Szolnok Megyei Néplap, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-01 / 257. szám
1981. NOVEMBER 1 Irodalom, művészet 9 Csokonai Attila: A ház A ház mely árvasággal így teli Magányát roskadásig viseli Penésszé ólmosultak a párák őrzik a lebegés határát Csorba keretes tükörből a csend Homálya minden fényt képet kicsent Most garázda pókok birodalma Álmodott egykor sok piros alma Kamra kövén megülnek a dolgok Mint szerszámokon a hullafoltok Rossz zsalugáter kóbor fuvalom Didereg a jászol-fészek-alom Holtvizű mélység derengve ásít Gyilkos bürökké nő a pázsit Kajla kiskapunkat a rozsda Zárja engedetlen szorosra Bisztray Ádám; Nézd, ott szemben Nézd, ott szemben fölfénylik a rét, látásodra két szemem. Csillog a perje kalásza, ebir csomóján gyöngy. Ez a tiszta szó kellene mindig. Támadjon bennünk újra ölelés! Ne feledd a hirtelen hajnalokat! Rigószárnyú a sötétség, a fekete tollú madár hozza elénk a reggelt. Egyszerre lépnek elő a fák. Meliorisz Béla: A tenger A partvonal süppedékes fövenyére emlékszel-e még Elhagytuk a halászok szirtekre kapaszkodó falvait s hazarendelte már sólymait is az idő A tenger nyárvégi szenvedélyében feledve keserű teleink havát idéztünk elsüllyedt kikötőket verset a hazai tájról Csanády János: Nyár, ősz váltva káromkodik Nyár, ősz váltva káromkodik (gyermekkoromban faluszerte), lecsap a nap a déli légtömegre, áttüzesíti, mint nagyítóüveget, Északról a sark szele süvít be, felhőt párol földünk fölé, káromkodva löki jéggolyóit aszfaltra, ablaküvegre; oly jó ez, oly jó ez a váltás, mint mikor vihar vesződött velünk a fulladozó nyári tarlón, kaszával, klottgatyában mikor a nagy időt figyeltem, borúlátót vártam, hetes esőt, nagy paraszt fénnyel párás szememben; most is úgy figyelem az időt, ős-várakozással szívemben: nap-tűz után harmat az erdőn, a kerti bokron súlyos esőcseppek, vágyom, akácról hulljanak nyakamba, amit a párolgó föld kicsepegtet. A mamának nem tűnt fel Láz ingerültsége. Simogatott, keringett körülöttem, szinte fürösztött a szemében. De Láz nem is tett több megiegvzést. Kitűnő volt a vacsora, a mama megivott két pohár bort, fakó arca kipirult, s elmesélte, hánv táncosa volt a nagylengyel! búcsúban. — Légy türelmes — kértem Lizt. amikor bementünk lefeküdni. — Látod, miiven boldog. Ha turkál, turkáljon. — Jó. A3 — felelte Láz. s hozzám búit. Egv hétig maradt a mama. Liz egyszer gyanúsan csendes volt. de nem kérdezgettem, mi jár a fejében. Sejtettem, hogy megint felfedezte, hogy a mama kotorászott. A buszon mondta meg. amikor kikísértük a mamát a Délibe, és útban voltunk hazafelé, hogy a mama lonott. — Megbolondultál? Mit lonott? — A gyöngyös kézitáskámat... — Nem vagv észnél! Minek a mamának a te gyöngyös kézitáskád? — Nem neki. A kis Marikának vagv a kis Katikának. — Honnan veszed, hogv ellonta? — Nincs ott. ahová tettem. — Tudod is te. mit hová teszel? — A kalaDok között volt. Nem feleltem. Emlékeztem rá: talán két vagv három hete. amikor Liz válogatott a kalaoiai között. én is láttam a táskát a doI- con. De az is lehet, .amilven kelekótya Liz. hogy azóta már rég máshová dobta. Ügy éreztem, az agyamon zökkennek a busz kerekei. Ahogy hazaértünk. Liz nvomban kitárta a szekrénvaitót. — Itt van? — kérdezte. — Tulajdonképpen mitakarsz? — Semmit. Csak mondom, hogy a mama éllonta a táskát. Teanan- előtt volt a kezmben. Ugyanilyen van Ilinek, a könyvelésben. — Nem hiszem, hoav a mama ellonta. de akkor is veszek helvette. — Nem kell. Maid én veszek egv gobelint. Olyan van a főmér - nöknének. — Ahogy akarod. De azt ne mondd, hogy a mama lopott. — Jó. nem mondom. Másnap délután elkértem magam a főnöktől. három órával előbb otthon voltam, s kerestem a gönvgvös táskát. Nem volt sehol. Az történt csak. hogv egv falusi öregasszony elvitt egv olcsó, csillogó vacakot, amit megkapott volna, ha kéri. de mégis mintha köd töltötte volna meg a lakást. Szinte nem is láttam Lizt. csak a zaiokból. lépésekből hallottam, hogv ott van. Irt a mama. A levélbe is bele- téntem. amikor felszakítottam a borítékot. Azt írta. hogv megfázott a vonaton. Nem mutattam meg a levelet Liznek. • • • Mariska néni sürgönyzött, hogy a mama meghalt. — Szegény mama — mondta Liz, s fogta a kezemet. Liz rendelte meg a koszorút. Ügy íratta a szalagra: Szerető gyerekei. Pitvu és Bözsi. A két bátvám is ott volt a temetésen. Teri. Jóska felesége csendesen szipogott Mariska nénivel . Teri nem nyugodott, míg Mariska néni sorra ki nem nyitotta a szekrényeket. — Sok lenedőie volt szegény mamának. — S rám nézett. — Nekem nem kell semmi. — Ez meg honnan van? A gyöngyös táska volt a kezében. — Add ide. A zsebembe gyömöszöltem. Liz nem látta. A konyhában volt. ő főzte a vacsorát. Két naoot vártam, aztán amikor Liz jött haza az irodából, az asztalra tettem a táskát. — Benn volt a turbánodban — mondtam Liz berohant a hálóba, rávágta magát az ágyra, és ordítva sírt. Nem szóltam neki.--------Látó János:---------------------------------------L agzimaradékok ( ... a vőfély a násznagyoktól kikérte a menyasszonyt. Fordult vele egyet-kettőt, majd elkiáltotta magát: Eladó a menyasszony!...” Bogdán István: Régi magyar mulatságok, Magvető 1978) M 'ár a falusi lagzi sem a régi — mondják. Ki tudja? Éjfél elmúlt. A nagy ponyvasátor alatt tetőfokra hág a hangulat. A zenekar — „nem cigánybanda már ez, igazi dzsessz, ez kell a fiataloknak” — tust húz. Fel- lebben a ponyva oldala- az ifjú asszony jön pettyes kendőben. Vőfély kíséri, verses mondókával kínálja a táncra. Mindenkit megelőzve zománcozott lábasba dobja ötszázasát. Mércét szabva vagy csak a rezet kivágva? Egyre megy. A zenekar gyors csárdásba csap. A szaxofon botladozva próbálkozik a gitár dallamát követni. Bortól ázott hangszálak segítik a „dzsessz bandát”. Eladó a menyasszony! — kurjantja valaki. Üjabb százasok, ötszázasok hullanak a tálba. Az ifiasszony széles jókedvet mutatva lopva a tálat lesi, telik-e. Van aki kétszer is táncra kap, mások csak a nótázásig jutnak. Asztalszomszédom — félig városi (gyárban segédmunkás), inkább falusi (háztájit kapál, disznót hizlal) — nem mozdul a táncra. „Régi, ósdi szokás, hát csak csinálják. Én ugyan nem adok erre a formára — mondja talán viselkedését magyarázandó — van benne valami koldulás féle. Bár erre még divatozik, de jobbára csak azért- hogy a kiadás egy része megtérüljön. Ez, a régi szokás szerint úgy vót’, hogy no, kinek mennyit érne a menyasszony. Olyan kíváncsiság féle, osztán az újdonsült férjnek kellett az egészet überolni, mármint, hogy neki éri a legtöbbet. Megvettem a nászajándékot, a porszívót, és jónapot. Hát ezért ülök, kivárom amíg vége, akkor forgatom meg az asszonykát csak magáért a táncért”. Nem nyílt rá módja mert a fiatalok autóra kaptak, átmentek a szomszédos faluba a lányos háznál levő vigalomba hogv ott se maradjon le semmiről. A zománcozott tál hajnalra negyvenháromezer forintot ért. „Lazítani, próbálj meg lazítani” — ásítja a dróttal nyakba erősített mikrofonba a tangóharmonika kezelője. Láthatóan szusszanna már, de a násznép hangulata nem csökkent az igencsak felhangosított unszolásra sem. Hol van már a szokásos cigány banda? Dob. szakszofon, gitár, tangóharmonika adja a ritmust, noha a hangnem egyre ritkábban találkozik. Ki figyel oda? A zenekarvezető — ötvenesnek sac- colom — több hangszeren is próbálkozik. Időnként hegedűre cseréli a harmonikát. -Megállás nélkül csapnak át egyik nótából a másikba. Már-már megsajnálom őket, rájuk férne a pihenés. Délután még műszakban voltak, egyenesen a gyárból hozta őket a fogadott autó. Amolyan alkalmi társulás a fizetés kiegészítésére, mert hallhatóan nem a zene imádata tartja őket össze. Ahogy végignézek a sokadalmon, még néhány liter bor, aztán már bármit is húzhatnak, pengethetnek, de addig... A háromezer forintos tiszteletdíjért meg kell szenvedni — mindenkinek! Már a Léna van soron. (Isten óvja az Omega együttest!) A gitáros szemeit pihentetve énekelénekel ... Az egészből őt már aligha érdekli valami. A dobos — úgy érzi ritmusban van —, tekintetével egy harminc év körüli asszonykát fal, aki asztalra borult férjét vigyázza nem nagy buzgalommal. Végre szünet. Van aki leül, mások meg éppen felállnak. Még látom, amint a sátor ponyvája egyet leb- ben a dobos mögött. Az asztalra borult férfi is magára marad egy kis időre... Hajnali három óra. A vigadozók között futótűzként terjed a hír: itt az Elnök! Akárha féket húztak volna be egy gyorsvonati szerelvényen, úgy lassul a forgatag. Némi zavar támad hely ügyében, mert az ülésrend már régen felborult. Többen kínálják egyszerre az érkezőt és házanépét. Üj teríték, régi bor is kerül. Túl azon, hogy eljöttek: ők megérkeztek! Az örömapát kevésbé érdekli a dolog, ő a vasútnál dolgozik, meg egyébként is már három napja tart a lagzi, a készülődést is beleszámítva. A téesz elnöke körbetekint, mosolyog. Ez mindenkit megnyugtat, lassan ismét eredeti kerékvágásba zökken minden, de azért... Lányáért, asszonyáért szinte sorban állnak. Meg kell forgatni az elnök- né asszonyt, panasz ne legyen. Azok meg penderülnek is. ahogv illik. A bor — Hegyaljáról való — finom, de a vendég nem iszik. ..Nem akarom keverni” — sza- bódik — pezsgőt ittam, megárthat”. Hajnali fél négykor, nem tudni honnan, pezsgő is kerül. „Megmondom őszintén — fogad bizalmába —, nem volt kedvem az egész mai naphoz, mert estére színházbérletem van. De nekem ne mondják, hogy felvágós vagyok. Végiglátogattam mind a három lag- zit”. Ennyi volt hirtelenjében, ahová el kellett mennie. El is ment, mert ő nem olyan. Hiába no, a falusi ember nagyon érzékeny. Neki meg mindenki egyforma, éjjeliőr vagy traktoros... Szemével feleségét keresi a forgatagban, aki igencsak jól érzi magát, cipője alatt porzik a homokos föld. De hiába, menni kell. Mosoly jobbra, biccentés balra. Egy elegáns, de szolid mozdulattal száz forintost tesz a tangóharmonika tokjára. A kanu előtt iár a parancsnoki GAZ motorja, vége a ..munkalátogatásnak”. A sofőr ülése mögé egy üveg bort dug az ifiú féri. Mindenki megtette a magáét. * * * A „lesők” — így mondják a bá- mészt — a kerítésen át nézik a vigalmat. Van aki feljebb húzódik az ismeretlen ismerőst várva, aki talán beinvitálja. Fontos személyiségek ők, tőlük is függ a háziak hírneve. Mert ha egy leső másnap csak legyint, oda a tor tekintélye. Jól tudja ezt a ház népe is, mert hárman indulnak a kerítésen túlra. megrakva mindenből egy kicsivel. Bor, pálinka ... még porcelán tálban csigaleves is. Az elismerő bólintás, csettintés nyugtátokig hat. nagy baj már nem lehet. Bent a sátor alatt áll a bál. Ped- rett bajszú, jól szabott öltönyös férfi inti ácsira a zenekart, ötszázast dob elébük a porba, hogy azt húzzák, hogy... A Gyula — így mondták —, jónevű ügyvéd egy kis városban. A szülei meghívott vendégek, velük jött. bár valamikor ő is itt szaladgált klottgatyában a libák után. De azóta „városi ember” lett. A zenészek belega- bajodnak a melódiába. Gyulát, az úriembert, hárman fékezik abban, hogy szétzúzza az alkalmi zenekart berendezésével együtt. Azok próbálnak vidám ábrázatot vágni — nem nagy eredménnyel. A megfékezés! akció is félsikerrel zárul, mert Gyula azért földhöz vág egy üveg bort, aztán magadúdolta csárdásba csap. A többiek megköny- nyebbülve veszik fel a nóta fonalát. A .,szólótáncos” ötszázast ragaszt saját homlokára... * * * Hajnali hatkor már csak a kitartóbbak állják. Alig néhányan. Hol van már a tegnapi elegancia? A zenészek — mentik a menthetőt (?) —, demizsonba töltik a maradék bor egy részét, a tortát reklám- szatyor nyeli el. Jut is, marad is. A valamikor fehér asztalterítőt — tizenhat lepedő kellett, hogy mindenki elé jusson — vörösbor-foltok, feldőlt vagy félig kiivott poharak, torta-, rántotthús-maradékok teszik jellegzetessé. A hosszú asztal végén felébreszthetetlenül szundít valaki. A vőfély, szolgálata elmúltával, a szilvapálinkával barátkozik, csak úgy az üvegből. A kerítésnél hárman dicsérik az ifjú pár szépségét, aztán egymás ének- és tánctudásának nem emlékeznek párjára. A ponyva másik oldalán megkönnyebbülésének ad hangot valaki. Amikor már elég erősnek érzi magát, nótával próbálkozik. Hazamenni még korainak érzi. Felesége — előbb vén bolondnak titulálta — már menne, hát szép szóval próbálkozik. Utolsó aduját kijátszva ígéri, hogy a nagyobbik ágyat bontja meg. („Az menyegző sok pénzzel jár. Thurzó Borbála menyegzőjére 1612-ben három uradalom, körülbelül 30 falu jobbágyaira a következő s-'ol<»áI't áfásokat v°t‘*tt"»k ki: ...40 ökröt, 140 borjút, 350 bárányt, 200 disznó és malac, 400 ludat, 400 kappant, 100 tyúkot...”) A hátsó rész a konyha. A szakácsnő, aki igencsak kitett magáért, nem látszik fáradtnak. Széles mozdulatokkal magyaráz a rámoló, mosogató asz- szonyoknak. „Mire az utolsó vendég is elmegy, olyan rend lesz itt mint a patikában” — mondja, közben száját tömi főtt zöldséggel. Egy hevenyészett lejtár, miszerint felhasználva: 1 darab nagyméretű ponyvasátor, 16 darab lepedő (asztalterítő gyanánt) 100 liter bor (Hegyaljai fehér), 40 liter pálinka (kisüsti), 40 kiló kenyér házi sütés), 43 féle torta, sütemény, kalács, 1 darab sertés (220 kiló súlyban), 30 darab tyúk. illetve csirke, 120 darab borospohár (ebből megmaradt néhány), 86 darab meghívott vendég (ebből is maradt néhány — talpon). (;,... a vendégek ropták délig vagy estig, amíg a gazda feladta a vendégűző ételt: a savanyú pacalt, vagy a takarodó levest, avagy a kitolókását. De tessékeltek nótával is...”) Fél hét körül mái- csak egyedül ülök a sátor alatt. Töltök a savas borból. Megkésve — vagy éppen korán — az utolsó résztvevő érkezik a hátsó bejáraton. Megáll, körülnéz, peckesen végigsétál a táncplacc közepén, aztán egy félig evett tortaszeletre .bámul, ö a leltár egyik tételének harmincegye* dik darabja. Egy kendermagos túlélő. Összeállítót* a: Rékasi Ildikó
