Szolnok Megyei Néplap, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-18 / 245. szám
1981. OKTÓBER 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az új kollektív szerződések megkötésének tapasztalatai I a vállala- tok, a fogyasztási szövetkezetek vezetői számot adtak az előző ötéves tervidőszak kollektív szerződ évseinek végrehajtásáról, s a dolgozókkal megvitatták az 1981—1985. évi új szerződések, a szerződésmódosítások terveit is. A szakszervezeti bizottságok az igazgatói beszámolókat a kollektív szerződés érvényesüléséről mindenütt minősítették, véleményüket állásfoglalásban rögzítették. Általánosítható tapasztalat, hogy a lejárt kollektív szerződések jól szolgálták a népgazdasági és dolgozói érdekek együttes érvényesítését. Megyénkben a VI. ötéves terv időszakára nyolcvanhárom kollektív szerződést kötöttek, a szerződéskötés az állami szektor ágazatain túl kiterjedt az általános fogyasztási szövetkezetekre, a költségvetési üzemekre. A kollektív szerződések közel 120 ezer dolgozó tevékenységét szabályozzák. A jogszabályok szerint lehetőség volt a korrábbi kollektív szerződés 1981-re történő meghosz- szabbítására. Ezzel egy helyen, a Középtiszai Állami Gazdaságban éltek. A kollektív szerződések tervezetének többsége a megadott határidőre közérthető fogalmazásban és jól áttekinthető szerkezetben elkészült. A tervezetek megfelelő tárgyalási alapul szolgáltak. A feladatok elvégzésére minden vállalatnál, üzemben, szövetkezetben szerkesztő-, szövegezőbizottságok alakultak, amelyben részt vettek a gazdasági, szakszervezeti, KISZ-szervek képviselői, a vállalati munkaügyi döntőbizottság és jogsegélyszolgálati bizottság tagjai. A bizottságok 10—12 ta- gúak voltak, igazodtak a kollektív szerződés fejezetének számához. A szakszervezeti szervek a főbizalmi, bizalmi hálózaton keresztül, széles körben összegyűjtötték a kollektív szerződéssel összefüggő javaslatokat. Példaként említem, hogy a TVM- nél kétszázötven, a Mezőgépnél 295 észrevétel volt, azokat értékelték és egyeztették a helyi gazdasági vezetés elképzeléseivel, ütköztették az érvényes jogszabályi előírásokkal. A kollektív szerződések tervezetét minden vállalatnál a szakszervezeti testületek elé terjesztették, a tervezetek kevés kivételtől eltekintve színvonalasak, megalapozottak voltak; tömörség, konkrétság és érthetőség jellemezte őket. A bizalmi testületi ülések igen aktívak voltak, a résztvevők 5—20 százaléka felszólalt a megbeszélésen, A dolgozói vélemények, javaslatok főleg az alkalmazott bérrendszerekkel, azok formáival, a munkanormák kidolgozásának, a teljesítményigényeknek a pontosításával foglalkoztak, illetve a munkafegyelem, az anyagi felelősség, az üzemétkeztetés, a szociális ellátás, a lakásépítési támogatás kérdései köré csoportosultak. A felszólalók közül többen hangsúlyozták, hogy nem a saját, hanem annak a csoportnak közösen kialakított véleményét mondták el, amelyet képviselnek. A szerződéstervezeteket egyetértéssel fogadták, több pontosító, módosító javaslatot tettek. A bizalmi testületek a szerződések vitájánál, jóváhagyásánál jól képviselték a magasabb érdekeket, amikor a különböző érdekek egyeztetésére is vállalkoztak. Az irányító szakszervezeti szervek képviselői a kollektív szerződések tárgyalásain rendszeresen részt vettek, véleményükkel, javaslataikkal elősegítették a helyes döntések meghozatalát. A Mezőgép Vállalatnál a bizalmi testület csak a második ülésen fogadta el a szerződés tervezetét. Enn'ek oka, hogy a vezetés a dolgozók véleményeire a testületi ülés előtt nem adott érdemi választ. A kollektív szerződések fő jellemzői: a középtávú tervekkel összehangolt kollektív szerződés rendszere a gyakorlatban jól bevált, bizonyította életképességét. A dolgozók érdeklődése nőtt a kollektív szerződések iránt, azokat egyre inkább magukénak tekintik. Aktívan és felelősségteljesen vesznek részt elkészítésükben, megvalósításukban. A pártszervek és -szervezetek a szerződéskötéseket folyamatosan ellenőrizték, a szükséges elvi-politikai segítséget és támogatást a gazdasági és szakszervezeti -szervek vezetői részére megadták. Az új szerződések összhangban vannak a VI. ötéves terv gazdaságpolitikai célkitűzéseivel. A helyileg alkotott szabályok jól igazodnak a megváltozott gazdasági körülményekhez. A vállalatok vezetői és a szakszervezeti testületek képviselői által aláírt végső döntésekben tükröződnek a helyi adottságok és lehetőségek. A szerződések a munkáltatók és a munkavállalók számára reális előírásokat tartalmaznak. Biztosítják, védik a dolgozók jogos érdekeit. Az új megállapodások alapjait a régi szerződések képezték. Ebből minden olyan szabályozást átvettek, amelyek a gyakorlat során kölcsönösen jónak bizonyultak és ott változtattak, ahol a szabályozás hatékonysága nem volt kielégítő. Számos új. előírás került a kollektív szerződésbe a legutóbbi módosítás óta kiadott jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően. A szerződések célul tűzik Ki a meg- ---------------------lévő létszám eddiginél hatékonyabb foglalkoztatását, a munkaerő társadalmilag hasznos mobilitását. Ennek megvalósítása érdekében több vállalatnál módosították a változó munkahelyre vonatkozó, a próbaidő kikötésével kapcsolatos szabályokat, továbbá a munkakörön, munkahelyen kívüli munkavégzéssel összefüggő rendelkezéseket A munkaidő jobb kihasználásával kapcsolatos célkitűzések elérése érdekében gondosan áttekintették a munkaidő beosztásával. a munkaközi szünet kiadásával kapcsolatos szabályokat. Általában a régi rendelkezés értelmében járnak el, de például a Kőolajkutató Vállalatnál, az ÁÉV- nél már figyelembe vették az ötnapos munkahét bevezetésére vonatkozó rendelkezéseket is. Számos helyen felülvizsgálták a mértéktelen túlóráztatás rendszerét és körültekintően szabályozzák a felhasználható túlóra mértékét, ezzel is segítve az ötnapos munkahétre való felkészülést. Továbbra is szigorú szankciókat írnak elő az igazolatlan hiányzás, a késés és egyéb mulasztások esetéb en. A kollektív szerződés szabályai segítik a helyes vállalati bérpolitika kialakítását. Meghatározzák az 1981— 85. évi jövedelemelosztási célkitűzéseket. A fizikai dolgozókra a közelmúltban megjelent tarifa besorolási rendszert alkalmazzák. Itt az új bértételek alsó határára való beállás határideje 1983. március 31. Példaként említem meg, hogy a Tisza Cipőgyárban az eddigieknél konkrétabban fogalmazták meg a bérfejlesztési irányelveket, külön gondot fordítva a minőségi munka bérezésére, a nők és fiatalok munka szerinti díjazására. A közvetlen termelésirányító dolgozók érdekeltsége összhangban van a vállalati, az üzemi eredményekkel. Ezt az elvet érvényesítik például a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalatnál, ahol részletesen határozták meg, hogy a VI. ötéves tervidőszakban a prémiumfeladatok mire irányuljanak. Rendszerezték, egységes szerkezetbe foglalták a dolgozókat megillető különböző bérpótlékokat, valamint a premizálás, jutalmazás rendszerét. A vállalatok a kollektív szerződésekben részletesen foglalkoznak a munkanormák bevezetésének és megváltoztatásának szabályaival, számos vállalatnál történt helyi intézkedés a teljesítménybérezés korszerűsítése érdekében. A Mezőgép Vállalatnál, az Aprítógépgyárban a korábbinál részletesebben szabályozták a dolgozók teljesítménykövetelményeit. A hatékonyabb munka, a kapacitások jobb kihasználása érdekében több helyen szükség van a végleges vágy időszakos munkaerő-átcsoportosítására. — A BVM kollektív szerződésében például bevezették, hogy azon dolgozóknak, akiket ideiglenesen más üzembe helyeznek át, húsz százalékos bérpótlékot fizetnek. Valamennyi kollektív szerződés tartalmazza az éves gazdasági eredményektől függő szabályozást, ilyenek az „R”-alap nagysága és fel- használása, a bérfejlesztés mértéke, a jóléti és kulturális alap nagysága stb. Az új kollektív szerződésekben több helyen megszüntették az „R”-alap felosztásának korábbi hármas tagozódását. Jellemző, hogy annak nagyobb hányadát bérarányosán, másik részét időarányosan osztják fel a dolgozók között. Az Alföldi Téglaipari Vállalatnál például a gyáregységekre való felosztást a részükre kitűzött feladatok teljesítése és az éves bérköltség alakulása szerint eszközük. A kollektív szerződés szabályai elősegítik a dolgozók szociális helyzetének további javítását. Megkülönböztetett figyelmet fordítottak a lakásépítés kérdésére. A vállalati támogatás összegét, annak felső határát lehetőség szerint emelték, kedvezőbb feltételeket teremtettek a vállalati lakásépítéshez. Tapasztalatunk az, hogy a szociális ellátás fejlesztésének kérdései nagy aktivitást, vitát' váltottak ki. Az üzemi étkeztetés színvonalára, a vállalati térítés nagyságára jellemző, hogy az a korábbi évek szintjén maradt vagy kis mértékben emelkedett. De olvan vállalatról is tudunk, ahol egy év alatt a felére csökkent a vállalati térítés. A vállalatok felülvizsgálták és újra meghatározták a veszteséges gazdálkodás esetén bércsökkentés alá tartozó munkaköröket, a felelős beosztású, illetve vezető beosztású dolgozók körét. Napjaink és a jövő egyik fontos gazdaságpolitikai feladata a kollektív szerződés előírásainak betartása, betartatása. Ennek érdekében szükséges, hogy a vállalati, üzemi, szövetkezeti szakszervezeti szervek folyamatosan segítsék, ellenőrizzék a végrehajtást, mindenütt fel kell lépni a kollektív szerződést megszegő gyakorlat ellen. üzemek, szövetkezetek gazdasági és társadalmi szerveinek vezetői — az érvényben lévő jogszabályok betartásával — minden évben értékeljék a kollektívi szerződések végrehajtását, végezzék el a szükséges módosításokat. A szerződések értékelésénél, módosításánál a dolgozók alkotó javaslatait továbbra is hasznosítsák. A fórumokon elmondott dolgozói javaslatokra minden esetben érdemi választ kell adni. A kollektív szerződést mint rugalmas szabályozást kezeljék, a menetközbeni változtatásokat a jogszabályi változásokkal egyidőben végezzék el. Árvái István a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkára A vállalatok övidebb munkahét a papírgyárban Hogyan jutnak hatról az ötre? 1. Tájékozódás az igazgatói irodában — Hogy mit csinálok azzal a kéthetente nyert egy nappal? Hm... (Az ezt követő rövidke szünet alatt talán csak a kérdező vélte úgy, hogy partnere agyán átvillan: „Valamit mondani kellene a szabad idő értelmes eltöltéséről.”) Ugyanazt, mint a régi rövid hétvégeken. A kert, a jószág ugyanannyi munkát ad — most legalább lazíthatok a tempón, több idő jut a családra. Ja, és a szórakozásra is —, de ezt még nem is tudom. Mintha a Szolnoki Papírgyár művezetője csak a neki szegezett kérdés hallatán kezdett volna igazán gondolkodni az ötnaposra rövidült munkahét értékeiről, örül a pirosbetűsre változott szombatoknak (az ő üzemében sikerült így kialakítani a munkarendet), arról azonban, hogy mi újat hoztak gyáron kívüli életébe, nem sokat beszélt. Biztosan nem is beszélhetett, mert csupán három hónapja kóstolgatja az új rendet. Az üzemen belüli változásokról azonban ő és társai is lényegesen többet mondtak. A termelés nem csökkenhet Volt ugyanis miről beszélni. Mert igaz, hogy Szilágyi Ottó, a gyár igazgatója az ötnapos munkahétről kezdett beszélgetésnek rögtön a kezdetén élénken igyekezett érzékeltetni, hogy a munkarend-változásból adódó tennivalók bonyolultsága eltörpül a hatmilliárd forintos beruházásukhoz kapcsolódó feladatokétól („a rekonstrukció az igazi téma”) — azt azonban nem titkolta, hogy a munkahét rövidülése minden dolgozónak okozott és ma is okoz gondot. A gyárban nincsenek híján a tisztázatlan kérdéseknek sem. — A kormányhatározatnak megfelelően a munkaidőt úgy kellett csökkente- nünk, hogy közben a termelés nem mérséklődhetett. Ez természetes — mondta az igazgató —, csak nem éppen könnyű elérni. A nehézségek érzékeltetésére érdemes megjegyezni, hogy a fizikai dolgozóknak több mint nyolcvan százaléka nálunk már régen teljesítménybérben dolgozik, ösztönöztük őket a nyolc óra minél hasznosabb eltöltésére, és most még többet kell kémünk. Ez már maga problémákat okoz, persze az is igaz, hogy a több szabad idő árát meg kell kérni. Általánosságban így van ez, a megvalósítás azonban ellentmondásokat hoz felszínre. A munkások 42— 45 százaléka