Szolnok Megyei Néplap, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-21 / 247. szám

1981. OKTÓBER 21 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Rövidebb munkahét a papírgyárban Hogyan jutnak hatról az ötre? 3. A dolgozók véleménye fl legmagasabb fokozatot érdemelték ki NDK-beli minőségi elismerés a Szolnoki A oaDíreyiár feldolgozó üzemében saiéitos txrotolé- mákkial ismerkedhettünk me& a eoodok. a feladatok azonban ifiem iől érzékelte­tik. hogy aiz ötoaiDos munka­hét ..önerőből” történő mee- vtalósítiásia milyen sokélidailú erőfeszítésékeit követel. Az Mint „áttérés” azonban azt is íól példázza. hogy nem elég csu­pán az úi helyzet szülte űi kövéteknónyék téliesüiésót szem előtt tartani. A munká­sok egy csoportiával folyta­tott beszélgetés során ki­derült. a korábban csak bosszúságot okozó hiányossá­gok jelentősége fokozódott. régen A dolgozók eszmecseréié­nek tornaiját Rigó Rozália ki- sziedő találta mea: — A megemelt normákkal annyira ki kell használnunk a gének .Jkénasségieit”. hogy a legkisebb lemaradást is szinte fcéptetansóg behozni. A munka sebessége fokozá­sának a eéD szab határt... Az állítás laikus sziáimára csak sérthető értelme hama­rosan megvilágosodott, ami­kor a ietenüévők konkrét Délriákkal szemléltették gond- iaifcat: — A normák szigorodásá­nak alarm nálunk nem a munkaféltételék változása volt. A teljesítmény növe­kedésének záloga a legtöbb esetben a gyorsabb, lelki is- meréhesébb. iobb munka — mondta el Fekete Kérolv génmester. — Nem tudok róla. hogy valaki is komo­lyan elégedetlenkedett volna azért, mert többet váltnak tőle. A mindig szabad szom­batok mesénk e®t az áldoza­tot. legalábbis n, ftöraVvés megivan a telieisítés szubjek­tívnek nevezbeJő feitftoPei- nek megteremtésére .. Azért azonban igen sokan elégie- detüenlkednék az üzemben, mert a szigorúbb követeli- ményekmek a réeiitől alig különböző körülmények kö­zött .kell elegét tenni. Pedig he1yzetünk iayítósához nem eget rengető változásokra tenne szükség. Fekete Károly példaként azt említette, hogy a réginél ma sem fordul elő keve­sebbszer: két gépnél egy­szerre állnak át más termék gyártására, pedig a többórás munkát egyszerre csak az egyik hélyen végezhetik éL A másik gép addig fölös legesen áll. „HaiiatlJan, Uuxus ma. amikor a normák kialakítá- slafcor másodperceket is móricsfcéltefc. így oroarar mozni a termelést” — állítot­ta a gépmester, és úgy tűnik, megállapítása a munkatárs saitól1 hallott hasonló pél­dákra is érvényes. Gépek állnJak (gyakran órákig) mert a raktárból inam vételeztek időben ra­gasztót. festéket. Nem anyag­hiányról van szó — ezt Po­zsonyi László művezető iga­zolta —. hanem a kiszolgá­lás szervezetlenségéről1, ami fokozza a papír rossz minő­sége és a létszámhiány szülte gondokat. Pedig ezek a hiá­nyosságok az üzem területéh megszüntethetek. A munká­sok szerint úrrá kell lenni raituk: ..Különben a várt teljesítménynövekedésből hosszú távon semmi nem lesz.” A kiesések ugyanis a maximálisra fokozott tem­pó miatt alig pótolhatók. Huszonnyolc naponként A feldolgozó üzem gond­jainak összetettsége nem ieUiemiző a gyár minden részlegére. Mennyivel egy­szerűbb a gyártó üzem hely­zete Ott folyamatos munka­rendben dolgoznak, csupán egy dolog változott. A hat nap munka után két pihenő­napot eltöltő embereknek július 1-től 28 naponként egy újabb szabajdnao iár. Hogy így is ki tegyen a lét­szám. nvölc úi dolgozót is felvehetne az üzem — ha lenne kit. Mert most a ko­rábbi szisztémában elegendő létszám is csak úgy van meg. hogy az álló 4-es oam'reéo- hez tamtazókat a régi üzem­ben foela.koztatiák.