Szolnok Megyei Néplap, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-27 / 227. szám
8 Irodalom, művészet 1981. SZEPTEMBER 27. nő hozta szóba a szakítás kérdését, mindjárt a kapcsolatuk elején. Hanyatt a rekamién, a férfi a mennyezetet nézte, s valahogy úgy hallgatott, hogy a hallgatás végül eljutott a nőhöz. — Miért nem szólsz egy szót se? — kérdezte inkább kíváncsian, mint sértődötten. A férfi oldalt fordult, a fél könyökére támaszkodott, hogy szemébe nézhessen a mellette fekvő nőnek. — Hogy miért? Azért, Lucikám, mert éppen azt élveztem, hogy remekül érzem magam veled. A főnököm barom, egész délután háromtól ötig vitatkoztam vele valami olyasmin, amit egy általános iskolás is megért Azután az SZTK- ban voltam a rossz fogammal. A mai nap egyetlen pozitívuma, egyetlen öröme te vagy. Rontsam el ezt az egyetlen örömet azzal, hogy arra az időre gondolok, amikor ez már nem lesz? Luca vállat vont. a tekintete eltompult. a szája körül makacs kifejezés jelent meg. — Te nem értesz engem. — Nem érünk rá akkor beszélni a szakításról, amikor valamelyikünk szakítani akar? A nő a feiét rázta. — A szakítás mindent elront. — Így is lehet mondani — jegyezte meg a férfi némi ingerültséggel. — De én másképp fogalmaznám meg. így: mikor minden elromlott, akkor jön a szakítás. Makacsul, tompán, a nő a fejét rázta, vékony szálú haia lazán és fáradtan lebegett, mint egy lekonyult zászló. — Ha pontosabban megmondanád. hogv mit akarsz, akkor talán megértenélek A nő sóhajtott. A férfi igyekezett fegyelmezni magát, lassú mozdulatokkal kelt föl, holott ugrani szeretett volna. Kiment tett-vett a konyhában, s mci\eket lélegzett, hog.1 az 'deges- ségét legyűrje. Nézdegélt az ablakon át. hátha lát valamit, ami a figyelmét eltereli, Aztán eszébe jutott, hogy a távollétét valamivel meg kell okolnia, ha visszamegy a szobába. Luca sok tekintetben kellemes nő. csak hát van benne .valami idegesítő, valami. . . valami . . . valami... Lemondott a meghatározásról. ehelvett, egv üveg narancslevet beletöltött egv kancsóba. eint csurgatbtt rá. rumot, barackpálinkát — találomra, összerázta. — Mixeltem neked valamit — jelentette sugárzó arccal, mulattatta a hazugság. A nő mosolyogva nyúlt a pohár után. Az első korty után elismerően csettintett. „Essünk túl rajta” — gondolta a férfi, s megszólalt: — Tulajdonképpen mit akarsz a szakítással? — Valamit ki kellene találni — mondta a nő, s a szellemi erőfeszítés megfeküdte vonásait. — Mit? — kérdezte a férfi. — Te vagy az oka, te találj ki valamit. — De mit? — Azt, hogy hogyan szakítsunk, ha^majd szakítunk. A férfi végigsimított a nő vállán, inkább a maga mint a partnere megnyugtatása céljából. — Nézd — mondta —, majd leülünk, és megbeszélünk mindent, ahogy öntudatos emberekhez illik. A nő egyszerre ellenségessé vált. — Azt hiszed, olyan kellemes végig hallgatni, amikor az embernek elmagyarázzák, hogy miért hagyják ott? Ha százszor nem akarod, akkor is sértés minden szó. Egy bólintás és egy tehetetlen mozdulat. — Na látod — nyugtázta Luca a beismerést. Majd folytatta: — És azt hiszed, olyan kellemes, ha az embert se szó, se beszéd otthagyják. és nem tudja, hogy most mi van? Ezért kellene valamit kitalálni, hogy ne kelljen róla beszélni. és az ember mégis tudja. Feldobott néhány ötletet, használhatatlanok voltak, végűi megígérte, hogy majd gondolkodik a dolgon. Abban reménykedett, hogy múló szeszély az egész. De nem. Luca ismét és ismét előhozta a témát. Időközben egyre jobban összeszoktak. Ennyit igazán megérdemel ez a Luca — gondolta a férfi. Csal" nem fogok elveszíteni egv ilyen kellemes partnert? Érdeklőde t az ismerőseinél, belelapozott, néhánv szerelmi regénybe, de v°gül is maga sütötte ki a megoldást. — Látod, ez igen — mosolygott a nő —, egy csokor virággal szakítani. — Csengettek — folytatta ábrándosán —, te ajtót nyitsz, az előszobában ott a csokor virág, s én any- nyira megörülök a virágnak, hiszen sohasem küldtél nekem virágot, hogy az örömöm nagyobb lesz, mint a bánatom, hogy szakítottál. Mert állatian szeretem a virágot. — így nem lesz jó — csóválta fejét a férfi. — Már csak azért Kolozsvári Grandpierre Emil Búcsúcsokor sem, mert amilyen szórakozott vagy, még akkor sem vennéd észre a virágot, ha esetleg felrúgnád a csokrot. — Milyen jól ismersz! — Meg aztán ... Ha már eljöttél ide. és vissza kell fordulnod ... — Igazad van. Az éppolyan megalázó. mintha leülnénk magyarázkodni. Ezek szerint ez az ötlet sem ér semmit. — Dehogynem. Azzal a férfi elmagyarázta. ho°'- aki szakítani akar, küld egy csokor virágot a másiknak a lakására. Mindegy, hogy rózsát, szegfűt, orgonát vagy akármi mást. ezúttal a virág nem szerelmi vallomást jelent, hanem épp az ellenkezőjét. Kapcsolatuk addig is kellemes volt. de most. hogy a szakítás e leleményes módját kieszelte, teljes lett a harmónia. Luca feloldódott, megkönnyebbült. A nyugtalansága eloszlott, s az a sok apróság, ami a férfit eddig idegesítette, nyomtalanul eltűnt. Szinte valószínűtlen volt. hogy soha egy hangos szó nem hangzik el közöttük, hogy soha nincsen nézeteltérés, moziba menjenek-e vagv színházba, vagv üljenek be valamelyik kocsmába. A férfi gyakran szenvedett fejfájástól. ezen csak a séta segített. Luca hajlandó volt órák hosszat barangolni vele a budai hegvek között. Olyan jól érezték magukat egymás társaságában, hogy olykor arra gondoltak, összeházasodnak. A férfi kétszer vált el.- Luca ugyan csak egyszer, de volt három, válással felérő menyasszonysága, nyilván innen eredt a szakítási komplexuma. A tapasztalat hatására megmaradtak hát a kötetlen kapcsolatnál. — Igaz is — jegyezte meg hol egyik, hol másik —. minek rontsuk el, ha ilyen jól megvagyunk egymással. — Minek — visszhangozta a másik. Aztán átszervezték a vállalatot., ahol a férfi dolgozott. Az átszervezés célja ugyan létszámcsökkentés volt. de valamilyen dialektikus oknál fogva, az eredmény a létszám emelkedése lett. Űj munkaerőkkel bővült a vállalat, közöttük egy igen csinos műszaki rajzolóval. Mucikával. Ö volt az egyetlen az új kolléganők között, aki nem startolt rá a férfira — Jóska volt a neve — minek folytán a férfi szeme akadt meg rajta. Mucika jókedvű, kaca- gós élénk leányka volt. jól értett a csodálkozáshoz s nem szerette, ha Mucikának hívták. — Muci bőven elég. A levegő megtelt villamossággal kettejük között, s miután telítődött, kitartóan remegett. Maga sem tudta. hágván, Jóska felhívja a lánvt a lakására. Hazafelé készülődében. miközben a szeméi kleopátrásra festette, a lány megjegyezte: — Az elején olyan furcsán viselkedtél, már azt hittem, nem vagy ivarérett. Teltek a napok, a hetek, és Jóska egyre színesebbnek látta Mucit, minek folytán Luca