Szolnok Megyei Néplap, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-03 / 206. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. SZEPTEMBER 3 Az első magyar nyelvű orvosi disszertáció Gyógyítás nagy lat Esztergomban Esztergom múlt században működő kiváló orvosainak munkásságát dolgozta fel dr. Szállási Árpád, helybeli kör­zeti orvos, orvostörténész. Forrásanyagul főként saiát könyvtárát használta, .amely az egyik legnagyobb hazai orvostörténeti magángyűjte­mény. Kevesen tudják, hogy Esz­tergom a XVIII. század vé­gén majdnem egyetemi vá­rossá vált. Mint diákéletre különösen alkalmas csendes helységet vették számba, amikor a nagyszombati or­vosi fakultás központibb el- nelyezése napirendre került. Végül azonban mégis Pest mellett döntöttek és nem is alaptalanul, mert a kis Esz­tergom nem tudott volna megfelelő hátteret adni az egyetemnek. A város és a vármegye egészségügye a kö­vetkező évtizedekben ennek ellenére gyorsan fejlődött. Igen sokat tett ezért Lenhos- sék Mihály Ignác, aki csak­nem tíz éven át működött a városban, s később a legma­gasabb országos főorvosi tisztséget, a protomedicusit is betöltötte. Sokrétű, ma­radandó értékű munkájáról a korabeli jegyzőkönyvek ta­núskodnak. Nagyon érdekes az a kéziratos gyógyszertani beadvány, amelyet a megyei levéltár őriz. Saját gyakor­lati tapasztalatai alapján ja­vasolta számos gyógynövény alkalmazását a drága, több­nyire csak körülményesen beszerezhető külföldi gyógy­szerek helyett. Amint a Salzburgban megjelenő Me­dizinisch-Chirurgische Zeit­ung 1802. évi kötetében be­számol róla, Lenhossék az el­sők között sikeresen adott himlőoltást mintegy 600 la­kosnak. így jóvoltából arány­lag korán vált Esztergom „himlőtől védett övezetté”. A vármegye húsz év múl­va ismét átlagon felüli ké­pességű orvost kapott, Ka- menszky István személyében. Országszerte híres emberré vált, amikor a Magyar Tudo­mányos Akadémia megala­kulásának évében, 1825-ben elsőként írt magyar nyelvű orvosi disszertációt. Érteke­zése a levegő egészségügyi jelentőségéről szólt, így ez volt egyben az első önálló, nyelvünkön írt orvosmeteoro­lógiai munka. Kamenszky rö­videsen nehéz körülmények között vizsgázott, méghozzá kitűnően. 1831 nyarán, ami­kor az egész országon vé­gigsöpört a „napkeleti epe- mirigykór”, a kolerajárvány, Esztergomban ő irányította a védekezést. A közeli Le­ányváron „veszteglőházat”, azaz megfigyelőállomást lé­tesítettek. A várost 12 részre osztották és mindegyik élé­re albiztost neveztek ki. Nemcsak az utcák és a la­kások tisztaságát, hanem az átutazókat is ellenőrizték, s a környező falvakat is be­vonták a védekezésbe. Ka- menszkynak döntő szerep>e volt abban, hogy Esztergom és környéke a járványtól ke­vésbé sújtott területek közé tartozott A következő évtizedekben is sok országos hírű orvos működött a városban. Kö­zéjük tartozott Palkovics Károly, aki az 1848-as sza­badságharc idején, a „kato­nai ispitályt” vezette. A kór­ház híre olyan volt hogy még Komárom városából is ide szállították — a Dunán át — a súlyos sebesülteket. Főorvosként működött ^ vá­rosban Tormay Károly, aki később a hazai statisztika egyik úttörőjévé vált. Beír­ták nevüket a hazai orvostör­ténelembe azok az orvosok is, akiknek munkája a város fürdőkultúrájához kapcso­lódott. Esztergom ugyanis évszázadokon át nevezetes fürdővároá volt. Főként kén­savas káliumot és szénsavas magnéziumot tartalmazó, ma­la-forráscsoport néven Euró­pa szerte ismert gyógyító vizét elsősorban emésztő- és mozgásszervi betegeknek ajánlották. Ebben a korban még Esz­tergomban is működtek bor­bélysebészek. Városi céhük szabályzata 1600-ban kelt, s az elsők közé tartozott az országban, arról azonban korábban nem találtak em­léket, hogy Esztergomban képezték volna ki a céh tag­jait. Ezért különösen érté­kes az az 1837-es keltezésű diploma, amélyre nemrég bukkant Szállási Árpád. A dokumentum hírül adja, hogy Beck János „a Seb Or­vosi Tudománynak megtanu­lására három esztendőre be­szegődött, s miután tanúje­lét adta a vizsgáztatók előtt rátermettségének, tudomá­nyának, az esztergomi Seb Orvosi Társaság a céh sza­bályai szerint, annak rend­jével felszabadította és gya­korlásra jogosította”. Berde Éva Hálóhely az aotótetín Az egyre emelkedő benzin­árak nehéz helyzetbe hozzák az autótulajdonosokat, akik nyilván azzal a céllal vásá­roltak gépkocsit, hogy meg­könnyítsék a kirándulások helyváltoztatási gondjait, na­gyobb túrákat is tegyenek. A költségek elviselhető szinten való tartásának egyik módja az, ha a gépkocsi utasai le­mondanak a drága vagy akár az olcsó szállodáról is és sá­torban pihenik ki a napi fá­radalmakat. De mivel az es­tefelé érkező utas a kemping­ben már csak ritkán kap he­lyet, a vadkempingezést pe­dig a legtöbb országban tilt­ják. megoldást kellett találni a turisták elfogadható sálor- táboroztatására. így született meg az autótetőre felállítha­tó sátor ötlete, amely a ko­csiban való alvásnál jóval kényelmesebb elszállásolást ígér. A képen látható ötlet meg­valósítója egv ausztrál mér­nök volt. aki egy összecsuk­ható „konténerben” olyan négyszemélyes sátrat helye­zett el. amely — az alapul szolgáló fedlap csuklós, 180 fokos el fordításával — egyet­len p>erc alatt felállítható. Az összecsukott ..sátordoboz” — benne a két kettős matraccal, takarókkal és a sátorponyvá- val — úgy simul az autó te­tejéhez. hogy légellenállása a gépkocsi mozgását nem akadályozz i. Ha nincs rá szükség, az. egész ..konténer” könnyen, gyorsan eltávolít­ható az. autó tetejéről. Egyet­len hátránya a „kitalálmány­nak". hogy kis autók tetejére nem szerelhető fel a négv- személyes sátrat magában hordozó doboz. A szabványos építésű limuzin autóknál nincs is szükség ,a karosszé- niatető külön megerősítésére, a teherelosztás a tetőn oly­annyira egyenletes. Lstáboro- záskor, a sátor kinyitásakor az autó négv kereke mellett el kell végezni a gépkocsitsst fix megtámasztását, hogy a labilis helyzetet, a rugók terhelését az éjszakai órákra megszüntessék. (KS) B [Qzvessző művészei Bizonyára kevesen tudják, hogy Magyarországnak éven­ként mintegy 3,5 millió dol­lár bevétele van egy olyan exportcikkből, amely teljes egészében hazai alapanyag­ból készül, s amelyben több mint 2000 dolgozó ügyessége és szorgalma testesül meg. Az ősi szakma, a kosárfonás művelői a fűzvesszőből kö­zel hatszázféle terméket ál­lítanak elő, a karra v'ehető és divatkosaraktól a lámpa­ernyőkön, tálcákon át az ívelt formájú, szép fonott bútorokig. Az iparág zavartalan anyagellátásának alapja a nemesfűzvessző erdő módon való termesztése (évente 1000 vagonnyi mennyiségre van belőle szükség). Nem­zetgazdasági szempontból nem lényegtelen, hogy a vesszőellátást kétezer hek­tárnyi, mezőgazdasági mű­velésre alkalmatlan, terület adja. Á meglehetősen nehéz munkával járó fűztelepítést minden esetben a talaj 3—4 éves táperő-utánpótlása elő­zi meg. A fiatal növényeket négyszer-ötször kapálják, ön­tözik, műtrágyázzák, gépek­kel és helikopterekkel per­metezik. Az aratást, amely nem mindig jár egyforma eredménnyel, hiszen például a jégkár a füzesekben épp­úgy előfordulhat, mint a gabonamezőkön, már több­nyire gép végzi. A megter­melt fűzvesszőt hántolással készítik elő a további fel­dolgozásra. A géppel végzett hántolás után vastagság és' hosszúság szerint válogatják, osztályozzák a vesszőket, majd kévébe kötik. Szárítás után adják át a kosárfonók­nak. Az egykor csupán kézi munkával végzett kosárfonás az elmúlt évtizedek során sokat változott. Ma már kü­lönféle gépek könnyítik meg a munkát, de a legfontosabb szerep a termelésben tovább­ra is az emberé marad. A nőké, akik a finomabb mun­kát végzik és a férfiaké, akik a nehezebb feladatokat látják el. Képünkön: a falu­si 'használatú úgynevezett tojásoskosarak születésének pillanatát örökítette meg a riporter <KS.) „Egy katonai auditor és egy hóhér Pétsre jöttek” Eddig ismeretlen 1848-49-es napló Az 1848/49-es szabadság- ságharc baranyai eseményeit megörökítő krónika került napvilágra Pécsett. Szerzője: Náray János, a pécsi püs­pöki uradalom egykori szám­tartója. A mintegy hatvan oldalas napló kalandos úton jutott a Baranya megyei Le­véltár tulajdonába. Keletke­zése után nyolcvan eszten­deig magánszemélyek birto­kolták, majd 1929-ben egy kecskeméti könyvkereskedő megszerezte, és ötven pengő­ért továbbadta Pécs városá­nak. A kézirat ezután is foly­ton vándorolt, mígnem a kö­zelmúltban végleges helyére került, a levéltárba. Az eddig ismeretlen doku­mentumot a levéltár mun­katársai feldolgozták, s meg­állapították, hogy forrásérté­kű műről van szó. Az akko­riban 46 éves Náray János nagyműveltségű, érdeklődő szellemű és jól tájékozott ember volt. Minden fontos eseménynél jelen volt és mindent pontosan lejegyzett. Mint a püspök bizalmi em­bere, számos olyan értékes információhoz jutott, amiről a közvélemény nem értesül­hetett. írása érzékletesen tükrözi Pécs hangulatát a márciusi forradalmat köve­tően. majd a város viszontag­ságait a ‘ császári megszállás alatt. 1848-ban a bogádi jobbá­gyok — írja Náray — éppen szántás közben értesültek a robot eltörléséről, mire azon­nal abbahagyták a munkát, és hazaszéledtek. A kátolyi jobbágyok erőszakkal vissza­foglalták a tőlük hét évvel korábban elvett legelőt. A hosszúhetényi nemzetőrök dobszóval megszállták a hat­ezer holdas uradalmi erdőt, mondván „az erdő többé nem az uraságé, hanem a közsé­gé és az uradalmi isoánt fo­golyként a faluba vitték”. A napló beszámol a Jel­lasics vezette császári had­sereg betöréséről, és ezzel kapcsolatban egy érdekes hadieseményt beszél el. A pécsi nemzetőrök az észak­baranyai Oroszló faluban zsákmányul ejtették az ellen­ség egyik utánpótlás-szállít­mányát. Ennek hírére ötszáz császári katona indult Pécs ellen, mire a mecseki utakat „ötezer felkelt nép elzárta, hogy a hegyekben a granit- sárok át ne törhessenek, s a harangok Pétsen és kör­nyékén folvást félre veret­tek”. A pécsi krónikás a szem­tanú hitelességével és pon­tosságával írja le napról nap­ra a megszállás alatt sínylő­dő város életét. Két kovács- és két szabólegényre ötven botütést mértek a városháza előtt, mert Kossuthot éltet­ték — jegyezte fel a napló­jában. A császári katonák négy polgárt letartóztattak, mert a szőlőbe menet vörös keszkenőt akasztottak a ka­pájukra.' Kidobolták, hogy ha másnap reggelig a város öt­venezer p>engőforintot nem fizet hadisarcul, „gyújtás és rablás engedélyeztetik”. Emiatt pánik tört ki a lakos­ság körében, de éjjel a meg­rémült pécsi kereskedők ösz- szeadtak 52 ezer pengőforin­tot és „eképp a város a pusz­tulástól megmenekedett”. Bizony, nem lehetett szegény a város, ha egy éjszaka ösz- szegyűlt a tetemes summa. S egy sokatmondó bejegy­zés a bukás után. 1849. szep­tember 29-én: „Egy katonai auditor hadbíró) és egy hó­hér Pétsre iöttek. Szét) jö­vendő!" Náray János, nem hiába számtartó volt, részletes sta­tisztikát vezetett az 1848-ban és 1849-ben Pécsen átvonuló katonákról, honvédekről és császáriakról egyaránt. Esze­rint pontosan 67 600 fegyve­res fordult meg a Mecsekal- ián a „vesztei ies években”. Szóvá is teszi, hogy mibe ke­rült a városnak a rengeteg katona, és elDanaszolia. hogy „én magam 900 ebédnél töb­bet adtam nékik ingyen”. Szerencsére volt miből... Iglói Zoltán fludiológus az újszülöttek között Zsebrádióhoz hasonló ké­szülékkel csecsemőtől cse­csemőig vándorol az audio- lógus asszisztens a szülésze­ten. A készülékből a szél suhogásához hasonló, egyen­letes, mindig azonos magas­ságú hang szól. A bébi- audiométer közeledtére ész­revehetően felgyorsul az egyik kicsiny lélegzése. A másiknak, aki alszik meg­rezzen a szemhéja. Nyitott szemmel fekvő kis szomszéd­jának a pupillája tágul ki. Egy másik boxban az em­berpalánta úgy tesz, mint­ha valamit át akarna karol­ni. Mindezek a reflexek a hang hatására adott vála­szok. így ellenőrzik országszerte sok szülészeten a babák hal­lását. Esztergomban például már több mint 1000 csecse­mőt vizsgáltak meg ezzel a módszerrel. Különös figyel­met fordítanak azokra az új­szülöttekre, akiknek édes­anyja a várandóság alatt va­lamilyen fertőző betegségen esett át és azokra, akiknek a szüléskor komolyabb be­avatkozásra volt szükség. Ha az audiométerre nem adnak „választ”, vagyis nem érzé­kelik a hangot, akkor hama­rosan újabb vizsgálatra, el­lenőrzésre kerül sor. flz elektromosság és a méhek Egyre több élőlényről de­rül ki, hogy élénken rea­gál elektromos és mágneses erőtérváltozásra. A ter­meszek teljesen megzavarod- nak a mágneses hatásoktól, a vándormadarak a mágne­ses „Jelek” alapján tájéko­zódnak. egyes halfajok mág­neses hatásokra „figyelve” változtatják a helyüket. A méhek magasfeszültségű vil­lamos erőtér hatására olyan agresszívekké válnak, hogy kárt tesznek saját társaik­ban Is,

Next

/
Thumbnails
Contents