Szolnok Megyei Néplap, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-04 / 233. szám

1981. OKTÓBER 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Oktatási ós közművelődési intézmények Nevelésközpontú kapcsolatok Megyénk egyik településén új, korszerű ál­talános iskolát avattak a kö­zelmúltban. A kívül-belül mutatós, az oktatás-nevelés céljait szolgáló legmoder­nebb eszközökkel is ellátott intézmény tövében szeré­nyen húzódik meg a község művelődési háza. A régi — mihamarabb felújításra szo­ruló — épület jó akarattal sem nevezhető a közművelő­dés ideális, már csak külle­mével, berendezésével is vonzó helybéli hajlékának. Ennek ellenére falai között hosszú évek óta eredményes munka folyik, gyermekfog­lalkozásainak híre például már rég túllépte a megye­határokat. A közművelőd r szakemberek tapasztalatcse­rére járnak a „rogyadozó házba”, a helybéli pedagó­gusok pedig azzal a termé­szetességgel, mint ahogy munkahelyére megy nap mint nap az ember. Mert mondani sem kell, a műve­lődési ház eredményeiben, különösen amelyeket a gyer­mekek sokoldalú, a közmű­velődés sajátos módszereivel való nevelésében ért el, oroszlánrészt vállaltak a pe­dagógusok is. Ez így termé­szetes. Annak azonban legalább ilyen természetesnek kellene lennie, hogy a modern is­kolák — ott, ahol az szük­séges — megnyissák kapui­kat a felnőttek előtt is. A művelődési ház, a felnőttne­velés szolgálatába állítsák mindazokat az eszközöket, technikai és más egyéb be­rendezéseket, amelyekkel a helyi művelődési intézmé­nyek nem rendelkeznek, vi­szont munkájuk hatékonyab­bá válhatna általuk. Sőt nem tartjuk elképzelhetetlennek azt sem, hogy a nevelési és oktatási célok kölcsönös is­meretében, közös „eszköz­parkot” alakítsanak ki az in­tézmények, s ezáltal — az anyagi terheket megosztva, a párhuzamosságokat elke­rülve — választékosabbá, modernebbé váljon felsze­reltségük. Az e fajta együttműködés persze bizonyos nyitottsá­got is feltételez. Sajnos azonban — főleg kisközsé­gekben, falvakban, ahol pe­dig a legnagyobb szükség lenne rá — gyakran tapasz­talhatjuk, hogy az iskola nem tud túllépni saját ka­puján, s a művelődési fiáz, a könyvtár tevékenysége sem elég erőteljes ahhoz, hogy jelenléte érezhető legyen az oktató-nevelő munka ered­ményeiben is. Az intézmé­nyek együttműködése megle­hetősen esetleges, évente egy —két közös rendezvényre, néhol a gyermekszakkörök közös — elsősorban pénzügyi — fenntartására korlátozó­dik. Mondhatná bárki, a kisközségek művelődési há­zai, klubkönyvtárai ennél sokkal többre nem is képe­sek, ám hiányzó anyagi, tárgyi feltételek — amelyek egyébként a már említett módon a települések többsé­gében részben pótolhatóak lennének — nem lehet aka­dálya az összehangolt, a ne­velési célok kölcsönös isme­retében végzett tervezésnek és rendszeres munkának. Sok helyen persze nem is ismerik az intézmények egy­más feladatait, nevelési cél­kitűzéseit, ily módon nem is tudják összehangolni, egy­máshoz igazítani tevékenysé­güket. Nyilván ez is szerepet ját­szik abban, hogy például az iskolai könyvtárügy terüle­tén — néhány jó példától el­tekintve — évek óta nem történt előrelépés. Tévedés ne essék, az iskolák és a könyv­tárak kapcsolata jó — a megye általános iskoláinak 80 százaléka rendszeres könyvtárlátogató, gyakoriak az író-olvasó találkozók, rendhagyó irodalomórák, ve­télkedők, a nyári olvasótábo­rok —, de az iskolai könyv­tárak és a közművelődési könyvtárak „munkakapcso­latáról” már nem mondható el ugyanez. Együttműködé­süket még nem jellemzi a közös, egységes nevelési el­vek alapján történő állo­mánygyarapítás, gyűjtemény- szervezés. a gyűjtőkörök, a szolgáltatások összehangolá­sa, a munkaterek egyezteté­se. örvendetes viszont, hogy a múzeumok egyre nagyobb részt vállalnak az iskolák oktató-nevelő munkájában. Gyakoriak a rendhagyó mú­zeumi órák, s az utóbbi években egyre népszerűbbek a honismereti, helytörténeti szakkörök, amelyek tevé- tani tanácsadással, doku­mentációs anyaggal is segí­tik a múzeumok szakembe­rei. Sajnálatos, hogy a ki- kenységét szakmai, módszer- sebb települések iskolái, diákjai kevésbé élhetnek a múzeum adta lehetőségekkel. A Szigligeti Színháznak el­sősorban a megyeszékhely oktatási intézményeivel fej­lődött kapcsolata, ennek eredményeképpen az elmúlr. időszakban csaknem négy­ezerre nőtt az ifjúsági szín­házbérietek száma. A társu­lat tagjai ' gyakran tartanak rendhagyó irodalomórákat, de az irodalmi nevelést jól szolgálják az „Iskolaszínház” előadásai is, amelyek a tan­tervi anyaghoz igazodva — egy-egy darab keresztmet­szetét adják a tanulóknak. Ezek széleskörű bemutatá­sa — elsősorban pénzügyi nehézségek miatt — ma még nem biztosított. A film azonban egyre inkább betöl­ti jelentőségének megfelelő szerepét az iskolák oktató­nevelő munkájában. Az egy­séges közművelődési film­tár létrehozásával a megyei moziüzemi vállalat biztosí­totta azt a lehetőséget az iskoláknak, hogy a tan­anyaghoz igazodó, nevelési céljaiknak leginkább meg­felelő filmekhez az eddigi­eknél gyorsabban, könnyeb­ben hozzájussanak, de a tan­órán kívüli vetítések, az „iskolamozik” előadásai, a középiskolai filmklubok, a gyermek- és ifjúsági film­napok rendezvényei is jól szolgálják a fiatalok művé­szeti nevelését, világnézetük társadalmi szemléletük ala­kítását. A közoktatási és közművelődési intézmé­nyek együttműködésében még számtalan lehetőség rejlik, úgy véljük az átgon­doltabb. tervszerűbb munkát ezen a területen sem nélkü­lözhetjük. T. E. Új pedagógusszálló Törökszentmiklóson Kényelmes átmeneti ott­honban lakik tizenegy tö­rökszentmiklósi pedagógus. A Kossuth úti volt lánvfcoOi- léaium egyik szárnyában egy 75 személyes óvoda van. a másik épülets—í;mv öt szobájába pedig 11 óvónő, általános iskolai tanár köl­tözött. Az új* pedagógusszál- lást a törökszentmiklósi Vá­rosi Tanács költségvetési üzeme alakította ki. az építési költség 620 ezer fo­rint volt. a berendezés 140 ezer forintba került. A város 312 pedagógusa közül jelenleg tizemkettan laknak albérletben, ióméhá- nvan a Kossuth útinál ké­nyelmetlenebb . szolgálati szobákban. Bizonyára a la­kásgondok is nagymértékben közrejátszottak abban, hogv két év alatt kicserélődött Törökszentmiklós pedagógu­sainak több mint eavhair- mada. A városi tanács ter­mészetesen szeretné eleiét venni a további elvándor­lásnak. a szándék megvaló­sulásának egyik ió iefflle a most átadott pedagógusszál­ló. A kényelmesen berende­zett. kétszemélyes szobák mellett modern konyha, éléskamra és zuhanyzók kaptak helVet az épületben. A hónap műtárgyai A Magyar Nemzeti Galé­riáiban októberben Bemóitlh Aurél Csendélet hegedűvel című 1928-ban alkotott fest­ményét választották a. hó­nap műtárgyául. A mester­nek ez a fiatalkori remeke első átmeneti periódusából, azokból az évekből való. amikor sikerült elszakadnia a német expresszionisták hatásától. A Szépművészeti Múze­umban Picasso születésének közelgő 100. évfordulója al­kalmából a múzeum gyűj­teményében őrzött három Picasso rézkarcot mutatnak be a hónap műtárgyául. Tisztelgés Kodálynak A nyári színház ötödik évadja Pécsett A pécsi nyári színház el­készítette az 1982. évi mű­sortervét. Ez lesz a mecsek- aliai teátrum ötödik évad- ia. s az első olyan évad. amelyet önállóan szervez meg. A iövő nyárra az ed­digi leggazdagabb progra­mot kínáliák a különböző helyszíneken miimtegv hat­van előadásit — tizennyolc különféle produkciót — llát­hat maid a közönség. A színház július 1-én nyit és augusztus 1-én zár. A pécsi nyári színház arcula­tát alapvetően a tánc — a rnodem balett — határozza meg. áz előadások túlnyomó (többsége a pécsi balettre épül. Bónácz János zeneiskolai tanár délutáni óráira készül új szobájában Árvácskák városa? I W Minden kezdet nehéz, tartja a szólásmondás, s Igazát a mind­össze néhány hónapja létező szolnoki gyermekvárosban tapasz- ■ taltak több oldalról is megerősítik. Szerény, de tényfeltáró meg- | állapításainkkal és a különböző lehetőségek felvetésével a me- I gye új, nagyon fontos nevelési intézményének boldogulását sze­li retnénk segíteni. A gyermekváros köznapi szóhasználatunkban a Szé­chenyi lakótelep és Szolnok között épült, mások szerint egyszerűen a Széchenyi lakó­telepen — amely nincs mesz- szi Szolnoktól, de még távol a vám-tói... Nem járnak messzi az igazságtól ezek a — rendszerint kesernyés — megállapítások, de úgy hisz- szük. a „még” szócskának ez esetben különösen fontos tartalmi jelentése van. Vagy­is: minden kezdet nehéz — de néhány év múlva — re­mélhetjük talán? — ha a Széchenyi lakótelepet említ­jük. értelemszerűen a város egészének nem hátrányosan megkülönböztetett részére gondolunk. A távlatokat nézve — másképpen nem lehet várest tervezni — az új. 180 millió forintért épített nevelési in­Igen sok a kérdőiéi ebben a közvélemény elé szánt be­számolóban. Nem statisztikai Okokból. Kérdőjeles volt szá­munkra az intézmény neve is: gyermekváros. Miért nem gyermekotthon? Meghittebb otthon lakni, mint a város­ban. Megtudtuk, azért vá-ros az otthon, mert három kor­osztály lakja: óvodások, ál­talános iskolás korúak, s a legnagyobbak, a középisko­lások. Csak annyiban keressük a fogalmak értelmét, hogy vá­laszt kapiunk: otthonra lel­nek-e a jobb sorsra érdemes kisgyermekek, bakfisok, ka­maszok ebben a városban? Igen is., meg nem is. A leg­jobban szervezett gyermek- otthon sem pótolhatja a ki­egyensúlyozott család meg­tartó és meghatározó ereiét. De a lehetőségek végső ha­táráig igyekezni kell. hogv az elhagyott gyermekeknek otthont adion a haza. amely felneveli őket. A szolnoki gyermekváros nem pavilonos. hanem úgy­Éntő vélemények szerint a gyermekváros ..benépesíté­se” túl gyorsan történi. Leg­alábbis előbb a tervezettnél. Így igaz, ám a szükség, a kö­rülmények hatalma ezt dik­tálta. A háromszázhúsz gyer­meknek — ennyi a gyermek­város „befogadó képessége” — épült hajlékot, a ió szo­ciális és civilizációs körül­ményeket biztosító intéz­mény birtokba vételét függő szervezeti és szervezési kér­dések miatt nem lehetett ha­logatni. Az igazsághoz tarto­zik: még ma sem teljes a létszám, kétszáztizennégv la- kóia van a gyermekváros­nak. Nem azért, mintha nem volna több igény az intézeti gondoskodásra. Sajnos, van. Ám az ésszerűség fokozatos­ságot is követel. A demográ­fiai hullám tetőzése Szolno­kon egybeesett a gyermekvá­ros száztizenhárom általános iskolás gondozott.iának „be­iskolázásával”. Nagyon nagy gondot jelentett ez az okta­tási szerveknek, nem kevés­bé a gyermekváros vezetői­nek. nevelőinek. Az intéz­ménynek ugyanis nincs isko­lája. pedagógiai meggondo­lásból ez nem is volna sze­rencsés. S hiába van a gyer­mekvárosnak 11 tanulószobá­ja. osztálytermekként nem állhat a területileg illetékes iskola rendelkezésére — dél­előttönként — mert húsz- huszonöt tanulónál többet ezekben a jókora lakószobá- nvi helyiségekben nem lehet elhelyezni. A tanulócsopor­tok létszáma a város terüle­tén ennél ióval nagyobb: a csoportok bontása ugyanis nem kizárólag a tanterem- lehetőségekhez Igazodik. (Pe- dagógushiánv. béralap stb.) Az óvoda bent van az in­tézményben. de az általános tézmény nem lesz a periféri­án. Köztudott, hogy még a két világháború között is ál­talában „valami ió. csendes” helyre telepítették az árva­házakat. menhelveket. — egy-egy erdőszéli, elhanya­golt kastélyba, kúriába le­hetőleg távol a lakott tele­püléstől! Nem titok, hogy a mai gyermekvárosban is árva. elhagyott vagy veszélyezte­tett gyermekek élnek. De ép­pen az a cél. hogy lelki sé­rülés nélkül nőiienek fel. ne legyenek hátrányos helyzetű félnőttek, lói beilleszkedje­nek a társadalomba. Ezért is épült ió helyen a körzeti fel­adatokat ellátó intézmény — a városban. Társadalompoli­tikánkban egyáltalán nem periférikus téma a segítség­re. nevelésre szoruló gyer­mekek. ifjak sorsa. nevezett tömbös építésű. Pe­dagógiai megközelítésből vi­tatható. hogy melyik az elő­nyösebb? Sainálatos. hogy a szolnoki gyermekváros épüle­tének tervezésekor még a tömbös elképzelésen belül is inkább az építészeti megfon­tolások voltak a mérvadóak, a pedagógiai szempontok — úgy tűnik — nem kellően ér­vényesültek. Sok még a ten­nivaló. hogy a komor és ko­pár folyosókról nyíló háló­termek. tanulószobák, klub- bok az otthont idézzék. De ami most a legfonto­sabb : az építők végre úrrá legyenek a szennyvízfeltűré­seken, a beázásokon. Az in­tézmény óvodai részét ugyan­is többször elöntötte a szennyvíz, dizentériás meg­betegedések miatt a nyáron el kellett különíteni a gyer­mekvárost a külvilágtól. Adósok vagyunk a válasz­szák otthon-e a város? Az előzőekből is következik: még nem igazi otthon — adi teret az időnek! — de lehe­tőségeiben benne rejlik a lö­vőié. és középiskolások — a város iskoláiban tanulnak. Az ok­tatásügy irányítói igyekeztek erre megtalálni a legiobb megoldásokat, ám adódnak kikerülhetetlen nehézségek. A legnagyobb tehertétel a gyermekváros nevelőire ne­hezedik: a különböző helyen lévő. fokozatú és típusú is­kolák működési rendiéhez kell igazítani az intézmény napirendjét. Reggel 5 órától — a szakmunkástanulók már munkába készülnek — késő estig nevelőknek, technikai személyzetnek a többféle életkori sajátosságú, más­más napi program szerint ta­nuló gyermekek irányítása és kiszolgálása több mint gond. A jövő tanév a Szé­chenyi telepen és a Török utcában felépülő iskolla se­gítségével már könnyebb lesz. reménykednek. S talán addigra enyhülnek a gyermekváros pedagógus- hiányból adódó ba’ai is. N. Pista szülei meghaltak. K. Annáé alkoholisták. B. Imre „talált” gyermek ... Folytathatnánk a sort: nagy tragédiák piciny étetutakban. Egyetlen, de meghatározó azonosság ismerhető fel: a gyermekváros minden lakó­ja „okkal” van állami gon­dozásban — elhagyott, veszé- l^ettetett gyermek. A nevelésnek igazodnia kell a helyzethez. Gyakorló pedagógusok a megmondha­tói. hogy a lelkileg sérült gyermekek nevelése mennyi­vel nehezebb feladat, mint a kiegyensúlyozott családi háttérről rendelkező fiatalo­ké! Súlyosbítja a helyzetet, hogy a gyermekváros húsz szakképzett nevelői státuszá­nak jelenleg fele sincs be­töltve. Az érvényben lévő rendeletek felemás helyzetet teremtenek: a nagy áldozat­készséget követelői!) nevelő­munkával nem áll arányban az anyagi megbecsülés. A pedagógus bérszínvonal-átlag 3500 forint — nagyon ala­csony. Az intézet néhány szakmunkása ennek duoláiát is megkeresi. Megdolgoznak a pénzükért, de vaion a ne­velők nem?!... Minden tiszteletünk azoké. akik szerény jövedelem mel­lett is vállalják és jól élJlát- ják nevelői feladataikat. Örömmel hallottuk, hogy a megyei tanács művelődési osztálya bérfejlesztés megál­lapításánál — a közeliövő- ben — jelentősen, a végzett munka társadalmi súlyának megfelelően javítani fogia a gyermekvárosban dolgozó nevelők fizetését. A gver- megfelügyelők munkakörül­ményei igen rosszak, napi 12 órát dolgoznak, nem kapnak pedagógus szabadságot és éj­szakai pótlékot, fizetésük vi­szont nyolc órai folyamatos munkára megállapított — de ez is — általában — nagyon alacsony! A gyermekek egészségügyi ellátását öt ápolónő segíti, szeptember 21-től napi 3 órában gyermekorvosi ^—>k- rendelés van a gyermekvá­rosban. Ha a fogászati ren­delő elkészül, fogorvos is lesz az intézményben. A gyermekváros száztizen­öt dolgozójának áldozatkész­ségét. emberi tisztességét példázza, hogy a legnehezebb körülmények ellenére — az elmúlt hónapokban — mind­össze hármam váltak meg önként munkahelyüktől. — igvakorliatiilag a gyermekiek­től. MINDENKI GYERMEKEI A gyermekváros felszerelt­sége igen ió: tornaterem, sportpályák, klubok stb ... Mégis: a hálószobákban szí­nes újságokból kivágott fo­tók. a folyosók csupaszok, se­hol egv festmény, eev-eev reprodukció, rézkarc vagy linómetszet. A könyvtár is szegényes ,.. Az elkövetkező hetek, hó­napok feladata, hogy a kopár termek lakályossá váljanak, amelyekben jól érzik maid magukat a gyermekek. Ebben sokat segíthetne a város, a megye társadalma: egi’-egv képzőművészeti alkotás má­solatával. néhány könyvvel1, hanglemezzel, dísznövénnyel — mindennel, ami segít széppé tenni a környezetet. A gyermekvárosban felnö­vekvő generációk mafiukon fogiák viselni az őket körül- v°vők magatartásformáit, szokásait. Pótolni kell vala­melyest a szülői szeretetet. A martfűi Növényolaigvár dolgozói — más vállalatok, szocialista brigádok is — já­tékokkal kedveskedtek a gyermekváros óvodis tálnak. — de nemcsak a legkiseb­bek. hanem a kamiaszfiúk. bakfis lányok is örülnének a gondoskodásnak. Jogos kívánság a gver- mekvárosiak részéről a „hát- llírgazdasáfi” megteremtése. A jelentős ételhulladék biz­tosítaná a sertéshizlalásit: er­re mielőbb meg kell találni a legmegfelelőbb módot, a kertészet a fóliagazdaság pedig — néhány hektár szikre könnyen „kerülhet” humusz — a zöldségellát'"-t. Ez utób­binak nagy szerepe lehet az intézmény napirendiében, a munkára nevelésben, de van Gazdasági alapja is a kérdés­nek. Kétségtelen hogy a gyermekekről teljes a szoci­ális gondoskodás, de egv kis pótlás — például az élelme­zés változatosságához — lói es ne... Jövőre már több mint há­romszáz liakóia lesz a gyer­mekvárosnak. Múlnak az évek. itt nőnek fel közöt­tünk. segítsünk nekik, hogv kiegyensúlyozott, boldog em­berek lehessenek. Tiszai Laios OTTHON-E AZ OTTHON? ÓVODÁSOK, KISDIÁKOK, SZAKMUNKÁSJELÖLTEK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents