Szolnok Megyei Néplap, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-13 / 215. szám

1981. SZEPTEMBER 13 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP i 5 A város vonzásában „Utazás” a vásárolások körül Tiszanüspöki. napsütéses •délelőtt. Autóbusz érkezik. Utolsót szusszan még. az­tán az ajtók csattanva ki­nyílnak. Sokcsomagos uta­sok préselik ki magukat a busz belsejéből. — Na. itt a ..piacos ótó- busz” — mormolja a baju­sza alatt az idős ember, és kapott kalapiát még ábbban a szemébe húzza. — Reg­gel vitték a portékát el­ajánl most meg hozzák a flancos dogokat, amit itt nem kapnak ... — Honnan jönnek? — szólítok meg két nőt a busz utasai közül. — Törökszentmdklóson voltunk benn — feleli a harmincév körüli fiatalasz- szony. — Szerdán mindig hetipiac van a városban, bebuszozunk. szétnézünk, olvkor vásárolunk. — Most például mit? — Cipőt vettem. mert szeptemberben esküvőre va­gyunk hivatalosak. Nem mehetek viseltesben. — Vittem négy pár tyú­kot. meg egy kis gyümöl­csöt a piacra — így az idő­sebb asszony. — Megbízatá­som is volt. A szomszéd- asszony megkért, hogy egy szép köntöst vegyek neki. ha már úgyis Miklóson já­rok. Szegény beteg két nap múlva megy a szolnoki kór­háziba. — Sűrűn kell a vásárlá­sok miatt utazni? — Nem mondhatnám — válaszol a fiatalabb. — Van egy kis ABC-áruházunk. ahol jó a választék. Nem­csak kenyeret meg asírt árulnak, van kötött holmi, fehérnemű, gyerekruha is. — Inkább csak nagyobb dolgokért ül az ember busz­ra vagy vonatra — folytat­ja az idősebb asszony. — Általában bútorért.- háztar­tási génekért mennek Szol­nokra vagy Törökszentmik- lósra. flz epítöanyayert többnyire utazni kell Jól ellátott ABC-áruház dicséri Tászapüspök-iben a törökszentmiklósi Áfész gondoskodását és a helyi ke­reskedők élelmességét Egy társközségben ilyen válasz­ték és kínálat ritkaság In­nen nem kell elutazni tor­nacipőért. vagy bébi ruháért, pulóverért, ingért. Nemrég fejeződött be az áfész en­gedményes iskolaköpeny- vásána. Nincs különösebb gond az alapvető élelmiszerek ellá­tásával se. sokféléi és jó minőségű áruk érkeznek fo­lyamatosan az ABC-be. Mostanában csak eev dolog­ra panaszkodnak a vevők és az eladók egyaránt. Ke­vés á töltelékáru. (De ez nemcsak a kisközség gond­ja!) Palatínus Istvánné. az üzlet vezetője . búcsúzóul hozzáteszi: — Tartunk könyveket is. de szeretnénk a választékot tovább bőví­teni És megpróbálkozunk az úiságárusítással is. A községben van még egy bolt ahol csak élelmiszert árusítanak. A vas-műszaki üzletben beszerezhetők az alapvető, a háztairtásokban nélkülözhetetlen. apróbb műszaki cikkek. A Tüzéo- fetapen a szén és a fa mel­lett olajat is lehet kapni. Az építkezők beszerezhetik a sódert a meszet. a ce­mentet. A többi építőanya­gért azonban még mindig utazni kell. Legtöbbször megtalálják, amit keresnek Törökszentmiklós másik társközsége Tiszatenyő. Az első ember, akivel találko­zom. dühös. — Hogyne lennék az. He­tek óta mást se csinálok, csak szaladgálok, mint pók a falon a Tüzép-telepekre. Házat építünk a lányomék- nlak. de elég lassan hala­dunk. mindig az nincs, ami kéne. Most ablak- mee ai- tókereteket haikurászok. Már voltam Miklóson. Szol­nokon. még a megye hatá­rán is túl. De nincs megfe­lelő. Egyébként nekem nincs más gondom szerintem elég i*ól ellátott a falu. KívüL belül tetszetős a tenvői vegyesbolt. Kora dél­után van idő a szemlélődés­re. mert csak néhányan vásárolnak. Főleg kismamák és nyugdíjasok, akik itthon vannak egész nap. Alapve­tő élelmiszerekből elegendő van. A kenyér, a tei és a tejtermékellátás folyamatos. Törökszentmiklósra nem­csak Püspökiből és Tenvő- ről lámák vásárolni. Jön­nek Kengyelről és Kuncsor­báról is a nagyobb válasz­— Tehát beismeri? — kérdezte azonnal dón Reba. — Mit — csodálkozott Rurnata. — Egy ideig fairtkasszemet néztek. — Folytatom — mondta dón Reba. — A lelkek megrontóinak megmentéisére ön, dón Rurnata legalább három púd aranyat költött. Nem beszélek arról, hogy közben örökre beszennyezte magát a gonosszal való érintkezéssel. Arról sem beszélek, hagy amióta az Ar- kanari Királyság területén tartózkodik, egyetlen rézga­rast sem kapott észt or j birtokairól. De minek pénzt kül­deni egy halottnak? De itt az ön aranya! Kinyitott egy dobozkát, amely az asztalon levő ira­tok alá volt temetve, és elővett belőle egy maréknyi aranypénzt, amelyet Hatodik Pitz képmása díszített. — Pusztán ez az arany elegendő volna ahhoz, hogy máglyán égessék el önt! — jajdult fel. Ez ördögi arany! Emberkéz nem képes ilyen tisztaságú fémet készíteni! Rumatába fúrta a tekintetét. Hát igen, gondolta nagylelkűen Rurnata, derék legény! Talán ő az első, aki észrevette. Ezt tekintetbe kell venni ... Reba hangjából részvét csendült: — És egyébként is ön nagyon elővigyázatlanul visel­kedik, dón Rurnata. Állandóan izgultam ön miatt... ön párbajhős, kötekedő! Százh úszónkat párbaj öt év alatt! És egyetlen halott sincs ... ön kétségtelenül a Birodalom legkülönib kardforgatója, kétségtelenül elad­ta a lelkét az ördögnek, mivel csak a pokolban lehet — 83 — ték reményében. Legtöbb­ször megtalálják, amit ke­resnek. Ha nem. utaznak to­vább Szolnokra. Törökszentmdklósoin és a vonzáskörzetéhez tartozó te­lepüléseken — Tiszaoüspö- kiben. Tiszatenyőn. Kun­csorbán. Kengyelen. Óballán. Szakálllasom. Surjánban — 45 ezer ember éL Ellátásuk­ról — közvetlenül vagy köz­vetve — az áfész gondosko­dik. (A községekben kizáró­lag a szövetkezeti kereske­delem „uralkodik”, a város­ban osztoznak az ellátásiban a kiskereskedelmi vállala­tokkal.) Ahhoz, hogy kultu­rált kiszolgálást biztosíthas­sanak. megfelelő körülmé­nyeket kell először kialakí­taná. Az V. ötéves tervben Törökszentmiklóson és von­záskörzetében — a felújítá­sokkal együtt — több mint 4 ezer négyzetméteren épült ABC-áruház. üzliet étterem. Megnyugtatóan szeretnék rendezni a környék bútorel­látását. Rövidesen — a 300 néevzetméteres üzlet meg­nyitásával — hosszabb táv­ra megoldódik a bútorérté­kesítés gondja. Ugyancsak Miklóson — de ezzel az em­lített falvak ellátásán is ja­vítanának — korszerű hús­áruházát akarnak kialakíta­ni. ahol bő választékot ta­lálna a vásárló. A háztáji gazdálkodóknak is' kedvez­nek maid. habár a közsé­gek többségében van ter- ménybolt — Miklóson ú.i1 kertészeti és magboltot nyit­nak. Javuló árukínálat Több üzletben jártunk, vásárlókkal is beszélgettünk. Sokat hall arról az ember, hogy a kisközségekben ez sincs, az sincs. Nem vitat­juk. sok esetben iogös a pa­nasz, a kritika, de az alap­vető élielmiszerekbőL a min­dennapos közszükségleti cikkekből a boltokban ele­gendő van. Tudjuk, hogy sok falusi embernek nagy gondot okoz. hogy tüzelőért építőanya­gért bútorért utaznia kell. (Ez a kiadásokat is megnö­veli.) De az ilvert úgyneve­zett nagyobb vásárlások sze­rencsére nem mindennapo­sak. Méltányolni kell azt hogy a falusi üzletek árukí­nálata már nem olyan, mint valaha vélt és megváltoz­tak a Vásárlási körülmé­nyek is. Szekeres Edit ÖTVEN ÉVE TÖRTÉNT A biatorbágyi ürügy Fél évszázada, hogy Bia- torbágynál a völgykatlanba, a mélybe zuhant a bécsi gyors. A budapest—bécsi vo­nat a Keleti pályaudvarról negyvennyolc tengelyen — így szólt a MÁV hivatalos jelentése —-, tehát tizenkét vagonnaj elindult. Éjfélkor, szeptember 12-ről 13-ra vir­radóra a pokolgép robbanása az egyik sínszálat felszakí- totta. Tizenkét óra 12 perc volt ekkor. Sulyás Sándor kalauz nagy vasutasórája mutatta ezt az időt, ekkor állt meg. A főkapitányság központi ügyelete már éjjel 2-kor jelentette: „Biatar- bágynái példátlanul gonosz és vakmerő merénylet tör­tént. kommunisták követték el...” HuszoniKet személy vesz­tette életét, tizenegyen sú­lyosan megsebesültek. Még alig pirkadit, amikor Som­bor-Schweindtzer József az államrendészeti osztály he­lyettes vezetője, a „kommu­nista üovek” szakértője ve­zetésével megindult a nyo­mozás. A helyszínre sietett dr. Hetényi Imre főkapi­tány-helyettes is. A mentők fáMyafénynéi dolgoztak; a környékbeliek, a vasutasok megtanulni ezeket a valószínűtlen, meseszerű fogásokat. Hajlandó vagyok azt hinni, hogy ez a tudás azzal a feltétellel adatott önnek, hogy nem szabad ölnie. Sivítás szakította félbe. Reba rosszallóan nézet a li­la függönyre, amely mögött verekedtek. Toimpa ütések hallatszottak, rekedt hangok, szitkok, kiáltások. Azután a függöny reccsenve elszakadt és lehullott. A dolgozó­szobába berontott és négykézlábra rogyott egy véres ál­ló. kopasz ember. A függöny mögül hatalmas mancsok nyúltak ki, megragadták az embert a lábánál és vissza­húzták. Rurnata ráismert BudaJfíra. Vadul kiabált: — Becsaptak!... Becsaptak!... Hiszen méreg volt! Miért ? ... Elhurcolták a sötétbe. Egy fekete ruhás alak gyor­san felkapta és helyére akasztotta függönyt. A beálló csendben undorító hangok hallatszottak a függöny mö­gül. Rurnata mindent megértett. — Hol van Budah? — kérdezte élesen. — Mint látja, valami szerencsétlenség történt vele — válaszolt dón Reba. de szemlátomást zavarban volt. — Ne tegyen bolonddá — mondta Rurnata. — Hol van az igazi Budah? — Ah, dón Rurnata — felelte fejcsóválva dón Reba. — Mit akar Budáktól? Talán rokona? — Ide hallgasson, Reba! — mondta Rurnata bőszen. — Én nem tréfálok! Ha valami történik Budahhal, ak­kor maga megdöglik, mint a kutya. Eltiprom. — Nem lesz ideje hozzá — mondta gyorsan dón Reba. —Maga ostoba, Reba. Tapasztalt intrikus, mégsem ért semmit. Soha életében nem fogott még ilyen veszé­lyes játékba, mint most. Don Reba összehúzta magát az asztal mellett. Ru- mata érezte, hogy ő maga sem állt még soha ilyen közel a halálhoz. Rurnata megfeszítette izmait, ugrásra ké­szült. Semmilyen fegyver — sem lándzsa, sem nyílvesz- sző — nem öl azonnal. Ez a gondolat lerítt dón Reba ábrázatáról. Az aranyeres öregember élni akart. — Ugyan már, igazán — mondta nyafogva, — El­üldögéltünk, beszélgettünk... De hiszen él az ön Bu- dahja, él és egészséges. Még gyógyítani is fog engem. — Hol van Budah? — A Vidám Toronyban. — 84 — (Folytatjuk) a roncsok alól mentették ki a sebesülteket. Nem sok idő telt el, ami­kor az egyik csendőr _ az újságírók és a detektívek csoportjához érkezett, kezé­ben egy papírlapot lobogta­tott. — Két kődarab közt ta­láltam ezt a borítékot — mondta Sohweinitzernek. A borítékra írt ákom-bákom sorokat aztán később min­den lap szinte diadalittasan közölte. A borítékban ez állt: „Munkások, nincs jogotok! Mi kieszközöljük a kapita­listákkal szemben. Minden hónapban hallaná fogtok ró­lunk. Mindent a kapitalis­ták fizetnek meg. Ne félje­tek, a benzin nem fogy el; Fordító”. Világos tehát: kommunista merénylet történt. Még egy epizód, ama szep­tember 13-ra virradó hajna­lon. Egy ismeretlen, kalap nélküli férfi „fedezte fel, hogy a pályatesten bambát helyeztek el, gyufát gyújto­gatva mutatta: itt egy zseb­lámpaelem. ami dróttal van összekötve”. Az ismeretlent Schweinitzer alig tudta le­rázni magáról. „A bőrön­döm tönkrement, vagy el­tűnt, kérem tanácsos urat, keríttesse elő a holmijaimat. Tudja, hogy minek köszön­hetem az életemet? A Szent Antaii amulettem mentett meg”. Mielőtt távozott vol- • na, lediktálta a nevét: Ma- tuska Szilveszternek hívják, foglalkozása részvénytársasá­gi igazgató, Bécsben lakik. A riporterek le is fényké­pezték. (Később, a Matuska- per idején sokan nevettek: a rendőrtanácsos a gyanúsan viselkedő tettessel békésen beszélget a romok közit. Schweinitzernek miért nem tűnt fel a gyanús alak? Ta­lán nem akarta a „kommu­nista merénylet mesét már rögtön az elején megcáfol­ni). Lapozzuk fel a másnapi újságokat. A Pesti Napló 5. oldalán: „Magyarország hely­zete súlyos és komplikál­tabb, mint Ausztriáé”. A következő oldalon hatalmas címsorok: „Félirfobbantatták a kommunisták a bdatorbá- gyi vasúti hidat”. Az Est egy trikórazziáról ír — a Duna-uszodában két színésznő leengedett váll­pánttal fündött, ezért 10—10 pengő bírsággal sújtotta a jó erkölcsökre vigyázó rendőr­ség. Szemben levő oldalon: „A biatorbágyi gaztett! Va­lószínűleg nemzetközi ter­rorista kommunisták a me­rénylők”. Dr. Enyed Róbert vizsgáló- bíró már a helyszínen így n-ilatkozott az újságírók­nak: „Ezt a merényletet nyilván egy nemzetközi kommunista banda követ­te el. Azért vártak a nem­zetközi vonatra, hogy áldo­zataik is nemzetköziek le­gyenek, és a merénylettel világszerte foglalkozzanak a lapok”. Szeptember 17-én a rend­szer „nagy temetést” rendez a Vérmezőn, Zsitvay, az tgazságügy miniszter kép­mutató gyászbeszédet tar­tott, „a szeretet-fűtötte moz- dony”-ród beszélt. Ég már húszadikán ér­vénybe léptették — „a ma­gyar királyi belügyminisz­terrel és a magyar királyi honvédelmi miniszterrel egyetértésiben” a statárium kiterjesztéséről szóló rende­letet. A statárium kiterjesz­tésének a célja: a kommu­nisták és a velük rokonszen­vező tömegek megfélemlíté­se, a forradalmi mozgalmak elfojtása. A rendelettél egy- időben betiltották a politi­kai gyűléséket is. A pórt lapjában, a Kom­munistában Sallai Imre az igazi okokról így írt: „Azért hirdettek Horthyék statári­umot, hogy a proletár ne lázadhasson, ha a bőrét nyúzzák, hogy a kizsákmá­nyolt városi és falusi dolgo­zók ne mukkanhassanak, amikor mindenükből kifor­gatják, koldusbotra juttatják őket”. A statáriumot (kihirdették, most már sor kerülhetett a merénylők (vagy: egy me­rénylő) félkutatására. Matuska Szilveszter rend­őrkézre került A biatorbá- gyi merénylő azonog volt a jüterbogi és az ansbachí merénylővel. Ugyanis ott is elkövetett merényleteket Matuska ügyében hosszú esztendőkig tartott a bírósá­gi tárgyalás. Ausztria kiadta Magyarországnak a merény­lőt azzal a feltétellel, hogy ítélet után vissza kell Auszt­riának szolgáltatni, mert az osztrák bíróságok ítélkeznék majd felette. De ezek a hosszan elnyúló bírósági tár­gyalások már nem nagyon érdekelték a rendszert; fe­ledtetni akarták, vagy leg­alábbis úgy beállítani, mint „magónyog merénylőt”, egy megzavarodott, paranoiás embert. A vasúti merénylet hu­szonkét áldozatán kívül saj­nos feljegyezhetjük a mun­kásmozgalom két nagy alak­jának halálát is. A statári- álig bíráskodásnak esett ál­dozatul 1932 júniusában Sal­lai Imre és Fürst Sáncfor. Tárgyalásuk előtt a bírósági épületet rendőrök lepték el, a szembeni levő gimnázium előtt égy század csendőr állt lábhoz tett fegyverekkel Jó­val a tárgyalás előtt a ri­porterek megpillantották Ko­vács János ítéletvégrehaitót és két peaédiét. Még meg sem kezdődött a tárgyalás, amikor a szemközti Igazság­ügy Minisztérium épületéibe rendelték őket... Kőbányai György"

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents