Szolnok Megyei Néplap, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-01 / 257. szám
1981. NOVEMBER 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Az építési évszám (1936) a címerrel Helyreállítása óta (1973) igen sokan keresik fel Szarvason a szárazmalmot. Nemcsak malom, hanem ipartörténeti szempontból is igen jelentős műemlék. A malom 1836-ban épült, úgynevezett két keringésre tervezték, ma már csak egy keringés. Gabona- és takarmánymagvakat őrölt, de kölest is hántolt 1962-ig. A malom épülete kívülről... ...és belülről hangverseny Lélekvidrtó szép Telt ház előtt játszottak a Drezdai Filharmonikusok Az Országos Filharmónia bérleti hangversenysorozatában nem minden napi csemegének ígérkezett a drezdaiak vendégszereplése Szolnokon. Nem is csalódtunk. A Drezdai Filharmonikusok a zenekari játéknak olyan falta tradícióját képviseli, ami csak a legnagyobb európai zenekarok sajátja: stílusbiz- tanság. magas rendű összeszokottság. Legsajátosabb névjegye egy zenekarnak az esvüttes- hangzási Ebből ismerhetjük meg elsősorban a hangszeresek játékstílusát, a hangszerek minőségéit ési iliaaifő- kénpen a szólamok összeszokottságát. Herbert Kegel öt éve vezeti az együttest (előzőleg a Lipcsei Rádiózenekar élén állt 29 éven át). Az előadott művek mesteri betanításának jele volt hogv Kegel kevesebbet mutatott és irányított, mint amit a zenekar játszott. Ez a maeas- rendű összeszokottság nemcsak karmester "és zenekar között, de az eeves szólamokon belül is érvényesült. Tökéletesen egyszerre szólalt meg például a közel hatvan vonósban,gszenen ugyanaz a dallam. (Egy kiállítás képei.) A zenekar egyéni hangzásában természetesen közrejátszott a naev létszám is. (115 fő). Felszabadult légkör jellemezte a koncertet. Nem kellett titkon aggódni, vaion pontos lesz-e az együttesi .játék? Lendületes és megragadó előadásban hallottluk F. iGeisslier 'Esszéjét. Az ötvenes évei felé járó Geissler kedvelt zeneszerző az NDK- ban. Az érdekes hanghatásokat felsorakoztató műben nyomon követhettük a gondolat vajúdva születését, több irányban, való kibontását. maid végső letisztulását. A mű szinte az érzékelés ’végső határáig — talán a végtelent feszegetve? — tágítja a hangtartományt a legmélyebb basszushangtól a hegedű magas felhangjáig. Peter Rösel. a montreali zongoraverseny második helyezettje játszotta Beethoven c-moll zongoraversenyének magánszólamát. A mű együttes előadása talán a koncert legemlékezetesebb pillanatait hozta. (Az interpretáció megítélésének nézőpontjáról a következőket kell megemlíteni: a mai zenehallgatók java része a legtöbbször felhangzó klasszikus koncert repertoár műveket eléggé ismerik és nem ritkán — lemezek és rádióelőadások közvetítésével — Horowitz vagy Richter szintién, flgy önkéntelenül is a nagyokhoz méri az élő produkciót.) Péter Rösel kifejezésmódját a kevésbé romantikusan ösztönös. inkább klasszikusan mértéktartó közlésmód és uralkodó középdinamika jellemezte. Zoneorahangia nagyon intenzív és messzire sugárzó volt annak ellenére, hogy kerülte az abszolút, értelemben vett fortékat. Hogy ennek oka a művész szem- léltetmódiában kere^ndő-e. avagy a művelődési központbéli hangszerhez való alkalmazkodás erre a magyarázat — kissé rekedtes hangon szóltak a zongoraszólam kezdő fortéi — azt csak találgatni lehet. Rösel a hangszer piano hangtartománvát kitágította és igazolta, hogv a dinamika nem abszolút hanem relatív, s a léghaikabb hangtartománvon belül is lehet fortét játszani, ha annak van pianisszimó párja is. Ebből a szempontból hallatlanul érdekes zenei és akusztikai élmény is Volt a gazda- színskálán játszott második tétel. Mondhatni éteri szépségű volt. ugyanakkor a már említett mértéktartás mintha akadályozta volna a művészt abban, hogv egyénisége bűvkörébe vonja ^ hallgatóságot. Amit csak az igazán nagyok tudnak: az az agogikiai szabadság — sokszor S'Znnte ellentmondva a kottaképnek — amely a lassú tételekben a legszemélyesebb mondanivaló kibontásának fontos eszköze. A zongoraverseny szélső tételeiben meggyőződhettünk biztos technikájáról és kanak,terizá- ló készségéről. A közönség hálás volt a színvonalas produkcióért. melyhez a létszámban lecsökkenteti zenekar is hozzájárult a jó hane- zásaránnval. és a klasszikus zenei nyelvezet fantasztikus stíluabiztonságú megszólaltatásával. Herbert Kegel biztos kézzel irányította az egész koncertet. Feiflogását az /értelmes zenélés inkább jellemzi, mint a szenvedélyes, kitárulkozó megnyilatkozás. A koncert zárószámaként a teljes zenekar élén vezényelte Muszorgszkij—Ravel Egv kiállítás képei című ciklusát. A valóban képszerűen megjelenített tételek érezhetően lenyűgözték a közönséget. Színes. változatos muzsika ez. kénkontrasztiai szinte kínálják a lendületes előadást. Egynémely tételét hallottuk ugvan már virtuózabb előadásban is. (Kdscsibék tánca. Limoges-i piac), de bőven kárpótolt bennünket a világos formaraiz. a kontraszt- gazdagság. a hangzás szépsége és volumene. A zárótétel hangözöne. harangzúgása olyan asszociációt ébreszthetett a hallgatóban, hogv ennek a festménynek kicsinv még egy 400 személyes színházterem is. Ezen a koncerten gazdagabbak lettünk még egv rendkívüli élménnyel: a hamfiintezitásnak és a puha. lágy hangszíneknek olvan ötvözete szólalt meg időnként a hangszereken, amelv még a leghalkabb részeknél is teljesen betöltötte az inkább száraz akusztikájúnak mondható koncerttermet. Labáth Valéria Nem mindegy Milyen kalappal köszönünk Jegyzetek a kunszentmártoni nagyközségi-járási művelődési központról Festik a kunszentmártoni nagyközségi-járási művelődési központ homlokzatát. A munkát láthatóan a „legalább kívülről jói nézzen ki” meg- gondölás vezeti. A ház építését datáló évszám körül végképp nem járhatott a meszeiőkorong, mert rövid volt a létra, amelyről festették. Pedig a hajdani iparoskor alig nagyobb, mint egy mai jobb fóliakertész családi háza. Az országos hírű népi-dí- szítőművészeti szakkör egyik tagjától hallottuk: a mi foglalkozásaink, mindig tovább tartanak egy órával a tervezettnél — annyi idő kell ugyanis, míg fel bírunk ülni az, „úttörő hokedlikről”, míg kiegyenesedik a derekunk, amíg elindulhatunk haza... „Morogva” ég az olajkály- ha, olyan meleg van a környékén, hogy túlzásnak is véljük a tüzelést. De három méterrel odébb, a klubszoba bejárati ajtaja mellett már harlemi a hőmérséklet, „fütyül a szél”. A „színházteremben” még cifrább a helyzet Ha a hőlég,befúvósos kályhákat működtetik, akikor semmit se lehet hallani abból, amit a színpadon beszélnek. Ha kikapcsolják a fűtést — télidőben — perceken belül kihűlik a terem . Ki takarít hatatlan az egész épület. Seprű, mosórongy, Ultra itt már nem segíthet. Nem „napi” szemétről van szó — takarítanak ott rendesen — sokkal inkább a szegénység mázáról. A parketta fekete, fel, kellene csiszolni, a nyílászárók alapszínüket feledve szürkék... De ne is folytassuk, nem akarunk senkit se megbántani. A mulasztás azonban még is mulasztás: nincs a megyében másik — hasonló rendeltetésű — művelődési központ, amelyik ennyire elhanyagolt lenne. Az igazság megkívánja, hogy azt is közzétegyük: a nagyközségi tanács a művelődési központnak — és csatolt részeinek — 874 ezer forint állami 'támogatást ad ez évben is. Ismerve a tanács lehetőségeit: ez igen szép összeg __ H agyomány és korszerűség A hajdani kunszentmártoni kultúrházban erős hagyományai voltak a színjátszásnak. Elsősorban az, operett- írnek, |a népszínműnek. Ma már nincs ilyen igény, hallottuk a véleményt. Nem vagyunk ebben biztosak. Bizonyítja ezt az is, hogy nem tud a Körös-parti ,,nagyfákban” olyan rossz hakni szín- társulat féllépni, hogy ne teljen meg a háromszáznál is több nézőt befogadó nagyterem. Lehet, hogy a Vén bakancsos, és a fia már nem vonzerő, de a színház igény. A pódiumestek szép sikere is erről. vall. Sajnálatos, hogy minél messzebbre megyünk a fővárostól, annál drágább a kultúra. Az utazási költségek, a szállodaszámlák és a színielőadásra úgy ahogy alkalmas termek befogadó képessége „behatárolja” az árakat. Az ellentmondást tovább mélyíti, hogy a járásban az egy lakosra jutó állami támogatós — tavalyi adat — hatvan forint körül van, az egy személyre eső hozzájárulás a művelődési otthonok bevételéhez) pedig mindössze 22—23 forint. Pedig a „színházi” előadásokra — nyikorgó szék, rossz látási viszonyok! — a művelődési ház 35—40 forintos jegyeket kénytelen árulni — a Szigligetiben egy jó zsöllye 25 forint! — hogy ne fizessen rá a rendezvényre. A közeli