Szolnok Megyei Néplap, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-04 / 233. szám
6 Nemzetközi körkép 1981. OKTÓBER 4. Valóság-kúra Washingtonban Az amerikai sajtó egyik legtapasztaltabb Fehér Házbéli tudósítója ezt írta a minap: „A washingtoni hatalom új orvosságot kénytelen bevenni, amelyet a helybéliek csúfosan valóságpasztillának neveznek. Az utóbbi napokban ezeket a pasztillákat még talán túl is adagolták.” A valóság-kúra leglátványosabb „adagja” volt az a tömegtüntetés, amelyet a Fehér Ház előtt Washingtonban rendeztek Reagan gazdaságpolitikája ellen. Hivatalos becslés szerint negyed- millióan vettek részt ezen a tüntetésen, más adatok félmillió résztvevőről szólnak. A számszerű adatnál lényegesebb az, hogy a megmozdulás fő szervezője az AFL- CIO szakszervezeti szövetség volt Az Egyesült Államoknak ez a legnagyobb szak- szervezeti tömörülése nemcsak nemzetközi, hanem belpolitikai vonatkozásban is kifejezetten jobboldali szervezetnek számít és a választások idején egyike volt Reagan legkomolyabb támogatóinak. Az AFL—CIO vezetősége idővel azonban „kényszerpályára” került. Reagan gazdasági programja egyre súlyosabban érinti immár nemcsak a legszegényebb rétegeket, hanem a bérből és fizetésből élők derékhadának közvetlen érdekeit is. Minden jel arira mutat, hogy a washingtoni tüntetés csak az első, figyelmeztető előőrs- csatározás volit egy minden bizonnyal hosszú és bonyolult társadalmi-gazdasági küzdelemben. az a felső középosztály színvonala alatt élő rétegeket, valamint a gazdasági segélyre szoruló legszegényebb milliókat rendkívül érzékenyen érintette. Ezt az operációt — némi ellenkezéssel ugyan — annak idején még a szakszervezetek is elfogadták. A társadalom felső rétegeit képviselő törvényhozási többség pedig egyenesen üdvözölte. Heves politikai harc Hivatalosan a program 1981. október 1-én kezdődött volna eredeti formájában. Augusztus végétől azonban a rendszer kénytelen volt megkezdeni a „valóság-pirulák” bevételét. Kiderült ugyanis, hogy bármennyit faragtak le a szociális költségvetésből — ez még mindig nem egyenlítheti ki azt az érvágást, amelyet a költségvetés számára a hadügyi kiadások növelése és az adóbevételek csökkenése jelent. Szeptember elejére világossá vált, hogy ha az eddigi program változatlan marad, akkor 1982-ben a tervezett 42,5 milliárd dolláros költségvetési hiány helyett 65 milliárd lesz a deficit. És ráadásul: szó sem lehet arról, hogy 1984-re helyreálljon a pénzügyi egyensúly. Ehelyett három esztendő múlva még mindig 50 milliárdos hiánynyal kellene számolni. A valóságnak ezt a betörését nyomban heves politikai harc követte. 1982-ben ugyanis részleges választások lesznek az Egyesült Államokban. Ennek során az egész képviselőházat és_ a szenátus egyharmadát újraválasztják. A törvényhozók attól félnek: politikai öngyilkosságba kergetheti őket, amennyiben az újabb hiányt a szociális kiadások további lefaragásával akarják pótolni. A törvény hozásban ily- módon egyre nőtt a nyomás annak érdekében, hogy a hadügyi költségvetést is csökkentsék. A kormányban ennek az irányzatnak az élére Stockman költségvetési miniszter állott, ö azt javasolta, hogy 1982 és 1984 között 30 milliárd dollárt „vágjanak le” a hadügyi költség- vetésből. (Ez nem sok, ha meggondoljuk, hogy egyedül 1982-ben több mint 220 milliárd dollárt költenek fegyverkezésre az Egyesült Államokban.) Weinberger hadügyminiszter, a Pentagon ura természetesen tiltakozott a csökkentés ellen, és elérte, hogy 1982 és ’84 között, tehát három esztendő alatt összesen csak 13 milliárd dollárt faragnak le a katonai kiadásokból. Növekvő társadalmi feszültségek Miután a kormány közvetlenül ezután majdnem háromszor annyit, 35 milliárdot „csapott le” a szociális kiadásokból — a társadalmi feszültség gyorsan kiéleződött. Ennek a kifejezője volt a washingtoni tüntetés. A legújabb jelek azt mutatják, hogy a Reagan-adminisztrá- ció a belpolitikában is a kemény vonal híve. 24 órával a nagy tüntetés előtt, amikor már látni lehetett a készülő demonstráció méreteit. Washingtonban bejelentették: 1982-ben további 16 miilliárddal csökkentik a szociális kiadásokat, és az új csökkentések a következő három évre kiterjesztve nem kevesebb, mint- 75 milliárdot tesznek ki. A korábbi 35 milliárdos , csökkentéssel együtt tehát 110 milliárdot vonnak el a legszegényebb rétegektől — csaknem tízszer any- nyit, mint amennyivel a hadiköltségvetést csökkentették. Mindez — párosulva a honatyák választási aggodalmaival — azt jelenti, hogy a következő .esztendőben heves társadalmi feszültségre és kemény belpolitikai küzdelmekre kell számítania Reagan kormányának. SOUDIlMVy MŰI ÉPTEMBER 19™ • WASHINGTON D. ( AFL - CIO Tömegtüntetés Washingtonban a Reagan-kormány gazdaságpolitikája ellen A Német Demokratikus Köztársaság most ünnepli születésének 32. évfordulóját. Ebből az alkalomból néhány képben felvillantjuk az első német munkás-paraszt állam mindennapjait Az NDK fejlett ipara nagy segítséget nyújt a fejlődő országok építkezéseihez. Képünkön; a szírial Tartusban épülő cementgyár látható, amely elkészülése után évi 2,2 millió tonna cement termelésével járul hozzá Szíria fejlesztéséhez Több mint 100 ezer ember költözött be eddig a Berlin-Marzahn-i lakótelepre. Az 1985-ben elkészülő új városrészben nagyáruház, 30 iskola, óvoda és bölcsőde, egészségügyi központ, sport- és pihenőlétesítmények, valamint hét szolgáltatóközpont áll majd a lakók rendel-, kczésére. A képen; kávéház a marzahni lakónegyedben Kíváncsian figyelik a schwerini óvodások az óvoda udvarán álló besötétített autóbuszt. A különleges jármű nem más, mint egy mozgó mozi, amelyben a kicsinyek a legújabb, számukra készült filmeket tekinthetik meg. Ez a maga nemében egyedüli autóbusz naponta öt óvodát keres fel, hogy elszórakoztassa az apróságokat Az NDK-ban nagy gondot fordítanak a mezőgazdasági termelés gépesítésére. A képen; köralakú fejőgéprendszer, amelyet az elsterwerdai Elfawerk vállalat gyártott. A fejőgéppcl óránként nyolcvan tehenet fejhetnek meg Ügyes burgonyatárolási módszert alkalmaz a rostocki kerületben lévő böhlen- dorfi állami gazdaság. A képen látható műanyagsátor 21 tonna burgonya tárolására alkalmas. Minden egyes műanyagzacskóba 12,5 kg burgonya fér II legszegényebbek kárára Arról, hogy a harc hosz- szú és bonyolult legyen, maga a Reagan-adminisztráció gondoskodik. Röviddel a tüntetés után az elnök beszédet tartott, amelyben meglehetősen keményen leszögezte: kitart gazdasági programja mellett. „Nem azért izzad-' tűnik vért a gazdasági program kidolgozása és elfogadtatása során, hogy most elejtsük csak azért, mert keményebb idők következnek.” Miről van szó tulajdoniképpen? Reagan gazdasági programja három részből áll: 1. A katonai költségvetés óriási mértékű növelése. 2. Nagyszabású adócsökkentések. 3. A költségvetés hiányának megszüntetése 1984- ig. Nem kell gazdasági szakértőnek lenni ahhoz, hogy kiderüljön: a három célkitűzés között eleve ellentmondás rejtőzött. A fegyverkezés növeli a kiadásokat, az adócsökkentés mérsékli a bevételeket. Mindez együtt inkább a költségvetési defieit növekedése — semmint csökkentése irányába hat Ezt természetesen Reagan gazdasági szakértői is tudták. Éppen ezért a költségvetés kiadási oldalát ott kurtították meg legjobban* ahol Az ENSZ főtitkára Megvédeni a világot a háború katasztrófájától — ez volt az Egyesült Nemzetek Szervezetének legfontosabb feladata fennállásának egész időszakában. Ez a feladat még nagyobb jelentőségre tesz szert ma, amikor az emberiséget a harmadik világháború kirobbanásának veszélye fenyegeti — mondta egy esztendővel ezelőtt Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára. Sajnos azóta a világhelyzet nem javult, amit így jellemzett a most kezdődött ENSZ-közgyűlés 36. ülésszaKurt Waldheim ka elé terjesztett jelentésében: „Az elmúlt évben fokozódott a nemzetközi feszültség és új válsággócok keletkeztek ... Az atomkorszakban a leszerelés az emberiség túlélésének kérdésévé vált.” Aggodalommal állapíthatjuk meg, hogy ez az értékelés reális. A most kezdődött ülésszakon 154 ország delegátusai vitatkozhatnak rajta, hogyan lehetne minél előbb — míg nem késő — megszabadítani az emberiséget a jövőjét fenyegető veszélytől. De vajon mit tett és tesz e veszély elhárítására Kurt Waldheim, aki a negyedik ENSZ-főtitkár a világszervezet 36 éves történetében? (Emlékeztetőül jegyezzük meg,, hogy az első főtitkár a norvég Trygve Lie, a második a svéd Dan Hammarskjöld, a harmadik a burmai U Thant volt.) Kurt Wald- heimet 1971 decemberében választották az ENSZ főtlfc- kárává és 1972. január 1-től tölti be ezt az egyedülálló tisztséget. Harmadszori jelölése bizonyltja, hogy a tagországok többségének megelégedésére látja el feladatát Az egykori osztrák diplomata 63 éves (1918. december 21-én született). Magas állású köztisztviselő fia. A konr zuli akadémia elvégzése után 1939-től végdgkatonáskodta a második világháborút, majd jogi tanulmányait befejezve diplomáciai szolgálatba lépett Diplomáciai pályáján rendkívül gyorsan emelkedett: kétéves külügyminisztériuma munkája után diplomataként dolgozott Párizsban, Londonban, majd Moszkvában részt vett az osztrák államszerződéssel kapcsolatos tárgyalásokon. 1948—51 között a párizsi osztrák, követség első titkára, ezt követően 1955-ig a külügyminisztérium személyzeti osztályának vezetője. 1955—56-ban ő Ausztria első megfigyelője az ENSZ-nél, a következő négy évben pedig Ausztria nagykövete Kanadában. Visszatérése után már a minisztérium politikai osztályának vezetője. 1964-ben már mint hazája állandó ENSZ-képviselője egészen külügyminiszterré választásáig, 1968-ig dolgozik a világszervezetben. Diplomáciai tevékenysége alatt sokat tett Ausztria tekintélyének öregbítéséért. 1970-től ismét hazája ENSZ állandó képviselőjeként tevékenykedett ENSZ-főtitkárrá választásáig. — Munkám mottója az lesz, hogy a bajokat jobb megelőzni, mint gyógyítani — mondta Waldheim az első megválasztása alkalmával tett nyilatkozatában. A főtitkársága alatt eltelt rendkívül mozgalmas évtized eseményei az ENSZ-ben megmutatták, hogy Waldheim jó taktikusnak bizonyult abban a diplomáciai csatában, amely a világszervezet épületében a tagállamok képviselői között folyik. Mint a világszervezet legfőbb igazgatási tisztviselője, részt vesz a közgyűlés, a Biztonsági Tanács, a gazdasági, szociális és a gyámségi tanács valamennyi ülésén. Mivel e szervekben a legritkább esetben születnek teljesen egyhangú szavazással határozatok, a főtitkár és az általa kinevezett tisztviselői kar a nehéz feladatok egész sorát hajtja végre. E nehézségek elhárítására a főtitkár különösen sokat utazgat a világban, hogy személyes jelenlétével is segítse a konfliktusok, vagy a konfliktusokkal terhes problémák megoldását. Nehéz mesterség című könyvében Waldheim így vall erről: „Bár az akadályok olykor leküzdhetetlen- nek tűnnek, bíztató arra gondolni, hogy az ENSZ megalakulása óta élteit idő alatt hány terv megvalósítása fűződik a világszervezethez, hogyan tudott felelni, néha katalizátorként, azokra a viharos változásokra* amelyek az emberiség történetének ezt a páratlan korszakát jellemzik”: E könyvében fejti ki, hogy az ENSZ tevékenysége arra irányul, hogyan lehet összeegyeztetni valamennyi ország nemzeti érdekét nemzetközi felelősségével és a világközösség hosszúlejáratú érdekeivel. E tekintetben — mint írja — az ENSZ munkája három fő tényezőből áll: a béke és a nemzetközi biztonság fenntartása; ösztönzés a békés változásokra; globális együttműködés távlatában tervezni meg az emberiség jövőjét Az eltelt egy évtizedben Kurt Waldheim a világszervezet főtitkáraként ebben a szellemben cselekedett. Kovács István Összeállította; Majnár József A 32 éves NDK ételéből
