Szolnok Megyei Néplap, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-13 / 215. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. SZEPTEMBER 13, 1 Arcképvázlat | AZ EMBERT nem felejtik el Szívesen .beszél. Mondani­valója hetvenhat év tapasz­talatairól, bölcsességéről ta­núskodik. Néha maga is eltűnődik a megtett életúton, amely emlékek kis mozaik­jaiból áll- össze egységes egésszé. A hivatás szeretete, tisztelete még a magánélet­ről mondott szavak mögött is ott van. Aki hallgat ja, egy pillanatra sem feledkezhetik meg róla, hogy Bállá Lajos tanító. Népes család gyerekeként járt iskolába, a kétkezi mun­kával hamar megismerke­dett. Nem volt idegen szá­mára a kapa, a kasza, az ásó. A megélhetésért be kel­lett állnia a munkába a gye­rekeknek is. A pénz azon­ban még így is kevés volt, és Bállá Lajosnak — hiába volt jó feje — félbe kellett szakítania főiskolai tanul­mányait, mert nem tellett a pesti iskoláztatásra a csa­ládnak. Besenyszögön kez­dett tanítani. Egy évig ma­radt a faluiban, aztán Bagi- majorban helyezkedett el. Ügy mondja, közelebb akart kerülni a szülőhelyéhez, Kunszentmártonhoz. Bekeretezett szürke okle­velet mutat, Bállá Lajos népiskolai tanító oklevelét 1929-ből. Egyedül volt taní­tó Bagi-majarban, osztatlan iskolában. Egy osztályban ültek az elsősök a harmadi­kosokkal, a hatodikosokkal. A régi, százesztendős iskola- épület falai között a magas, sovány -tanító egyszerre negyven-hatvan gyereket ok­tatott írásra, olvasásra. Gárdonyi Gézáról kérde­zem, igaza volt-e, amikor azt mondta, a tanító lám­pás. Igen, bólogat Bállá La­jos, a tanító lámpás volt. A tanító volt a faluban az „ügyvéd,” a „közjegyző”, a legtanultabb ember. Hozzá szaladtak az emberek ügyes­bajos dolgaikban tanácsot kérni, hivatalos írást elol­vasni, megválaszolni. Sokan nem tudtak írni, olvasni sem a felnőttek közül. De akkor is hozzá mentek pa­naszkodni, ha a szomszéd le­ütötte valakinek a csirkéjét. S neki mindenkihez volt egy jó szava. A -tanítónak mesz- sziről előre köszöntek az emberek, az iskolások is. A felszabadulás után sa­ját házat építettek Bagi-ma- jorban. Akkoriban egysze­rűbb volt a házépítés, Bállá Lajos szinte a két kezével, a maga munkájával húzta fel családi otthonát. Akkor dőlt el tulajdonképpen, hogy egész életre itt telepednek le. Többször is megfordulta fejében hogy „hazamegy” Bunszentmártonba, de a sors másképp hozta. Szerette a munkáját. A gyerekeket, akiknek tudás „teremhet” a fejében, ha szeretettel, lelkiismeretes munkával neveli őket a ta­nítójuk. A hétköznapjai gyorsan múltak el. Amikor délután hazaért az iskolából, várta a ház körüli munka, az ál­latok, a kert, az illetmény- föld. Valamivel ki kellett egészíteni a tanítói fizetést. Űjahb oklevelet mutat. Tizenhét éves tanácstagi munkájáért kapta a kengye­li Községi Tanácstól. Amíg tanácstag volt, még többen megfordultak a há­zában, hiszen az embereknek mindig voltak igényeik, pa­naszaik. De volt szorgos ke­zük is, és Bállá Lajos sza­vai, kérései, nem maradtak visszhang nélkül. Kért a ta­nácstól, kért az ’emberektől. A tanács anyagot adott, az emberek munkát, és a Bagi- majomban járda, autóbusz- megálló épült, kutat javítot­tak — társadalmi munká­ban. Amióta itt él, Bagi-major sokat változott. Nemcsak a házak újak, szebbek, nem­csak út épült itt és járda, az emberek is változtak. Ta- nultabbak lettek, becsületes munkájuk jövedelméből szé­pen élnek. 1965-ben, amikor nyugdí­jazták, még sok nosztalgia élt benne a tanítói pálya iránt. Ezért igent mondott, amikor hívták, segítse ki az iskolát, mert kevés a tanár. Nyugdíjazása után kisebb- rövidebb megszakításokkal még tíz évig tanított. Alsós, felsős gyerekeket egyaránt. A matematikát éppúgy, mint az éneket. Pályakezdésének ötvenedik évfordulóján meg­kapta az aranydiplomás pe­dagógus oklevelet és kitün­tetést. Amióta nem segít az is­kolában, leginkább a csa­ládjának él. Még most is akad tennivaló a ház körül, a nyugdíjat nagyon be kell osztani, hogy mindenre jus­son, sőt olykor még kiegé­szítésre is szorul. Ezért álla­tokat tartanak, kertet, földet művelnek. Sok időt igényel az unoka is. Eleven gyerek, mindig foglalkozik valamivel, szí­vesen fúr-farag, dolgozik a ház körül. „Elfoglaltságot kell neki adni — mondja Bállá Lajos, — különben rendetlenkedik”. Nem sokan élnék már azok közül, akik akkor lak­tak Bagi-majorban, amikor 6 ideköltözött, de régi isme­rős azért akad a majorban, sőt Kengyelen is. Visszahú­zódva, szerényen, csendesen él az öreg tanító. Régen járt bent az iskolában, úgy hitte, már el js felejtették. Hiszen ez az élet rendje, jönnek újak. és a régi társakat fe­ledi az ember. De rá kellett jönnie, hogy tévedett: az embert nem fe­lejtik dL Bállá Lajos alkot­mányunk ünnepén megkapta a Minisztertanács kitünteté­sét a „Kiváló Társadalmi Munkáért”. Paulina Éva Hétköznapok Tiszasülytől mintegy öt kilométerre találjuk Kolopfürdőt. Nem jelzi helynévtábla, csak egy bekötőút vezet az egy­kori erdős fürdőhelyre. A háború előtt sokan ke­resték fel iszappakolá­sért, gyógyulás remé­nyében. 1945 után meg­szűnt a magánkézen le­vő fürdő és átvette a budapesti Fürdöigazga­Kolopfürdőn tóság. Ma már csak iszapkitermelés folyik a területen, amelyet a Gellért fürdőbe szállí­tanak további feldolgo­zásra. A nyári hónapok­ban évek óta hárman dolgoznak az iszap ki­termelésénél. Egy-egy fúrás alkalmával kb. 2 köbméter gyógyiszapot hoznak felszínre. ----------­V álás után összezá rva — Befalaztuk a két. szoba közös ajtaját. Mindent elfe­leztünk. Egy törölköző ide, egy oda. Egy lepedő ide, egy egy oda. Egy tányér ide, egy oda. Égy könyv ide, egy könyv oda Két kötetes ? Nem baj! Közben a fiam szó nélkül hordta el hozzánk az apjának megítélt szobából a játékait. Ennek egy éve. El­méletileg független lettem, de nincs pénzem, amin meg­vásárolhatnám a szabadsá­gomat,- s azzal együtt a nyu­galmamat. Pedig így egy­mást kerülgetve, gyűlölköd­ve pokol az élet. Már a pusz­ta létezésünkkel bosszontjuk egymást. Hátha még rá is te­szünk egy lapáttal. Egy idő­ben a volt férjemnél a ti­nédzserbuli és a bömbölő magnó volt napirenden. Utá­na a nők egyesével. Azután az éjszakai rádiózás. Sípol - tatta hajnalig. Persze én visszakontráztam a magnó­val. Hullafáradtan keltünk, kiborulva kezdtük a napot. Ma sem bírom ki, hogy más­nap ne maceráljam,. ne mondjak oda valamit. Hát ezért váltunk el? Ezért fa­laztuk be az ajtót? Nem tu­dunk egymástól megszaba­dulni. Összezár bennünket a közösen vásárolt lakás. El­cserélni kettőre? Reményte­len. Adjuk el? Két éve vet­tük. Készpénzt vajmi keve­set kapnánk érte, annyi a hitel, a vállalati kölcsön. A kör bezárult. Maradna az al­bérlet. Menjek el egy fillér nélkül? Egyikünk sem tudja kifizetni a másikat. Megbán­tam-e hogy elváltam? Azt azért nem. Évek óta már semmit sem jelentettünk egymásnak. Nem is tudom, hogy sokáig mi tartott visz- sza. A gyávaság? A kénye­lem? ... A remény? Hogy hatévi albérlet után majd a saját kis otthonunk csodát tesz? Hát nem tett! Most harmincévesen meggyőződé­sem, hogy a férfiak alkal­matlanok a normális együtt­élésre. Fogalmuk sincs az emberi kapcsolatokról, a gyöngédségről, önzőek és konzervatívak. A volt fér­jem is. Nem azért mondom, mert voltak barátnői. A kö­zönye, a közömbössége ment az agyamra. Értelmesebb házaséletre vágytam. Sokat beszéltem neki erről, ö meg közben aludt. Neki mindegy volt. Úgy volt jó, ahogy volt. Válni nem akart. De én már elszántam magam. Igen, ak­kor már volt valakim. A leg­keservesebb napjaimban ta­lálkoztunk. Két hónappal az­után, hogy a négyhavonta kierőszakolt házastársi köte­lességből fogant gyerekün­ket halva szültem meg. El­váltam, hogy merjek szeret­ni! Nekem ez volt a fontos, a volt férjemnek pedig hogy ő legyen az erkölcsi győztes. A legalantasabb módszerek­kel próbált befeketíteni. Ha­mis tanúkkal fenyegiatőziöttL .'Stakikolt^ hogy a fiúinkat elve­szi tőlem. Nem tudta! Nem tiltottam el a 'gyereket, de amióta elváltunk, nem ment be az apja szobájába. Az egykori férj egykisdvű- en csak annyit fűzött hozzá kényszerű összezártságukhoz; hogy nincs itt különösebb probléma, ő jó] megvan. Biz­tos a felesége is. — Megta­lálta az igazit. Akivel most a másik szobában élt Nem mondta? ... (No persze, a srác mo&t katona.) Így va­gyunk mi szépen hármas­ban és a gyerekünk egy la­kásban. — Az maradt a lakásban, aki fizetni tudott. Mi a má­sodik férjemmel tudtunk ... Hónapokig gyötörtem, míg ebbe az adásvételbe bele­egyezett. ö ugyanis azt hit­te. hogy elváltunk ugyan, de minden marad a régiben. Éjszakánként, te- besettenke­dett a szobába. Arra riad­tam. fel, hogy ott van az ágyam mellett. Nem hitte el, hogy nem kell. már. Ugyanígy volt a válási szán-* dákommal is. Hisztériának tartotta. Pedig már régebben megmondtam, ha még egy­szer találkozom valakivel, akiit szeretni tudok, ottha­A szabad­sághoz pénz kell Két férfi és egy nő Komédia nélkül Rajzszög az előszobában gyom. Emlékszem, akkor voltam terhes, ötévi házas­ság után először reményked­hettem, hogy gyerekünk lese. Boldog volitam Azt hittem, hogy ő is. Hogyne! Éppen akkor lett szerelmes, egy nő­be. Megtudtam, kiborultam, cirkuszoltam. Megpofazott. Ezt nem tudom neki megbo- csájtamá. Ráadásul a kapcso­lata is évekig tartott Miért nem akkor váltam el? Nem tudom elviselni az egyedül­létet Annál még egy hűtlen férj is jobb. Aztán jött vala­ki. Huszonhat évesen új éle­tet kezdhettem. De egy ide­ig a régi férjem díszkísére- tóvel, aki bele-bedemordult a szomszéd szobából ebbe az új életbe Ha egyedül vol­tam, leringyózott Ez volt a megszólításom Léptan-nyo- mon belekötött az új férjem­be, aki amennyire csak lehe­tett, vigyázott hogy ne fus­son vele össze. Attól féltem, hogy egyszer összevereksze­nek. Végül mégis ő ment el — százezerért. A volt férj: — Ahhoz po­fa kell, amit az a fickó csi­nált. Betelepedni másnak a lakásába. Abba a lakásba, amelyhez az én munkahe­lyem 80 ezer forintos lakás- vásárlási hitelt adott. Kép­zelje csak el, amikor a saját lakásomban egy vadidegen hapsi nyit ajtót Vérforraló. Ha őt nem láttam, akkor is ott volt a borotvája, a törül­közője a fürdőszobában, ka­bátja az előszobában. Ural­kodtam magamon nem bal­héztam. (Nem volt könnyű.) A botrány csak nekem ártott vollna. Engedtem végül a lá­nyom miatt, akinek ugyebár most már van egy Imi apuja is, s én lettem a bajuszos apu. Meggyőződésem, hogy a feleségem bosszúból ment férjhez. Még rendbe lehetett volna hozni mindent Meg­mondtam: most én várom ki, míg az1 5 viszonyának lesz, vége. Igen. igen. tudom, persze hogy tudom, én. kezd­tem. A házasságomat én kockáztattam először. Most azt akarja hallani, hogy saj­nálom, megbántam? Hát... Akkor szükségem volt arra a másikra Elváltam, hogy befogjam a saját számat. Né legyen jo­gom számon kérni tőle sem az idejét, sem a pénzét. El­váltam, merít szeretem. Mert bizonyságot akartam. Meg­tudni, hogy a házasságlevél köti-e már csak hozzám. Szabaddá akartam tenni, hogy elmehessen, ha akar. Elváltán^, hogy próbára te­gyem magam. Egy évtizeden át úgy éreztem, hogy meg­semmisülnék nélküle. Nem­csak érzelmileg, hanem a hétköznapi dolgokban is. Le­heti hogy ostobán hangzik, de fel kellett fedezni ma­gam, Azt tudni, érezni, hogy tőle függetlenül is lehet ele­iem. Féllig-imeddig így is történt. Nekem is lettek em­beri kapcsolataim. Sikerél­ményeim. Nekem ,is fontos tett a munkám, ami addig eziredinangú vollt. És végre rendbetettem a lakáét. Se­gített. Többet, mint addig bármikor. Minden anyagi függőséget megszüntettem. Fizeti a gverektartást, a la­kásrezsi felét Mióta elvál­tunk. nincsenek anyagi gondjaim. Még a lakásba is tudtam néhány dolgot vásá­rolni. Jó érzés, hogy amit elh képzelitem, lassan, lépésről, lépésre megvalósítom. Egy évtizeden ét beértem, azzal, hogy neki segítettem, az S érvényesülését szolgáltam. Amikor tanult, én a két gye-: rekünket neveltem. Disznót hizlaltam, kukoricát kapál­tam. Azután mindig lépés- hátrányban voltam. Mikor én főiskolára jártam, ő már az egyetemi kiegészítőinél tartott Idejét, energiáját, fi­gyelmét szinte teljesen lekö­tötte a munkája. Nem sok ideje maradt rám, ránk. És aztán' 'bekövetkezett, amit vártam. Tudtam, felkészül­tem rá, hogy előbb-utóbb szüksége lesz másra. Tizen­nyolc évesek voltunk, és mindkettőnknek az első sze­relmet hozta a találkozá­sunk. Hát ezért 'gondoltam. Mindig nyílt volt és becsü­letes. Arról a néhány futó kapcsolatáról is épp olyan őszintén beszélt nekem, mint a nagy szerelemről, amitől nagyon féltem, hogy kettőnk számára végzetes lehet. Kis­lánya született. Mindig hér rom gyereket akartunk. Most ennyi van ... A volt férj initeUligens, ka­tegorikus és magabiztos. Az a fajta, aki nem szereti, ha ellentmondanak neki. Nem titkolt ellenérzésekkel fogar dott. Feltételieket szabott, mielőtt beszélt Feltéteteket, mert szent meggyőződése, hogy a mai általános társa­dalmi normáktól, felfogás­tól eltérő, szokatlan családi életüket megértetni, elfogad­tatni lehetetlen. — A feleségem akart vál­ni. Tudom, hogy a külvilág­nak szó'ió formális lépés volt, a bíbicek, a „jó indula­té sajmálkozók”, az erkölcs- csőszök elhallgattatására. Öt tartottam mindig és tartom a feleségemnek ma is. Még ha effl is vált tőlem. Ha akar­ja, elmegyek. Lemondtam mindenről, amit közösen sze­reztünk: a lakásról, a beren­dezésről, az ő javukra Egy percig sem komédiiáztam. Azt, hogy legyen-e harmadik gyerek, együtt, hárman be­széltük meg. De a döntés jo­ga a leendő anyáé vo’it. Jo­gában állt úgy határozni, hogy megszüli. Tisztában volt azzal, hogy segítek, mindent megteszek a gyerek érdekében, ami erőmből te­lik, de egyedül kell felnevel­nie. Biztos voltam abban, ha rajtam múlik, nem hagyom el a családomat. Évek teltek el már a gyerek születése óta, és ma is így gondolom. Még akkor is, ha a csalá­domban — hogy úgy mond­jam — a jogi státuszom megváltozott A jogi státuszok megvál­toztatásához segítséget nyúj­tó, tapasztalt ügyvéd a prak- szisában egyedülálló esetnek tartotta ennek a házaspár­nak a válóperét és további együttélését. Ugyanis a tipi­kus inkább az, hogy a közös lakáshasználatot kimondó jogerős ítélettel kezdetét ve­szi a négy fal között az iga­zán kíméletlen harc. Elül- döznd a másikat! Megszerez­ni a lakást! Ez a fő cél. Ho­gyan? Ahány ház, annyi szo­kás. Az asszony éjjelente raizszögekert szór szét az elő­szobában. A férfi eláztatja a nő télikabátját. Az asszony kicserélteti a zárat A férfi e’zária a gázt kiikaocsoltat- ia a villanyt. Az asszonv agyonüti a férfi kutváiát A férfi szétveri az olaikálvhát. Az asszony rúg. a férfi üt. Szemtanúk nincsenek, felje­lentések, látleletek, perek vannak.. Életveszélyes fenye­getésért, magánlaksértésért; könnyű testi sértésért. A Vá­lások gyakori utóélete. De még a viharos válóperekben edzett bírák szerint is egé­szen elképesztő eset, ami a mi nap történt a tárgyal obe­rem bem. napokkal a házias­ság felbontásét és a közös lakás megosztását kimondó íté'iet után. A volt férj, a bí­rói pulwtus előtt ütötte le a vagyonközösség! per végén a volt feleségét. A per tétje a garázs és a kocsi volt Ezek az^-emberek valami­kor szerették egymást! Kovács Katalin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents