Szolnok Megyei Néplap, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-27 / 227. szám
1981. SZEPTEMBER 27. Irodalom» művészet 9 Csorba Győző: Szieszta Napközben olykor elálmosodom; ledőlök, s már aludnék is, de nem, de nem megy addig, míg lábujjhegyen nem jő a Kedves (szinte úgy oson), s be nem takar. Félébren figyelem, majd boldogan csukódik két szemem. Dorkovics Ágnes: ■ ■ Öregség a kapa-szikkadt kéz összegereblyézett napjaiban csikó bukdácsol harmatzó testtel, kasza alá inas búzák hajolnak, a tejszagú tanyák fölött kaffogva lóg az idő, s tél jön falkába verődve, évgyűrűk kristályperemén remegve táncol a balta. Dienes Eszter: Lombszüret Belealszik a fény a csillagokba. Krizantémok tömött kontya fehéren üzen. Eljött a lombszüret. Tenyér-árokba könny gurul, arcunk fedetlen gőzölög, teherbeejtett rossz nyarunk megszüli majd az ördögöt. Agyvelőt kér a fájdalom; messzi ösvényen fény üget — halni mennek a dáliák. Itthagyták késüket. Dómján Gábor: Talán Talán a fellegekről az ablak üvegét buckásító gyöngyszemekről ez áttetsző hepehupáról ahol cigarettázó jobbkezemről születik kéknek a távol talán az elmúlásról a legszorgalmasabb munkásról aki kockás ingben gondolatban a garáZstetök fehér vízszintesei alatt botorkál hohasem volt ennyire tétlen... talán talán a játékokról ahogy előbújik egy mackó megszólít csupa szánalomból ■■ aludt, a sas halászott, a többi reggeltől estig falta a bogarakat. Ami az emlősöket illeti: a szarvas és a vaddisznó szorgalmasan gyakorolta magát az úszásban. A vadmacska álló nan a legmagasabb tölgyfa teteién kuporgott mancsait egy vaskos. A reinkarnáció és a lélekvándorlás című köteten nyugtatva. A róka és a farkas megpróbált szót érteni a csukával. — Ma nekem... — haiított a vízbe egy egeret a róka — holnap neked... A csuka egyetlen falással elnyelte az egeret, és várakozóan a farkasra nézett. — Kéz kezet mos — mondta a farkas, és ő is a vízbe haiított egv egeret. Aztán kivillantva a fogait, rámosolygott a csukára. Az új főparancsnok bekapta az egeret és hangosan csuklóit egvet. — Ha megállítod a vizet — köszörülte meg a torkát a róka —, életed végéig ellátunk egérrel. — Nem ígérhetek semmit — válaszolt a csuka, és kitátotta a száját. — Bőséges készleteink vannak — bólogatott a farkas. — De fönntartásuk és szaporításuk kizárólag á szárazon oldható meg. A csuka meg se mukkant, csak a száiát tátotta. — Ha egy kicsit közelebb jönnél a parthoz — mondta a róka —. magad is láthatnád... — Miféle part? — kérdezte a csuka. — Talán a Szigetre gondoltál? — Ha a szavakon nyargalunk — 'rázta meg a fejét a farkas —. akkor soha nem Jutunk előbbre. — Az előrejelzés szerint — mondta kisé bizonytalanul a róka — ez a mostani nyár igen száraz lesz: a folyóban még az iszap is megrepedezik... — Miért növekedne a Sziget — mondta, a csuka —. amikor parancsomra éppen egyre kisebb és kisebb lesz? — Egyezzünk meg — ajánlotta a farkas. — A kecske is jóllakik, a ká- posztá is megmarad... A csuka válaszként feldobta magát a levegőbe, és egy kurta csob- banással eltűnt a vízben. Azonban a róka jóslata valóra vált: perzselő szárazság következett és a folyó alig volt szélesebb és mélyebb, mint egy közönséges