években az aránytalanságok minden valószínűség szerint tovább mélyülnek. Érdemes lenne azon gondolkodni, hogy netán újra olyan helyzet alakul ki, amely szükségessé teszi az amatőr- színjátszás túThaladottságáról alkotott vélemények felülvizsgálatát. Különösen azokban a községekben, nagyközségekben tartanánk fontosnak a színjátszó mozgalom újjáélesztéséit, a korszerűség teljes figyelembe vételével, ahol a munkásszínjátszásnak, gazda- és iparosköri amatőr- mozgalomnak hagyományai vannak. Jószándékban nincs hiány Az idén már 11 gazdasági egység nyújt anyagi támogatást a művelődési központnak. Nem csekély összegről, több mint negyedmillió forintról van szó! A közös fenntartásra adott pénz negyven százalékát fordítják a ház szépítésére, apróbb, de a f olyamatos munkához nélkülözhetetlen vásárlásokra, 3Ö százalékát a különböző rendezvények támogatására, s ugyancsak 30 százalékot szakkörök, művészeti csoportok segítésére. Már is mutatkozik az ösz- szefogás haszna; az év első félében 21 rendezvényt tartottak, a gyerekeknek, 16 olyan műsort — felnőttekn|ek —, amelyben hivatásos művészek léptek fel; volt tíz előadás amatőrökkel, 11 kiállítás,-csaknem másfél százismeretterjesztő előadás. A látogatottságban is javulás mutatkozik. Az üzemek, vállalatok, szövetkezetek dolgozói, úgy látszik, kapni akarnak valamint a pénzükért — igazuk van — sűrűbben látogatják a művelődés hajlékát. Jelenleg tíz klub kapcsolódik tevékenységével a művelődési központhoz, s húsznál is több szakkör, tanfolyam — különböző évfolyamokkal —, művészeti csoport. A fellendülés szoros összefüggésben van azzal is, hogy — talán „emberemlékezet” óta először? — négy szakképzett népművelő dolgozik. a művelődési központban. A járási módszertani munkára azonban kevés a lehetőségük — közlekedési eszköz hiányában. A járás tömegközlekedése a napi munkaidőhöz igazodik, az esti órákban gépkocsi nélküli az jegyes településiek megköze- líthetetienek. A járási módszertani feladatok végzéséhez szükséges gépkocsi megvásárlása — bár a pénzügyi fedezete megvolna — hónapról hónapra húzódik. Ez azért is sajnálatos, mert jó néhány apró település, külterület moziellótásához is feltétel ez a gépkocsi. Azokat a településeket ugyanis, ahol a Moziüzemi Vállalat nem tart előadásokat, a vándor- mozi keresi — keresné — fel! Kulcsszerepben az iskolák A művelődési központban a jelenlegi adottságok közepette ugyanabban az időben két foglalkozást lehetetlen tartani. Ez a tény teljességében kizárja a programválasztás lehetőségét a lakosság számára. De nemcsak azért fontos, hogy a művelődési közoont fokozottabban támaszkodhasson az iskolákra. A település- fejlesztés új helyzetet teremtett. A nagyközségnek új lakótelepei vannak,, de nem teljes infrastruktúrával. Nagyon természetes, hogy a lakótelepi kulturális centrum szerepkörét — a nagyközségi művelődési közoont segítségével — a területileg illetékes iskolának kell betöltenie. Erre már vannak jó kezdeményezések, például a Killian lakótelepi iskola esetében, ahol a művelődési központnak felnőtt szakköre dolgozik, de ezek még bővítésre szorulnak. Hasonló lehetőségek kínálkoznak a Bercsényi úti iskola esetében is. De mindez1 természetesen nem kizárólagosan helyiség kérdés, az iskolák pedagógusainak áldozatkész munkája nélkül e tervek megvalósíthatatlanok. örvendetes, hogy a művelődési központ melletti szabadidőpark, fejlesztésének megvannak a tehetőségei. Késő tavasztól kora őszig „kincset ér” ez a gyermek- foglalkoztatás szempontjából is, de színpada nagyobb szabadtéri rendezvények fogadására is alkalmas lehet S egy mielőbbi nyárra talán összecsoirdogáH annyi . pénz, amiből a kultúra hajléka is (megközelítően olyan széppé válik, mint a lakások többsége, az üzemek, vállalatok, intézmények irodái, az éttermek, a szórakozóhelyek. Tiszai Lajos Rovarbörze Nem mindennapos bemutatón; rovar börzén vehettek részt az érdeklődők a Magyar Rovartani Társaság rendezésében a napokban, a Nemzeti Múzeumban. Mintegy száz gyűjtő és érdeklődő tekinthette még a különleges rendezvényt, ahol rovarokat adtak-vettek, cseréltek. A Természettudományi Múzeum különlegesen szép rovarokat mutatott be alkalmi kiállításán. A képen; madárpók, amely a kisebb madarakat is megfogja.
