Szolnok Megyei Néplap, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-20 / 221. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. SZEPTEMBER 20. lArcképvázlatl „Szívesen dolgozom — tagadjam le?” Miután összecsuktam a no­teszem, megpróbált lebeszél­ni: „A maga helyében én más riportalanyt keresnék. Semmi érdekes nincs az én életemben. Sem nagy krízi­sek, sem látványos sikerek. Hétköznapi történet. Nem olyan ember vagyok én, aki­ről írni szoktak. Rosszul vá­lasztott.” Abban igaza volt, hogy rosszul választottam. De nem az ő „hétköznapisága” miatt. A többszöri és többórás be­szélgetés után elégedetlen voltam magammal. Ügy éreztem, nem tudtam meg­ismerni. Kemény dió volt. Feltörhetetlen, emberileg megközelíthetetlen. Egy pil­lanatig sem lazított. Kimért, megfontolt válaszai csak a tényekre szorítkoztak. Azt hiszem, úgy gondolta, hogy a nyilvánosságra csak ez tar­tozik, az ember és a küz­delme nem. Dr. Horváth La­jos két évtizedes igazgatói pályafutásának, népiellen­őrzési tevékenységének konfliktusai — ha voltak is — éppúgy nem tartoznak másokra, mint magánéleté­nek problémái. Nem tudok kifejezőbb jelzőt, pedig nem pontos, ha azt mondom, fe­gyelmezett. És hiszem, hogy nemcsak beszélgetőpartner­ként, riportalanyként az. Már huszonhat éve annak, hogy feleségével, aki évfo­lyamtársa volt a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, miután megkapják a diplo­mát, eltervezik, hogy a Du­nántúlon (arra a fertályra valók) dolgoznak ' majd együtt. Egyik napról a má­sikra hiúsítja meg elképzelé­süket- a minisztériumi dön­tés. Tudomásul veszik min­den zokszó nélkül, hogy az öntözési szakembernek ott a helye, ahol a képzettségé­re a legnagyobb szükség van: az Alföldön, a rizster­mesztő gazdaságban. A hely Karcag. Három év alatt fő- agronómus lesz, a felesége két gyereket szül. Lakóhe­lyet és munkahelyet kell változtatni, mert a Karcag- tilalmasi Állami Gazdaság büntetővégrehajtási intézet gazdasága lett. A rizster­mesztő állami gazdaságok igazgatóságára helyezik Szol­nokra. Buszon, lovaskocsin, lóháton járja az alföldi gaz­daságokat, s szakmai taná­csokat ad. „Inkább utasítá­sok voltak, mert húsz évvel ezelőtt a direkt központi irá­nyítás időszakában erre volt szükség”. Nem nagyon sze­rette azt a munkát. Paraszt­gyerek volt, szívesebben gaz­dálkodott volna. Jobban érezte magát a lóháton, mint az irodában. De aki a minden rosszban van valami jó alapállással viszonyul a világ dolgaihoz, az nem ke­sereg, nem vonul passzivi­tásba. Jó iskola volt. Az ál­lami gazdaságokat járva ten­gernyi tapasztalatot szerez­tem. Fiatalon! És ez nagy szó. És ha akkor nem a szol­noki igazgatóságon dolgo­zom, talán nem csöppenek a népi ellenőrök közé sem. Ennek már húsz éve. Emlék­szem, olyan szakembert ke­restek, aki ért a mezőgaz- .dasághoz, az öntözéshez. Bár annak a vizsgálatnak semmi köze sem volt a termelés­hez. A Vízügyi Igazgatóság és a mezőgazdasági üzemek vitájában kellett igazságot tenni. Nem mi, népi ellen­őrök vállaltuk az igazság- osztó szerepét. Csak segítet­tünk tisztábban látni a csatornaügyekben, mert úgy nézett ki, hogy a Vízügyi Igazgatóság az elhanyagolt belvízcsatornákat a gazda­ságok nyakába akarja sózni cserébe a viszonylag kar­bantartott öntözőcsatorná­kért. Ügy rémlik, hogy vé­gül egészséges kompromisz- szum született.” Egy—két év múlva, ponto­san 1960-tól a Tiszasülyi Ál­lami Gazdaság főagronómu- sa, majd igazgatójaként a 32 éves agrármérnök úgy érzi, most rajta a sor, gaz­dálkodhat, bizonyíthat. „Per­sze, hogy rengeteg munkám volt. Nem tudom, ne is fag­gasson, hogy miért vállaltam ugyanakkor a tanácstagi megbízatást a községben, miként osztottam be az időmet, az energiámat, hogy jusson a körzetem dolgai­nak az intézésére is, hogy a megyei tanácstagságom se csak formális legyen. Örül­tem, hogy tagja lehetek a megyei tanács tervgazdasá­gi bizottságának, hogy a né­pi ellenőrzési bizottság is számít a szaktudásomra”. Túl szépen hangzott, túl hihetetlennek ez a nagy ön­zetlenség. Nem értette a két­kedésemet. „Szívesen dol­goztam, hogyan mondjam ezt másképp? Ambíciós fia­tal, jó szakembereket tobo­roztam a gazdaságba. Ér­tették a dolgukat. Nem biz­tos, hogy mindennap mun­kakezdés előtt és munkavég­zés után is ott kellett volna lennem. De ott voltam. Most tagadjam le? Tisza- sülyön éltem és dolgoztam, hogy mégis benne maradhat­tam a megye gazdasági éle­tének, elsősorban .a mezőgaz­dasági életének a vérkerin­gésében, azt a társadalmi megbízatásaimnak köszön­hetem. Felbecsülhetetlen in­formációkhoz és tapaszta­lathoz jutottam. Azt már én meg nem tudom mondani konkrétan, hogy mikor, mi­ben és hogyan, de tudom, hogy azokat az állami gaz­daság igazgatójaként is ka­matoztathattam. A népi el­lenőröket meg ne úgy kép­zelje el, hogy havonta vagy hetente napokon át a hibá­kat, a visszásságokat, avisz- szaéléseket kutatják. Hogy minduntalan szennyest bo­rogatnak. Semmi többet, mint tárgyilagos helyzetfel­mérést kívánnak tőlünk. Ezt tettük tizenöt évvel ezelőtt is, amikor történetesen a veszteséges téeszekben vé­geztünk vizsgálatot, és ma is, amikor a háztáji gazdasá­gok ellátását, a mezőgazda- sági szövetkezetek mellék­üzemági tevékenységét vagy az exportárualap bővítésére kapott hitelek felhasználását térképeztük fel. Nem szíves­ségből végzem ezt a munkát. Inkább megtiszteltetésnek tartom, hogy az átfogó hely­zetelemző, nem egyszer or­szágos döntést előkészítő vizsgálatok részese lehetek. Népszerűtlen, kellemetlen mások dolgaiban kutatni? Igen, néha biztosan. Nem emlékszem, hogy bármelyik téeszelnök ellenségesen fo­gadott volna, amikor nem kollegaként, üzleti partner­ként, hanem népi ellenőr­ként kerestem fel. Időigé­nyes? A megyei NEB na­gyon megfontoltan osztja el a munkát. Évente legfel­jebb három—négy vizsgálat­hoz veszi igénybe a külső embereit. Nem kell ezt agyon fetisizálni!” Ugyanezt mondta a dok­tori disszertációjára is. Hogy mikor készítette, nem emlé­kezett rá pontosan. És hogy miért? Olyan magától érte­tődő volt neki, hogy azért, mert a gazdaságban évekig kísérletezett: kutatta a rizs­termesztés javításának lehe­tőségeit. A disszertációban már „csak” a módszereket és eredményeket kellett pon­tosan összegezni. És a Munka Érdemrend ezüst fokozata? „Rég volt, biztosan több már. mint tíz éve. Nem tudom pontosan. De nem a dátum a fontos, hanem, hogy magas kitün­tetéssel elismerték a mun­kámat. Ez 'persze, hogy jól esett. De nem az elismerés, hanem az eredmények ad­nak értelmet a munkámnak. Így gondoltam akkor is, amikor az állami gazdaság igazgatója voltam, és így gondolom ma is, az AGRO- BER öntözési és meliorációs tervező irodájának igazgatói székében.” Váltás, öt esztendővel ez­előtt, negyvenhét évesen. Miért? A válasz szűksza­vúbb már nem is lehetett volna. „Ez volt pályafutá­som alatt az első olyan dön­tés, amikor csak a család ér­dekeit tartottam szem előtt. Talán előbb kellett volna Szolnokra költöznünk a lá­nyom és a fiam továbbtanu­lása és jövője miatt.” Kovács Katalin Könyvesboltoknak készítenek berendezéseket Szelevényen A kunszentmártoni Já­rási Építő- Vas- és Faipari Szövetkezet szelevényi telepén könyvesboltok számára készítenek be­rendezéseket az asztalo­sok. Legutóbb Szegedre szállítottak pultokat, pol­cokat, jelenleg pedig a budapesti Október 6. ut­cában megnyíló könyves­bolt berendezésén dol­goznak. A telepen ezen kívül kilenc nő ruhacsi­peszeket állít össze, na­ponta átlag huszonöt- huszonhétezer darabot. A szövetkezet szelevényi telepének az idén több mint nyolcszázezer fo­rint volt az árbevétele. Első napok angyalbőrben Az emeleti ablakból a gyakorlótérre látni. Vezény­szavak hangzanak, csattog­nak a fegyverek závárzatai. A közelmúltban bevonult kis- katonák lövészetre készülnek. — Mór jóval a bevonulás előtt arra törekszünk, hogy minél szakszerűbben fogad­juk a fiatalokat, — mondja Cékus János őrnagy. — A katonai ismeretek felújítása mellett neveléselmélettel is foglalkozik a kiképző állo­mány. Egy „öregkatona” kávét hoz. Az ajtóban óvatosan, hogy a csészék fel ne billen­jenek, kihúzza magát: — őrnagy elvtárs, kérek engedélyt a belépésre. A gőzölgő kávét kortyol­gatva hallgatom az őrnagyot: — A Magyar Néphadsereg egyik háromszoros kiváló századparancsnoka mellett a legjobb parancsnokokat bíz­tuk meg az újoncok alapki­képzésével. A most’ bevonult állomány előképzettségével elégedettek a tisztek. A korábbi újoncok közül a nyolc általánost vég­zettek voltak többségben, — most meg csak elvétve akad olyan, aki nem rendelkezik valamilyen szakmával- Egy részük az egyetem előtti ka­tonaidejét tölti. Felnőtt emberek tehát va­lamennyien, de ha szabad ezt a kifejezést használni, még nem teljesen kiforrott egyé­niségek. Eskütételük napján ezért szülői értekezletet tart a parancsnok. Az utóbbi évek tapasztalatai alapján a szü­lői házzal tartott szoros kap­csolat nélkülözhetetlen a ne­velőmunkában. Kevesebb ez­által az eltávozásról való ké­sés, és az italozás miatt sincs annyi gond. Az alapkiképzés sikeréért — Fogadásukkal a párt- és a KISZ-szervezet is foglalko­zik, — kapcsolódik a beszél­getésbe Németh László őr­nagy. — Pártmegbízatást olyan parancsnokok is kap- nap az alapkiképzés sikere érdekében, akiknek közvetle­nül nincs közük hozzá. Át­tételesen viszont az alakulat minden tagjának van. Így például elsősorban azoknak, akiknek a keze alá kerülnek majd a fiatalok. Ezért jó, ha közülük is részt vesznek a szabadidős programok — előadások, vetélkedők, sport- rendezvények — szervezésé­ben, illetve levezetésében. így idejében megismerhetik a beosztottak emberi tulajdon­ságait. Tisztábban láthatják, hogyan állnak akarat, célra­törés, egymáshoz való vi­szony dolgában. Az alapkiképzés sikere sok mindentől függ. Így például a laktanyában szerzett első benyomásoktól. A hadtápo- sok is sokat tehetnek ezért, — nem utolsó sorban azzal, hogy kényelmes ágyban alud­hassanak a bevonulok. — Azt is pártmebízatás- ként kapják a tisztek, — magyarázza Cékus őrnagy, — hogy a fiatalokkal idejében megismertessék azt a beosz­tást, ahová eskütételük után kerülnek. És azt is; vegyék figyelembe, hogy az újoncok milyen beosztásba szeretné­nek kerülni. Aki például lo­kátorkezelő akar lenni, ne kelljen annak nap mint nap a morse-jelekkel bíbelődni. Aki volt katona, tudja,^ hogy nehéz az átállás a pol­gári életről a fegyveres szol­gálatra. A napi kiképzés után van ugyan szabad idő, ott a könyvtár, a játékterem, a KISZ-klub, vannak vetél­kedők, sportprogramok, párt- politikai rendezvények, me- netdaltanulás, szóval sokféle program, a fiatalok az első napokban mégis nehezen ta­lálják fel magukat. Nemcsak a környezet új számukra, társaik szintén ismeretlenek. Németh őrnagy ezek tudatá­ban sorolja: — Az első napok szabad idejének megállapításánál mindenek előtt arra törek­szünk, hogy a fiataloknak le­gyen idejük a fizikai rege­nerálódásra, levelezésré, a társaikkal való kötetlen be­szélgetésre. A későbbiek so­rán aztán az önkéntesség ma­ximális figyelembe vételével fokozatosan bevonjuk őket a mozgalmi munkába, a köz­életbe. Cékus őrnagy folytatja: — A szabad időt használ­ják ki a parancsnokok az- újoncokkal való beszélgetés­re. A bevonulás ugyanis tö­mérdek megoldást váró‘mun­kahelyi, családi, továbbtanu­lási és egyéb gondot okoz. Szívesen segítünk azok meg­oldásában. Az újoncok ezért is kellemesen csalódnak a seregben. Hegman és Hegy­vári például hozzánk vo­nult be a magyar ifjúsági ví­zilabda-válogatott keretből, közvetlenül az olaszországi mérkőzéssorozatuk előtt. Le­hetővé tettük számukra, — természetesen a felsőbb pa­rancsnokság engedélyével, — hogy négy nap után letelhes­sék a katonai esküt, és részt vehessenek az olaszországi turnén. Ha visszatérnek, egy tiszt külön foglalkozik majd velük, hogy pótolják a ki­képzésben elmulasztottakat. Az alapkiképzés alól ugyan­is senkit nem lehet felmente­ni. Azt is figyelembe kell venni minden parancsnok­nak, hogy a sorkatonai szol­ismerkedés a gálát idejének csökkenésével párhuzamosan fokozódtak a gyakorlati kiképzés követel­ményei. A harcképesség ma­gasabb szintre emelkedik ez­által. Reális feladatokat kell adni — Alakulatunk kiérdemel­te „A magasabb egység élen­járó zászlóalja” címet, — mondja Cékus őrnagy. — A jó szintnél alább ezután sem adhatjuk. Az újonnan bevo- nultaknak is ehhez kell iga­zodniuk. Nem elérhetetlen cél ez, ha mindenkinek reá­lis feladatokat adunk. A katonai ismeretek elsa­játítását programozott okta­tás segíti. Az elmélet azon­ban nem minden. A lőgya- korlatok sikere például első­sorban a fegyverismerettől, a gyakorlatoktól függ. A cél- ratartást, a géppisztoly szét­szedését és összerakását gya­korolják is szorgalmasan a kiskatonák. A parancsnok engedélyével néhány percre a gyakorlótér szélére húzó­dunk néhányukkal egy kis eszmecserére arról, hogy mi­lyenek az első napok „an­gyalbőrben”. Dénesi Dezső hórihorgas, kosárlabdázó alkat. „Előfel- vételis”, a Budapesti Műsza­ki Egyetem villamosmérnöki karára vették fel. Ügy tű­nik, nincs különösebb gond­ja, csak a bűvös kocka miatt bánkódik: — Az egyetemi felvétel már nem gond, mostmár leg­feljebb kirúghatnak onnan. A kiképzés sem okoz nehéz­séget. Sportolóként soha nem éreztem az alapozás szüksé­gességét, de most jól jön. Az egész kiképzésben csak az" a furcsa, hogy négy-öt évvel idősebbekkel vagyok együtt. A bevonulásra számítottam, ezért az csak a bűvöskocka-for- gató versenyben való részvé­telemet gátolja. Két fordulón túljutottam, a BNV-n tartott döntőre viszont nehezen ju­tok el. Kiss Dezső már gondter- heltebb: — Gyártásvezetői szakot végzek levelező úton, most lett volna a vizsga. Nem tu­dok mást csinálni, halasztást kérek. Segít a parancsnok A parancsnok megértőén bólogat: — A bevonulás ilyen gon­dokat is felvet, de aki a ki­képzés során helytáll, an­nak a parancsnok engedé­lyezheti a továbbtanulást. Minden értelmes célkitűzést támogatunk. Többen fejez­ték már itt be a főiskolát és néhányan sikeres nyelvvizs­gát is tettek. Kozák Zoltánt nem törte le a bevonulás. Ahhoz képest, amiket beszéltek, nem rossz itt. Egyébként földmérőként géppisztollyal megszoktam, hogy sokat va­gyok távol az otthonomtól. Balázs Antal Rákóczifal- ván volt felszolgáló. — Én is kellemesen csa­lódtam. Előzőleg olyasmiket hallottam, hogy a laktanyá­ban fogkefével kell felmosni a követ. A katonás mozgás­sal sincs baj, Szolnokon Mo- zsonyi Albert balettnövendé­keként megtanultam a feszes testtartást. Németh Zsoltot sem visel­te meg az alapkiképzés. Ért- ' hető, ő is sportoló. — Szolnokon úsztam a be­vonulás előtt. A katonaság­ról én is sok jót, rosszat hal­lottam előzőleg, de engem fizikailag nem készít ki a gyakorlat. Csak annyit mond­hatok, egyelőre jó itt. Kiss Dezső szavaiból úgy tűnik, a közösségi életbe ak­tívan bekapcsolódók gyorsan elnyerik jutalmukat. — Pár napos katonaként részt vettünk az alakulat hu­szadik jubileumára rendezett fegyveres váltófutásban. Ju­talmul kivittek bennünket a helyőrségi művelődési ház­ban tartott műsoros estre. Igaz, kimenő ruhájuk még nem volt, — dehát mit szá­mít az. A laktanya kapujából visz- szanézek az újoncokra, ök csak a katona’ eskü letétele után követhetnek a városba. Addig gyakorolják a fegyel­mezett, katonás magatartást, a szolgálat pontos ellátását. Simon Béla

Next

/
Thumbnails
Contents