Szolnok Megyei Néplap, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-03 / 206. szám
1981. SZEPTEMBER 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Munkásörök között Volt egyszer egy páncélkocsi Hide* Andris Sáska Dénes U. Szabó József Kálmán Pál Lendvai János Pásztrai György Csontos László Itt a villanygyújtás ideje, „estébe hajlik az idő. A szolnoki városi munkásőr zászlóaljnál vége a törzsfoglalkozásnak. Rideg András zászló- _ aljparancsnok a jelenlévők bemutatása közben mondja. — A törzsből négyen — Sáska Dénes hadműveleti csoportvezető, Pásztrai Ferenc anyagi szolgálatvezető, Kálmán Pál, a híradóterület gazdája és U. Szabó József szervezési csoportvezető — a zászlóalj megalakulásától kezdve szolgálati ágazatvezetői vagy csoportvezetői beosztásban vannak. Az országban nemigen van ilyen példa. Azt jelzi, hogy maximálisan megfelelnek a követelményeknek. Ugyanez mondható a törzsben szolgáló többi alapító tagra, — így Pintér Dezsőre, Lendvai Jánosra, Csontos Lászlóra és Pelczhoffer Lászlóra is. A tényleges állományban huszonhárom, a tartalékosok között pedig harminc alapító tag van. — A 25. jubileumon csak azoktól válunk meg — mondja a parancsnok, — akiknek előrehaladott kora vagy egészségi állapota szükségessé teszi. Az alapító tagok ragaszkodnak a testülethez, számunkra pedig nélkülözhetetlenek az ifjú munkásőrök nevelésében. Nem csoda, hogy pillanatok alatt a testület megalakulásának mozzanataira terelődik a szó. — A megalakuláskor egy hétig a szolnoki fűtőházban teljesítettünk szolgálatot — emlékezik Kálmán PáL — Vigyáztunk, hogy senki meg ne rongálja a gépeket. Egy mozdony készenlétben állt, hogy bevetésre vigyen bennünket, ha kell, de arra nem került sor. Pásztrai Ferencben is torlódnak az emlékek: — Hosszú időn át egy munkásoveráll és egy svájcisapka jelentette az egyenruhát. Később megkaptuk annak másodpéldányát, amit tréfásan „miseruhának” neveztünk el. Azért anpak, mert úgy vigyáztunk rá, olyan becsben tartottuk, mint a parasztember az ünnepi gúnyáját. — Akik elkötelezték magukat a marxizmus—leniniz- mus mellett, hívás nélkül is jöttek a testületbe — kapcsolódik a beszélgetésbe Sáska Dénes. — Ez aztán megváltoztatta az eredeti elképzelést. Először ugyanis csak egy századot akartunk alakítani. Megbántani, visszautasítani sem szándékoztunk senkit, azért megalakítottuk a második századot is. A nyílt kiállás, a példamutatás nagyon fontos volt azokban a napokban. A minimális felszerelést. a technikai hiányosságokat ellensúlyozta a lelkesedés, a hivatástudat. A munkásőrök még akkor is benéztek műszak után a parancsnokságra. ha semmi dolguk nem volt. Akkor legfeljebb egv kis alaki kiképzést tartottunk, hogy jobban mutasson a század, amikor az utcán énekelve menetelve adja hírül, hogy olvan fegyveres testületé alakult a Dártnak. amelyre számítani lehet az ellenforradalmárokkal szemben. — Akkor még néhol nyíltan hangoztatták az üzemekben az ellenforradalmárok, hogy a párt nem működhet a kapukon belül, kemény kézzel kellett fellépni ellenük — mondja U. Szabó József. — Gyorsított ütemben folyt a kiképzés, hiszen közülük sokan még nem vagy igen régen voltak katonák. Az új fegyvereket kevesen ismerték — jórészt csak azok, akik a karhatalomból kerültek át. A karhatalom megszűnése után ugyanis a „pufajkások” is jelentkeztek a munkásőrségbe. Velük nőtt a felszerelésre várók száma, ezért alakították meg a harmadik századot — terven felül. — Én akkor a MÉH Vállalatnál dolgoztam — magyarázza Lendvai János. — A szovjet hadsereg egyik alakulata felderítő páncélkocsikat selejtezett, szétvágva szállították őket ócskavasként a telepünkre. Megbeszéltük a parancsnokkal, hogy egyet ne vágjanak szét, jó lesz az a munkásőr zászlóaljnak. Így is történt. Géppuskát szereltünk bele — a mi céljainknak megfelelt. Amellett a zászlóaljnak egyetlen járműve, egy öreg oldalkocsis motorkerékpárja volt. Ügy tudom, a hajdani páncélkocsit Fóton anyag- mozgatásra használják most, — páncélburkolata nélkül. A zászlóalj megalakulása után a munkásőrök a rendőrökkel együttműködve köz- biztonsági feladatokat is elláttak az ellenforradalom okozta zűrzavar felszámolásáig. — Nagy teher volt — bizonygatja Sáska Dénes. — Mindennap vezényelni kellett embereket, amellett az is felvetődött, hogy ezek az akciók nem csorbítják-e a munkásőrség iránti szimpátiát. Aztán kiderült, hogy inkább növelik. A lakosság többsége a rendet, a zavartalan életet, a munkát követelte. A népgazdaság fejlődésével párhuzamosan korszerűsödött a munkásőrség fegyverzete, felszerelése. Kézenfekvő, hogy ez a korábbinál nagyobb gondot okoz a parancsnoki állománynak. Sáska Dénes szerint viszont nemcsak ez fokozza a gondokat: — Most a parancsnokoknak sokkal intenzívebb politikai munkát kell kifejteniük, mint mondjuk 1965. előtt. Akkor még jobban érezték az emberek az ellen- forradalom pusztításait, veszélyeit. Mostanában viszont kezdik elfelejteni őket. Mondhatnám azt is, hogy á töretlen politikai irányvonal néhol túlzott magabiztosságot is eredményezett. — Az új munkásőröknek már csak történelmi esemény és nem személyes szenvedést jelentő emlék az ellen- forradalom — magyarázza Rideg András, — ezért kell meggyőzni őket annak szükségességéről, hogy állandóan jól felkészült erővel kell szembenézni a minden hájjal megkent ellenforradalmi elemekkel. Indokolt a közelmúlt történelmének tanulságait elemezni, és huszonöt év távlatából is megállapítani a testület alapításáról szóló döntés helyességét. — Ez így igaz — bólint rá Csontos László, — de azt egy pillanatra sem feledhetjük el. hogy ilyen politikai irányvonal, ilyen pártvezetés kellett ahhoz, hogy a munkásőrség maradéktalanul betöltse hivatását. Simon Béla Hiszen én már igazán gyűlölöm és megvetem őket. . . Háta mögött sietős csizmakopogás hallatszott a folyosón. Rumata megfordult, és két kezét keresztben a kardok markolatára tette. Don Ripat szaladt hozzá pengéjét oldalához szorítva. — Don Rumata!... Don Rumata! — kiáltotta már messziről. Rumata elengedte a kardjait. Don Ripat odaszaladt hozzá, körülnézett, és a fülébe súgta: — Már egy álló órája keresem. Görbe Mérleg a palotában van! A lila termekben beszélget dón Rebával. Rumata egy pillanatra összehúzta a szemét. Azután óvatosan félrehúzódott, és udvarias csodálkozással kérdezte : — A híres rablóra gondol? De hiszen őt kivégezték, ha egyáltalán létezett. A hadnagy megnyalta a száraz aikát: — I.étezik. A palotában van ... Űgv gondoltam, érdekelni fogja önt. — Kedves dón Ripat — felelte nyomatékosan Rumata —. engem a kósza hírek nem érdekelnek, ön nyilván félreért. . . Mi közöm nekem dón Reba szennyes kapcsolataihoz. akit egyébként sokkal jobban tisztelek, semhogy ítélkezzem fölötte? .. . Meg aztán, megbocsásson, sietek... Egy hölgy vár. Don Ripat újra megnyalta az ajkát, ügyetlenül rheg- — 61 — Színes Kavicsok Rábáéból Szolnok—Rabac I nvolcszáz kilométer. Sok. kevés? Autó- * busszal, hajnali négv- órától este hétig tartott az út. Tizenöt óra buszozás ... Az érkezés után törődötten. elgémberedetten, anv- nyira nyomós érvnek tűnt az idő a távolság megítéléséhez így azonban utólag kipihen- ten visszagondolva rá. nem is volt olvan hosszú ez a jókora ugrás az Adria partjára A tér és idő összefüggése olyan esendőén relatív, hogy balgaság lenne egyikkel mérni a másikat. A Szolnok megyei IBUSZ-csoport tagjai számára például az első pihenő a Balaton partján volt. (Az idegenvezető szerint ugyanis jól beszabályozott fegyelmezett csoport voltunk ...) Ha a végcél a magyar tenger lett volna, alighanem mindenki nvögdécsel- ve tapogatja a derekát. Így azonban, tudva hogy az útnak '»üg egynegyedén vagyunk túl. frissen, tettreké- szen ugrott le mindenki a buszról a reggeli 'kávéra. Hát így zsugorodik olykor össze a távolság. Az első erősebb áramütés: Riiekánál feltűnik a tenger. Kék. mint valamennyi képeslapon. és az ember a refcke- nő hőségben áhítozva sóhajtja: ..Hogy oda ne rohanjak!” Az Uoka-hegy... Karéjában makacsul őrzi a mediterrán klímát, 'hátát, nékivetve minden szárazföldi hideg áramlatnak. Mesélik a kintlakók. amikor Belgrádban hótolók csináltak utat a felszálláshoz a repülőgépnek a kifutópályán. Opati iában, Rabacban hátágra sütött a nap. és csak nyitott ablak mellett lehetett elviselni a karácsonyt, amit itt szerb módra január 7-én tartanak. De hát augusztus közepén ilyen összevetésre nem volt mód. a hazai kánikulából menekültünk Rabacba. ebbe a 21Q lakosú halászfaluba. Nem tévedés, sem egy. sem két nullát nem felejtettünk le a lélekszámból: még akkor is ennyi lakosa van ennék az Adria-parti gyöngyszemnek. ha nyaranta nem kevesebb, mint 'húszezer vendég korzózik egyszerre parti sétányán. A hogyanról később. egyelőre legyünk túl a tolakodó élményen, a látváók-Colosseumban. séta a Hercules-kapu alatt, ahol Pula Váci utcája kezdődik, üzletsorokkal és a pestihez hasonló — enyhén szólva — figyelemre méltó árakkal. Rovini. hideg ebéd táskából a Putnik teraszán. ,galambok szedegetik a morzsákat, akár a Szent-Mánk téren, az ember máris azt hiszi. Itáliában jár. szocialista útlevéllel. Valamennyi Adria-parti település a tengert kémleli. Dombtetőn toronv vagy vár őrködik, mellé kétségbeesetten kapaszkodnak felfelé a házak. A vörös talaj termi a szőlőt, minden olvan ital alapanyagát, amelyik úgy kezdődik, hogy Istra... Bámészkodunk lázasan mert a turistának, ha magvar. a látvánnyal kellett beérnie. ugyanis az árak valósággal feibekólintiák az embert. Ha egv nagyobb levegőt vesz. máris kétségbeesetten n°? körül, honnan és ki szalad a számlával. Töredelmesen bevallom, egyik alkalommal valamiféle tengeri halkülönlegességre vágytam. Volt homár, á la ..Rabac art” az étlapon, potom ki- lencszáz dinárért. Így hát a tengeri menüből mindössze a különleges ár emlékét őrzöm. Palácvi Béla (Folytatjuk) hajolt, és eloldalgott. Rumaténak hirtelen jó gondolata támadt. — Mondja, barátom — szólt utána nyájasan. — Hogy tetszett önnek az a kis csel, amelyet ma reggel űztünk dón Rebával? — Nagyon elégedettek vagyunk — válaszolta. — Ugyebár igen kedves volt? — Nagyszerű volt! A szürke tisztikar nagyon örül, hogy ön végre nyíltan a pártunkra állt. Olyan okos ember, mint ön, dón Rumata, és bárókkal, nemes korcsokkal cimborái... — Drága Ripat barátom! — mondta dölyfösen Rumata. — ön elfelejti, hogy az én származásom magasából még a király és ön között sem látni semmiféle különbséget. ■ Viszontlátásra. öles léptekkel haladt a folyosókon, magabiztosan befordult a keresztjárókba, szótlanul félretolta az őrszemeket. Nemigen tudta, mit fog tenni, de azzal tisztában volt, hogy ez csodálatos, ritka szerencse. Nemhiába ígért dón Reba az élő Mérlegért tizennégyszer annyit, mint a halott Mérlegért... A lila ajtófüggönyök mögül két szürke hadnagy lépett elébe kivont pengéveL — Jó napot, barátáim — mondta dón Rumata. és megállt közöttük. — A miniszter benn van? — A miniszter el van foglalva, dón Rumata — felelte az egyik hadnagy. — Megvárom — mondta Rumata, és a függöny alá ment. Itt áthatolhatatlan sötétség volt. Rumata tapogatózva átbotorkált a karosszékek, az asztalok között. Néhányszor tisztán hallotta valakinek a szuszogását a füle mellett, és tömény fokhagyma- és sörszag csapta meg. Aztán bágyadt fénycsíkot pillantott meg. Mérleg ismerős, orrhangú tenorja ütötte meg a fülét. Megállt A két pók találkozott. Don Reba merev tartásban ült könyökét az asztalra tette, ujjait összekulcsolta. Jobbra tőle egy iratcsomón, nehéz dobókés feküdt. A miniszter arcán kellemes, bár kissé dermedt mosoly- ült. A tiszteletre méltó Mérleg a pamlagon ült. háttal Ruma- tának. — A dörzsöltek olajra lépnek — mondta. — Ez már a huszadik nagyokos. — 62 — (Folytatjuk.) nvon. amely az idelátogatót fogadja. Egy Ralbacról készült film forgatásához makettként kitűnően megfelelne a Balaton, ha közvetlenül a partjára tolnák a Mátrát, a vízbe kékítőt szórnának, az erdőket megritkítanák, kövekkel raknák tele. a hegvi és parti sziklákat fehérre festenék. Elismerem, giccses a kép. de mentségül a valóság szolgáljon. Az uralkodó szín tehát a zöld. kék és a fehér alaposan megszórva csillám- porral. mert a tenger fölött, ha kedve úgy tartja, vakítóan ragyog a mediterrán ég. Nos. hát ennek a kis falunak. amelynek lakói elférnének egy közepes bérházban. húsz évvel ezelőtt még a nevét sem tudta senki a nagyvilágban. A fáma úgv tartja, fellendülését annak köszönheti, hogy egy tizenegy nyelven beszélő fogorvos került a településre, kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal. Szervezőkészsége ..hét nyelven beszélt”, aztán megállt. a tengerparton az első német gépkocsi, melléállt egv másik. ..nézzük, mi van itt?", leparkolt egv harmadik — és ma tizennégy szálloda. hatalmas autóskemping. teniszpályák sora. és telt. de nem agvonzsúfolt tengerpart varia az idegent. Az idegen pedig özönlik. Ja. a fogorvost tanácselnöknek választották — ő viszont azóta az idegenforgalmi szakmát választotta. Ha hagyományos naplót írnék, a megérkezést követő nap krónikája í<rv kezdődne: ..Ma autóbusszal kirándulást tettünk az Isztria félszigeten.” A végcél Pula volt vásárlás, tumultus. Látogatás az Arénában, ebben a fiA Colosseum is lehetne, de ez az Aréna Púiéban „Csak tessék, tessék, a kikötő belsejében még van hely”
