Szolnok Megyei Néplap, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-07 / 262. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. NOVEMBER 7, Az öreg harcos a múltba tekint Harmadik hete az ágyat nvomia. Orvul tört rá a betegség — álMtia. — de az orvos szerint már résen rendszeresen kezeltetni kellett volna m'aeát. Akadozik a kis ..motor” ott a mellkasában. mi tagadás eléa sok megterhelést viselt el. November 28-án lesz 75 éve. hogv Pécsett a szesénv bányászcsaládban megszületett József, s anrócska volt mée. amikor végleg naev- apia gondoskodására szorult. A szülei hamar meghaltak. Hoevan éltek akkoriban ők ketten, a legöregebb és a legifjabb Rák? A bányásznyugdíj pengőiből. meg abból a néhány dollárból, amit az öreg Amerikában élő gyerekei küldtek, nem sokra tellett Aztán az idős ember is meghalt és a kisfiút a gyámhatóság vette gondjaiba. Hamar elhelyezték egv bognármestérnél. tanul- ion '■■’■akmát Rák József azonban a mesternél nemcsak szakmát hanem világot ..látni és érteni” is tanult Hogyan folvt ez a tanulás? Az öreg mester szociáldemokrata volt leveleket üzenetéket küldözgetett a fiúval harcostársainak. s megannyiszor a lelkére kötötte: ..Csak neki adhatod át. ha idegen kérdezi, mit keresel ott mond azt. hogv...” Mire húszesztendős lett vele is közölték: nem kívánatos etem Pécsett, el kell hagynia a várost. ..Megérkeztem a Keleti- oálvaudvarra. életemben Levelet hozott a postás. Remegő kézzel bontogatta a hófehér borítékot. Meglepetten olvasta: „ön is a kitüntetettek között van ...” Olyan érzése volt, mint harmincegy esztendeje, amikor kezébe kapta párttagkönyvét, örült és izgult egyszerre. „Annak idején napokig rágtam a szájam szélét, hogyan mondjam meg otthon apámnak., hogy párttagnak Jelentkeztem. Nem mintha haragvós ember lett volna, de mint afféle szegény napszámos. sohase politizált. Persze azért nem bírtam sokáig magamban tartani a „titkot”. Előadtam egyik este. Jóapám bólogatott, annyit mondott, te tudod, lyányom ... Női szabó a tanult szakmája, de nem tudott elhelyezkedni. Túrkevén a negyvenes évek végén a -nőknek nagyon nehéz volt megfelelő munkát találni. Otthon a ház körül segítkezett Esténként a Rákóczi kaszinóba járt a többi lánnyal, asszonnyal. Az ’50-es esztendő másért is emlékezetes számára. Akkor kötött házasságot Szécsi Miklóssal, aki most a Vörös Csillag Tsz húsüzemében dolgozik, kocsikísérő. Azután gyorsan peregtek az évek. Egymás után születtek a gyerekek. Az első, .a nagyfiú ’52-ben. az ötödik, a legkisebb lány ’66-ban. JMíg nem jártam el dolgozni, az. egyetlen kikapcsolódásom az volt, ha pártgyűlésre, szemináriumra mehettem. Akkor találkozhattam. beszélgethettem az emberekkel. Mindig együtt mentünk az urammal- a rendezvényekre. nem iártam előtte Pesten. Ténfereatem az állomáson, és éiszaka igazoltattak a rendőrök. Elvittek eav otthonba. ott aludhattam. Aztán munkát vállaltam az éoitőioarban. SomoEvi Miklós ott dolgozott, ácssegéd volt, szakszervezeti bizalmi, összeismerkedtünk, és attól fogva már nem álltam barátok nélkül a világban”. Később tagia lett a Magyar- országi Szocialista Munkáspártnak (a Vági-féle pártnak). tagsági könyvében ma is ez a dátum szerepel párttagságának kezdeteként. Emlékek az idős forradalmár életéből: 1930. tüntetés Budapesten. összetűzés a rendőrökkel a Városligetben, aztán 2 hónapi börtön: 1935 nvara: ő is szervezi az éoí- tőmunkások sztráikiát a fővárosban. a mintegy tízezer sztráikoló munkás között már nemcsak a budapestiek és a váraskömvékiek. hanem a pécsiek, a székesfehérváriak. a soproniak is ott vannak, és sikeresen küzdenek a szakszervezetek védelméért Ekkor már régen nős volt: választottja, a pici. vékonv. csuoaszív. de nagvon bátor asszonv hűséges társa 1929 óta Mivel a felesége iász- ladánvi. hazaköltöznek a faluba. de ő továbbra is Pesten dolgozik, s mint az illegális párt tagia. részt vesz a Vörös Segélv munkáiéiban, illegális sajtótermékeket röplapokat terieszt. Mondia. a háborúban szerencséié volt: megkapta a katonai behívót, de nem ie- lentkezeitt megszökött és búikált. A feleségét két hétig vallatták a csendőrök, hol a férie. de a pici asszonv hallgatott. Az ország felszabadulása után tele volt mind a két keze munkával: szervezte a pártot és a termelőszövetkezetet Jász.ladánvban. volt oánttitkár a megvei építőipari vállalatnál. és az Aztán, hogy megnőttek a gyerekek, Marikám, a legkisebb is megerősödött, elmentem dolgozni...” A ruhaipari szövetkezetei választotta, hiszen a varráshoz értett. Tizenkét éve — ’69 szeptemberében — ült először a varrógép mellé Pontosan, szépen és főleg gyorsan dolgozott. Rövid idő alatt megszerették a munkatársak, akik sokat tanultak tőle. Ma már művezető, 17 asszony és lány tartozik a csoportjába. Közben 1976- ban kiváló dolgozó lett és ugyancsak abban az évben jutalomképpen 11 napot tölt- hetett a Szovjetunióban. ..Azt a csodálatos utat a párt munkámért kaptam. Sokat aggódtam, hogy ha itthagyom a családomat, mi lesz velük ... Aztán megnyugtattak, a munkatársaim is azt mondták, hogy azért utazhatok, mert megérdemeltem ...” Még csak egy éve volt a szövetkezetnél, amikor a pártalapszervezet titkárává vá'iasztották. Azóta is maradéktalanul eleget tesz a megbízatásának. Húsz tagja van az alapszervezetnek. Aktivitásukra mi sem jellemzőbb, mint az. hogy szinte mindenki dolgozik más területen is. a Vöröskeresztben., a polgári védelemben, a szövetkezeti tanácsban, a KISZ-ben. ..Nagyon igyekszem, hogy amit vállaltam, iól elvégezzem. Nem nagy atopszervezet a miénk, de azért van munkám. Kéthavonta taggyűlés, hónaponként vezetőségi ülés .. . Mindre készülni kell. És mikor tudók? Csak otthon és akkor, amikor a férjem, meg a gyerekek is elSZMT elnöke a hatvanas években. Amikor 1956-ban a vérzivataros napokat élte az ország, ő fegyverrel védte Szolnokon a pártszékhá- zat. november 5-én pedig hatvanadmagával megalakította az MSZMP városi szervezetet, majd 1957-ben, felöltötte a munkásőr egyenruhát. mint alapító tag.” Már tartalékállományban vagvók. de szívemmel oda tartozók a fiúkhoz... a városi pártbizottságnak azonban ma is tagia vagvok.” Csöndesen élnek, kettesben a feleségével. A lányok férjhez mentek. ..Nagvon ió családunk van. a lánvok. a veiek törődnek velünk. Lát- ia ott a szekrény teteién azit az aranykosarat? Az ötvenedik házassági évfordulónkra kaptuk a gyerekektől eltettük emlékbe.” Nyugdíj ? Megélünk belőle, amit kanunk elég”. És amivel elégedetlen? Megszűnt a szakmaközi bizottság, aminek titkára volt. s úgv érzi az öregeket magukra hagvia az építőipari vállalat szak- szervezeti bizottsága, ..Látia. tudták, hogv bete0, vagvok. mégsem iönnek. A Dárttit- kár elfőtt de a szakszervezett ... Pedig mi. amíg a szakmaközi bizottság volt. minden beteget meglátogattunk. még kirándulásokat is rendeztünk. Az idén már kirándulás se volt ” Mondom neki: ha meggyógyul. úrra iárhat az öregek klubiába d“ közbeszól. ..már nem hiszem ...” És szívbe markoló kiáltásként hangzik csöndes szava: ..Nagvon fáradt vagyok ... életemben még soha nem voltam ennyire fáradt.” Felesége. «mikor kikísér, rámborul sírva: „Ugye megctv<Vtvu1?” Meg. biztos vaevok benne 1 Hiszem, hogv még sok szód év vár Rák Józsefre, a Munka Érdemrend aranv fokozatának kitüntetettiére. V. V. alszanak. Mert a világért se akarom, hogy azt mondják, a megbízatásom miatt nem látom el jól a benti munkám. Most is éppen hajrában vagyunk, mert délután jön az autó az áruért, ugyanis mi általában bérmunkában varrunk. Exportra.” Abból, ahogyan ránéznek, beszélnek vele a többiek, látszik, szeretik. Tériké néninek szólítják még az idősebbek is. Azt mondják róla. hogy jó szervező, több ilyen asszony kellene. Kár, hogy 15 hónap múlva nyugdíjba megy. Hallgatnak rá, példa erre a legutóbbi eset. Az. ünnepre készülve csinosították a műhelyt, ö csak egyszer mondta, ki kellene kívülről is meszelni az épületet. Szabad szombaton mindenki ott serénykedett az ö műszakjából. „Nagyon • izgulok, nem tudom.. mi lesz az ünnepségen. Kitüntetést kapok! Ez any- nyira hihetetlen. Én csak azt teszem. amit kell. Dolgozom.” ' Mire ezek a sorok megjelennek. Szécsi Miklósné. a mezőtúri Ruhaipari Szövetkezet túrkevei üzemének munkásnője mái- átveszi kitüntetését. a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Sz. E. Igyekszem jól végezni, amit vállaltam / Emlékek: Május volt.» Húsz éves múltam.,. ___Negyvenötösök___ 1 981. november 2.. regigei nyolc óra: Földi Béla a VIII. osztály rehabilitációs részlegében, arcán a győzők örömével jár-kél. — Megmondtam, ugye. 4:1 lesz! Ki inverte a fogadást? Na látjátok. lehet még hinni az öreg szavának! Nehezen indult — megittam egy feketét is a meccs előtt, de játszottak a fiúk! 4:1, ott vagyunk a vében! Horváth Kálmán elkomo- lyodva, szótlanul kezdte a napot — Nemcsak a napot, a hónapot! Megértheti, aki belegondol! Negyvenhat év, 3 hónap, meg 25 nap szolgálat után ez az utolsó kerek hónapom. Az utolsó nap a körbejárásé novemberben! Betöltöttem a hatvamat. elmegyek! Cseh Sándor, az osztály- vezető nincs a helyén. Ahogy bejött reggel, ment az orvosi rendelőbe. Keresem később, mondják, ösz- sziepakolt. hazament, — küldte az orvos. Az üzemorvosi rendelőben dr. Szebeni József széttárja a karját: — Ügy igaz. azt mondta-'" Sanyi bátyám, már megy ás haza. ez vírusos betegség, nincs mese! Azért, ha már rávettem, hogy táppénzre menjen, csak megvizsgáltatom! A szívét is. Rájuk másoknak kell vigyázni! ők magukat sose féltették, csak a munkára figyelitek! • * * 1945 májusában Földi Béla lakatos elment a főváros XIII. kerületének pártszervezetéhez. — Akkor kisiparosnál dolgoztam, úgy jártam föl. hetente Üjszászról, Albérletem volt Pesten, s a szobaadóm hívott, menjek a pártba. No. beléptem. Miért? Akkor, abban a helyzetben, huszonkétévesen úgy gondoltam, ott a helyem. Kilenc évesen már markot szedtem az Orczy bárók földjein az apám után hamar megtanultam, de szó szerint mi a robotos élet! Szerencsémnek tartottam, hogy apám egy testvére — aki Pesten dolgozott, szakmát tanult ember volt — elhívott magával vitt. mit is tudom én már ... 1945 má jusában Cseh Sándor húszéves hazatérő katona Zalaszentgróton belépett a Magyar Kommunista Pártba. Nagv utak voltak akkorra mögötte. A szolnoki lakatoslegénvt elvitték a leventékkel 44-ben a nyilasok. A háború végén a Budai önkéntesekhez került, az úi hadsereg katonája lett. És plakátokat ragasztott. agitált, a dunántúli parasztembereknek magyarázta. menjenek csak a földjeikre dolgozni, ez áz aratás már az övék lesz! 1945 májusában Horváth Kálmán lakatos örömmel foglalta el a felkínált új munkakört a Járműjavítóban. Akkor tért haza — féllábbal, pontosabban fialábbal a katonaságból. Az üzemvezetők forgatták a 100 százalékos honvédelmi rokkant papírját, aztán elma- p"arázták könnyen megtanulja a bérszámfejtést, s az nem lesz megterhelő. S nem véglegesen, majd elválik. Cseh Sándor most a VIII. osztály vezetője, két felnőtt gyerek és négy unoka örömével. Horváth Kálmán, a nyugdíj utolsó hón apjában magával is elszámol egy kicsit: felnevelt három lányt, akik már unokákkal együtt siratták el a nagymamát, aki pár hete távozott a családból. Földi Béla is háromgyerekes apa. s talán Béla fiára a legbüszkébb. Pakson dolgozik a ..gyerek”, perfekt a német nyelvben, három évig dolgozott az NDK-ban, kiküldte az a pesti vállalat, amelynek az elődjénél 6 is szakmát tanult. Horváth Kálmán 1953 óta belsős művezető a VIII. osztályon. Földi Béla bri- Sádvezető ugyanott. A három ember régen és bensőségesen ismeri egymást. A párttagságukból. pártmnn- káiukból eredően is. Ki mennyit tanult, mit változott, miben különbözik a három és fél évtized alatt? Földi Béla azt mondja: — Egy marhaságot nem bocsájtok meg magamnak! Én 1958-ig táskáztam Űj- szósz meg Budapest között- Persze akikor már rég a Csepel Művek munkása voltam. Mondták, hívtak, gyere tanulj, végezd el a gépipari technikumot. Elkezdtem. öten jártunk együtt, hatelemis lakafcosle- gények. Hát nem belénk bújt az ördög? Letettük az első év vizsgáit, s mikor a másodikra készülődtünk. otthagytunk csapot-papot! Akikor is május volt. mi fiatalok se egy mozi, se egy kis tánc — megléptünk! Bezzeg később ültem visz- sza az általános iskola padjába, Szolnokon. A hetedik- nyolcadikat vén fejjel végeztem el! Mindhárman tanultak. S nemcsak általánosban, szakmai és pártiskolában is. Sorol iák a hónapos tanfolyamokat meg a marxista kö: zéoiskolát A pártmunkájuk miatt is kellett. Tanulva tanítottak Most. hogv mindhárman tudják, számolhatják már az éveket, még mindig segítenek, ha kérik. Cseh Sándor 1975 óta ügyvezetője a magyar—szovjet barátsági társaságnak az üzemben. Éppen most. november hetedikén keresték föl az aranykoszorú kitüntetéssel. Nem beszélnek szívesen magukról, még kevésbé az életúriukról. Nincs benne semmi különös, azt mondják. Ók naigyon messziről indultaik, szüleik nehéz életéből. sorsából okultak, tanultak. Nevetnek — no, sokra nem vitték, csak megvannak békében, szeretettjein a családjukkal. Földi Béla minduntalan az új- szászi házát, kertjét emlegeti. Nem adná a világért 6e. Gondolja, ha nyugdíjba megy. várják egy újszászi alapszervezetben, a nyugdíjasok között mindig öröm. ha új ember „fiatal” jön. Két év múlva akár ott kereshetem. Horváth Kálmán csak azt említi, egy vágya van: megérni az ezredfordulót. Élni. látni a gyerekek életét, örülni az unokák boldogulásának.. ez olyan szép. olyan jó lenne. Cseh Sándor hallgat. Még azt is vitatja, hogy róla újságcikk készüljön. Annyi jó munkását ajánlaná maga helyett. Persze, ő is munkás. mindig is munkásnak érezte maigát. Hogy lg-- van. ebben nekem a véletlen is segített. Első látogatásom idején éppen összehívta az osztály vezetőit, a párt. a műhely- bizötitság. a KlSZ-alapszer- vezet titkárát. Két héttel a mostani ünnep előtt közösen kellett dönteniük. Jutalmakról. Száz ember munkáját tették alig egy órás töprengés után mérlegre. A uiuvezecoK eioierieszteueK a bizalmiakkal egyeztetett javaslataikat. s Cseh Sándor az asztalfőn rágta a cigaretr iáit. Fél szavakból, egvegy szemöldökráncolásból értették egymást. Ezeknél a november hetediki jutalmaknál kicsit körbenézik az embereket. Mit vállal, menynyit bír, gondol-e a közösségre is? Aztán közös ismerősökről. járműs dinasztiákról beszélgettünk. Bár rég nem él a gyár tövében, mindenkiről tud. s az is kiderült, akin tud. segít. Nála. a VIII. osztályon munkát találnak a megfáradtaknak, a betegeseknek is. Arra is van gondia. aki hirtelen magára marad. — Szóltam a :gyerekeknek, nézzenek mar rá talán jólesik neki. ha egy kicsit most többet törődünk vele. — Ezzel az öreggel le kell majd ülni, 'beszélgetni, valami nincs r-'a rendiben, nem szabad magára hagyni, mert elvész ennyi ember között. Legszívesebben megkérdeztem volna, honnét veszi rendíthetetlen nyugalmát, erejét, a naponta gondoskodó idősebb testvér szerete- tét. Aztán rájöttem, nem kell ezt kérdezni. Természetes. Három és fél évtizeden át, s kicsivel tovább élte a 125 éves üzem munkásainak életét. Értelmet lehetőséget kapott ebben a közösségben. Csiak- úo—, mint a másik 'két, egykori lakatoslegény. ök hárman pedig éltek a lehető'ér"'“!. Tisztességben megöregedtek. dolgoztak, dolgoznák. Bizonyos, hogy sokan vannak ilyenek, mint ők. Magukat sose féltették... Sóskúti Júlia (Nagy Zsolt fotói) Horváth Kálmán Cseh Sándor