-- Egyszerű a helyzetünk — foglalta össze véleményét Sági Ferenc, a papírgyártás üzemvezetőié —. mégis ne­hézségékkel küszködünk. A 28 naoofcéht iáró szabadna­pot ki kell adni. összeevűi- teni tilos. De ki végzi éli a pihenni menő munikáiát ? Ta­gadhatatlan. hogy a létszám­hiány miatt szabálytalan­ságra is rákényszerülünk időnként: az előírások sze­rint iegvezzük be a szabad­nap kiadását, a munkás azonban csak akkor kap- haitia meg. amikor tesz aki pótol ja a gép mellett... Gondolja csak el. ez a hely­zet mennyire magában reilti a művezető és a munkás összetűzésének csíráját. Számítani nem lehet rá Ha még csak a szabadnap „bújtatása” okozhatna fe­szültségeket. A feldolgozó üzemben valahogy úgy gon­dolkodtak. a három hónapja élvezett több szabad időrőL hogy ..mavvan ió. 'hogy van. idővél maid eltöltésének leg­jobb módia is kialakul”. A papírgyártó munkásoknak azonban egétezen más a prob­lémájuk Csató Gábor oaroír- eépvezeltő véleménye: — Mi a családdal ..régen” sem gyakran szórakozhat­tunk együtt. Csupán hat he­tenként esett szombatra és vasiálmapra a pihenőnap. De ez legalább biztos volit. a most nyert esv nap pedig?... Csak egy kötelező előírás van : huszonnyolc napon be­lül ki kéül adná. De hogy mi­kor? Erre nem tehet mun­kált. utazást tervezni... Ép­pen csak elütni lehetett az időt. Mert ha a Pihenésnek és a szórakozásnak az úi körül­mények kínálta gazdaeítáisd lehetőségeivel az emberek többsége mée nem is tud élni (ez persze nemcsak . .ita- oasrztaiaitltamsáeon” múlik), a kiszámíthatatlanság mégiis idegesítő. Az idő persze a hasonló problémáikra gyógy­írt hozhat. Hogy mennyi idő? Biztos nem hetek és talán niam is hónapok lesznek ete- gendőek a papírgyárban ..egycsapásra bevezetett” rö­videbb munkahét után fel­színire fcarüűt problémák megszüntetésére. A legfőbb gondot okozó munkaerőhiány szülte ne­hézségék enyhítésére még nincs biztos gyógyszer. Az országban több gyárat irá­nyító. Papíripari VállalaJtnái is keresik azoban a meg­nyugtató. megnyugvást hozó választ A szolnoki gvár ne­hézségeit fokozatosan enyhí­ti maid a zacskókészítő gé- oe*v egy részének Haidúdo- rogra telepítése. A Papíripa­ri Vállalat nyíregyházi gyá­rának ottani üzemében még tudnak találni embereket a berendezések mellé, a Szol­nokon így felszabaduló munr kásoknak (akiket az ergo­nómiai vizsgálatok alkalmas­nak találnak az úi feladatok­ra). pedig a kapun belül máshol találnak tenniva­lót. Ez a lépés persze nem hoz végtagles megoldást, de korai is lenne ezt várai. A eaoír- gy árban Szolnok megyében először tértek át az ötnapos munkahétre. Az előnyökön kívül ez hátrányokkal is iáir. A ..kilépett” munkakönyvi bejegyzéssel állást keresők például messze elkerülik a gyár felvételi irodáiéit. Az országos előírások szerint '•-yants csak a szakmai be­sorolásuk szerint őket meg­illető. legkisebb óraibért kap­hatják. Kevesebb heti óra­számban dolgozva ez még kevesebb keresetet ielenit Szóval tagiadhataitlanul mindenkinek hasznos mövi- debb munkahét előnyeinek kiaknázásához idő keűli Idő. például a fejlesztési koncep­cióknak. az úi körülmények­hez idomMsahoz. A feldol­gozó üzem vezetői például elmondták, hogy a fokozato­san elhasználódó gének cse­réiére gondolva feltétten/ül figyelembe kell venni a munka megnövékiedett inten­zitását. a nagyabb sebessé­get. (..Okosan irányítva a berendezések pótlását, talán visszanyerhetünk valamit a most minimálisra szorított biztonsági tartalékokból.”) És biztos, hogy ielentős — ha ma teljesen nem is fcörülr hiatánolhaitó — feladatok vár­nak a szervezőkre, a mérnö­kökre. a technikusokra is. Újítások. ötletes műszaki megoldások révén talán mér­sékelni llehet bizonyos gé­pek kezelőinek számát. Sok feladat vár megoldás­ra. egy azonban bizonyos: az ötnapos munkahét bevezeté­sét az alapok ..teherbírásé­nak” vizsgálata után döntöt­ték et a papírgyárban. Am — hogy a példánál maradtunk — az ..eme’ebnáéoítéshez” a rég.i és az úi felépítményt is a mai viszonyokhoz kell ido­mítaná. * * * Háram cikkben próbáltuk bemutatni az ötnapos mun­kahét bevezetése kapcsán a Szolnoki Papírgyárban fel­merült feladatokat, nehézsé­gieket. Tagadhatatlan, hogy sok. csak a iövőben