patak. A vaddisznó az iszapban túrkálva. mindennap csámcsogva teleette magát hallal. aztán kényelmesen elhelyezkedett a meleg pocsolyába és hortvogva elaludt. Ami a csukát illeti: egv szép napon beleragadt az iszapba, úgyhogy moccanni sem bírt. A vadmacska óvatosan belekapaszkodott a kopoltvúiába. és kirántotta a partra. — Teljesítetted a parancsomat! — kiáltotta a csuka. — Leköltöztél az iszapba! Megjutalmazlak! A vadmacska a szájába kanta a csukát, és puha. nesztelen léptekkel besurrant vele a páfrány közé. Hajnóczy Péter Füst Milán-díjas író 1981. augusztus 9-én tragikusan fiatalon elhunyt. Reá emlékezve közöljük meseelbeszélését A fűtő című kötetéből. Szenyei Sándor Beteglátogatók betegszoba fala ember- magasságig zöld olajfestékkel van bevonva- Nézése hűsít, tapintása nyugtat-csillaoít Béla lázas. Az első két nap negyven fokra ugrott a hőmérő higanyszála... Tegnap negyven egész egytázed fok volt a maximum — mondja a vörös, szeplős ápolónő a szolgálatos orvosnak. — Azóta állandóan csökken. Ma reggel harmimchat héttizedet mértünk. Béla mosolyog az ápolónő precizitásán. Aztán válaszolnia kell az orvos kérdéseire. Az orvos, úgy látszik. Szereti a precizitást Valószínű, az ápolónő is ezért.. — Nos?... — Éjszakás voltam, egv hántológépen dolgozom, a faipari üzemben, a gépbe szorított farönk csak úgy gőzöl hántás közben, dögmeleg van körülötte. Két hét alatt lerohadt az ing az emberről. A feleségek értékét aszerint állapítják meg hogy hány nappal tudja két hét után életben tartani az inget. Már akinek van felesége. Én még nem nősültem meg... Az orvos mosolyog, ő a precíz ember, jól saccolt Béla. — A farönköket hántás előtt e,gy navy medencében gőzölik, puhítják. innen láncszalagon jön hozzánk a gépterembe. Végeztem az egyik rönkkel, vártam a másikra de a láncszalag üresen csörgött. Vártam még egy keveset — semmi. A medence az udvaron van. két ember dolgozik itt Pataki s eev Kohut nevezetű. Ko- hut régi ismerősöm. Különben ez nem tartozik ide... Szóval kimentem a medencéhez. — Izzadtam... — Hát igen... — Na látja. Ha máskor maid ezzel a Köhuttal vagy mással beszélni akar kint az udvaron, vegyen zakót, könenyt vagy szvet- tert magára. Tüdőgyulladása van. Egy fél tenyérnyi árnyék a tüdőn, itt lent baloldalt Itt itt... Vasárnap a betegek látogatása két órakor kezdődik, de a kapu előtt már tizenkettőtől gyűlnek az emberek. Kezükben csomag, tömött szatyor, tele kosár. háló. átalvető A kaput pontosan két órakor nyitják, a látogatók betódulnak. Béla az ablaknál áll. nagynéniét a gyors mozgá-ú. kontyos asszonyt keresi a tömegben. Az emberek- a kapun belül szétszélednek a kórtermek irányába. A kapusszoba előtti tér pillanatok alatt megürül. Béla az ablaknál marad, a kórház udvarát nézi. a tisztára sepert udvart. Később a ka-un nagynénje lén be.'s nem is egyedül. Mária nénivel és Klára nénivel érkezik. Mindketten rokonok. Béla csodálkozik. A három öregasszony ha csak a véletlen össze nem hozta őket nem szívesen találkozik. Régi nézeteltérések véleménykülönbségek miatt kerülik egymást, s lám... A szobába Mária néni lén először. aztán nagynénje és Klára néni. Mária néni megcsókolja Bélát zsebkendőt húz elő retiküliéből. abba dünnyögi: — Idegenektől kell megtudjam -Nagynénje széttárja karját: — Marika kedves, hiszen még Rózsiékat sem értesítettem. Nem nagy a veszély. meCTérdeklődtem. minek akkor feleslegesen izgalomba hozni, és százhúsz kilométerről ide caneukáztatni a családot. Nem? Klára néni. aki az ágy szélén. Béla lábánál ül, felsóhajt: — Szegény Péteremet is tüdő- gyulladás vitte el. Akkor még prizniccel kezelték. Emlékszel. Marika?... Béla a szipogó Mária nénit nézte; akit Klára néni tart szóval, s moslyogonia kell: a kettőjük közti rokonságot mi sem igazolja jobban. mint az. hogy Mária néni rosszul lesz. ha nem Marikának szólítják, és Klára néni is kiköveteli magának a Klárika nevet. De a ..néni” nélkül. Klárika valamikor harisnva- szemfelszedéssél foglalkozott, most a Péter után maradt nyugdíjból él. Szüntelenül panaszkodik. Kint süt a nao. sugarai csíkokat vonnak az ágyakra. Béla azt számolja. hogy az egyik ágyon négy vastag esik van. a másikon hat igaz ezek keskenyebbek. Vajon a hat vékony csík kiteszi-e a négy vastagabbat? Béla a nagydarab, jó kedélyű takarítónőre gondot aki olyan pontos. mint egy márkás óra. Reggel fél hétkor érkezik tele veder vizáét ronggyal. s egy gereblye alakú léctákolmánnyal felszerelve. Fújtatva tolja-húzza a linóleumpadlón a léccel a vizes rongyot a fa néha valamelyik fehér vaságy lábához koccan, ilyenkor az asz- szony az ágy ébredő tulajdonosára mosolyog: — Ma sokkal Jobban néz ki. mint tegnap. Színe van már az arcának. Csak így tovább, csak így tovább... — Aztán arrób gurul rövid, vastag lábárt magas szárú cipőjében. Fél órával a takarítás megkezdése után senki sem alszik, a tevékeny. gömbölyű asszonyt figyelik. amint az éjjeliszekrényeket törli, és közben beszél: ..Ahol én vagyok, ott kedv és étvágy is van. Látom magukon hogy pusztulnak el az éhségtől”. Az öregasszonyok közben zümmögnek. értelmesen nem úgy. mint az a dongói, amelyik nem tudni, hogyan került be a szobába. Valami örökösödési ügyről van szó. ..Kisemmiztek” — mondja a nagynéni. Marika néni éles hangon válaszol: „Na és én?...” Béla a dongót figyelt az neln- repül a falnak, aztán az ablak sodronyának, köröz még egy keveset és a sodronyra száll. Az ablakon át az ég egy darabja látszik, nagyszerű lehet most a vízparton a szigeten, a bokrok árnyékában. __Az ablakon sűrű drótháló v an az ablakkal szemben a kórház léckerítése barnállik. a lécek közt kilátni az utcára Kora reggel még kihalt az utca. a kórház a város szélén van erre csak sétálni járnak az emberek. Az ablakkal szemben a kerítés tövében fa áll. hatalmas akác. dús. zöld lombbal. Léptek és beszélgetés zaja re- peszti a csendet az akác vastag törzse veri be az ismerős hangokat az ablakon; Béla belekacagja az ablak sodronyába: CSÚK Barabás Tibor munkái — Pápu. Csimasz. Drusza! Aztán a sodronyra tenyeret kiabálna. a szó a torkán vergődik, de csak sóhaj lesz belőle, mély: — Fiúk! Pápu. Csimasz. Drusza megmarkolják a kerítés léceit bebámulnak torz, bizonytalan vigyorral, kezük fejéből fehéren púposodnak ki a bütykök. Arcukon ott az éjszakai munka fátyla, kék szemgödrök. süppedés az arccsontok alatt Béla a fiúkat nézi. maga előtt látja a részleg gépeit a részleg illatát is érzi. a gyantaillatot Pápu valamit kiabál a szomszéd géptőt nyakán az erek ceruzavastagok. de hangját nem hallani, a gépek túlbőgik. Pápu is tudja ezt de tovább grimászkodik. A fiúk pedig dőlnek el a röhögéstől. Pápu most is azt csinálja, tudja: a kórház csendjét megzavarni nem szabad. Béla hahotával nyugtázná a teljesítményt de neki sem szabad hangoskodnia. Hangtalanul kacag, rázkódik. Csimasz ujjai nyakától gyomráig szaladnak, aztán vissza, közben be-beint és fejét rázza, kérdőn. Béla megérti, bal oldalával az ablak felé forduL és arra a helyre bök. amelyet az orvos tegnap kikopogtatott. Csimasz bólint^ Drusza mond neki valamit, mire' Csimasz tenyerével jelzi, rendben, rendben. Béla nézi a fiúkat a mosoly az arcára ragadt nem tudja miért, de sírni szeretne Talán örömében és bánatában is. Megkérdezné: ki állt most a gépe mellé? Kérdi is, tekintetével, aztán a sodronyra rajzolgat az üzem felé int; tekintetét mozdulatait felszabdalja a sodrony A kerítés legalább harminc méter távolságra van. a fiúk megnyugtatóan bólogatnak. Béla az ápolónő hangját hallja a háta mögött: — Kihűlt a reggelije. Közelebb lép az ablakhoz, orra a sodronyra tapad. Int maga mögé. szívesen maradna még. de mennie kell. az ablak jobb széléhez húzódik, láthatóvá akarja tenni háta mögött a szeplős ápolónőt. A fiúk tanakodnak a kerítés előtt aztán elindulnak. Béla nem érzi az étel ízét Gondolatai Páout. Csimaszt Druszát kísérik a város felé. végtagjai zsibbadtak; éjszakai munka után érezni ezt szeme mintha kilépne a gödréből, úgv tekint szét a világban. Az éjjel kifogástalanul ment a munka, reggel van, hét óra. és este tízig azt csinálhat az ember, amit akar. Hazamegy, megreggelizik. aztán ki a vízpartra, ott le-, hét pihenni igazán! .. .Délelőtt vizit után csendes a betegszoba, az ápolónők is éppen csak be-bekukkintanak. A betegek közt sok a lábadozó. A szobában, az ajtóval szemben, egv asztalon a kórlapok fekszenek. Béla a sajátját kersi. amikor az ajtó üvegén kocognak. Ijedten fordul meg. nem szabad itt kajtatni. Az üveg mögött Kohut vigyorog. int és a szája is mozog: „Gyere ki!’ * Kohut a folyosón ólt kezében kompóttal teli üvegkanna. Béla felé nyújtja. — Szervusz. Birsalma. Az asz- szony főzte. Előbb aludtam egy keveset Hogy vagy? Béla mosolyog, igen ez Kohut egv szuszra mond mindent és csak a lény^et Ilyen ő maga is. jó munkás, de ha nem köti le minden percét a munka, más foglalatosság után r~z; azzal magyarázza, hogy képtelen tétlenül lézengeni. — Most jobban — mondja. — Tüdőgyulladás. Nae”’ láz. de a penicillin egy-két nap alatt leveri. Egy kis folt a tüdőn, árnyék. így mondta az orvos, s még azt. hogy mikor veled akarok beszélgetni, kint a puhító medencénél, öltözzem fel. — Gyógyulj meg. várunk — mondja Kohut és megy. Ilyen ő. .. .Az ágyon, a hatcsíkosan. már csak négy fénysáv van. kettő odébb mászott a falra résnek tűnik. amelyen csak a képzelet tud áttekinteni. négycsíkos ágyon most A három van. egy a padlóra e-eszkedett a zöld linóleumon — jól látni — apró fehér foltok vannak. Béla ágya foglalt a három öregasszony ül rajta, és elmélvülten beszélget Béla kimegy a kórház udvarára, és leül egy pádra összeállította: Rékasy Ildikó
