Szolnok Megyei Néplap, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-20 / 221. szám
1981. SZEPTEMBER 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Rock and roll és nosztalgia Komár László szólólemeze Lehet, hogy a hazai pop-rock élet nagyjai, a „vének tanácsa” döntött Komár László sorsa fölött? Ügy tűnik, ugyanazt az utat járja majd végig, mint előtte Zorán tette. A hatvanas évek közepén az „úttörők” között tűnt fel, csak zenekara, a el olyan sikereket, Scampoló nem ért mint a Metró. Aztán a sokéves hallgatás szintén hasonlít, de végül jön a felmentő w sereg, a segítőkész barátok, megírják a dalokat, sőt még a zenét is kalákában hozzák össze. A felvételek az Omega együttes stúdiójában készültek el. A hangszereket az LGT, Szörényi Levente, Dés László, Faragó Judy István, Zorán „bírja szóra”, s mondhatni, igazi profi módon. A tizennégy, dalon felesleges végigsorjázni. Valamennyi a csőnadrágos időből való, az Elvis Presley, Little Richard fémjelezte korszakot lapozza fel a zenei emlékkönyvből.' Ha átböngésszük a szerzők névsorát (Presser Gábor, Szörényi Levente, Karácsony János, Komár László), joviális mosollyal nyugtázhatjuk, telik az idő felettük is, ha a nosztalgia kedvéért részt vállaltak ebben a munkában. Bár a lemez nemrégen jelent meg, máris jó néhány sláger született belőle. Igaz, ezek már régóta hallhatóka rádióban, de a korongra új hangszerelésben kerültek fel. Kellemes melódiákkal ajándékoz meg a Fehér hold és az Egy bál a hajón című szerzemény. Sokan mondhatják, hogy az andalító dallam a négy éve elhunyt koronázatlan rock-kriályt, Elvis Presleyt juttatja eszük-, be. Azt hiszem, ez ellen még Komár László sem tiltakozna. Viszont a „Presleyre vett figura” stílusosra sikeredett. Nagyszerű átéléssel érzelemdús hangon szólalnak meg a lírai slágerek. A keményebb, bohókás szerzemények is a rock and roll fénykorát idézve csendülnek fel. Végső soron egy rutinos gárda örömteli játékából született az album. A siker biztosnak látszik, Komár László újra reflektorfénybe került. (f. B.) Megtalálták Scarbantia fórumát Sopron . belvárosában a föld mélyét vallatják a régészek. Az Űj utca és a Szent György utca sarkán ásítozó üres telek mély gödreitől deszkasáncok óvják az arra kószálókat. Mellettük földhányások emelkednek, közöttük XVI—XVII. századi falmaradványok tűntek elő. Ezen a helyen találták meg a szakemberek a római kori Scarbantia főterét, a Fórumot, Sopron sokasodó római emlékeinek egyik legjelentősebbikét. Már évszázadok óta tudták, hogy a belváros alatt római település maradványait rejti a föld. Az első tárgyi emlékeket a XVI. század közepe táján találták, majd az 1890-es években három szobor került elő. Jupiter, Juno és Minerva szobra ma a múzeum római kori kőtárában látható. Eleinte császárszobornak hitték őket, de amikor kiderült, hogy a három istent ábrázolják, megerősödött a feltételezés, hogy ezen a környéken kell lennie az egykori római város főterének. Ugyanis az ókori római települések meghatározott rendszerben épültek: a Fórum mindig a capitóliumi szentély előtt kapott helyet. Az 1930-as években a véletlen újabb bizonyítékokat adott az utókor kezébe. Csatorna- építés közben római kövekre leltek, s a kőlapok összerakásából felirat bontakozott ki. A múlt vallatását az 1960- as években folytatták. Akkor a mai városi tanács épületének sarkánál feltárták a capitóliumi szentély bejáratát. Később Gömöri János, a soproni Liszt Ferenc Múzeum régésze a városház udvarán kiásta azt az utat, amely északról határolja a Fórum területét. Ezután döntöttek arról, hogy az Országos Műemléki Felügyelőség megbízásából szakemberek egy csoportja megvizsgálja az említett telket, és ha lehet, meghatározza a Fórum déli szegélyét. A tavalyi ásatás meg is hozta a várt eredményt, s az idén a déli után megtalálták a Fórum keleti és nyugati szegélyét is. Ennek nyomán az aquincumi és a gorsiu- mi után sikerült körülhatárolni a hazánk területén található harmadik római település közéletének e fontos színterét. A Fórum a jelenlegi utcaszint alatt mintegy 4,5 méter mélyen fekszik. Az első—második században építhették, és a negyedik— ötödik századig használták. Az idei ásatás egyéb érdekességekre is fényt derített. Feltárták egyebek között a teret körülölelő vízelvezető csatorna maradványait, előkerült több faragott szegélykő és két szobor talapzata, melyeken elhelyezkedésükből ítélve gazdag polgár, hadvezér, vagy más jelentős személyiség szobrai állhatták. A főtér szomszédságában központi fűtéses lakóházak maradványait rejtette a föld mélye, kissé távolabb, a mai házak pincéjében pedig öt méter széles korabeli út nyomaira bukkantak. Az értékes régészeti leletet a tervek szerint úgy rekonstruálják, hogy a római polgárok közéletének színtere látható legyen a ma embere számára is. M. ZS. Játék, de komolyan Gyermekek és amatőrök Sokat hallani manaDság az amatőr művészi mozgalmak hanyatlásáról. Ha a statisztikákat nézzük, valóban. mintha megfogyatkoztak volna a művészeteket kedvtelésből vállalók az elmúlt évtizedben. A szakemberek feladata, hoav ennek okait pontosan felderítsék. Jó néhány csoport azonban tudós elemzések nélkül is felismerte, hogy úi módon és főleg úi közönségnek kell színházat, zenét képzőművészetet csinálni. Számukra az új közönség minden idők legfogékonyabb közönsége, a gyerekek lettek. A gyermek számára a játék nem egyszerűén időtöltés hanem kemény munka. Számukra ez a lehetőség teljes birodalma. ..Tűzoltó leszel, s katona! Vadakat terelő juhász... ” jeleníti József Attila az Altató című versében a játék örök sajátosságát. Számtalan művelődési házban, múzeumban, könyvtárban kezdtek játékos foglalkozásokat szervezni, és szinte mindig művészek segítségével. Hiszen a művészet maga is modell, és ennek a modellnek a segítségével a gyermek is köny- nyebben ismeri meg a világot. A Gyermekek Nemzetközi Éve nagy lendületet adott a munkának. Ekkor szervezte a Magyar Nemzeti Galéria és a Népművelési Intézet az első ..Játszóház*’- foglalkozásokat. A gyermekek nemcsak csodáiéi lehettek a Galéria kincseinek, hanem alkalmat kaptak az önálló alkotásra is: rajzoltak. festettek, régen elfeledett néni játékokat készítettek és tanultak. Ezeket a kezdeményezéseket fogta egységbe a Népművelési Intézet az úgynevezett „Játszóház”-kísérlet- tel. Az Országos Közművelődési Tanács Mentős anyagi támogatásával tizenöt művelődési házban — Jász- kisértől Tatabányán át Szombathelyig — keresik azokat az új formákat, amelyek alkalmasak a széleskörű elterjesztésre. A pedagógusokat és a szülőket is megtanítják, hogy miként csinálhatnak — persze a gyerekekkel együtt — színes papírból. rongyhulladékból. vadgesztenyéből vagy éppen üres műanyagflakonból nagyszerű játékokat Nem kell hozzá több. csak megérteni, hogy ez nem egyszerűen az elveszett közönséget pótló .szükségtevékenység. hanem az amatőrmozgalmat is megtermékenyítő. a valóság megismerésére serkentő lehetőség, amely új minőségű munkára sarkall. De csak az képes a gyerekek kreativitásának , felszabadítására és irányítására. aki maga is kreatív ember s művész. Nemcsak a választott önkifejezési mód technikáját, hanem az alkotás belső törvényeit is ismerni kell azoknak, akik arra vállalkoznak, hogy a gyermekek alkotótársai legyenek. Ilyen körülmények között, persze, gyorsan lelepleződik a csalás, az üresség és az ömmutogatás. Azok érhetnek el sikereket, akik vállalják a tudatos, fegyelmezett és minden pillanatban újrakezdődő munkát, s vállalják ennek természetes velejáróját, a sikertelenség, a bukás kockázatát is! Nem kevés, persze, az sem, amit nyerni lehet: nagyobb és megalapozottabb technikai tudás reálisabb önismeret, kapcsolatteremtő készség, tudatos önkifejezési. És mi lehet nagyobb cél egy egészséges amatőr művészeti mozgalom számára, ha nem ez?! A lehetőség adva van: az alkotó nevelés egyre inkább szükségesebb, és aki képes hozzájárulni, az közben maga is gyarapszik, gazdagodik. Sz. F. Több már, mint kísérlet Megjegyzések a művelődési otthon hálózat ‘ szakfelügyeletéről Az oktatási intézményekben a szakfelügyelő általában olyasféle kellemetlen személyt jelent, aki jön, beül az órákra, szenvtelen arccal jegyzetel, végigböngészi a tanmeneteket, az óravázlatokat, a végén összegez, bírál, s általában a problematikus területekre koncentrál. Amellett persze — ha van oka rá — nem fukarkodik a dicsérő jelzőkkel sem, ám ezzel együtt azonnal javasol is, hogy ezt és azt, hogyan lehetne még teljesebben, még hatékonyabban végezni. A szakfelügyelő — s a szakfelügyelet rendszere — lényegében a művelődési otthon hálózatban is ugyanazt jelenti, mint az oktatásügyben. És természetesen egészen mást is. A közművelődési könyvtárak és a művelődési otthonok megyei szak- felügyeletét a 156/1973. MM számú utasítás tette kötelezővé. Szolnok megyében — az országban az első között — 1974 elején hozták létre a szakfelügyeletet, amely a megyei tanács művelődésügyi osztálya megbízásából végzi munkáját. Csak megjegyzésképpen: mindez nem tévesztendő össze a módszertani hálózat szakmai tanácsadó szolgálatával, amelynek ellenőrzési joga nincs. Szolnok megye művelődési otthonainak szakmai ellenőrzését hat szakfelügyelő végzi, természetesen munkaidejükön túl, mindenféle órakedvezmény nélkül» havi 500 forint tiszteletdíjért. Magasan kvalifikált szakemberekről lévén szó, meghökkentően alacsony ez az ösz- szeg, akár egy középszerű disco jockey egyetlen esti „bevételéhez”, akár a szak- felügyelők által végzett munka értékéhez viszonyítjuk. De mi is ez a munka? Ebben az évben a művelődési otthonok szakfelügyelői — a megyei tanács művelődés- ügyi osztálya útmutatása alapján — elvégezték (illetve elvégzik)- a kunszentmártoni járás intézményeinek vizsgálatát, elemzik a munkásszállásokon élők kulturális helyzetét Szolnokon és Martfűn, vizsgálták és szakmailag minősítették a nyári kulturális programokat (különös tekintettel a szünidei gyermekfoglalkozásokrak), a mezőtúri városi művelődési központ munkáját, a Szolnok megyei városkörnyéki községek kulturális ellátottságát és a túrkevei művelődési ház tevékenységét. Emellett a művelődésügyi osztály rendre bevonja a szakfelügyelőket az aktuális feladatok megoldásába is, a közelmúltban például az V. ötéves terv előkészítő munkálataiba. Noha a kulturális kormányzat véleménye szerint a köz- művelődési felügyelet rendszere ma is kísérleti stádiumban van, annyi —, legalábbis a Szolnok megyei tapasztalatok alapján — bizonyos, hogy a szakfelügyelők munkája nélkülözhetetlen részét képezi a közművelődés állami irányításának. Az egy- egy intézményben, településen — vagy egy-egy speciális szakterületen — elvégzett vizsgálatok tapasztalatai, közvetve vagy közvetlenül általánosíthatók is — s ennek felbecsülhetetlen művelődéspolitikai, szervezési jelentősége van. Lássunk példákat! A szakfelügyelők az év első felében elvégezték a kunszentmártoni járás néhány intézményének vizsgálatát, amelyről természetesen tekintélyes terjedelmű jelentés is készült. Kiderült a művelődési házak sok-sok gyengéje, köztük olyanok is, amelyeket a fenntartó szervek előtt éveken keresztül — őszintén szólva — elég ügyesen lepleztek. És hat szakember véleménye mégiscsak mértékadó. Vagy: napirenden van — mert az élet így diktálta — az iskolák és a közművelődési intézmények nyitott rendszerű, ugyanakkor szabályozott együttműködése. A szakfelügyelet egyik tavalyi vizsgálata — adatokkal alátámasztva — tárta fel az együttműködést gátló tényezőket, többek között az „akció-jelleget”, amely felületesen szemlélve elég „jól mutat”, ám a valóságban meglehetősen kellemetlen, az elmélyült munkát gátló képződmény. Ha történt az utóbbi időben valami előrelépés — ebben feltétlenül szerepet játszott a szakfelügyelők munkája is, mert a vizsgálatok konzekvenciói több „éren” keresztül bekerülnek a gyakorlati közművelődés vérkeringésébe. Természetesen vannak gyenge ponjai a kicsiny apparátus munkájának. Az egyik éppen „kicsinységéből” fakad: az ellenőrzésekben — minden igyekezet ellenére — óhatatlanul maradnak föltáratlan, fehér foltok is. Hogy csak egyetlen példát: nincs a szakfelügyelők között vizuális neveléssel foglalkozó szakember. Mindazonáltal tény, hogy a művelődési otthon hálózat megyei szakfelügyelete bizonyította életképességét, az irányító államigazgatási szervek munkáját szakszerűbbé és konkrétabbá tette, következésképp ma már a művelődési otthonokban is elismerik és segítik a szakfelügyelők munkáját. S ez utóbbira — mivel a szakfelügyelet bővítésére belátható időn belül nincs lehetőség — ugyancsak szükség van. Szabó János. Szolnokon a Szigligeti Színházban MEGKEZDŐDTEK A PRÓBÁK Észt darab— tallinni vendég- rendezővel Mati Unt észt író Főpróba című drámáía egy filmforgatás „környezetében” játszódik, a szerző nagyon is konkrét élményei adják a dráma alapanyagát. A groteszkbe hajló, emberi-művészi magatartásokat sajátos eszközökkel vizsgáló színmű magában hordozza a jó színházi előadás lehetőségét is. A szolnoki Szigligeti Színház társulata Mikk Mikiver, a tallinni Drámai Színház rendezője irányításával viszi színre a darabok szélesítve ezzel azesz- tóniai—Szolnok megyei kulturális. művészeti kapcsolatok skáláját, s egyszersmind lehetőséget teremtve arra. hogy a két nép kultúrájának összeszikráztatá- sával értékek szülessenek. Mikk Mikiver csütörtökön érkezett Magyarországra Tonu Virve díszlet- és jelmeztervezővel — s még aznap este megtartotta az első olvasópróbát. A Főpróba főbb szerepeit Nagy Sándor Tamás. Szo- boszlai Éva. Pákozdy János. Pusztay Péter. Jeney István. Fehér Ildikó játszák. a darab bemutató előadása november 6-án lesz. Képünk az első olvasópróbán készült: az ..asztalfőn” jobbra Mikk Mikiver, a jobbján Tonu Virve. Fotó: N. Zs.