találkozóról találkozóra vesztett a Színeiből. Ráadásul a két párhuzamos barátság kezdett terhes lenni, nem Luca hibájából, aki — mint maga hajtogatta — „nagymértékben idomítható” volt. hanem Mucika miatt, akinek a rögtönzés volt az igazi eleme. Bűbájosán rögtönzött Már sorban álltak mozijegyért, egyszerre a férfihoz simult felnézett rá nagy nedves kék szemével, ajkai megnyíltak, s így szólt: — Marhára vágyom, hogy a hullámvasút megzötyögtessen. A férfi nem szerette a hullámvasútat, de Mucika örömében maga is örömet lelt. A bonyodalmakat a másféle rögtönzések idézték elő. ■ Ebédnél még valami családi programról beszélt Mucika, öt perccel a munkaidő befejezése után viszont bejelentette Jóskának, hogv a nap hátralévő részét véle óhajtja tölteni. Ha ilyenkor Luca már be volt ütemezve. Jóska kétségbeesetten tárcsázott. Az ilvenféle esetek érlelték még a férfiban az elhatározást, hogy szakít Lucával. A módját megbeszélték, komplikáció, jelenet kizárva. miért ne szakítana? Mucika különböző rögtönzései miatt akkor már két hete nem találkoztak. Péntekre beszélték meg. hogy a nő feljön. Mucika a kérdéses pénteken közölte Jóskával, hogy mégis ráér, felmegv hozzá, és megmutatja az új fürdőruháját. Ahelyett, hogy telefonált volna Lucának, nem jó a péntek, mert az egész brigád bent maradt egy ilyen vagy amolyan sürgős munka elvégzésére, Jóska a virágkereskedésbe ment, s egy óriási csokrot küldetett Lucának, ne mondhassa, hogy kicsinyes. Megkönnyebbülten indult haza, útközben bevásárolt Virágot is vett. mert a lelke mélyén úgy érezte, hogy ha Luca egy egész csokrot kapott vígaszdíjként. akkor Mucika is megérdemel egy csokrot az új fürdőruha mellé. Egyetlen vázáját úgy helyezte el. hogy aki belép, mindjárt ráessen a tekintete. Azzal leheveredett a sezlonra, s ahogy a randevúk előtt szokta, a szakmai műveltségét gyarapította. Tájékozottságával arányosan növekedett a vágyakozása. Időnként az órájára pillantott, Mucit hétre várta. Hirtelen megszólalt a csengő, és csengett, csengett viharosan. — Korábban jött a drága — mondta Jóska, s ugrott ajtót nyitni. Luca borult a nyakába, ölelte. . csókolta, ahol érte. beszélt is. de a szavak fele belefulladt a csókokba. a sóhajtásokba. Egy kicsit furcsának találta, hogy Luca ennyire örül a szakításnak, s még furcsábbnak, hogy eljött hozzá megköszönni. Mindenesetre beterelte a nőt a szobába, és az előszobaajtót becsukta. Adj valamit inni — mondta Luca, a pohár gint felhajtotta, s hegy az ajkát megtörölte, sugárzó arccal fordult a férfi felé. — Soha nem gondoltam volna rólad, hogy ilyen figyelmes vagv. ilyen melegszívű s hogy nem felejtetted el a születésnapomat. Ez volt az első év. hogy gratuláltál, s milyen gyönyörű csokorral! És itt is virággal fogadsz! Hát ennyire szeretsz?! Soha-soha ilyen boldog nem voltam. Józsikám, édesem, aranyosom! Felugrott a székről, átölelte a férfit, hozzásimult, csók közben becsukódott a szeme. Arra eszmélt hogy a csengő vadul, türelmetlenül szól. — Miért nem nyitsz ajtót? ielőtt válaszolt, a férfi hosszan elnézte a nőt, valahogy olyanformán, mintha most látná először. mintha akkor fedezné fel a szépségét, a kedvességét. Elérzékenyült. s hangja enyhén remegett, ahogy mondta: — Az a tarháló ürge lesz, aki annyit zaklat. Elnémult a csengő, a csend meg- súlyosodott, A férfi yalami ürügv- gyel kiment az előszobába. Remélte. nagyon-nagvon remélte, hogy egy cédulát talál a padlón, valami szöveggel: „Velem így nem lehet bánni. M.” De nem. a padlón semmiféle cé- dula nem hevert. Csizmadia Zoltáh festménye Hajnóczy Péter Egy szép nyár eleji napon a folyó kicsapott a medréből, és az erdőt elöntötte az ár. Mindenki a magasabban fekvő, száraz területekre igyekezett. — Nyugalom, barátaim! — rikoltotta a sas. — őrizzük meg hidegvérünket! Az események megfelelően követik a Terv előírásait! — Kifejtenéd ezt bővebben? — kurrogott álmos képet vágva a vadmacska. — Igazán nem szívesen fárasztalak, de talán akadnak még rajtam kívül mások is. akik nem rendelkeznek olyan átfogó műveltséggel, mint te. A farkas, a fóka és a vaddisznó hangos helyesléssel kontrázott a vadmacskának. Odább. külön csoportban. hallgatagon álltak a többiek: a szarvas, az őz. a nyúl. a sündisznó. aztán ismét külön az egerek és a bogarak. Akadtak teljesen közönyös résztvevők is. mint a gagolv. aki abban a percben elaludt. amikor a vita kezdetét vette. Mindenki várakozóan nézett a sasra, aki hirtelen felröppent a sziklájáról, és lecsapott a vízre, amely már a közeli fák derekát nyaldosta. A sas jókora halat tartott a karmai között, és felröppent vele a sziklára. — A kicsinyes szűklátókörűség — kezdte a sas. és horgas csőrével gyorsan fejbe vágta .a fickán- dozó-halat — a haladás rákfenéje. Ha az eseményekkel kapcsolatos álláspontomat akarjátok hallani, nos: egyszerűen a halászati terű_^A csuka let régen tervezett bővítése valósult még. A haladás robogó szekerét nem lehet megállítani! — Micsoda bölcsesség! — dorombolta a vadmacska — Aranyat ér minden szava! És míg a sas vérszemet kapva tovább szavalt a vadmacska a bokrok közé sompolvgott: megkerülte a sziklát, és két hatalmas ugrással a sas hátára vetette magát. A sas vijjogva- felröppent, a vadmacska a szájába, kanta a halat. a földre huppant, és eltűnt a szikla tövében a páfrány között. A róka vigyorogva nézte a kitépett tollai között röpködő sast. — A haladás — mondta —. az egv nemes eszme. Nincs is annál előbbre való! — Hogy is állunk ezzel a halászati tervvel? — recsegte a farkas. — Elmondanád? , Teltek a napok és az ár e^vre nőtt. Egy reggel a csuka kidugta a vízből a fejét és kijelentette, hogv az erdőt ezennel a folyóhoz csatolja. és mint az Egyesített Terület Katonai Főparancsnoka, utasítja az egykori szárazföldieket, hogv nyugalmukat megőrizve, haladék nélkül foelaliák el ki telölt lakhelyüket a nádas iszapjában. Nem fogja őket háborgatni senki: a toll. a bunda valamint a kitin- páncél-viselet jogát szabadon és zavartalanul gyakorolhatják a víz alatt. A madarak nem sokat törődtek a csuka ultimátumával. A bagoly i Körmendi Lajos: Lidérctojás Ezt én iából esztergálom, kicsire csinálom, férjen a hónod alatt. Lidérc van a tojás éjszakájában, jó szellem, ha kikéi, mindent megtesz neked. A verés az ő láthatatlan fenekén porzik. Nagy haszon a háznál, félúton elnyeli a bakancsos szavakat. Négymilliárd lidérctojást csinálunk. Jöhet a rókaalkonyat. Művelet összeszedjük az ólomkatonákat. Lobog a máglya alattuk. A puskacső lekonyul, szétfolyik fényesen. Megpuhulnak a kemény arcvonások, összeolvadnak a csizmával. Elő a tojásformát, csurgatod bele az ólmot. Hogy milyen kotlós alá kerül? Megvonod a vállad. Ennyit tehettél a világért.