meg­szüntethető gondról is írni kellett. A kép teljességéhez azonban hozzátartozik: a gyár az év eleién meghatá­rozott termelési terveinek az első kilenc hónapra iultó ré­szét nyolc száz alléikkal túltel­jesítette. V. Szász József — VÉGE — MEZÖGÉP-nek A szolnoki Mezőgép Vál­lalat kooperációs szerződés keretéiben több mint öt éve Igyáajt fcüilömböző mezőgaz­dasági gépeket, részegysége­ket és pótalkatrészeket kö­zösen az NDK-beli Fort­schritt KomlbinóltltalL Az együttműködés eddig eltelt évei aüp+t csupán gépekből több mint 22 ezret adott el partnerének a szolnoki vál­lalat. és a jövőben (különö­sen a rendkezelő és a silo- kukortaa-betakarító adapte­reik készítésében) tovább kí­vánják az együttműködést fejleszteni. A jó üzlet meg­őrzése érdekében igen fon­tos a munkák kifogástalan elvégzése, de a minőségire nemcsak a magyar cégnél ügyelnek: a Fortschritt sa­ját gyártmányú alapgépeit, (például kombájnjait) sze­reli fel a különböző adap­terekre. Nemrégiben a Német De- moikraitilkus Köztársaság minisztertanácsa mellett hatósági szervként működő ASMW Minőségellenőrző In­tézet szakemberei vizsgáz­tatták a Mezőgép szolnoki és tószegi gyárát. Ellenőriz­ték a termék előállításának minden lépcsőfokát, az anya­gok tárolásától a csomago­lásig. Tószegien az E—318 típusú rendkezelő. Szolno­kon pedig az E—295 jelű silókukorLca^betakarító adap­teren végzett munkálatokat vizsgálták. Az eredmények értékelése után a magyar vállalat dolgozói igén büsz­kék lehettek, hiszen a Fort­schritt Kombinátnak vég­zett munkájuk a legmaga­sabb elismerést, az úgyne­vezett Q1 (a Q-betű a minő­séget jelentő német Qualität szó rövidítése) fokozatú mi­nősítést érdemelte ki. Autóklinika a műhelyben Senki se vitathatja, hogy ha a magyar motorsport utóbbi évtizedeinek krónikáját meg­írják, a szolnoki Polacsik András neve külön fejezetet érdemel. (Egy zárójelbe kí­vánkozó emlék: mi, bámész és persze motorrajongó srá­cok valamikor az ötvenes évek végén mindennapos né­zői voltunk a szolnoki mo­torversenyzők Tisza-parti ed­zéseinek, és egymás szavába vágva „elemeztük” Polacsik András technikáját. Pedig úgy emlékszem, azt se tud­tuk, hogy országos bajnok. Egyszerűen lenyűgözött ben­nünket, hogy azt csinált a motorral, amit akart.) Hogy ez az emlék záróje­lek közé szorult, annak egy oka van: Polacsik András kisiparosról ez esetben nem mint legendás motorverseny­zőről, hanem mint a szakma kitüntetettjéről lesz szó. Nemrégiben vette át ugyan­is a Minisztertanács által alapított Kiváló munkáért kitüntető jelvényt, amelyet több mint huszonöt éves ki­emelkedő autó-motorszerelői munkásságáért kapott. — Napok óta hiába kere­sem a műhelyében, csak zárt ajtókat találok — mondom, amikor végre rászánom ma­gam. hogy a lakásán zavar­jam. — Beteg vagyok, illetve remélem, mostmár csak vol­tam — és hosszan, az átélt fájdalom kínzó élményeitől meg-megakadva beszél a be­tegségéről, amely két éve ar­ra kényszerítette, hogy le- százalékolását kérje, addig a megyei rendőr-főkapitány­ság műhelyét vezette. Aszó­ba megtelik egy olyan em­ber panaszaival, aki sose tudta magát más helyzetben elképzelni, mint a munká­ban. az autók, a motorok között, de valami külső és váratlan körülmény kipa­rancsolta az olajszagú mű­helyből. — Gyógyulok, szerencsére gyógyulok — fejezi be be­tegsége történetét. És a jól­ismert, kissé mackós járásá­val előhozza a miniszterta­nácsi kitüntetést. Nem tit­kolt büszkeséggel nyugtázza, hogy én is olyan féltő moz­dulattal veszem kézbe, mint amilyennel 5 az asztalra tet­te. Kérdezés nélkül elmond­ja, hogy az életrajza tulaj­donképpen akkor kezdődött, amikor megszerezte az autó­szerelői szakmunkás-bizo­nyítványt, vagyis 1954-ben. Attól kezdve csak muszály- ból és csak egy-két napig maradt távol a motoroktól, gépkocsiktól. — Szerencsés ember va­gyok, az a hobbim is, ami a szakmám, nem is értek máshoz. Engem nem nyug­tat meg a kerti munka, a A tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezetben új megoldással hasznosítják a kukoricaszárat. A betakarításkor rendre ra­kott szárakat a HESSTON típusú silózógép kocsira rakja és a másodvetésű silókukoricával keverve állatok takarmányo­zására használják Egy este Kunszentmártonban Házak, lakások— kérdések érdeztek a lakásra várók, a házépítők. Válaszoltak a szak­emberek: a tanács­elnök, az OTP-fiók, a Tüzép-telep, az építőipari szövetkezet vezetője és a műszaki cikkek forgalmazó­ja. Történt mindez Kunszent­mártonban hétfőn este, a művelődési központ egyik klubtermében. Kitűnő ötlet Megteremte­ni az alkalmat megszervezni a találkozót ahol a téma legjobb ismerői, szakemberei adhatnak pontos, hiteles fel­világosítást, bármilyen. a lakással összefüggő kérdés­re, legyen az a lakáselosztás­sal, telekkínálattal, az árral, a hitellel, az építőanyaggal, a hőtároló kályhával, a mű­anyag ajtóval, a típustervek­kel. az ifjúsági takarékbetét előnyeivel, a kivitelező ka­pacitásgondjaival, vagy épp a napkollektorral kapcsola­tos. Részletes tájékoztatásra adott lehetőséget a művelő­dési központ és a nagyköz­ségi népfrontbizottság szer­vezte esti fórum. A leendő munkáslakás-tu- lajdonos például „első kéz­ből”, a járási építőipari szö­vetkezet elnökétől tudhatta meg, hogy a lakóépület — amelyben a kérdező lakása is van — műszaki átadása megtörtént. Hogy Kunszent­mártonban ez az első, 15 olyan lakótelepi lakás, amely szőnyegpadlós, parkettás és kaputelefonnal felszerelt, hogy a lakás elválasztó falai tökéletesen hangszigeteltek, és az építő 50 év garanciát vállalt a ház külső festé­séért. Az ifjú házasokat, a leen­dő házépítőket természete­sen elsősorban az izgatta, hol lesz és mennyiért a kö­zeljövőben a községben épí­tési telek. A fórum résztve­vőin kívül úgy Vélem, keve­sen tudják, hogy a régi és az új 41-es út közötti terü­letre egy olyan minta-lakó­telepet terveztek a Város­építő Tervező Intézet szak­emberei, amely a jövő szá­zad embereinek az igényét is kielégíti. A 150 építési te­lekre felosztható terület még közművesítésre vár, de reá­lis számítások szerint 1983- ban megkezdődhet az építke­zés, és az ingatlanok ára 350—400 forint lesz négy­szögölenként. (Felébe kerül­nek, mint ma, a magánfor­galmazásban eladottak.) osszasan sorolhat­nám még, hogy a fórum résztvevői mennyi hasznos in­formációt kaptak. Biztos vagyok abban, hogy nem , csalódtak, ők tizenket- ten(!)i, akik éltek a lehető­séggel. Kár, hogy a község százötven lakásigénylője és megannyi leendő családiház­építője közül kevesek ér­deklődését keltette fel a pla­kátokon jól előre közhírré tétetett program. Sajnálhat­természet, mint más. hoz­zám hasonlóan kényszerpi­henőre ítélteket. Kizárólag a műhelyben érzem magam nyugodtnak. Igaz, mostaná­ban három-négy óránál töb­bet nem tölthetek ott, de a szívem szerint huszonnégyet dolgoznék. A műhely! „Mint egy patika”, jut eszembe a szokványos kife­jezés a pár lépésnyi, csak egy autó befogadására alkal­mas műhely láttán. Polacsik András körbejár, minden lámpát felkapcsol, hogy mi­nél jobban lássam szeretett birodalmát. Előttem ismeret­len rendeltetésű szerszámok, gépek, műszerek példás rendben; ha nem mondaná a műhely gazdája, akkor is nyilvánvaló lenne, hogy aki itt dolgozik, hivatásnak te­kinti a szakmáját Felszabadultabban beszél, mint a lakásában. Megtu­dom, hogy a mai autósok nem törődnek annyit a „gé­pükkel”, mint kellene, csak a kötelező műszaki vizsga előtt keresik fel a szerelőt, pedig legalább 10 ezer kilo­méterenként ajánlatos meg­vizsgáltatni a kocsit. Magá­tól értetődően elmondja, hogy azt az autót, amit ő készített fel műszaki vizs­gára, még sohasem „buk­tatták meg”. — Mindig az volt az el­vem, hogy úgy dolgozzak: az ellenségeim se találjanak hibát a munkámban...- bj - Fotó: T. K. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents