Szolnok Megyei Néplap, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-04 / 284. szám

1981. DECEMBER 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A SZEMÉTNEK NINCS HELYE--------------- megszokott S ajnos, kép: az utak mel­lett, erdőszegélyeken szemét­kupacok mindenfelé. Több mint valaha. A szeneskály­hák kidobálásával megszűnt az éghető anyagok eltüzelé­sének lehetősége. Sokan zsák­ba rakják kacatjaikat, s el­dobják a határban. Hogy ez szabálytalan? Ki törődik ve­le? Büntetni csak azt lehet, akit tetten érnek. És ugyan ki érné őket tetten? Talán, ha minden telepü­lésen volna kijelölt és jól meg közelíthető szeméttelep, akkor tisztább lenne a határ — a belterületekről nem is szólva. Nem véletlenül köte­lezte a megyei tanács a köz­ségek tanácsainak vezetőit arra, hogy ez év végéig je­löljék ki és üzemeltessék a szeméttelepeket. Látszólag — de csak látszólag — köny- nyen végrehajtható intézke­dés ez. Valójában nagy gon­dot okoz a községeknek. A talajegyengetés, a kerítés, a bekötő út építése szinte mil­liós nagyságrendű. A közsé­gekben meg kevés a pénz. Még viszonylag szerencsé­sek az olyan települések, mint Kunhegyes, ahol a tég­lagyári gödör az ezredfordu­lóig megoldja a szeméttá­rolási gondokat. Ott is meg kellene azonban építeni egy négyszáz méteres műutat. A tanács rendelkezésére álló kétszázezer forint kevés lesz erre. Máshol meg a távolság okoz gondot Abádszalókon például a községtől jó más­fél kilométerre van a sze­méttelep. Nem valószínű, hogy vödömyi szemetével annyit gyalogol valaki. Az idős, magatehetetlen embe­rektől nem is lehet ezt el­várni. De legalább van olyan hely, ahová elszállíttassák kidobni való ócskaságaikat. Már akinek van erre pénze. Egy fuvar ugyanis a szemét­telepig százötven forintba kerül, méghozzá úgy, hogy a szállíttató rakodik. Kispénzű emberektől ilyen kiadást rendszeresen nem is lehet megkövetelni. Azokon a településeken pe­dig, ahol nincs bányagödör, vagy valami elhagyott, de szeméttárolásra alkalmas te­rület, ott a kisajátítási díjért alaposan be kell nyúlni a zsebbe. Máshol meg hiába van bányagödör — főleg a Tisza II. körzetében —, ha a talajvíz rendszeresen el­önti azt. Az új szeméttelepeken őrö­ket is alkalmazni kellene. Kunhegyesen nyaranta az orvosi rendelő fűtője látja majd el ezt a munkát. A leg­több helyen még ilyen fél­megoldás sincs. Áltatnánk tehát magunkat, ha azt hinnénk, hogy a sze­méttelepek kijelölésével, azok bekerítésével szemételhelye­zési gondjaink megszűnnek. Csak az egyik alapvető fel­adatot tudtuk le, a többi megoldásra vár. Így például a szállítás. A tiszaörsi közös tanács már vásárolt kukákat és a tiszafüredi költségve­tési üzemmel együttműköd­ve megoldja az intézményes szemétszállítást. De ott is csak a közületektől viszik el a hulladékot. A háztartási szemét eltakarítása a lakos­ságra vár. Elgondolkoztató az is, hogy azok a vállalatok, amelyek­nél sok szemét összegyűlik, miért nem adnak nagyobb segítséget a tanácsoknak eb­ben a munkában. Tiszarof- fon például a COMPACK Vállalat segít a kerítésosz­lopok méretre vágásában, de ennél talán többet is tehet­ne, hiszen ő is érdekelt a szemét elhelyezésében. A tsz-ak sok helyen jó példá­val járnak elöl: a háztáji gazdaságból kihordják a ha­tárba a trágyát.-------------------- meg a sze­S ZÓ ami SZÓ; méttelepek kiépítésé­nek gondját sem oldottuk meg, máris a további lépé­seken kell tömi a fejünket. Hiába van ugyanis telep, ha nem kerül oda a szemét. Előbb-utóbb ezért minden te­lepülésünkön — konténerek­kel vagy más módon — meg kell, oldani a szállítást. És a közeljövőben napirendre kell, hogy kerüljön a szemét­be kerülő, de újra felhasz­nálható termékek «(rongy, pa­pír stb.) kiválogatása is. Mindenekelőtt azonban azt kell biztosítani, hogy legyen honnan kiválogatni őket. S. B. Búvóhelyek apróvadaknak Vadbúvóhelyek. vadász- nvélvén úgynevezett csende­resek őszi telepítését végzik ötéves program alapián az anróvadbam gazdag Szolnok megyében. Főles a iászáéi és a nagykunsági tái terüle­ten. továbbá a Tisza mentén ezen az őszön 200 ezer darab facsemetét, cseriét ültetnek el olyan sűrűségben, hogy azok megfelelő élő helvet biztosítsanak a fészkelő és megbúvó aoróvadak számára. A vadásztársaságok öt év alatt 120 hektárnyi mezőgaz­dasági művelésre alkalmat­lan terület beteleiDÍtésévél pótollak a nagyüzemi mező­gazdaság által meffini tkitott szórványos búvóhelyeket. 1985-ig 800 ezer facsemetét, cseriét tesznek a földbe a kii,- ielölt vadneitők céliára. A megye egyik legnagyobb va­dásztársasága. az abádszailó- ki Lenini a meglévő 32 hek­tár vad véldő területét 30 hek­tárral 'bővíti. Szakmérnöki képzés Üiaibb lehetőséget kapnak a mezőgazdasági szakember rek szakmai tudásuk gyara­pítására. a legfrissebb tudo­mányos eredményék megis­merésére. A MÉM szakokta­tási és kutatási főosztálya az agrártudományi, a kertésze­ti és az erdészeti egyeteme­ken kétéves szákmiálmöki képzést indít 1982 első fél­évében. A Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetem Mezőaazdiaság- 'tudományd Kara környezet­védelmi. növényvédelmi, vad gazdálkodási. genetikai, vízügyi és vállalatgazdasági témakörökben« indít évfolya­mokat. A Gödöllői Tanárkép­ző Intézet mérnök- és mű­szaki tanárt, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem ta­karmánygazdálkodás! a Bu­dapesti Kertészeti Egyetem maigtermesztért. a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem pedig fatenmesztési szak mér- nökaktatást szervez. A felvételi pályázatokat 1982. ianiuár 15-ig lehet be- nvúitani az egyetemek déká­ni hivatalaihoz. Legyen vagy ne legyen bútorüzem Jászárokszálláson? Egy falat vihar Epéskedhetnénk úgy, hogy: aki szelet vet, falat bont. Vagy rosszmáj úskodhatnánk eképpen: ezt ,a falazatot a legnagyobb „falazással sem lehetett volna eltakarni. Mindez egy kis üzem ügye. Hiszen a jászberényi gyár­nak — amelyhez tartoznak — nem kerülne túlságosan sok energiájába, hogy beke­belezze. Sőt, sok tényező ar­ra utal, jobban meg is érné, ha a munkások ott dolgoz­nának. A „falatnyi” vihar kitört, és most úgy tűnik, el­csendesülőben van. A felhők már régóta, mondhatni há­rom esztendeje fodrozódnak az üzem fölött. Mi is történt? Több mint tíz esztendeje, pontosan 1969-ben a buda- pesti központú Bútoripari Vállalat megvásárolta a me­gyei tanácstól a Faipari Vál­lalat jászárokszállasi üze­mét. Az eltelt időszakkal csupán azért érdemes foglal­kozni, mert választ kapunk a zűrzavaros helyzet kiala­kulásának okaira. Ami vál­tozott: kialakult egy kárpi- tosirészleg, ez a telephely raktárában dolgozott, s dol­gozik — ezt az épületet be­fedtek álmennyezettel, hogy a hideget telente mérsékel­jék. Ami nem változott: az épületek állaga, a gépek fej­lesztése. (A gépterem fölötti tetőzetet igaz, annak életve­szélyessége miatt korábban kicseréltek.) Egy évtizeden át úgyszólván semmi sem csurrant ide a műszaki fej­lesztési alapból. Az itt dol­gozók embérségét, helytállá­sát dicséri, és nem utolsó­sorban egy sikeres üzlet kö­vetkezménye, hogy készter­méket, igen keresett kész­terméket gyártanak a sufnik­ban. A termelési érték a te­lepen pusztán a készáruból mintegy 36 millió forint, az ebből elkönyvelt nyereség mái. ahol szintén nagy szük­ség volt rá. hiszen a bőröket hatalmas 'kádakban áztatták és mosták, és a kádak javí­tásra is szőrűitek. Az ipar kiváltását 1971-ben kélrte másodáillásbairi A munka vi­szont eayire csak szaporodott és íav 1980 decemberétől már főállásban ..kiáriárkodik”. Készít úiat. iavít rési hor­dót. ezenkívül tölcsért vágy léhót (amivel a hordóba töl­tik a mustot vagy bort), me- ricske (füles bögre, amellvel bort merítenek) is fából ké­szül. aztán borfeitéskor kár­mentőre is szükség van. A háziasszanvoknak pedig ká­posztás dézsát is összeál­lít. Sokan keresik a 2—3 li te­res díszhordókat. Ezeknek is nagy keletiük van. Nagv ér- deklődials van a 15—20 literes TJálinkiáshordák iránt is. Háromfajta fából dolgozik: eper. tölgy és fenyő. Ezek 2 —3 évig .száradnak és csak azután kerülnek megmunká­lásra. Közel 40 éve foglalkozik hordckész ítéssel. Több tíz­ezer hordó 'került már ki a keze közül. Általában szüret előtt halmozódik fel a mun­ka. T. Z. Manapság sokan építenek kis hétvégi házakat és foglal­koznak a ihobbikertekben szőlőműveléssel is. Így aztán az utóbbi időben egyre több muinkáia akad Véradi Sán­dor tiszaiküirti kádámmesiter- nefc. Apia napszámos volt. A nehéz megélhetés vitte arra. az elhatározásra, hoev két fiát valami mesterségre ta­níttassa. Így lett belőlük ká­dár. 1943-ban kezdődtek Vá- radi Sándor inasévei Herczee István csétoai mesternél. Itt tanulta kii a szakma minden csíniát-bíniát. Négy év múl­va kaDta meg a mesterleve­let. A háború utáni évek nem kedveztek a szakmának. Munkalehetőség nem akadt. Dolgozott a szegedi Hordó- üzemben. 'Budapesten, a Hordóé vár ban. Sok évig fa­ipari területen volt szakmun­kás Jó munkája elismeréséül 1964-ben a Könnyűipar Ki­váló Dolgozója lett. Később elhelyezkedett a kunszentmártoni Pannóniá­pedig — igaz, alkatrészeket is készítenek bútorokhoz — 6 millió forint évente. Megjelent a munkavédelmi felügyelő A BUBIV jászárokszállási üzemének históriájában 1978-at írtak akkor; amikor szereplőként belépett az SZMT munkavédelmi fel­ügyelősége Tóth János mun­kavédelmi felügyelőtől meg­tudtuk, hogy egy 1978-ban végzett vizsgálat alapján — tekintettel az igen rossz munkavédelmi helyzetre — 1980. december 31-ig engedé­lyezték a telep üzemelését. A 100 évesnél ás idősebb épü­let vályogfalazatán hossz- és keresztirányú repedések, a padozatban pedig lyukak és gödrök, a faipari gépeknél pedig a porelszívók hiánya tette szükségessé ezt a dön­tést Az idő telt. A várakozás után egy újabb határozat, ennek keltezése már 1981-es1. „A telephelyen semmilyen lényeges változás nem tör­tént, így a csarnok további üzemeltetését 1981. július 1-től felfüggesztjük.” Másodfokon a döntést ugyancsak megerő­sítették az SZMT-nél, azzal a kiegészítéssel, hogy a hatá­rozatot hozó bizottság intéz­kedési tervet kért), s a BU­BIV haladékot kapott annak meghagyásával: a szükséges felújításokat kötelezően el­végzi. S itt folytatódik az el­lentmondások sorozata. Bó- dlisi Zoltán, a jászándkszáil lá- si községi tanács elnöke egy 1980. április 1-én lezajlott ta­nácskozásra hivatkozik, ahol; alternatívaként felvetődött az — idézi az emlékeztetőt — „imivel az egri gyáregy­ségnek szüksége van a jász- áirokszálSási telepi kapacitál- sára, így a községbelieket naponta elszállítják á Heves megyei székhelyre. A másik variáció: az új telephely ki­alakítása, ahol két műszakot vezetnének be. Bódis Zoltán idéz egy má­sik levélből, amely ellent­mond mindezeknek — dátu­ma 1980. szeptember 30. „Te­lephelyünket fenntartani jö­vő év végéig célszerű. A te­lephely nagyközségben törté­nő elhelyezése kb. 30 millió­ba kerülne. Ez az összeg nincs arányban az ott meg­valósuló és elérhető termelés nagyságrendjével.” Tehát az üzem eszerint 1981-ben 'meg­szűnik. Tanácskozás már az idén, május 21-én. Itt Nem- sziiliaj Géza, a BUBIV IX. számú gyáregységének igaz­gatója az új telephely meg­vásárlásáért — a mely 4 mi l­lió forintba kerülne — 2 millió forint támogatást kért a tanácstól. Ötven ember sorsa Megszűnik — nem szűnik meg? Kiköltözik az üzem — vagy nem költözik ki? Üjabb adalék a vaciMáláshoz: a munkavédelmi felügyelőség döntése nyomán 1,2 millió forintért felújítják az üzemet. Kissé komikus; hogy a fel­újításit éppen a községi ta­nács fenntortóüzeme végzi. Bódis Zoltán tanácselnök mondja, ki kell költözni a telepről a BUBIV-nak, mert ahogyan a megyei területfej­lesztési koncepció a VI. öt­éves tervidőszakra előírja, a termelést itt fel kell függesz­teni. Az üzem területére a községfejlesztési tervék sze­rint többszintes lakások épülnek. Kérdés: van-e pén­ze a tanácsnak a szanálás­hoz ? A tanácselnök vála­sza: „mi nem kapunk me­gyei támogatást, célcsoportos beruházásként sem építünk itt lakásokat”. Azonban meg­jegyzi, hogy szükség lenne az üzemre azért, mert mintegy 50 ember foglalkoztatását ol­daná meg. Egyébként is csök­ken a száma a jászárokszál­lási munkalehetőségeknek, . hiszen megszűnt létezni mint önálló gazdálkodó egység a Vas- és Faipari Szövetkezet, elvonul a községből a jász­sági építők építésvezetősége. S most ez is? A tanács tehát nehezen válna meg ettől az üzemtől. S a BUBIV? A vállalat ter­melési értéke meghaladja az ■egymilildárdot. Az egész cég­re jellemző bizonyos fokú — a hazai kereslethez képest — kapacitásfelesleg. Igaz, a Jászárokszálláson készülő Marika ,garnitúrát keresik a vevők, de a vállalat — mond­ja Nemszálaj Géza — meg sem' érezné, ha a jászárok- sízállásiak Jászberényben dolgoznának. Sőt, említi az igazgató, évi 2,5 millióval kevesebb a rezsi, ha a telep megszűnik. (Persze ne fe­ledkezzünk meg a 6 millió nyereségről sem.) Bár most megcsillant egy nyugati ex­port lehetősége is. A telepvezető nyugodt Marad, nem marad? Bár- kény István, a telep vezető­je nyugodt. Mondataiból ki­tűnik, dúlhat a papírháború, noha ő vesztesként került ki az ellső menetből, mert a munkavédelmi felügyelőség a hiányosságok miatt ezer forintra megbüntette, most mégis' jól alakulnak a dol­gok. Rendbehozzák a tálai­kat, kialakítják az új kárpi- tosirészleg helyét, az új gép­termet már a lógelszívókkal működtetik. Szóval dolgoz­nak. Ezzel az üzemmel egy év­tizedig úgyszólván nem fog­lalkoztak. Nyereséget hozott, létezett. A folyamatban, mint mér sokszor máshol; a kata­lizátor szerepét most is a munkavédelmi felügyelőség jelentette. A telep sorsénak megítélésében egymást kö­vették a tétova lépések; mind a helyi tanács, mind a vál­lalat részéről. Kialakult a csuka fogta róka helyzet A vállalat nem fejleszthetett mert a tanács nem engedé­lyezte. Költözni addig nem költözik, míg a tanács fel nem szólítja, s a területért nem fizet. Gazdaságossági szempontok miatt nem vett a BUBIV új telephelyet, vi­szont aligha gazdaságos a felújítás, a jászárokszállési üzem mégis megszűnik. A rekonstrukció árát — aho­gyan a megyei tanács ipart osztályán mondják — a he­lyi tanácsinak kell a szaná­láskor lenyelni. A telep dolgozóiról eddig nem esett szó. ők ötvenen, s most már napról napra egy­re kevesebben passzív szem­lélői voltak a változások­nak. Kérdés tehát az, hogy a majd ötven dolgozó — kö­zöttük nem kevés1 szakember — munkáját tudja-e úgy ka­matoztatni a BUBIV, hogy azzal mindkét fél, a vállalat és a község, s nem utolsó­sorban a népgazdaság is jól /árján. Mindeddig kétféle al­ternatívában gondolkodott a község s a nagyüzem vezető­iévé. hogy legyen vagy ne legyen telep Jászárokszállé- son. A gazdasági szabályozók lehetővé teszik azonban a dolgok ,.klisé megoldáson” túli kibontakoztatását. Ér­demes lenne számot vetni Déldául az új vállalkozási formák — kisvállalat vagy leányvállalat valamelyiké­vel. Ezeken a gazdálkodási kereteken belül talán még műszaki fejlesztésre, esetleg hitelekre is lehetne gondolni. Hajnal József t jyPj|atha jött” SaBSlerség

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents