Szolnok Megyei Néplap, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-20 / 221. szám

1981. SZEPTEMBER 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Sült galambra Fiatalok a téeszben nem várnak — Foalalkozása? — Esztergályos. — Mióta dolaozik a ter­melőszövetkezetben? — öt éve. — Ez az első munkahe­te? — Nem. Még a katonaság előtt próbálkoztam Budapes­ten. több gyárban is. De nem találtam meg a számításo­mat. — És itt? — A kereset itt sem sok: három-három és fél ezer fo­rint között mozog. De otthon van három borjúm, meg öt- anyanyulam — ezek is hoz­zák a pénzt. Főleg a nvulak. úgyhogy most fejlesztem az állományt. legalább húsz- anyanyúlig. — Rengeted zöld kell maid nekik. Honnan veszi? — Az egy holdas háztájim csak nekik terem. Van ben­ne háromszáz kvadrát lu­cerna is. de jövőre még íra­tok hozzá ugyanennyit, s az tán elég lesz. — Tudja maid kaszálni? — Nem. de nem is kell. Befizetek ötven vagy száz forintot és levágja a téesz. géppel. — Ezenkívül milyen seaít- séare számíthatnak méa a fiatalok? — Elég sok mindenre. Kérhetnek például kölcsönt, ha építenek. Vagy ha házat vesznek. Ez utóbbi az én ter­veim között is szerepel, s el­képzelhetőnek tartom, hogy én is kérek majd támoga­tást ... A 26 esztendős Barcsai Mi­hály egy azok közül, akiket az abádszalóki és tiszaderzsi határt művelő Lenin Terme­lőszövetkezetben a harminc éven aluliak között tartanak nyilván. Jelenleg a termelő- szövetkezet 9.80 tagiából 268- an tartoznak ide. Ám a ter­melésben játszott szerepük a számbeli súlyuknál is gyor­sabban növekszik, mivel — magasabb szakmai képesíté­süknek megfelelően — első­sorban ők kezelik a legkor­szerűbb gépi berendezéseket. Kovács Gyula elnökhelyet­tessel. Fábián Gábor oárttit- kárral és Kovács Sándor közművelődési előadóval be­szélgetve kiderül, hogy a fia­talok közül minden második szakmunkás, továbbá, hogy a közép- illetve felsőfokú végzettségűek közül tizen­heten vesznek részt a veze­tésben. Közülük iónéhánvan — mint például Halas Béla gépészmérnök, az ipari osz­tály 27 éves vezetője —. a termelőszövetkezet ösztöndí­jasaként szerzetek diplomát. Haszontlveztik vagy élharcosok? A tehetséges diákoknak fo­lyósított tanulmányi ösztön­díj természetesen csak egyet­len tétel abban a több mil­lió forintot kitevő összegben, amelyet a fiatalok támogatá­sa címén könyvelhet el a ter­melőszövetkezet. Ráadásul nem is a legnagyobb, mert a lakásépítés támogatására szánt évi egymillió forint nagy hányadát is ők kapják. Elsősorban a fiatalok az él­vezői annak az évi 180—200 ezer forintnak is amellyel a helvi soortesrvesületet támo­gatja a gazdaság továbbá annak az évi 170 ezer forint­nak is. amellyel a művelő­dési házak fenntartásához járul hozzá. Mindez évek óta ígv van. annak ellenére, hogy az abádszalóki Lenin Termelő- szövetkezet a legutóbbi idő­kig a veszteségesen termelő gazdaságok közé tartozott. Tavaly zárta először — 3 millió forintos — nyereség­gel az évet. A fordulat tar­tósnak ígérkezik, mert min­Barcsai Mihály — egy fiatal a kétszázhatvannyolcból den jel arra mutat, hogy az idén is sikerül a terv szerint zárni az évet. márpedig az 6.5 millió forintos nyeresé­get irányozott elő. A növekvő nyereségből természetesen' mind nagyobb összeg fordítható a fiatalok támogatására, ám ez a ténv óhatatlanul feladaia a kér­dést: maguk a fiatalok csu­pán szerencsés haszonélvezői e fordulatnak, vagy pedig ők is ott állnak azok sorában, akik erejüket nem kímélve, az ötletekből és a lelkes re­ményből ki nem fogyva igye­keznek változtatni, jobbítani a gazdaság működését? A kérdésre az alábbi vá­laszokat kapom... Tenniakarásból: kitűnő Kovács Gyula: — Hogy asszonyainknak és lányainknak se kelljen máshol keresni a mun­kát. létesítettünk az idén három melléküzemet). A létszám zöme a fiatalok­ból került ki. olyannyira, hogy az üzemanyagszállító tartályokat készítő műhely vezetője is egy huszonnyolc esztendős fiatalember. De hasonló korú szakember szervezte meg és irányítja a présüzemet is. Nos. bár in­duló — tehát tucatnyi prob­lémával terhelt — munka­helyekről van szó. mégis, mind a kettő tízszázalékos nyereségszinten • termel. Azt hiszem, hogv ez a példa ön­magáért beszél... Kovács Sándor: — Hogy személv szerint is mit vállal egv-egv fiatal, azt egyebek mellett a közműve­lődési bizottság összetétele is jelzi, amelynek öt tagja kö­zül négy harminc éven aluli fiatal. Valamennyien olya­nok. akiknek nem csupán ez az egyetlen tisztségük. Sáfár Lajos műszakvezető helyet­tes például aktív vezetőségi tagja az egyik KlSZ-alap- szervezetünknek. Berta Fe­renc hidraulika-szerelő szin­tén KISZ-vezetőségi tag. sőt. ezen kívül a magnós klub vezetője is. Bakai Zsigmond esztergályos a községi KISZ- bizottság tagja. S ha nem tű­nik szerénytelenségnek. a bizottság negyedik fiatal tagjaként megemlítem ma­gamat is: részt veszek az if­júsági klub. valamint a mű­velődési ház társadalmi ve­zetőségében. ugyanakkor ak­tív játékosa vagyok a helvi futballcsapatnak is. önmagukért megbízhatóan elvégzik a rá­juk bízott feladatot. A leg­több kezdeményezés és újí­tás tőlük származik! A prés- üzemben például énoen ezekben a hetekben készítet­tek el — újításként — esv gépet, amelyik tehermentesí­ti az ott dolgozó asszonyokat a vaslemez-húzkodás nehéz munkája alól. ök láttak ne­ki a fáradtolaj összegyűjté­sének is. De nem hiányoznak egyetlen olyan helyről sem. ahol tenni kell valamit. Lé­vén üdülőkörzetben fekvő község. itt Abádszalókon nagv figyelem fordul mosta­nában a vízisoort fejleszté­sére. A Szolnoki Vízügyi SE létesített nálunk egv vitor­lázó és széllovas szakosz­tályt. amit a mi fiataljaink is nagyon támogatnak. Leg­utóbb például ők javították meg és festették át a szertár- hajót. Az aktivitásuknak megfelelően, helyet kapnak a gazdasági vezetésben és a különböző társadalmi szer­vezetekben is. Ám úgy vé­lem. hogy ez az a terület ahol még bátortalanul mo­zognak kissé. Lehet persze, hogy ezért tulajdonképpen nem is őket. hanem magun­kat. az idősebb generáció tagjait kelL elmarasztalni el­sősorban. Bizonyára többet kellene tennünk azért, hogy valamennyi fiatal érezze: azt szeretnénk, ha minél többen és minél előbb vállalnák a felnőttkori felelősség teljes súlyát. És nemcsak a mun­kában. hanem a saját éle­tük formálásában is. Káposztás János Nópfrontmozgal om Lételemünk az alkotó vita... Fél év telt el a Hazafias Népfront VII. kongresszusa óta. Az esemény igazolta: a népfront a szocialista nem­zeti egység megvalósulásá­nak, a szövetségi politiká­nak nemcsak kerete, de pó­tolhatatlan színtere is. Dr. Molnár Bélával a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak titkárával a mozgalom céljairól, terveiről beszélget­tünk. — A kongresszus állás - foglalása nyomán elkészült a mozgalom öt esztendőre szóló feladatterve. Melyek az új program fő vonásai? — Előtérbe kerültek a gaz­dasági feladatok, hiszen a VI. ötéves terv teljesítése meghatározó az ország, a nép boldogulása szempontjá­ból. Hasonlóan fontosnak tartjuk a szocialista demok­rácia erősítését. Minden ez- közt megragadunk, hogy az állampolgárokat széles kör­ben bevonjuk a közügyek intézésébe. A tervezetben újdonság, hogy külön feje­zet foglalkozik a szocialis­ta életmód és közgondolko­zás alakításával. — A lakosság és az állam- hatalmi szervek közötti kap­csolat szervezése korábban is a népfront feladatai közé tartozott. Mit tesznek azért, hogy ez a kapcsolat a jövő­ben még tartalmasabb le­gyen? — Továbbfejlesztjük együtt­működésünket az Ország- gyűléssel és a tanácsok­kal. Fórumok egész sorát hoztuk létre azért, hogy a választók és választottak rendszeresen találkozhassa­nak egymással, a képviselők és a tanácstagok ismerjék az országos és helyi tennivaló­kat. Ilyen fórumok például Beszélgetés dr. Molnár Bélával, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárával sára a jövőben az eddiginél is nagyobb gondot kell for­dítanunk. Arról is többet kell beszélnünk, hogy mit tett a népfront a politika alakítása során. Eddig eb­ben kissé szemérmesek vol­tunk. Pedig nem egyszer kezdeményezünk országos jelentőségű kérdésben vitát, vagy munkabizottságaink ré­vén javaslatokkal egészítjük ki a készülő tervezeteket. Csak egy példát erre; a törvénytervezetek társadal­mi vitái ma már mindenki előtt ismertek, ám azt talán kevesebben tudják, .rogy nem születik olyan jelentős törvény hazánkban. amit előzőleg a Hazafias Népfront szervezésében meg ne vitat­tak volna. Észrevételeink jelentős mértékben hatottak például a családjogi törvény módosítására, vagy a belke­reskedelmi törvényre. Most szeretnénk általánossá ten­ni, hogy a helyi tanácsok rendeletalkotását is hasonló kollektív viták előzzék meg. — A jogalkotás mellett más, nem kevésbé fontos tár­sadalompolitikai döntések előkészítéséből is részt vál­lal a népfront. A készülő új településfejlesztési koncep­cióról mi az álláspontjuk? — Tíz esztendővel ezelőtt, az első átfogó településfej­lesztési terv európaszerte korszerűnek számított. A a fogadóórák, a választott - gyakorlat mégis azt mutat­tisztségviselők részvétele népfront-tanácskozásokon, vagy a képviselő-csoportok ülései. A közvetlen demok­ráciát pedig olyan alkalmak szolgálják, mint a lakossági gyűlések, amelyeken a nyil­vánosság erőteljesebben készteti válaszadásra és intéz­kedésre a helyi vezetőket. — Igazi demokrácia el­képzelhetetlen megfelelő színvonalú tájékoztatás nél­kül. Csak az szólhat bele sorsának alakításába, aki­nek ehhez a szükséges in­formációk is a birtokában vannak... — A lakosság tájékoztatá­ta, hogy egy sor gondot nem old meg, néhány hibája pe­dig a településszerkezet tor­zulásához vezet. Elég csak a „szerep nélküli községek” kategóriáját említeni. A nép­front felhívta az állami szer­vek figyelmét arra, hogy az aprófalvak és a társközsé­gek sok helyütt lassú sorva­dásra ítéltettek. Ezért a. kö­vetkező években minden eszközzel arra törekszünk, hogy növeljük a kisközségek népességmegtartó erejét, enyhítsük hátrányos helyze­tüket. — A program sokat fog­lalkozik a szocialista élet­mód elterjesztésével, gazda­gításával. Mire összpontosí­tanak, hogy ne essenek a túlságosan sokat markolók hibájába? — Mozgalmunk sokolda­lúan foglalkozik a szocialista erkölcs, az állampolgári ma­gatartás, az általános mű­veltség kérdésével, a család, a munkahely, a sokféle kis­közösség, az emberi kapcso­latok erősítésével. Ebben rendkívül fontosnak tartjuk a népfront ' közművelődést segítő tevékenységét. Első­sorban a lakótelepek és a kistelepülések szorulnak se­gítségre, nagyobb figyelem­re, hagyományteremtő kez­deményezésekre. — A honszeretetre való nevelés kezdettől fogva ve­zérelve a mozgalomnak. Mit tesznek azért, hogy ne sza kadjon meg ez a nemes ha­gyomány? — Egész tevékenységünket áthatja a szocialista hazafi- ság és a nemzetköziség tu­data. Ezt plántáljuk a fiata­lokba, ápoljuk mindenki­ben. Nemcsak akkor cselek­szünk így, amikor honisme­reti szakkört szervezünk, vagy emlékhelyek ápolásá­ra, üzemtörténet-kutatásra buzdítjuk az embereket. Át­tételesen bár, de még a kert­barátok összejövetele is ezt a célt szolgálja. A hazafias nevelésnek azonban a csa­ládban kell elkezdődnie. Hiszen aki a családjához sem kötődik, azt nagyobb közösséghez aligha fűzhetik erős szálak. Megtaláltuk a kapcsolatot a családokhoz. A szülői munkaközösségeken keresztül szülők százezrei­vel értünk szót. Ez az a bá­zis, amire a jövőben is tá­maszkodunk. — Hogyan jellemezné a népfrontmozgalom munka­stílusát? — Meghatározó a szá­munkra, hogy a mozgalom demokratikus jellegét erő­sítsük. Akárcsak eddig, arra törekszünk, hogy a válasz­tott testületek vezessenek az apparátus pedig ezt segítse. Lételemünk az alkotó viták sorozata. Valamennyi fóru­munk lehetőség erre. Egyre vigyázunk mi is: a viták ne helyettesítsék, hanem ösztö­nözzék a cselekvést. G. F. Fábián Gábor: — Tovább erősítve az imént elhangzó véleménye­ket. azt tudom mondani: ten­niakarásból kitűnőre vizs­gáztak fiataliaink az utóbbi időben. Különösen, ami a gazdasági munkát illeti. És nem csupán olyan értelem­ben. hogy fegyelmezetten. — A sárga ajtón át az első emeletre, hatos ajtó, egyenesen a folyosón jobbra, majd balra — ismételte a hivatalnok. — Azt kérdem, hol a parancs?! — rivallt rá Rumata. — Nem tudom ... nem tudom ... Kérem a követ­kezőt! Rumata füle fölött szuszogás hallatszott. Félrehúzó­dott. Újra dón Pytha furakodott az asztalhoz. — Nem megy rá — mondta nyafogva. A hivatalnok ködös tekintettel nézett rá. — Neve? Rangja? — kérdezte. — Nem megy rá — mondta ismét dón Pytha, s a karperecét rángatta, amely három vaskos ujjára is alig ment fel. — Nem megy rá — dünnyögte a hivatalnok, és hir­telen magához húzta az asztal jobb oldalán fekvő vastag könyvet. Baljós külseje volit — zsírpecsétes, fekete kö­tésű. Don Pytha néhány pillanatig meghökkenve nézte, aztán egyszerre sarkon fordult, és szó nélkül a kijárat felé igyekezett. Rumata megkerülte az asztalt, mindkét kezét a karpereces ládába mélyesztette, felmarkolt, amennyit tudott, s odébb állt. — Hé, hé — szólt rá kifejezéstelen hangon a hiva­talnok. — A jogosítványt! — Az Ür nevében — felelte sokatmóndóan Rumata. A hivatalnok és Tibak testvér egy emberként felállt: „Az ö nevében'” Rumata kilépett a kancelláriából, lassan a Vidám — 98 — Torony felé tartott, s útközben rákattintgatta bal kezére a karpereceket. Kiderült, hogy kilenc van, bal csukló­jára pedig csak öt fért rá. A többi négyet a jobb kezére kapcsolta. Rumata a kapuhoz törtetett, ráripakodott az útját álló őrre, áthaladt az udvaron, majd a csúszós, csorba lépcsőfokokon lefelé ereszkedett a kormozó fák­lyákkal megvilágított félhomályba. Itt volt a hajdani koronavédelmi minisztérium legrejtettebb zuga, a királyi börtön a vizsgálati cellákkal. A boltíves folyosókon tízlépésenként bűzös fáklya állt ki a falban levő rozsdás mélyedésből. A folyosó tele volt emberrel. Tolakodtak, futkostak, vezényszavakat harsogtak ... Reteszek csikorogtak, ajtók csapódtak, vala­kit vertek, s az illető jajveszékelt, valakit vonszoltak, és az kapálózott, valakit egy amúgy is zsúfolt cellába tusz­koltak, valakit megpróbáltak kirángatni a cellából, de a fogoly éktelenül ordított. A szembejövő szerzetesek arca bősz ügybuzgalmat árult el. Mindenki sietett, mindenki fontos államügyben járt. Rumata jól kinyitotta a szemét, s ráérősen rótta a folyosókat. Az alsó szinteken nem volt olyan nyüzsgés. Itt a Hazafias Iskola végzős növendékei vizsgáztak. Félmeztelen, bőrkötényes kamaszok álltak csoportosan a kínzókamrák ajtajai előtt, a mocskos kézi­könyveket lapozgatták, és időnként inni mentek a nagy víztartályhoz, amelyről bögre lógott. A cellákból iszonyú ordítás, ütések zaja hallatszott, égett szag áradt. És mi­csoda beszélgetés folyt az ajtók előtt! — A csonttörőnek van fölül egy olyan csavarja, az eltört. Hát én tehetek róla? ö meg kiebrudalt. — Jó volna megtudni, ki fog verni, talán valamelyik társunk. — Röhej, testvérek! Bemegyek, nézem, ki van ott megbilincselve? Vörös Fika, a mészáros a mi utcánkból, aki részegen folyton a fülemet cibálta. No. jól vigyázz, gondolom, most majd én szórakozom el veled ... Nézzétek, barátaim, nézzétek, gondolta Rumata. mi­közben lassan forgatta a fejét. Ez nem elmélet. Ezt még senki sem látta az emberek közül. Nézzétek, hallgassá­tok. vegyétek filmre a távolban . . . Figyeljétek ezeket a fiatal, bárgyú, mindenféle bestiális kegyetlenséghez hoz­zászokott pofákat, de ne fintorítsátok az orrotokat, hiszen a ti őseitek sem voltak különbek ... — 99 — (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents