Szolnok Megyei Néplap, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-13 / 292. szám

1981. DECEMBER 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Front­áttörés Egy év kísérletezés BEVÁLT AZ ÚJ TANÁCSI MODELL Születésünktől a halálunkig az életünk lé­nyeges fordulóDontiait doku­mentáló iratokat, zömmel a tanácsnál! kell beszerezni. Annál az apparátusnál, amelynek nemcsak az a ren­deltetése. hogy a mi ügyes- bajos dolgainkat intézze. A szervezetnek a település egé­szét annak fejlődését meg­határozó. hogy úgymond nagy hordereiű feladatai is vannak. Gondoljuk csak végig: ha kevés a lakás, az orvosi ren­delő. az üzlet, a tanterem, az óvoda, a bölcsőde, ha rossz az út. ha nincs elég víz. ha gödrös a iárda... azonnal a tanácsot, emlegetjük. És szá­nul,iuk. mint ügyfél, ha... de nem sorolom,. A hatáskör meglehetősen nagyvonalú és elnagyolt leírásával csak azt akartam érzékeltetni, hogy mennyire fontos, hogy a ta- mácsházón belül miiven a szervezeti felállás, a mun­kamegosztás. Mert. ha ke- resztül-kasul szervezett, ak­kor mint a szívós gaz. bur- iánzik el a bürokratizmus. Nem tudia a iobb kéz. mit csinál a bal. Igazságtalanság lenne azt állítani. hO'CTv ilvenek a ta­nácsi! apparátusok. De tény. hogy az 1950-ben liátrehozott szervezetben! több mint 20 éven át. semmiféle változás nem történt. Megmerevedett, recsegni, ropogni kezdett a gépezet nem bírta a terhe­lést. a nagyobb igénybevé­telt. De tabu volt. Nem lehe­tett hozzányúlni 20 éven át. Egv évtizede azután megkez­dődött a frontáttörés. A Szol­nok megyeiek minden elfo­gultság nélkül büszkék le­hetnek arra hogv a felesle­ges formaságok és az akta- halmok elleni harc innen in­dult el. Elsők között itt ala­kultaik meg az üsvflHszolgá- lat.i irodák, ahogyan akkor találóan nevezték, előretolt állások, ahova a mindennapi üeves-baios dolgainkkal foglalkozó üüvrnté/ők kerül­tek. — Egv csoportba. egv helyiségbe. Miniket, a ki'in- cseléstől mentesítettek, a, te­lepülés egészét érintő kérdé­sekben döntésre ioeosultakat pedig attól, hogv apró-csen- rő dolgokra forgácsolnák szét ideiüket. idegeiket, energiá­jukat. Teret engednek a ta­nácsok a korszerű techniká­nak is. Az aktákkal dugig te- legvömöszölt irattárakat ná- ternoszteres irattárolók, oe- remlvukkártvás iktatók vál­tották fel. Ez volt az első léo'ás. az első változtatás, ami szélié­ben hosszában rrfée nem tör­delte darabokra a hagyomá­nyos szervezeti kereteket. Azokat a kereteket, amelyek között előfordult, hogv már több volt a vezető mint a beosztott. Elsősorban a ki­sebb. húsz—harmincezer .la­kosú városok tanácsi appa­rátusaiban alakultak ki ilven visszás arányok. A változta­tás szükségessége kézenfek­vő volt. De hogvan? Az új szervezet kialakítását szakmai viták előzték meg. Számos minisz­térium és főhatóság nem rej­tette véka alá fenntartásait. Végül másfél évvel ezelőtt, a Tanácsi Hivatal vezetése, az úi elképzeléseket messze­menően támogató Közalkal­mazottak Szakszervezetével együtt letette voksát: legven a merőben úi szervezeti mo­dell kísérleti. Próbálják ki először az ország hét eltérő helyzetű, adottságú és tradí­cióm kisvárosában. Szolnok megyében erede­tileg három, maid végül né«v város: Törökszentmiiklós. Karcag. Tűikévé, lés Kisúi- szállás tanácsa vállalkozott arra. hogv az úi modell sze­rint átszervezi az apparátust. Mindenütt megszüntették a nyolc osztályt, helyette Tö- rökszentmiklóson és Karca­gon négyet. Túrkevén és Kis­újszálláson pedig hármat alakítottak ki. A változta­tásnak természetesen nem az volt az elsődleges célia. hoov csökkenien a szakigazgatási szervek (osztályok) száma. A fő indítéka — éooúgv mint a korábbi korszerűsítéseké és egyszerűsítéseké is — a munka minőségének javítá­sa volt. A kísérlet bevezeté­sére vállalkozó tanácsok is elsősorban tartalmi célokat kívántak megvalósítani: iobb feltételeket a hatósági ügyintézéshez^ a szakmai munkához és egyszerűbb a párhuzamosságokat meg­szüntető lehetőségeket a ve­zetéshez. az irányításhoz. Egv esztendő alatt minden kétséget, kizáróan bebizonvo- sodott. hogv az úi. modellel a szakigazgatási szervezet ra­cionálisabban működtethető. Igv a modellvariáció min­tául. alapul szolgálhat csak­nem hatvan — harmincezer vagy annál kisebb létszámú — város számára. Arról persze szó sincs, hogv az egv esztendő, a kí­sérleti modellt kipróbáló apparátusokban konfliktus nélkül telt eh Helyenként még házon, belül is voltak aggálvoskodók. akik idegen­kedtek az újtól. Kiderült, mennvit számít a cím. a rang. Hogy például a ioeász. aki osztályvezető volt. zokon vette. hoCTv csoportvezető lett a titulusa, az osztályve­zető főorvos pedig. hoöv ..csak” főorvosnak híviák. Szakmai körökben sokszor vitatták: szükség van-e a kisvárosokban függetelení- tett tanácselnök-helyettes -*k- re. hiszen a korábbinál ióval többre fel jogosított osztály­vezetők is elláthat iák teen­dőiket. Kétségtelen, hogv a státusz. — a presztizsféltés nem csupán emberi hiúság­ból fakadt. hozzájárult a megváltozott beosztások munkajogi rendezetlensége is. Továbbá kiderült. hogv nem kiforrott, miklánt lehet, kell a tervtől, eltérő, váratla­nul felmerülő feladatok megoldásában együtt mű­ködni. Nem tudott kialakul­ni az országosan egységes tanácsi információáramlás rendszere sem.­Magától értetődő hogv az úi struktúrából szár­mazó kisebb-nagvobb elő­nyök — egységesebb lett a jogalkalmazás, megerősödött a belső munkarend. meg­szűnt sok párhuzamosság, üss '/.eb a n col t abbé vált az ügyintézők közötti együtt­működés. megszilárdult a törvényesség és 10—12 nap­pal rövidült az ügyintézési határidő. — mellett a negatív jelenségeket, hatásokat sem hagviák fi,eveimen kívül. Egv esztendő azonban kevés, volt. ahhoz, hogv az átszer­vezéssel esvüttiáró problé­mák mindegyikére orvoslást találjanak. Kovács Katalin Áprilisban átadják Szolgáltatóház Kunmadarason A kunmadarasi Vas- és Elektromosipari Szövetkezet, mint generálkivitelező, egy régen várt szolgáltatóházat épít a település főterén. Az eredeti szándék szerint az idén november 7-én szeret­ték volna megtartani a mű­szaki átadást, hogy az év vége előtt megkezdhesse mű­ködését a létesítmény, a közbejött tervmódosítások azonban késleltetik a meg­nyitást. A SZÖVTERV tervei nem igazodtak a kunmada- í-asi viszonyokhoz, amelyről nem csak a tervező tehet, lé­vén az általa készített terv máshol már bevált séma. A létesítményben helyet kap a megyei fodrász szö­vetkezet férfi-női fodiászata és kozmetikai szalonja, a TIGÁZ szervize, a Minőségi Ruhaipari Szövetkezet rész­lege és természetesen a Vas- és Elektromosipari Szövetke­zet rádió-, televízió-, háztar- tásigép-javító műhelye, fel­vevő irodával szombat-va­sárnapi ügyelettel. Az új kunmadarasi szol­gáltatóház eredetileg nem sokkal többe, mint három­millió forintba került volna, de a tervmódosítások követ­keztében ez az összeg eléri a négymillió forintot. Az ezredik „igen” 1 Házassáigkötési jubileu­mot ünnepeltek a hét vé­gén a győri városhlálza dí­szes házasságkötő termében. Az idén az ezredik pár mon­dotta ki a terem falai között a boldogító igent. Az ifjú párt. Németh Bélát, a Kis­faludy Színház dolgozóját és feleségét Némethné Delbó Ildikót, a Győr megyei Ál­lami Építőipari Vállalat munkatársát a tanács kép­viselői külön is köszöntöt­ték. R fákon túl: Ausztria Olyan, mintha, karnyújtás- ra lennének az Alpok felhő- sipkás csúcsai. A iátvány le­nyűgöző. És nemcsak a zórd szirtek sora, hanem a úen~ nünket körülvevő soproni táj szelíd derűje is megkapó. A hegyoldalban levő határ­őr öi's környezet^ üdülőnek is beillő. Ilyen tájon derű­sebb a lélek, felszabadultabb az embeia Oros Sándor határőrt még­is visszahúzza a szíve Kun­csorbára, ahol karbantartó kőműves volt a Búzakalász Tsz-ben. — Szép ez a táj, de azért nem költöznék ide. Olyan vagyok én is, mint Petőfi, szeretem az Alföldet. Kece János határői", aki a kisújszállási METEFÉM esz­tergályosa volt korábban, egyetért vele. — Nem úgy van. mint ná­lunk; itt állandóan fúj a szél. Kifújja belőlünk az ál­mosságot. tán még a hon­vágyat is. Legalább jó nő lett volna... Nemrég vették fel az an­gyalbőrt, még nem számol­ják a leszerelésig hátralevő napokat. — Legfeljebb a hónapokat, —^mondja Oros. — Ezért jó, hogy nőtlenek vagyunk. Az én szívem még így is elfa- csarodik, ha feljön a szó a gyerekekről. Nekem a test­véreim hiányoznak, mindig együtt jártunk mindenhova. A szüleim lányt szerettek volna, és a végén hat fiuk lett. Kece János gondolata is hazaszáll: — Mi csak ketten vagyunk az öcsémmel. Együtt vonul­tunk be. Ö egyetemre ké­szül, ezért vonult most be. Nekem meg lehetett válasz­tani, hogy augusztusban vagy novemberben veszem fel az egyenruhát. Ügy voltam vele, jobb előbb, mint utóbb. A fiatalok itt is feltalál­ják magukat. — Viccelődve jobban megy az idő — mondja Oros Sán­dor. — Viccelni csak a szol­gálattal nem szabad, mert veszélyes a határőrizet. Min­dig készenlétben kell lenni. Nem rég vagyok itt, azóita két határsértőt fogtunk el. Az egyik egy lány volt. — Nem akartuk elhinni, — magyarázza az őrspa- i-ancsnok —, hogy kísérő nélkül neki mert vágni a sö­tét, esős éjszakában az er­dőnek. Idejövetele után percek alatt elfogtuk, de fél éjszakát töltöttünk el a vélt kísérő kézrekerítésével. A végén a bőrig ázott fiúk csak annyit mondtak: leg­alább jó nő lett volna... Oros Sándor határőr tisz­tában van a körülmények­kel. — Azt tanácsolom, meg se próbálja senki a határon való átjutást, mert úgysem sikerül neki. A határtól bentebbi terü­letek átfésülésében a régi „technika” is sokat segít. Kece János esztei-gályos lé­tére így került lóra. Az újoncidőben plusz munkát jelentett a lovas kiképzés, de ő vállalta. — Még nem dobott le egy ló sem. Egyesek szerint nem is ülök í'osszul a nyeregben. A lovával viszont nem tel­jesen elégedett. — Csak a lépést, meg a vágtatást ismeri, az ügetést nem. Ügy látszik, mégis lo­vas nép a magyar, mert Oros Sándor is megjegyzi: — Én is tudok lovagolni. Szenttamáson dolgozik egy barátom, ott tőle tanultam meg. Figyelem ezeket a fiúkat, milyen melegfényű lesz a tekintetük, ha az otthoni'ól beszélnek, a szűkebb hazai tájról, ahonnan ide, az eső­ben, hóban, fagyban, ködös éjszakában eltöltött szolgá­latra vezényelték őket. Oros Sándor kétszer négy nap el­távozást kapott már. — Amikor visszajön ott­honról az embei\ egy hétig nem találja a helyét. Nem találja a helyét, de akikor is teszi a dolgát. És nemcsak parancsra, hanem a szülőhaza iránti becsület­ből. Itt nagyon egyértelmű és tiszta a kép: aki becsü­letes. úton jár, üzleti, diplo­máciai ügy vezérli, családlá­togatásra vagy turistaútra megy, annak számára nyi­tott a kapu az átkelőhelye­ken. A bűnözők, a kalandke- resők, a diverzánsok kerülik csak a kapukat. Az olyan emberek, akiket otthon sem szívlelne az ember. Török törököt fogott Hosszú idő óta nem jutott át illegálisan senki ezen a határszakaszon, — bár pró­bálkoztak néhányan, kifelé is, befelé is. Többnyire ide­gen állampolgárok. Néhá- nyukat már a határ közelé­ben feltartóztatták és visz- szairányították. — Nevetséges mentegetőd- zések is tapasztalhatók, — mondja Czene László had„- nagy. — A múltkor szól az egyik határőr, hogy egy osztrák kamionban, nyugatra érvényes útlevél nélkül ül egy szomszéd állambeli tu­rista. Előállításakor azt mondta: csak néhány ói'ára akar átmenni Bécsbe, hátha ott nagyobb horgászcikkek­ből a választék. Egyik észa­ki szomszédunk állampolgá- ra meg így védekezett: azt hittem, Ausztrián át is haza­mehetek. Megmutatták neki a rövi- debb utat. Azoknak, akik a „kerítésparancsnokságon” át akarnak közlekedni, azok­nak meg azt mutatják meg, hogy ki a legény a gáton. — Egy büntetett előéletű ember már másodszor került horogra, — mondja Czene hadnagy. — Amikor meglát­A fővárosban meg­kezdték annak a har­minc televíziós kame­rának a szerelését, amely- lyei a forgalom alakulá­sát figyelik majd a Bu­dapesti Rendőrfőkapi­tányság: irányítóközpont- jában. Az új berendezés segítségévei az esetleges torlódásokat, a dugókat a közlekedési lámpák programjának változta­tásával próbálják csök­kenteni. A képen: a Híradás- technikai Szövetkezet szerelői felerősitik és be­állítják a TV-kamerákat a . Kálvin téren. ta a járőrt, szaladni kezdett. A másik járőr karjába ro­hant. Fejcsóválva csak any- nyit mondott: „Nem gondol­tam. hogy ott is vannak ka­tonák. Ilyen a szerencsém. Szombathelyen meg a kutya szedett le a fáról.” Mintha a véletlenen múlt volna az el­fogása, úgy beszélt. Az illegális utat kedvelők többsége viszont nagyon is jól tudja, hogy érvényes út­levél nélkül átjutni a hatá- í'on úgyszólván a lehetet­lennel egyenlő. Ezért a sa­ját körükben jól bevált módszert követve esetenként kisebb-nagyobb ajándékkal vagy nagyobb pénzösszeggel meg akarják vesztegetni az őrséget. — Szolgált itt az őrsön egy Török nevű határőr, — me­séli Körtvélyesi Béla had­nagy. — Azt egy török ál­lampolgár akarta megveszte­getni, de sikertelenül. Derült az állomány azon, hogy tö­rököt fogott a Török. Néha a kalandos mesevi­lág-keresés itt ér véget. Őrizetbe vettek például há- rom olyan szomszéd állam­beli embert, aki korábban disszidált, de nyugaton nem találva meg számításait, Ma­gyarországon át akart haza- lopódzani. A határőröket a gyorsa­ság, a pontosság és az udva­riasság jellemzi. Nosi. ebből a 'hán-om kritériumból az utolsónak nem mindig köny- nyű megfelelni. Az egyik al­kalommal például a járőr észrevette, hogy valaki a nyomsávba lépett, de visz- szafordult. Hatórsértésit gya­nítva át fésülték az erdőt, de ott csak egy gombát szedő helybelli pityókás öreget ta­láltaik. Lábnyomait egyez­tetve kiderült, hogy ő lépett a nyomsávba de az istenért el nem akarta ismerni azt. Körtvélyesi hadnagy utólag is derül az eseten: — Váltig azt hangoztatta: csak nem okozok gondot maguknak, hiszen ide szok­tam járni gyöngyvirágot szedni. A hatái'sávban is élnék emberek, akik néha tragi­komikus ügyekben is az őrsbeliék segítségét kéi'iik. Az egyik férfi példlául be­rúgott és részeg fejjel az az ötlete támadt hogy megöli a disznóját. A jámbor jó­szág fejvesztve menekült a zárt udvaron ikönbe-köi'be. egész addig, míg kifulladva megdöglött. Családi perpat­var lett az ügyből és a fiát féltő asszony hátbaszúrta férjét. Félvállról nem lehet Az ilyen ügyek persze, nem mindennaposaik. — A szolgálat árnyolda­lát inkább a család érzi, — vélekedik Körtvélyesi had­nagy. — Fiatal házasok va­gyunk, kicsik a gyerekeink. A szakma és hivatásszeretet elcsépeltnek látszik, de akárhogy nézzük, ezt a fel­adatot nem lehet félvállról végezni, szíwel-lélekkel kell csinálni. Az itt szolgáló tisztek át­lag életkora huszonöt év kö­rül van. A napi munka mel­lett esetenként a jó vezetési módszer kialakítása is gon­dot okoz számúkra. — Hátrányunkra szolgál, hogy nincsenek kifoirot jó szokásaink, — állapítja meg Körtvélyesi hadnagy. — Előnyünkre meg az hogy rossz szokásaink nincsenek. Előnvt jelent számukra a jó kollektív szellem is. A meszelés után például vagy tizenöten segítettek í-endet teremteni a raktárosnak, hogy az esküvőre mehessen. Az egyik határőr meg sok­ezer forintot érő szekrény­sort készített az ifjúsági klubba. — Maradandó emléket ha­gyott. — isimeri el Czene hadnagy. Bizonyára felismerte, hogy a védelem és az alkotás összetartozó fogalom. Simon Béla

Next

/
Thumbnails
Contents