Szolnok Megyei Néplap, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-06 / 286. szám
s Irodalom, művészet i98i. december ő. Száz. ét) ttUKftf tir atíoeUái szolgabíró udvarán vá- ■ rakozók ácsorognaik. Ülnek is némelyek a hivatalszoba előtt, a pádon — szép ájtatos-komolyan, mint falusi népnek illik ülnie a hivatalok tornácán akárhol is. Emberek, asszonyok vagy tízen. Egy iparosféle legény is köztük, molhárszín «kabátban és fekete nadrágban. Gondba borult arccal pipázik. Egy kis porcelánpipából pipázik. Udvaron szabad. A hajdú ásítozva támogatja az ajtófélfát. és irigyen szimmant az orra előtt elsétáló füstiből. A hivatali ajtó megnyílik olykor. s kilép valaki — többnyire vörösen vagy izzadtad, mintha gőzfürdőből jönne. Olya.nkor mindenki a hajdúra fordítja az arcát. A hajdú méltóságos szemöldökkel in;, ennek vagy annak. — Te következel. S közben új érkezők ballagnak be az udvarra. Egy vén gazda -is jön. Kék posztó mándlibán. iotya járással a ki- buggyosodott térdű magyar nadrágban. — Aggyisten — mondja csen-- desen mintha templomban köszönne a szomszédnak. Ezüstku- pakos tajtékpipát, lógat. A pipa szinte új. kevéssel sárgább a nyaka az elejénél. Kern pipázik vele. csak épp hogy nála van. — Kend-e. Miska bácsi? — — élénkül meg a hajdú. — Alig ismerek kendre! Tán Beteg vót? — Sose vöt am biz. én. — Valami baja van mégis. Panaszra gyűlt, ugye? — Sose gviittem én. — Hú; gvútson rá addig. Ilml az acskcm. Törnie meg az:, a gyönyörű'új tajtékpélpát. Hun . volle? — Sose tömöm én. S kedve'lenül pislán: a földre. Egv asszony meg egy gyerek fordul ki az irodából. Azok hat nem vöröse!;; hanem halványak, mintha jégveremből lépnének elő. A hajdú in; a következő várakozónak . hogv beléphet. S úi-rá a vén s íshoz fordul: — Pedig azelőtt szüntelenül pélpázott kend. — Pélpáznk én most is. — Hát akkor i 11 az acskóm. Szabad, ideki .szabad. — Köszönöm — legvi.r, bágyadtan az öreg. <— Hát akkor mégse pélpázik. most mán ugve... ■ — Pélpázok. De látod . öcsém, nem tudok aludni. . . — Mingváft gondoltam hogv valami bat van. Ősz:ég mióta nem tud kend aludni? — A vá! í-ztás óta. öcsém. Mióta az kormánypárti mögvá- lasztódott. Mert látod mindig igaz magyar vő:am. én teljes életembe. .. — Hászeri most is az. —. Nem. most mán nem vagyok az. A hajdú hitetlenül néz. — Nem-e? Az öreg búsan pislog a négv- szög'etű téglákra, rmelvek a hivatal tornácán vöröslenek. A fejét rázza, — Nem. Míg ez a pélpn nálam van. nem vág vök az. — De hogyan? — Hát csak úgy. . Mert látod, a választás előtt a mi falunkban járt a főszolgabíró úr. Engem is hívatott, hogv menjek a faluházára. Nem tudtam, mér .hívat de azért csak njentem. Ha mán hívat, hát mit tehessék? Barátságosan fogadott, kezet, is fogott velem. Le is ültetett a kisasztal mellé ahol a falu fődjeinék a makfái állnak. Aszongya, hogv asz.ongva! — Üljön le kend kissé. Máska bátyám. ígv mondta: Miska bátyám. Üljön le, aszongya, míg a jegyző úrral elvégezzük ezt. a kis írást. Leülök. ® on dóik od ok: honnan ismer engöm, hogy a nevemet is tudja? Hátcsak ülök. Ö meg, hogy ott föl és alá sétál, kiégett apél- pája. Odateszi a kisasztalra, ahun én ülök. Sétál tovább, diktál tovább. Én ott .magam-eluntából fölveszem a pélpát. körülnézegetem, ikörülcsodálgatom. Hej, de gyöGárdonyi Géza: Ménkű ezt a pélpát! * * nyörűség! Ilyenbűi tán még a mennyországba se fogok én pél- pázgatni soha! Mer judod, hogy teljes életűmbe szerettem a pélpát. Még mondogattam is fiamnak. vömnek, hogy mondok, ha meghalok, mellém tegyétek a pél- pámat. El ne felejtsétek. Pélpá- mjit. acskómat. a masináit is egynéhány szálat a lajbim zsebébe. Mert, ha gyün az a nagy nap. amelyiken meglúji-Vk a trombitái, én mingyán a mögébredésöm után csak a pélpámat tapéntom: az lösz a/, első. hogy rágyújtok. Hát szömlélgetöm a pélpát. Szép is. új is. Hijába. hát aki úr. annak a pélpája is úri. Egyszer csak a 'főbíró úr hozzám lordul: — No Miska bácsi: hát van-e .kendnek ilyen pélpúja? ■— Hogy vóna? — mondok. Nem is vót? — Nem is vót. nem is lösz.. — mondok. — De aszongya. még Jöhet. — Mondok: Mán. hogy lőhetne? — Háj. — aszongya — lőhetni lőhet. Mer én ezt a pélpát kendnek adom, — Az. enyém? — mondok, mintha álomba beszélnék. — A kendő — feleli —. csak épp hogy egy kis ráadást fogad el tűlém. — Ráadás:.? Gárdonyi Gáza (18fí.l—l922). Apáidon született apja uradalmi gépész volt. Csak nagy nehézségek árán taníttathatta fiát. s hogy hamarabb kenyér legyen a kezében, á gimnázium alsó osztályai után az egri tanítóképzőbe íratta be. Gárdonyi néhány évig tanítós- kodott. pedagógiai élményeit több elbeszélésébe és A lámpás című kisregényébe is beleszőtte. Később újságíró lett. előbb vidéki városokban, maid 1891- tol Budapesten. 1897-ben megunván a hírlapírást és a fővárosi zajos életet, visszavonult diákkorának kedves városába. Egerbe és itt dolgozott haláláig. Klasz' szikussá vált regényének, az Egri csillagoknak fő színterén, az egri várban temették el. A szépirodalomnak csaknem minden műfajában vannak jelentős alkotásai verseket, színpadi műveket is írt. elsősorban azonban regényeket és elbeszéléseket. Mint Schöpflin Aladár írta róla: ..Gárdonyi természete szerint novellaíró volt. . . a kis formák finom és gyengéd- kezű művésze." Rajzai elbeszéléséi a magyar irodalom realista parasztábrázolásának fontos, új állomását is jeTéntik. — Ászt — aszongya — egy kis ráadást: egy tollat. Eccöribe megértettem. ” Mög is ijedtem. De töttem. mintha nem érteném. — Tollat? — mondok. — Micsoda tollat? Nem írok én már húsz esztendeié, főbíró uram. — Nem olyan tollat — mondja — hanem ilyet. Avval kivesz a katulyábu! egy zöld tollat.Én csak szabadkozok, hogy mondok: — Nem lőhet. Teljes életömbe Kossuthnak a pártján vótam én. Verőmet is-ontottam érté. Mer hetvenegybe vagy hetvenkettőbe — nem is tudom mán. mikor vót —, két helyön is beszakajtották a fejemet á választáson. Nem én, a kormány pártjába soha! — De — aszongya — a mostani kormány nem olyan. — Bécsi — mondok —. minden kormány bécsi.----Ez nem — aszongya. — Hát — mondok — minek jár akkor Becsbe? — Hát — aszongya —. Bécsbe mindönki járhat. Kend is járhat, ha kedve hordozza. Azért, ha mög- érközik haza. csakolvan jó magyar ember. mint mikor odaindult. Igaz-e? Beszélt sokat, csak úgy dagadt tőle a fejem. A jegyző úr is segített. neki: fogadjam el a pélpát. barátságbúi. Végre is gondótam: egy szavazat nem billent a hazán, meg a pélpa is az enyém lesz... Hát a fene ögye mög. hajdú öcsém, hazamegyek, mutatom a pélpát a fiaimnak. De biz azok nem a pélpát’ nézik, hanem csak a ződ -tollat a kalapomnál. Nem szólnak egv árva szót. se szólnak. Nehezemre esött. De mondok, maid megszokják. Kimentem, rá- gvú.itnttam. pélpáztam a ház előtt. Gondótam: mégse a szógabíró szedett rá engem. Mer azt gondóta a szolgabíró. hogy a négy fiam meg a vöm is velem szaval. Aztán a fiaim nzér se csúfolhatnak, hogy pénzér hiszek más vallást, mer az én markomat bizony nem piszkí- tdtta b" a bűnös pénz. se a latrok borából- nem ittam. Csak épphogy » pélpát fogadtam el. barátságból. E"v szavazat nem billent. No aztán mögvót a választás. A fen" ögvo. mög. haidú öcsém, nem tudok én azóta aludni. Mer a választás után még inkább hallgattak a fiaim. Nem aludtam. Máskor, ha nem aludtam, csak fölvettem a pélpá- mnt az ágy mellől. Akkor is gondótam. rágyújtok. Ahogy a kezembe vüszörn. úgy hallom, mintha megszólalna a nélpa: — Vén huncut' Vén huncut! Eladtad a hazát! Egy pélpúér eladtad. . . N“m gyújtottam rá. ■ Másnap se gyújtottam rá Betettem a fiókos szekrénybe. De éccakánként még ott is kikiabált e: — Vén huncut '. . . A beszélgetés közben elfogyta'. a panaszosok. A hajdú beeresztette Miska bácsit, — No; mi jó hozta., kendet? — kérdezte unalommal a szolgabíró. Már nem kezelt vele. Le se ültette. Miska bácsi letette a pipát az asz- talra. — Csnk.ezér gvöttem. Itt van. — Mit akar vele? A magáé ez. Vigye vissza. Az öreg a fejét ingatta. Megfordult, Ballagott. Csak az. ajtóból szólt vissza: — Nem akarom, hogy mellém tögyék-a koporsómba. Csoóri Sándor: Téli este Elnéptelenedik estére a, város. Tanúk nélkül, maaánvosan esik. a hó. Mindenki az ismeretlen gyilkos lábanyomát lesi a képernyő fehér hamujábans Zene szól. Fék csikorog. Egy félrehúzódó utcalámpa, mint a farkas szeme, bozótos, merev arcba bámul. Hogy mi élünk-e még. mint a fékcsikorgás már senki se kérdi önmagától, csak mások halála kísért a lidérces tükrök mélvén, csak a porcukorral fölitatható vér s a térdig látható lábak távozása. Egy behavazott golyót látok röpülni ráérősen a homlokom felé. lassítva száll, mint rajzfilmeken, van hát még időm! Itt van előttem az egész éjjel. a csipkeverő éa minden magassága, a maaárahaovott utcai hó. mely látni akarja ma is. holnap is ■ lábnyomomat. Albert Zsuzsa: \ Távlat Alszik az édes. Hang nélkül, mozdulatlanul, verés után és sírás után nemlétezőnek tettetve magát. De tudom, ha újra ébred csonttá szív édes csapdája gyanútlan mehet vérivó virágja. Megtartó betegségek kínja teljesít szabaddá Részvét és kimaradás vakító pillanatok éjhosszú homály mutatói. A nappalokat megtölteni gyönggyel mákkal az éjeket. Ez itt az ablakkeret kivág egy darab eget házat és másik ablakot s a szembenéző ablakok réseket nyitnak a falon két ablakon át láthatom szemben a kékellő eget mert szembenéznek az ablaküvegek. Aczél Gábor: Útitársam Már nem emlékszem pontosan, hogy előbb a kését ajánlotta-e fel a kenyérszeléshez. vagy pohárral kínált, amikor üvegből akartam inni. a lényeg, hogy az első adódó alkalommal a szolgálatkészségével teremtett kontaktust a beszélgetéshez. Elmondta, hogy egy rokonát látogatta meg Szlovákiában, hogv számára mindennapos dolog átlépni az országhatárt s mert meglehetősen sokat utazik, bizonyos praxisra tett szert az utazáshoz szükséges tárgyak tekinteté- 'ben. még egy termosz teát is hozott magával, szívesen megkínál, ha megszomjazom. Akkor még nem érzékeltem, hogy egyfajta bírálat. vagy inkább ítélet lappang a pergő mondatok mögött, elnéző ítékfl ugyan, de megfellebbezhetetlen ítélet rólam, aki nem hordok magamnál bicskát. s üvegből iszom a sört. Semmit nem szabad vásárolni a vonaton, figyelmeztetett az útitársam, ami pedig a sört illeti, ő egészen egyszerűen képtelen lenne meginni, talán egy. kortyot sem tudna lenyelni belőle, vagy ha igen. ha kényszerítenék rá.' hát bizonyosan rosszul lenne tőle. mert. szeszesitalt egész életében nem fogyasztott. Esküszöm, derültem rajta, persze csak magamban, hiszen nem akartam megsérteni, de azért kibukott belőlem, hogy nekem néha a pálinka is jólesik. Félre ne értCsanády János: Pajzsra emelt dicsőséged Anyám, anyám Édesanyám vesződséged százezer szám, átüt a kor véres falán hatvanhét éved vasfalán, írnék. írnék szép beszédet dé letorkol a hét halál mit legyőztél, mit megéltél miközben tésztát metéltél a levesbe, káposztába, belevágtál a torzsába négy gyermeked csemegéje ez volt. ez volt. s a. szív vére. hét halált festett pirosra, száz élet szólt parancsolva századok mélyéről: szíved s méhed gyümölcse volt műved: felnőttünk hát erős csonttal, sejtjeinkben ős paranccsal, amit csak a költő seit mea. élve halnak mea a sejtek. hogy újulva új anvaaaal éljen tovább minden élet. éljen tovább neved, fénued. pajzsra emelt dicsőséged. , a kalapos sen, kapbtt a szón, s hosszú “perceken át arról beszélt, hogy neki kizárólag az alkoholistákról van meg a véleménye, s egészen természetesnek tartja, hogy mások, akik- nem olyanok, mint ő, egy-egy pohárral alkalomadtán lehajtanak, legyen az bor, sör, vagy pálinka, neki magának is van egy nagyon, jó barátja, aki mindig bort iszik ebéd után. s természetesen semmi kifogása sincs az ellen, hogy például a szlovákiai rokonai szeretik a sört, ami ott ugyebár sakkal olcsóbb, mint nálunk. Ha jól emlékszem, az árakról esett szó ezek után. útitársam a fülke többi utasát is igyekezett bevonni a beszélgetésbe, ami persze jobbára abból állt, hogy ő be- ’ szélt. Kezdtem sajnálni a pasast, akiről rövidesen megtudtam, hogy kalapos, hogy a kalaposmestersé- get még a háború előtt sajátította el, s hogy ma is kalaposboltja van. Külsőre egészen jelentéktelen alak volt. s érzékelhetően kedvét lelte abban, hogy figyelnek rá, s arra -gondoltam, hogy talán nem is a rokonok kedvéért utazik oly gyakran Szlovákiába, hanem azért, hogy útitársai legyenek. Amíg a kalaposmesterség révén szerzett tapasztalatairól beszélt, például arról. hogy szerinte a fejméret, menynyiben , függ össze az észbeli képességekkel. vagy a jellembeli tulajdonságokkal, még érdekeltek is