több éve rendszeresen ellenőrzött műszaki normában dolgozik. Nem azt jelenti ez, hogy a teljesítménykövetelményeken már egyáltalán nem lehetett szigorítani, mégis tagadhatatlan, hogy egy-két esetben, a munka műszaki és szervezési feltételeinek, a begyakorlottságnak a változása nélkül kellett feszíteni a normát. Ezzel kétségtelenül rontottuk a követelmények megalapozottságát, ám más választásunk nem volt, ha a munkaidőalap csökkenése miatt kieső termelés pótlására akartunk ösztönözni. A Szolnoki Papírgyárban különleges időszakban, egy, a vezetők erejének zömét követelő, a termelőmunkát is ezerféleképpen befolyásoló beruházás közepette tértek át az ötnapos munkahétre. Ä" szabad idő növekedése miatt kieső órák termelésének pótlását segítő új normarendszer kidolgozása, az eredményekkel kecsegtető szervezési intézkedések kigondolása, a bérek megváltoztatása is igen komoly feladat volt, a finomítások bőven adnak munkát ma is. Talán kényelmesebb lett volna egymás után végezni a kétféle teendővel? Szilágyi Ottó erről így vélekedett: — Mondhatnám, hogy azért vállaltuk a feladatok párhuzamos megoldását, mert a Papíripari Vállalat vezetősége az ötnapos munkahét július 1-i bevezetését határozta el. Voltak ennek a döntésnek számunkra előnyös következményei. Ideiglenesen enyhült például a munkaerőhiány. A rekonstrukció idejére, július 15-én leállt négyes számú papírgépen dolgozókat egyrészt más munkahelyen foglalkoztathatjuk, csak „az év végéig, mert akkor újra indul a megfiatalított” gép. Munkáskéz kellene A munkarend változásáról folytatott beszélgetés során minduntalan felbukkant a munkaerőhiány gondja. Szóba került persze az is, hogy szigorúbban számon kell kérni a nyolc órák hasznos eltöltését, hogy a feldolgozó üzem gépmunkásai 100 százalékos bért kapnak, ha a berendezés műszaki okok miatt nem dolgozik, ezért ha saját hibájukból elmaradnak a normától, a valóságosnál hosszabb javítási időt jegyeznek be a gépnaplóba — így „javítják” teljesítményüket. Ezek azonban (nem köny- nyen) a gyárkapun belül megszüntethető gondok. A munkaerőhiány enyhítésére azonban a gyár vagy a vállalat vezetőségének intézkedése nem elegendő. Ember ugyanis nincs. A gyár csupán a folyamatos üzemben dolgozó papírgyártó üzem létszámának feltöltéséhez (a gyakoribb szabadnapok miatt több emberre van szükség), tizennyolc új dolgozó felvételére kapott engedélyt. Engedélyt, de nem lehetőséget. Mert jelentkező nincs, aki mégis megpróbálja a papírgyárat, az tényleg csak betéved: egy-két hét múlva távozik. Kevés a vállalat Persze az embernek önkéntelenül eszébe jutnak a rejtett munkanélküliséget bizonyító tanulmányok, a konkrét példákkal érvelő újság- és rádióriportok. Egy kérdést tehát nem lehetett az igazgatói irodában elszalasztani: „A Szolnoki Papírgyárban tehát minden poszton a legszükségesebb számú ember dolgozik, belső tartalék nincs?” A gyár vezetője (kissé paprikásán) így válaszolt: — Ezt én nem állítottam, de hadd érzékeltessem példákkal a helyzetet! Calais- ban egy, a miénkhez hasonló teljesítménnyel és műszaki jellemzőkkel bíró erőművet tíz ember üzemeltet, nálunk ötven. Gyárunkban a termék minőségét külön meó ellenőrzi, mert évtizedek alatt leszoktattuk a dolgozókat a fokozottabb önellenőrzésről, és különben is, a ma követett módszer a szabályos. Mint ahogy azt is előírták, hogy a legkisebb értékű anyag „mozgását” is dokumentálni kell, az admi- nisztárcióban pedig emberre van szükség... Én nem vitatom, hogy ehhez alapos,, á .magyar viszonyokat pontosan elemző munka kell, de a munkaerővel való ésszerűbb gazdálkodáshoz szerintem elengedhetetlenül szükséges a kötelező előírások racionalizálása is. Ezek a módosítások pedig jócskán túllépik a vállalat illékessé- gi körét. Következik: Például a feldolgozó üzem V. Szász József Igen keresettek a jászárokszállási Hímző és Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezet termékei. Már 1982-re cseh, lengyel és' NDK-beli partnerektől kaptak megrendelést hímzett kézimunkákra. — Képünkön térítőkét, gyermekingeket és pólyákat készítenek elő szállításra
