Szolnok Megyei Néplap, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-01 / 257. szám

Kulturális kilátó 1981. NOVEMBER 1. Mesterművek négy évszázadból Ismét megnyílt az Egri Képtár Kovács Mihály: Önarckép (A festő 1818-ban született Abádszalókon, szegényparaszt családban. Pesten. Becsben és Rómában tanult. Oltárké­peket, arc- és történelmi ké­peket festett. Az Árpád pajzsra emeltetése című je­lentős munkája — sajnos — elpusztult Az elmúlt két hétben már ismét látogatókat fogadott az átalakított, átrendezett Egri Képtár. A tatarozáskor átalakítás­ra is lehetőség nyílott, most már kilenc teremben állít­hatták ki a XVI., XVII. és XVIII. századi olasz, német- áilföltíi, valámint a XIX. századi osztrák, magyar fes­tők munkáit. Az Egri Képtár alapgyűj- teménye az 1872-ben létre­jött Líceumi Képtár, amely­ben Aszalay László egri kano- .nok száz darabból álló gyűj­tése különösen értékes. Ha­sonlóképpen a Bartakovi es­téié magángyűjtemény; amely 1873-ban került a képtárhoz. A mai gyűjtemény elődjé­nek további gyarapodása az abádszalóki születésű festő. Kovács Mihály nevéhez fű­ződik. 1893-ban 103 képe ke­rült a múzeumhoz. Egy évti- . zeddel később Pánthy Endre püspök felbecsülhetetlen ér­tékű hagyatéka gazdagította a gyűjteményt. Ezek között több nemzetközileg is szá- montartott kép szerepel; a Faun és nimfa, a Pipára gyújtó fiú, Falusi mulatság, Holland halász* stb. A képtár magyar anyaga szántén magángyűjtemények adományozásával verbuvá­lódott, de közöttük jónéhány a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, így Munkácsy, Székely Bertalan, Latz Ká­roly festményei is. Hazai festészetünk, igaz, szerényebben van képviselve a képtárban a régi külföldi mesterek munkáinál, de még­is nagyon értékes ez a gyűj­temény, mert nemzeti művé­szetünk kialakulásának. és virágzásának korszakába ve­Balkay Pál: Virágcsendélet (Az egri városi rajziskola meg­alapítója, 1785-ben született Tiszaörsön. A bécsi akadémián tanult, Kazinczy Ferenc hívására jött haza,, Mezőkövesden, majd Egerben élt 1846-ig.) zet: a XIX. századi magyar művészetbe. E kor az előző századok elszigeteltsége után olyan jelentős fejlődést indí­tott el nemzeti művészetünk útján, amely a század máso­dik felében európai színvo­nalra emelte művészetün­ket, és mai festészetünk alap­jait is megvetette. A kék idő festője llosvai Varga István kiállítás Szentesen A néhány éve elhunyt Ilos- vai Varga István kiváló mű­vész emlékét nagyszerű tár­lat idézi Szentesen, a kiállí­tási csarnokban. Ilosvai Varga festészete szülőfalujából, Kunhegyes­ről indult. „Hároméves le­hettem, amikor egy napon, kora este, édesapám karjai­ba vett, hogy szokása szerint körbejárja velem a kertet, megmutassa a csipkéslevelű eperfát, az árnyas diót a jáz­min- és mogyor óbokrokat. Éreztem; hogy álmos odom, alig tudok figyelni apám szavára, s magszólaltam: kék már az idő — feküdjünk. Ma is bennem él ennek a ré­gi kunhegyesi alkonyainak emléke, ma is tisztán látom, Ilosvai Varga István: Kunhegyesi utca. 1926. olaj, 45x55 cm Fotó; Kőhidi Imre hogy a végtelenbe vesző sík barnái, szürkéi, fakózöldjei fölött sötéten kéklett az es­te.” A jászberényi gimnázium tanulójaként már bemutatta első festményeit a város kö­zönségének, de a család kí­vánságára joghallgató lett. Az első világháború megsza­kította jogi tanulmányait — saját bevallása szerint sem­mi vonzalma nem volt a pa­ragrafusokhoz — 1917-ben beiratkozott a Képzőművé­szeti Főiskolára, Balló Ede növendéke, majd 1922-ben hazament Kunhegyesre fes­teni. „Nem tudtam betelni a szülőföld színeivel. Születé­semtől fogva impresszionista voltam, az szívódott belém, amit láttam, és mindent színben láttam. Sok napfel­keltét és naplementét festet­tem. Hajnalban keltem, hogy elkapjam a kora reggeli szí­neket, máskor meg alkonyai­kor szúrtam lé az állványo­mat, s vártam a naplemen­tét.” A szülőföld elfogadta fes­tőjét, megvették képeit. S Ilosvai Varga István így utazhatott Párizsba. Innen útja újra visszavezet Kun­hegyesre, Karcagra, Jászbe­rénybe. 1929-ben, 1931-ben Nagy­bányán dolgozott, a követke­ző években pedig Szentend­rén telepedett le, ott élt 1978. december 18-ig. Néhány hónappal halála előtt még a kunhegyesi ki­állítását tervezte, reményke­dett, hogy képei egy-egy tár­latra még életében visszake­rülnek t szülőfalujába, szű- kebb hazájába. Sajnos, ez a mai napig sem valósult meg, pedig a szentesi tárlat is bi­zonyítja Ilosvai Varga Ist­ván emberi, festői nagyságát. Tiszai Lajos Szatmárcsekén Új látnivalók a Kölcsey emlékszobában Az elmúlt évben 22 ezren, az idei év első felében 12 ez­ren keresték fel Szatmárcse- kén a Kölcsey emlékszobáit, a temetőt pedig mintegy negyvenezren. A helyi mű­velődési ház honismereti szakkörének kutatói a nagy érdeklődésre való tekintettel az amlékanyag kibővítésén dolgoznak. A jövőben eddig még be nem mutatott tár­gyakkal teszik emlékezete­sebbé a Himnusz költője előtt tisztelgők látogatását, de ezzel készülnek a jövő évi országos honismereti kong- - resszusra is, hiszen ezúttal Szatmárcsdke lesz a tanács­kozás házigazdája. Pódium Giraudoux, Brecht és mások A Békés megyei Jókai Színház művészei a TIT bé­késcsabai értelmiségi klubjá­ban Udvaros Béla rendezésé­ben nagy sikerrel mutatták be Jean Giraudoux Trójában nem lesz háború című drá­májának pódiumváltozatát; Az előadás annak a hat folytatásból álló sorozatnak része, amely századunk első évtizedeinek dráma termésé­ből ad válogatást. A legközelebbi bemutatót november 9-én tartják, Ber­tolt Brecht Kurázsi mama című drámája kerül a pódi­umszínház közönsége elé. Tízéves a Kincskereső Tízesztendős az általános iskolások irodalmi folyó­irata, a Kincskereső. A la­pot a szegedi Juhász Gyu­la Tanárképző Főiskola in­dította el hódító útjára Kezdetben a város úttörőd­nek kedvenc lapja volt, majd sikerére, népszerűsé­gére való tekintettel tíz évvel ezelőtt országos ter­jesztésű folyóirattá vált. A verséket, novellákat, írókkal, költőkkel' készített beszélgetésieket, rajzos il­lusztrációkat, rejtvényeket; nyelvészeti fejtörőket tar­talmazó lap 60 ezer pél­dányban jelenik meg; A 10—14 éves korosztály ará­nyát tekintve meglehetősen kevés az a példányszém, talán ezért is szaporodtak meg gombamódra ország­szerte a Kincskereső klu­bok. A diákok kapcsolat­ban állnak a folyóirat szerkesztőivel s a klubok­kal; pályázatokat írnak ki, beszámolnak olvasmányél­ményeikről!, s nem egyszer javaslatot tesznek a lap egyes számainak tartalmá­ra is. A Kincskereső irán­ti nagy érdeklődés bizo­nyítja, hogy a folyóirat be­tölti hivatását, jól segíti az általános iskolai irodalom­tanítást, a fiatalok olvasó­vá nevelését. S ez az elismerés — amellyel az Olvasó népért mozgalom vezetői köszön­tötték a tízéves folyóiratot — teszi szebbé a születés­napot, s ösztönzi a szer­kesztőket a további mun­kára az általános iskolai diákok, tanárok, nem kis örömére. Filmsorozat az idegen nyelvek oktatásához Tízrészes idegen nyelvű filmsorozat forgatása fejező­dött be Veszprémben, az Or­szágos Oktatástechnikai Köz­pontban. A forgatókönyvet az Idegen Nyelvű Tovább­képző Intézet tanárai írták, a rendező pedig Várkonyi Gá­bor. A sorozat filmjei húsz- percesek, s az1 általános, a társalgási nyelvvizsga anya­gát tartalmazzák. A video­kazettára rögzített filmek szereplői ismert színészek, a szöveget azonban Magyaror­szágon élő angol, német, francia, orosz és spanyol anyanyelvűek szinkronizál­ják. A sorozatot a felsőoktatási intézményekben, nyelvtanfo­lyamokon és az Idegen Nyel­vi Továbbképző Intézetben használják majd fel. Az Üvegipari Művek karcagi üveggyára nagysikerű tárlatot rendezett termékeiből Berlinben és Szófiában. A kiállított tárgyak Suha Zoltán és Suháné, Somkúti Katalin tervei alap­ján készültek. Fotó: Nagy Zsolt EMLÉKKERT DEBRECENBEN Üj történelmi emlékkel bővül Debrecen. A Nagytemplom mel­lett feltárt egykori falmaradványokat restaurálják, kiegészítik ere­deti formájukra, helyreállítják a Veres-tornyot — a Rákóczi-haran- got őrizték benne —, a Cserepes vagy Fehér-torony támpilléreit, az északi kápolnát, valamint az 1500-as évekből származó templom- kerítést* Az emlékkert várhatóan a tavaszra készül el, s teljes pompá­jában várja a látogatókat. A Veres-torony alsó részében, rajzokkal, fotókkal segítik az idegeneknek az eligazodást, s adnak bepillan­tást az elmúlt századokba. Ugyancsak kiállítást rendeznek az északi kápolnában, itt az ásatások során előkerült gótikus köveket, a régi templomból származó relikviákat mutatják be. A restaurátorok gondosan ügyeltek arra, hogy az emlékkert épületei, falai, lépcsői ne rontsák a történelmi együttest — a Refor­mátus Kollégium, a Nagytemplom, a Déri Múzeum — összhatását, hanem jól illeszkedjenek be a hajdani „kálvinista Róma” marad­ványai a későbbi korok épületei közé. Békésen, a jövő nyáron Kodály-ünnepségek A napokban megkaptuk a jövő nyári békéstarhosi ze­nei napok programtervezetét. A július 26-ám este 6 órakor kezdődő rendezvénysorozat középpontjában Kodály munkássága, emlékezete álL A nagy magyar zeneszerző melts «ábrának avatását, kö-j vetően nagyszabású Bartók— Kodály-hangvsrseny részese lehet az érdeklődő közönség. Másnap az ország legjobb pávaköreinek találkozójára kerül sor. Emlékkiállítást nyitnak meg: Kodály Zoltán ábrázolása a magyar képző­művészetben címmel. Június 29-én és 30-án tart­ják a tarhosd zongoraverseny elődöntőjét és döntőjét. Ko­csis Zoltán hangversenye és a debreceni Kodály kórus fellépése szerepel még — többek között — a színes, gazdag műsorban, amely egyben annak is példázata, hogy Békés város Tanácsa időben és értően gondosko­dik a nyári kulturális ren­dezvényekről; a közönség szórakoztatásáról. ELMENT CSORBA Nem akarjuk leírni a visz- szavornhatatlánt, inkább ar­ra gondolunk: „máshová” szerződött, miosit ott. kacag­tat Elment Charon ladikján 59 éves korában Csorba Ist­ván Jászai-díjas színművész. 1949-ben lett a kecskeméti -szolnoki társulat tagja. Da- miss Győző igazgatása alatt a színiévad felét mindig a Ti- sza-parti városban töltötte. Komikus színész volt — na- turbursche — a javából, a közönség kedvence. Mindent tudott, ami a szín­pad varázsához tartozik. A léllek ápolója, vidítója volt. Abban az időben játszott Szolnokon,, amikor lassan már hegedtek a háborús se­bek, amikor a jókedv, a ka­cagás felért egy darabka ke­nyérrel, pedig még az is nagy kincs volt Hosszú évtizedekig a kecs­keméti Katona József Szín­ház tagja volt, majd a Fővá­rosi Operettszínházban ját­szott. Nagy szerelme volt a rá­diókabaré. Akik — a fiata­labb nemzedékek — niem láthatták, a szolnoki színpa­don, jellegzetes hangjáról felismerhették a rádióban, s élvezhették vérbő, bátor hu­morát, amely elsősorban a politikai kabaréban érvénye­sült jól. Örökmozgó szervező volt Most is csak úgy tudjuk el­képzelni, hogy valamelyik messzi bárányfelhőn — aho­vá „elszerződött” — már ala­kítja az új társulatot: „Gye­rekek, van két kabarétréfám, haláli mind a kettő ... Le­szakad a vasfüggöny, olyan tapsot kapunk .. Kettős Balogh Rózsával (archív felvétel) Ne keseregjünk, ellenére volna. Egy színésztárs teme­tésén mondta: „Gyerekek, ne beszéljünk a halálról, az ne­kem túl komoly téma.” Így inkább sikereire emlékez­zünk. — ti —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents