Szolnok Megyei Néplap, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-01 / 257. szám
fi Irodalom» művészet 1981. NOVEMBER 1. Száz én magyar núnellái dee decemberi napok Jártak, s elhatároztam. hogv karácsony előtt lemegyek Ternes meevébe Béla barátomhoz. néhánv na óra vadászni. Béla gazdag földesúr. akinek nagyúri fényűzéssel berendezett kastélya egv rongyos, kicsi kertészfalu szélén. hatalmas fákkal ékeskedő vén park közepén fekszik. Most voltam nála először. Barátságos szíveslátásán kívül jólesett látnom gazdagságát. finom ízlésre valló fényűzését, melv minden egves aoróságban a művelt, de egyúttal ideges euróoái embert árulta el. A kastély úi volt: a reneszánsz és a rokokó átmeneti arányaiban épült. és dekoratív részletei kacér- könnyedséggel. kecses mesterkedéssel olvadtak össze a reneszánsz hideg vonalaival. A kastélyba vezető. széles, hailott ívű kőlépcsőket^ két fehér márványba vésett szfinksz őrizte, mintha a modern ember összetett lényegének reité- Ivét egv szfinksz már meg sem feithetné. A meleg. oszIodos csarnokból, melynek mennyezete gyöngéd csio- keszerű stukkóval volt díszítve, nvíltak a szobák. A. szobák falai ragyogó brokátokkal voltak bevonva. Minden bútordarabon látszott a műioar gondia. Asztalos, faragó és takács remekeltek itt. hogy a szénét a kényelemmel összhangba hozzák. Könyvek, hírlanok. halomra feküdtek Béla dolgozószobáidban: valamennyi a művelt világ tegna- ni vagy mai vaiúdásának. erőfeszítésének az eredménye. Renan. Taine. Bourget mellett a Figaro legutóbbi száma, a BudaDesti Hír- laD a Borsszem Jankó, az Illustration és az Egyetértés tarka ösz- szevisszaságban megvoltak. A falakon értékes régi metszetek igénytelen tölgyfa rámákban, közbe- közbe egv-egv úiabb festőnek á l’imnression vászonra loDOtt hangulatos puáztai táikéne: s mindez kellemes, enyhe világítás mellett, melybe a kandalló láneia időnként belevillámlott. s mindez langyos, er-enletes édes meleg mellett, melv kellemesen hatott a vadászat alatt megdermedt tagokra. A civilizált ember fészke volt ez. melyben az élet terhét könvnvebb elviselni, ahol minden arra van számítva, hoev a evönvör fokozottabb legyen, s a fájdalom élességéből veszítsen. A számítás — az ember önzésére lévén alanít- va — ritkán csal. Másnap barangolni mentem a faluba. Gozsdu Elek: Ä filantróp Vert falból éDített alacsony házak. melyeknek leatöbbiéről a ta- pasztás itt-ott lémállott. állottak itt szomorú egyhangúságban egymás mellett, a szegénység egyforma kénét, mutatva. A házacskák tenyérnyi ablakai az utca felé. melyeknek leetöbbie úiságoapíros- sal volt beragasztva; a düledező kémények, omlatag válvogkeríté- sek. didergő, rongyos gyermekek, amint az utcasarkon, variak módiára. kis csoportokba gyülekezve bámészkodnak, a kéményekből ki- tóduló. szürkés, büdös tőzegfüst. mind á konott. szomorú szegénységet hirdetik. Találkoztam egv öreges oaraszt- emberrel. aki tegnaD mint haitó ..vadászott" velünk. Gozsdu Elek (1849—1919). Az 1880-as évek egyik tehetséges, korán elhallgató novellistája. Jogot végzett, egy ideig ügyvédi gyakorlatot folytatott, majd 1905-ben temesvári főügyésznek nevezték ki. írói tevékenységét eközben fejti ki. Keveset ír, de igényesen, gondosan: az irodalmi köztudatban egy regénye, színműve és egy novelláskötete őrzi a nevét. Realisztikus műveiben gyakran keményen. de kivezető utat nem találva, pesszimisz- tikusan bírálja az uralkodó osztályokat és mély együttérzéssel ábrázolja a társadalmi rend áldozatait. A Nyugat írói mellé már nem tud felzárkózni. A világháborúban elveszti fiát, a háború vége az ö életének befejezését is jelenti. R. I. Bementem hozzá. Nagy családfa volt. A hatalmas sárkemence mögött. kiterített bundán hevert három mosdatlan gyereke, míg a nvolc-tíz évesnek látszó fia kelletlenül. sírva ringatta a kis teknvő. be szorított, legkisebb porontyot. Az alacsony, gerendás szobában fülledt, bundabűzzel telített levegő volt. — Az Istenért, hánvan hálnak ebben a szobában? — kérdeztem az asszonyt. — Hát valamennyien, tekintetes uram! — Hiszen csak e°v áevuk van! — Elég az! Ott a padka! A nagyobbik fiam meg a két kislányom ott alusznak; az uram meg a két kis Dorontv velem együtt az ágyban. Elférünk mi szénen! — Ez volna a legkisebb baiunk. tekintetes uram — sóhaitott a haitó. — Csak lenne elegendő kenyér. mert hét száinak kell keresnem ám! De Jó volna, ha mindennap vadásznának az urak! Ugye. iól szorítottam a nvulat? A bűz és piszok kikergettek az ember vackából. A keserűség és elfoitott düh hangulatával tértem vissza a kastélyba. éla barátom egv kényelmes zsöllvében ült. és nézegette a Figaro illusztrált karácsonyi számát. Midőn észrevett, derülten felpillantott, és mondta: — Nézd csak ezt a színes illusztrációt! Szinte félelmetes, hogy ezek a gének mire kénesek. Akarsz egv bockot? Igen könnyű, ne féli tőle. tudom, hogy nem szereted az erős szivart. Hol iártál? — Megnéztem a falud vackait., melyekben emberek laknak, és el- szégvelltem magam! — Én undorodom tőlük! Gvúits rá! — És amellett, ha iól vannak lakva, még elégedettek is! — Tedd elégedetlenekké őket. és... palotákat fognak építeni! — mondta derült, nváias mosolygással Béla. miközben a Figaro lapjait forgatta. Fendrik Ferenc: A MAMA JÓ KISFIA Amikor mondtam Liznek. hogy írt a mama, pár napra feljön hoz* zánk. Liz nem felelt rögtön. Előbb még gcfndosan megszorította a kávéfőző gép kupakját, s a csepegő alá állította a fémpoharat. — Mikor jön? — Jövő szombaton. — Szombaton színházbérletünk van! Liz a megjegyzését csak akadékoskodásnak szánta, mert hiszen mind a ketten dolgozunk, csak öt után kerülünk haza. és a mama ötig maga van. De hát Liz nem örül a mamának, szerinte, ha egyedül hagviuk a lakásban, egvfolvtában turkál. Igaz. hogy kotorász a mama a fiókokban, szekrényekben, de nem azért, hogy turkál jon ... Amikor Liz először észrevette, hogv a mama belenyúlt az egyik fiókba, szelíden megkérdezte: — Keresett valamit a mama? — Megnéztem, nincs-e valami foltoznivaló. — Ha van valami, odaadom. — A kisfiam egvik ingén nem volt gomb. Varrtam rá. Megtaláltam a dobozt is. — Bármi kell. csak tessék szólni. — Nem ugráltatlak én. Bözsikém. — De. de. csak tessék szólni! Véletlenül máshová tesz valamit a mama. aztán kereshetem. — Én nem teszek semmit máshová. Bözsikém. — De azért csak szólion a mama ... Én is mondtam a mamának. hogy Liz nem szereti, ha kotorászik a holmiia között, de hiába beszéltem. Persze. Liz sose mulasztotta el az orrom alá dörzsölni: hol és hol fedezte fel a mama keze nvomát. De a mama nem is tagadott. Kitágította nagy, ibolyakék szemét, nem értette. mi rosszat csinált. — Ártottam én azzal, kisfiam, hogy rendezgettem a sublótban? Sublótot mondott, meg rert meg silingát.. ahogy Zalában mondiák. — De ha Lizt idegesíti! — Az nem idegesíti, hogv a zsebkendőid között volt egy oár fuszeklid. kisfiam? Előfordult, hogy magától bevallotta. hogv tilos dolgot művelt, míg nem voltunk otthon. Lekötözte például a felbontott lekváros- üvegeket a soeizban. Természetesen Liz ezért nem haragudhatott. A baj ott kezdődött, hogy a mama hosszan, diadalmasan magyarázta, miiven katasztrófától mentette meg a lekvárokat. — Nagvon köszönöm. kedves mama. hogv lekötözte a lekvárosüvegeket.. biztosan siettem, azért nem kötöztem le őket — felelte Liz. s mindiárt vissza is szúrt. — De a fiókokban nincs semmi romlandó! A mama megígérte: ha egerek cincoenak is a fiókokban, akkor se megy még a közelükbe se. Liz is megenyhült, s lohadó tokával készült kávét főzni. A kávéfőzés volt Liznél a bosszúság levezetője. De másnap vagy harmadnap Liz úira csak vibráló arccal iött utánam a fürdőszobába. — A mama megint turkált... — Ugyan! — Megjelöltem két fiókot. — Értsd meg: hatvannyolc éves! — Akkor se turkáljon. Egvék. igvék. de ne turkáljon! — Mitől félsz? Hogv Ion? — Azt nem mondtam. Ne turkáljon. és kész. Amikor Liz legközelebb megint ráiött. hogv a mama kutatott az egvik szekrényben. mindent zárni akart. — Nem zársz! Nem szégvenít- hetiük meg a mamát — mondtam. — Ha nem akar turkálni, nem tudja meg. hogv zárunk előle! — Szóval, a mama Ion! — Nem lop! De elvárhatom. — makacskodott Liz — hogy jogom legyen a saját lakásomban saját fiókhoz, saját szekrényhez! Fojtott hangon vitatkoztunk, hogv a mama meg ne halUa. Amikor kimerültünk. abbahagytuk. S Liz ment kávét főzni. De voltak olvan esetek is. amikor iól iött Liznek a mama kíváncsisága. Nem lehet Lizt rendesnek nevezni. Fogalma sincs, mit hová rak. folvton keres valamit. pedig az a legfőbb kifogása a mama kotorászása ellen, hogv a mama összekeveri a holmiját. Amikor aztán felfordította a fél házat, és mégse találta meg. amit keresett, igénybe vette a mama tájékozottságát. — Nem látta. mama. a kockás sálamat? — Dehogynem. Bözsikém. Ott van a sublótban. Legalul. S tudta, hol van Liz zöld pulóverje. a dugóhúzó. a biztosítási kötvény, az úszónadrágom, a rajzszeg . .. Rengeteg nálunk a kacat. A mama elő-el őhúzott a lim-lomból ócska hócipőt, szakadozott csipkéjű kombinét. lefutott szemű harisnyát. rongyos inget, fületlen bevásárlási szatyrot. — Kell ez még nektek Bözsikém? — mutatta aztán Liznek. mikor Liz hazaiött a hivatalból. — Ha nem kell. elkérném a kis Verának. A kis Vera a komaasszonv lánya volt. De kért a kis Józsinak, a kis Katikának, a kis Marikának, a kis Misinek. Ezek vagy rokonok voltak, vagy szomszédok. Liz kivörösödő nyakkal legyintett: vigye csak. mama. Persze, érthettem belőle: megint kutatott valahol a mama. Csak egvszer tette hozzá: — A kis Misi a zalameezvesi tanácselnök, nem? Ebben meg az is benne volt. hogv a mama engem is babmgat. a kisfia vagyok, harminchárom éves feiiel is. — Az én ió kisfiam — szokta utánozni a mamát, amikor veszekedtünk. főleg a mama miatt. Pedig Liz szerette a mamát, amennyire egv pesti, a Váci úti gvárkéménvek tövében felnőtt lánv szerethet egv őre" falusi oa- rasztasszonvt. akivel nincs egyetlen közös gondolatuk, s akiben legalább akkora makacsság van, mint őbenne. A mama például konokul Bözsinek hívta Lizt. még az én kedvemért sem volt hajlandó Liznek mondani. — Az nem magvar név. kislányom. A báró kutyáinak volt ilven nevük. Dikk meg Káró. A többire nem emlékszem. A báró Zalameggves földesura volt. Én is csak a vaddisznósörtéS kalapjára emlékszem, amint ült a sárga hintóbán, lábánál egv kutyává1 és ment vadászni a bozso- ki erdőbe. A mama ki nem fogyott a bá- . róékról szóló mesékből. hogv miiven finom emberek voltak és vallásosak a báróné végigtérdelte a misét. Persze. Liz nem mindig tudta megállni. hogv gúnyosan közbe ne szólion. Ilyenkor hunyorogtam neki. és védelmembe vettem a báróékat. — Űgv. úgy. kisfiam — bólogatott a mama — Igazságos. Jó kisfiam vagy te. Az se tetszett a mamának, hogv Liz. nyáron, délután kesztyűt húzott. Meccsre készülődtünk .s Liz. ahogy lenni szokott, nem találta a kesztyűiét. Rángatta a fiókokat, csapkodta a szekrénvaitókat. Végül is dühödtem a mamához fordult: — Nem látta mama. a drapp nvlonkesztvűmet? — Azt a bő szárút? — Azt. azt. — Ehol van e. — S már ki is emelte a komódból. — De minek neked most kesztyű. Bözsikém? Nincs hideg! — Nemcsak akkor visel az ember kesztyűt, ha hideg van! — Hát? — A kesztyű elegáns! — Ne pioiskedi. Bözsikém — csóválta a feiét a mama. —• Minek az? — Ha Liznek öröme telik a kesztyűben, húzzon kesztyűt. — szakítottam félbe a vitát. Szombaton Liz is kijött a pályaudvarra. ötkor érkezett a mama vonata, volt időnk elkészülni az Operába. Liz gyengéden belekarolit a mamába. s ő segítette a taxiba is. Kérdezte: hogv utazott, milvenaz egészsége: s elúiságolta. hogv hideg csirke lesz vacsorára, ami a mama kedvence. — Jó műsor van a tévében. Mire Vége lesz, itthon vagyunk. A mama közben szénen ki is piheni magát. Persze, arra célzott Liz. hogv a mama üli ön a televízió előtt, és ’ne turkálion. Nekem nem szólt. De amikor mentünk haza az Opera után. és láttuk az utcáról, hogv ég a villany a hálóban, kitört belőle: — Turkál! A mamát papucsommal a kezében találtuk. — Nem nézi a tévét, mama? — támadt rá Liz. — Megvetettem az ágyakat. Bözsikém. — Az ágyakat meg tudom vetni én is. Könnyebb az nekem, mint mamának. Mondtam a mamának, csak pihenjen, nézze a tévét.
