Szolnok Megyei Néplap, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-13 / 215. szám

s

Irodalom« művészet

1981. SZEPTEMBER 13.

léDCSŐfordulóban eev ablak volt a méteres falba vágva. Széles .párkányát vastagon megülte a nor. és a fal mentén kígyózó fakorlát elrekesztette. Pontosan tudta, mikor süt 'be a nap azon az ablakon. Olyankor eUenállhatatlanul vonzotta a kuckó, az egyedüllét. Fel- sompolygott a lépcsőfordulóig megint, odavaokolód ott a párkányira és iha lehunyta ilyenkor a szemét, mintha narancsszínű felhőben ülne Amióta A dzsungel könyvé-t olvasta, még inkább elvágyódott innen. Gyűlölte a kifakult klót (kötényéit, a minden héten megismétlődő darás tésztát, kirázta a hideg, amikor este. vacsora után anyja elővette a szürke Ipöttyös snapszlikártyákat.' Olyankor mind a négyen leültek a konyhaasztal mellé, és játszottak. írták az eredményt, és a vesztes bunkót kapott. Anyja naev gonddal rajzolta az illető neve mellé a kövér pontot. Általában sült krumpli volt vacsorára, egy kis zsír meg só. Mindenki ehetett belőle kedve szerint.

— Azért ez szép — mondta az apja — Akárhogyan is. nem vet fel bennünket a jólét, az igaz. de ilyenkor este, amikor együtt van a csálád ...

— Hát igen ... mondta az anyja bizonytalanul.

A csúnya kislány fújt egyet dühében. mert beszélni szeretett volna. de nem lehetett. Jó lett volna megkérdezni egyszer, mi különbség van az ő és az anyja hazugságai között? Hányszor elverték öt azért, mert hazudott. Pedig csak képzelődött, és ez még nem is lett volna baj. ha tartani tudja a száját De nem bírt a kísértésnek ellenállni, úgy súlyosodott rá az át sem élt élmény, hogy el kellett mondania.

Nemrégiben azzal állított haza. hogy egy ember kiugrott a munkásszállás ablakán. Délelőtt látta, mikor az iskola mosdóiában kezet mosott. Egy világítóudvarra nyílott az ablak, ahová a munkásszállásnak is. egyedül volt bent. amikor * látta. A harmadiiK emeleten kivágódott eCTy ablak, a férfi szürke ruhában volt. fellépett a párkányra. és előredobta magát. Majdnem vízszintes helyzetben zuhant le a mélybe. Jól' látta az arcát, pedig csak pillanatokig tartott. Soha nem fogia elfelejteni.

Mutatta milyen volt a férfi arckifejezése; megszólalásig tudott utánozni mindenkit akit megfigyelt Anyja dermédten hallgatta, apja is bénán meredt rá. az*tán amikor ő iszonyodva eltakarta a szemét, mintha még mindig maga előtt látná a zuhanó embert, szelíden megfogta a vállát:

— Na Felejtsd el. kislányom! Menj ki szépen, látssz a 'gyerekekkel! Ne beszéli nekik erről, nem szabad őket megijeszteni.

Mintha révületből ébredt volna fel, leengedte a kezét, és hirtelen félni, kezdett. Maga sem értette, miért hazudott? Akkor, ott a mosdóban valóban elképzelte az öngyilkosságot. elkéozelte. milyen lenne a férfi arca a zuhanás Pillanatában. De bármennyire valószerű volt a k£tp. tudta, hogy csak kitalálta az egészet.

A baj mindig ott kezdődik, hoev el is játssza otthon. És ez a másodszori átélés közönség előtt már szinte több. mint a valóság. Vele történik meg újra, átlényegül, szenved, vagy boldog, mint története hőse. Aztán magához tér. és kiveri a víz a félelemtől. Ezek elhitték Mindent e’hisznek. pedig számtalanszor kapták rajta ilyen hazugságon.

Ezt az öngyilkossági esetet félóra múlva már a szomszédnak mesélte el az apja, Ö úgy tett. mintha játszana, közben oda-odapis- lantott, ideges volt. A szomszéd rendőr volt. másnap megmondta az apjának, hogy senki nem ugrott ki a munkásszállás ablakán.

Nem verték meg. De talán az is jobb lett volna, mint ahogyan ránéztek. Észrevette, hogy összesúgnak a háta mögött, mintha valami betegsége volna, amiről nem szabad hangosan beszélni.

— Ha nem is vet fel bennünket a jólét, azért ilyenkor, amikor együtt van a család .. .

— Hát igen... — mondta az anyja, és nem létező oihéket sodort le a kötényéiről a keze fejével

Hordta a vasutas könyvtárból a Dumas-regénveket az anyjának, kilászámrai Mosogatás után leült az asztal mellé, .kinyitotta a könyvet, és belemerült abba a másik \

világba. Hercegek, királyok között forgolódott, és hinitóm járt.

Tudta, hogy anyja ugyanúgy van a Dumas-regényekkel. mint 6 az ablakkal a lépcsőfordulóban, plyankor. ha olvas, nem lehet szólni hozzá, mert ingerült, és ő tudja. hogy miért. Pontosan érzékelte a távolságot a regénvi világ éis az ő világuk között, és tudta, mit érez az anyja, amikor olvasás közben az öccse .beront, és zsírost kenyeret kér.

BÁN ZSUZSA;

A

dzsungel

könyve

Valahol az anyja is hazudik, éppen olyan gyakran, mint ő. Ha nagymamáékhoz utaznak, előző este megmossa az ő haját is. aztán legyemlő darabokra vágott, szigetelt drótdarabra csavarja fel. Egész éjjel nem lehet aludni tőlük, és másnap, amikor kifésülik, olyan a feje. mintha a villám csapott volna bele. Mert ha lehet, még jobban megcsúnyul ilyenkor. A ruhája már a fenekét sem takarja, de ha ránéznek, nem azit rnondia az anyja, hogy nem csoda, hároméves ruha. hanem hogy „úgy nő ez a gyerek, mint a bolomdgomba”.

Nem szeret itt élni. ahol mindenki hazudik. A különbség annyi csupán, hogy egyiknek szabad, a másiknak nem.

A dzsungel könyvé-ben minden egészen más. Tudia. hogy az is csak kitalált világ, de el akarja hinni, hogy tetézik, mégis valahol az erdő a beszélő állatokkal. Kell hogy legyen, mert másképpen nem lehetne kibírni ezt a másikat. Napok óta várja tehát a fekete párducot vagy a medvét: az ablakmélyedésben hívja őket hangtalanul.

— Gyertek el értem! — mondja magában, amint Szorosan lehunyt szemmel kuporog a napsütötte zugban. — Tudom, hogy éltek. ment valaki kitalált benneteket. és él Bambi, a kedves szarvas éppen úgy, mint az én kitalált történeteim és embereim. Csakhogy én szomorú dolgokat találok ki leginkább, és mindig csak embereket, pedig nem is szeretek közöttük élni. Vigyetek el! Most ugyan ió itt a narancsszínű fényben, de ha kinyitom a szemem, anyámat pillantom meg. És róla eszembe iut írónké néni.

Harmadikban tanított és színtelen lakkal kente a körmeit Ha mögöttem állt. összehúztam magam a pádban, és a tarkóm viszketett az idegességtől. Azóta, mióta eev- szer megállt mellettem, beleszimatolt a levegőbe, és azt mondta:

— Neked van ilven büdös szagod?! Ki dohányzik otthon nálatok?

— Mind a ketten — álltam fel elvörösödve. — Apu is. meg anvu is.

— Szép! — fintorgott Irénke néni. — Aztán hányat szívnak el naponta? Tízet? Húszat?

Rábólintottam, nem tudtam, hogy az sok-e vagy kevés. Irénke néni táskás szemeibe bámultam, és tehetetlenségemben a leheletem is átforrósodott a gyűlölettől.

— Mondd meg anyádnak, hogy mossa ki gyakrabban a köpenyedet! Bűzlesz a bagótól, fiam!

Csak álltam, és amikor az uiiai- maf belehajtottam a tenyerembe, éreztem, hogy jéghidegek.

Amikor év eleién elmeséltem otthon. ki fog tanítani, an vám szeme felcsillant.

— Na látod, az egy finom úrinő! Valamikor igen gazdagok voltak. maid megmutatom egyszer a villájukat a Lőverekben!

Nem nyitott-’ fel akkor sent a szemét:, amikor léptek neszezését hallotta felfelé közeledni, öregember köszörülte mellette a hangiát.

— Alszik — mondta aztán színtelenül.

— Nem alszom — nézett fel az öregemberre. — Értem jöttél?

— Érted? Nem tudom — r?z- • gett a kopasz fei. — Volt eev kis- Üiányom nekem is ... ilyenforma, khmrnrn.

— Nem A dzsungel könyvé-ből iötitél ?

— Á... nem. Patak utca. Ott lakom.

— Tudom hol van. Paprét felé. Azt hittem, értem iöttél. de nem

baj. Nemsokára úgyis elvisznek innen.

— Elvitték... Zsókát is elvitték — mondta az öreg váratlan izgalommal. Különös volt. amiht hirtelen megelevenedett az arca". — Nem ismerted? Reisz Zsófca.. persze, hogyan ismerhetnéd?

— Érte jöttek? — kérdezte kíváncsian.

De az öreg visszaváltozott, bizonytalanul legyintett, és újra felerősödött fejének remegése.

— Hol vagyok? — kérdezte színtelen hangon.

— Ez a mi házunk. Keresel valakit?

Tétován pillogott felfelé az öreg, mintha ottt lenne a megfejtés, az első emeleten.

— Azt hiszem, eltévedtem. Nyitva volt a kapu. és arra gondoltam, hogy itt van dolgom. Pedig semmi dolgom. Azóta... semmi dolgom.

— Most hová mész? A Patak utcába? — szólt a lefelé botorkáló öreg után.

— Oda... azt hiszem. Várj! Tudom már! — derült fel hirtelen Visszafelé kapaszkodott, erősen s korlátba fogódzva. — Szereted a cukrot?

— Szeretem.

— Tessék! Vegyél nyugodtan! Akár hármat is kivehetsz.

— Hármat? — nyúlt a dofeozba

— Hármat... négyeit. Vegyél csak! — tartotta a dobozi reszketi tenyerén az öreg

— Nem kotródik innen? — rikoltott Szemes néni váratlanul az első emeletről. — Vén hülve! El- vitetem a rendőrséggel, ha nem tűnik el azonnal!

Csattogó papucsa visszhangot vert a lépcsőházban, amint fenyegetőzve lefelé szaladt.

Az öregembernek bambán elnyílt a száia. aztán a zsebébe tuszkolta a rózsaszínű dobozt, és vállai közé húzott fejjel lecsoszogott a lépcsőn.

Mire az anyja odaért, ő már kibújt a korlát alatt, és fölszaladt a lépcsőn. A második emeleti közös W. C-be zárkózott, és a nyitott ablakból lebámult a fakó háztetőkre.

cukrot erősen szorította a markában. Abban a pillanatban értette meg. hogy nincs menekülés. Soha nem iönnek érte A dzsungel könyvé-bői.

Ide nem.

Bajor Andor;

TUDATOS

LÉNYEK

A szobám ablakából egy óriás, hasábszerű építményre nyílik kilátás, és ezen a hasábon szabályosan ismétlődői beüvegezett nyílásokat lehet megfigyelni.

Maga a hasáb feltevésem szerint a krétakorban keletkezhetett, gyűrődés és vetődés útján, az oldalán pedig meszet és .krétanyomokat fedezhet föl a kutattó.

Hónapokkal ezelőtt otthonomban egy szümpozion zajlott le. amelynek keretében a kamrában lévő kisüsti pálinka minőségét tettük vizsgálat tárgyává. Miután a tanácskozás résztvevői az italt elfogyasztották, az egyik szakértő avval a merész föltevéssel állott elő, hogy a szemben lévő tömbben tudatos lények laknak, sőt elgondolása szerint tőlük kellene kérnünk még egy liter pálinkát! Mert. — úgymond — ha a lények valóban tudatosak, akkor minden bizonnyal pálinka segítségével küzdik le ezt á tulajdonságúkat.

Ez a föltevés vakmerő volt. A szakértő arra alapozta, hogy a kisüsti elfogyasztása után a szemben levő tömb egyik nyílásában egy kétfejű leányt látott (vagy vélt) k'iha *olni.

Bár megfigyelése érzéki csalódásnak látszott, a föltevés vizsgálatára egy nagy teljesítményű vadásztávcsövet szereztem. és hoz.zákezdtem a tömb tudományos megfigyeléséhez.

Eddig sem kerülte el figyelmemet az a tény. hogy sötétedéskor fény gyulladt a beüvegezett nyílásokban. illetve a mögöttük levő térben. De ezt a vulkanikusság- nak tulaidonítottam. Most azonban meg kellett változtatnom véleményemet. A távcső segítségével sikerült megfigyelnem több szerves eredetű szövedéket, amely az üveget belülről fedte, valamint egv üveáialat. amelv valamilyen mesterségesen képzett kerevet oldalán. állt. Az olvasó minden bizonnyal fölfogja, hogy mekkora izgalom vett rajtam erőt. Ugyanis az é’ő hal fejlődés útján jön létre De egy üveghal csakis egv magasabb rendű értelem alkotása lehet! Kezemben volt tehát a bizonyíték. hogy a szomszédos tömbben, gondolkodó lények, talán éooen emberek élnek! Természetesen úgy határoztam, hogy igyekszem kapcsolatra lépni velük.

Az anatómiákonwből lemásoltam tehát egy meztelen férfi rajzát, mégpedig több példányban, alája pedig fölvázoltam mértani formában a Püthafiorasz tételét

Evvel az üzenettel másnap bementem a tömb központi nyílásán — bátran mondhatom: a kapuián —. és a félig bemeszelt falon dobozokat. zöld levélszekrényeket találtam, amelyekbe bedobtam a meztelen férfi meg a Püthagorosz tételének rajzát.

Két napig vártam; ekkor rajzaim megjelentek a szemétgyűftö- helyen! Egyszerűen kidobták az üzenetet nem fogták föl a jelentőségét Nem adtam föl a küzdelmet.

Legközelebb egy meztelen nő képét másoltam le. és mellérajzoltam a Napot, valamint a bolygókat. A tudatos létünket bizonyító ábrákat ismét reábíztam a kapcsolatteremtést szolgáló dobozokra — és vártam.

Ügy gondoltam. ho«v a tudatos lények szintén lerajzolják testük arányait, kiegészítik a hidrogén atomjának modelljével, és bedobják az én levélszekrényembe. Így lassan levelező viszonyba kerülünk. lerajzoljuk testünk fölépítését és esetleg kicseréljük tapasztalatainkat a kúpszeleteket illetőleg is.

Vártam, de annyi válasz sem

érkezett mintha az üvegWallal közöltem volna azokat a lényeges fölismeréseket amelyekre az emberiség annyi kutatás után eljutott.

Mégsem adtam föl a küzdelmet Ha a lények gondolkodnak, előbb- utóbb fölfogják az én gondolataimat is.

Tehát lerajzoltam — pontos testarán vokka 1 — egy férfit és egy nőt; melléjük illesztettem a tömbházam képét és elhelyezést a térben. Ezekkel az ábrákkal a tudatos lények lakhelyére siettem, de mielőtt az ábrákat bedobhattam volna, előugrott a sarokból a tömbházak felelőse.

t— Szóval maga evárt i a ezeket a primitív pornográf képeket! — kiáltotta.

— Ezek üzenetek — próbáltam magyarázni —: híradás a mi gorv- dolatainkról.

Gúnyosan végigmért.

— Szebb gondolatai is lehetnének — jegyezte meg — Csak azt nem tudom, hogy a csurdé alakok mellé miért rajzol gömböket, köröket és egyéb disznóságokat.

— Ezt csinálják a tudósok is — védekeztem.

— Szép kis tudósok lehetnek, a gömbökkel meg a csóré alakokkal! — kiáltotta. Majd még megkérdezte: — Hát magának nincs jobb dolga?

Megmagyaráztam.

— Azt hittem, itt tudatos lények élnek. És kapcsolatot lehet velük teremteni. — Erre fölmérgelődött:

— Pontosan azok jöttek, ho-v egy öntudatlan egyén arcrrirító rajzokat dobál a levélszekrénybe. Vigye innen ezeket a malacságokat. és mindennemű kapcsolatról mondjon le Mert akik itt élnek, azok az ilyesmihez nagyon is örv- tudatosak!