, hiába, ha nem tud iák hová tenni a gyereket. ezt a kedvezményt is meg kell adni.

Biztosan naevon csodálkozom. mert megmagyarázzák:

— Van annyi szabad eéo réggel is. hogy hat asszony eldolgozhat! '

Naavné sóhait. s hozzáteszi. három gyereke közül tízéves a legkisebb, ö túl van a nehezén, már azt is megteheti. hogv t.ízhónapos szakmunkásképzőre iár. Három nap hetenként a tanulásé, úav hogv a délelőttös műszakból este fél hétkor és haza. Ráiön a negyedik nap. ami gyakorlati képzés.

— Ma délelőtt. mostam, megfőztem az ebédet. hoev a gyerekek tudjanak enni. ha hazajönnek az iskolából. Közben még vásároltam vasárnapra. s mivel naavon iól osztottam be a munkát, megsütöttem a vasárnapi süteményt is. Diós Piskótát, nagyon szeretik.

Arcán nyoma sincs fáradtságnak. pedig ha belegondolok. pénteken is éiféltáit búit az áavba.

— Megszoktam már. s nagy szerencsének tartom, hogy Martfűn lakunk. Ha ehhez még utazás iönne. nem bírnám ígv!

A 251-es körön őszbecsa- varodó szőke asszonyra figyelek fel,

— Maga is délutános?

Szabó Laiosniá országgyűlési képviselő úgy néz vissza, mintha nagvon butát kérdeztem volna.

— Huszonnyolc éve két műszakban dolgozom, most én ,is délutános vagyok, mi van ebben; érdekes?

Nyelek egv nagyot. Tényleg. mii van. De Szaibóné érti a buta kérdést is.

— Amikor képviselőnek választottak, mondták a társaim. maid visznek erre-air- na. nem kell már nekem éjszakázni. Hát nézze, én úav dötöttem. hogv csakúgy eztán is. mint eddig! Se a műhelyt. se a brigádomat nem hagynám!

Az ám. a Tyereskova brigád! Mitlven karcsú, csendes kis fiatalasszony volt a brigádvezető. Szabó Laioisné! Amikor Tyereskova Martfűn iáirt alig tudott kibújni a rengeteg fotós, újságíró közül. a brigádnaplóval, hogv megismerkedjen a névadónak választott nagyszerű asszonnyal.

Rég volt. több mint, tíz éve. Megvan még a Tveres- kova brigád?

— Hogyne lenne? — mondja — kérdezze csak meg a legfiatalabb brigád tagot. ^ a kis Fazekas Olgát, hogv érzi itt magát? A kislány 1979- ben végzett a szakmunkásképzőn. azóta egyik legjobb dolgozónk.

Fazekas Olga fontos poszton dolgozik a szalagon. Tükörvarró.

— Tiszabőről jöttem, ha szabad szombatunk van, haza szoktam menni. Bár most megoszlik az útirányom. Jövőre esküvőm lesz, budapesti a vőlegényem, sokszor oda is el kell utaznom.

— Esküvő után hogy lesz?

Trencsényiné is most tudja meg, velem egyszerre, így hát most ő csodálkozik.

— Bizony akkor búcsút mondok Martfűnek. Bármennyire is szeretek itt dolgozni, vagy Pesten élünk majd, vagy hazamegyünk,, ha a lakás miatt arra szorulünk.

Már benne vagyunk a délutánban. A 261-es futószalag javában dolgozik. Szabó Im- réné tüződei mester fiatal- asszony még. 1970-ben végezte el a szakiskolát, s azóta naponta vonatozik Martfű— Kunszentmárton között. Már a férjével együtt, ő a 151-es műhely aljakörén dolgozik. Gyerek még nincs. Éjfél, előtt mér otthon lesznek ma, mert a vasúthoz közel laknak Kun- szentmártonban.

Ugyanezen a körön Udvar- noki József né sorolja:

— Szombat délután N.a nagymama van a gyerekkel. Muszáj, a kisfiú hétéves; a kislányom három. Tavaly épültünk, rendes házunk van Tiszaföldváron. Mit tagadjam, sokszor nagyon fáradt vagyok. Ugye. ahol két gyerek van, mindennap főzni kell. Ha délelőttös vagyok, valóságos menetrend szerint élek. Ahogy leszállók a buszról, megyek a boltba. Aztán megrakodva a kislányért az óvodába. Akkor lepakolás, ebéd, vagyis vacsora felkészítés,, s indulás az iskolába. Elsős a kisfiú, és olyan korán sötét van délután, megyek elébe. És akkor még hol

.a nap vége! Kismosás szinte minden nap. Ha délutános vagyok? Akkor reggel mosok. Ma is úgy volt. Meg ebéd- főzés, természetesen; a szombathoz ez is hozzátartozik.

Nézem, s nem tudok mit mondani. Nincs panasza, legfeljebb annyi:

— Nézném a tévét, ha otthon vagyok este, de hiába. Legtöbbször elalszom. Azért is próbálkozunk most, először az ételhordóval. Pár hete nem főzök hét közben, innen a gyári étteremből viszek mindig kosztok

A nagy csarnok megtelt a délutános műszak zajával, szagával. Meleg gumi, műanyag szagok keverednek, aki megszokta, szereti. Égnek a fények), szaporán dolgoznák a tüződék.

Trencsényinével már csak nézelődünk. Közben mondja a magáét. Huszonnyolc éve dolgozik a gyárban, ő aztán tudja, mi a cipőgyá-ri élet.

— Megfigyeltem. A délutános műszak ugye véget ér szombaton, este 10 óra után. Ezek az asszonyok hétfőn reggel hatkor váltanak, délelőttös műszakot kezdenek. Aki családos, vasárnap csinál nagymosást, takarítást, s* az estéje se a pihenésé, ha kisiskolás gyereke van, mert manapság a gyerekkel foglalkozni kell, kikérdezni a leckét, ellenőrizni az írásbeliket. No, így kezdenek, eny- nyi munka után hétfőn.

— Amikor rájöttünk, hogy baj lesz a tüződékkel, egyre kevesebb a két műszakot vállaló asszony, megszerveztük a 6 órás kismamakört. Tudja, százával írtuk a Leveleket a gyesen lévőknek, kínáltuk a lehetőséget! Így sikerült egy futószalagot ..összeszedegetni”. Dehát az élet halad, akinek a gyereke eléri az iskoláskort, kettő áll helyette elénk, két úi kismama. Cipőgyári élet. Ez van! A termelésnek viszont menni kell, a futószalag most 11 nap alatt 11 ezer pár cipőt készít. Megterveztük a jövőt. 1982-től 10 nap alatt kel.1 ennyit!

1982 januárjában a Tisza Cipőgyárban is bevezetik az . ötnapos munkahetet.

* * *

A műhelyekben mindenütt külön füzet, jól hozzáférhető helyen. Olvashatja, nézegetheti, aki csak akarja. A 261- es műhelyben Bártíai József művezető adja a kezembe ezen a szombat délutánon. Huszonegy, oldalon olvasható a gyári program*, a rövidebte munkahétről. Benne van, hogy az első műszakban heti 42, a másodikban heti 40 óra 50 perc, a harmadikban (ami rég kedvezményezett a gumigyárban) negyven óra 1982- től a munkaidő. Pár perccel korábban kezdik a munkát a futószalagok, s pár perccel később fejezik be. A termelés mennyisége változatlan marad, ezt számtalan szervezési és műszaki intézkedés teszi lehetővé. Nincs kizárva az se,- hogy többet kell: dolgozni a minden heti szabad szombatért. Dehát tessenek belegondolni, mit jelent annak a családos munkásasszonynak a minden heti két szabad nap, aki mos, főz, takarít, gyereket nevel, s ráadásul utazik is, napjában a munkahelyére.

Mindenkitől megkérdeztem^ akivel beszéltem, mit vár, hogyan képzeli "el az új munkarendet. Senki nem kételyekké! "s félelemmel kezdte. Volt, aki azt mondta, máris számolja a heteket, s már nem is kell sokat számolni: december 19-én dolgozik utoljára a Tisza Cipőgyárban szombaton délután a futószalagon..

Szombaton, korán sötétedő estén hagytam el a gyárat. Kintről á hótól fehér lő parkból visszanézve, csak a fények, s a gépek távoli zümmögése sejteti, hogy bent dolgoznak. Férfiak és nők, cipőgyári munkások.

Még egy szombati délutános műszak és vége.

Nyakukon a tél. búcsúzik az év, s miért ne várhatnánk valamivel jobbat f982-től?

Még okunk is van" rá.

Sóskúti Júlia

Az AMFORA Kereskedelmi Vállalat szolnoki lcrakatának dekorativ mintatermében 1500 féle áru közül válogathatják ki a legmegfelelőbbet a közületik vásárlói