Szolnok Megyei Néplap, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-02 / 205. szám

1981. SZEPTEMBER 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A megye gazdaságaiban megkezdték a cukorrépa betakarítását. Felvételünk a kengyeli Dózsa Termelőszövetkezetben készült, ahol az 500 hektárnyi saját termés felszedése mellett arra is vállalkoztak, hogy segítenek 130 hektár répa betaka­rításával a törökszentmiklósi Béke Tsz-nek A nyári munka áldozatai Balesetek a mezőgazdaságban Egyetlen ember halála, is nagyon megdöbbentő, ha meggondoljuk, hogy elkerül­hető lett volna. Még szomo­rúbb a statisztika, ha arról tanúskodik, hogy a balesetek száma növekszik. Márpedig — sajnos — most erről kell beszélnünk. Legalábbis Szol­nok megyével, illetve a terü­letén működő termelőszövet­kezetekkel kapcsolatosan. Mit mutat a statisztika? A megyei tanács mezőgaz­dasági osztályán Hoppál Zsigmond sorolja az adato­kat: tavaly csak 655, az idén pedig 847 baleset történt az év első hat hónapjában. A kieső munkanapok száma 16 ezer 639-iről 19 ezer 960-ra emelkedett ugyanezen idő­szak alatt. Igaz, hogy a ha­lálos balesetek száma csök­kent de a súlyos illetve a csonkulásos balesetek száma növekedett. Ami pedig a „műfaji” ta­gozódást illeti: első helyen áll az el- vagy leesés. A bal­esetek 17—18 százaléka eb­ből származik. Csaknem ilyen magas az aránya — 16 százalék — az állatok által okozott sérüléseknek. A sor­rend — hozzávetőlegesen 8— 10 százalékos részesedéssel — munkagépek felelőtlen működtetésével, a kéziszer­számok helytelen használatá­val, a figyelmetlen anyag- mozgatással folytatódik. Az élen: július Nem volna tanulságok nél­küli tevékenység az sem, ha összevetnénk a férfiak és a nők, a fiatalok és az időseb­bek által elszenvedett bal­eseteket, vagy ha azt kezde­nénk el vizsgálni, hogy me­lyik hónapban hány baleseti jegyzőkönyv készült? Az il­letékes szakemberek figyel­me természetesen kiterjed ezekre a szempontokra is. Az utóbbi kérdésre például „kaDásból” válaszolnák: a legveszélyesebb hónap a iú- lius és az október. Ezt igazolja Hoppál Zsig­mond statisztikája is, ameny- nyiben kimutatja: ez év jú­liusában 143 baleset történt a Szolnok megyei termelő­szövetkezetekben ami a fél­éves „termésnek” csaknem egynegyede. Lapozgatva a vaskos dosz­sziét. néhány tipikusnak tű­nő esetet feljegyzők: — Az állatgondozók a ka­rámból az istállóba terelték a teheneket, miközben vala­melyik egy hajtót az ajtó­nak nyomott. Az illető zú- zódást szenvedett. — A "épszerelő az alkat­részraktárba igyekezett, mi­közben a fűvel benőtt mun­katerületen egy szeges lécbe lépett. — A gépcsoport vezetője a szalmabálázók ellenőrzésé­re indult, de az esőzés mi­att kátyússá vált úton meg­csúszott motorkerékpárjával és elesett. Zúzódást szenve­dett. — A takarmányos segéd­kezett a baromfi elszállítá­sánál. Hogy a gépkocsira ra­kott ketreceket elérje, egy ládára állt. Az megbillent, Csupa véletlen eset, amely­ért nehéz volna bárkit is fe­lelősségre vonni — gondo­lom és mondom, jegyzetelés közben. Am Hoppál Zsigmond el­lenkező véleményen van: „Vegyük a lapui az utolsó­ként idézett esetet. Ha kü­lön-külön nézem, akkor sem a ragasztót kenő gépkocsive­zetőt, sem pedig a hegesztőt nem terheld mulasztás: mindkettő a szokott módon végezte azt a munkát, ami­vel megbízták. De ki adha­tott megbízást két ilyen munka egyidejű végzésére?! Hiszen a javítás irányítójá­nak nagyon jól kellett tud­Belátom, ez esetekben iga­za van. De az úttesten el­csúszó motoros? A lécbe lé­pő gépszerelő? Csak nem akarja azt mondani Hoppál Zsigmond, hogy ezekért is valamelyik vezető a felelős? A kérdésre érkező válasz aztán meggyőz: bizony, fel kell vetni a vezetők felelős­ségét még az ilyen esetek­ben is. Sőt, elsősorban az ő felelősségüket kell felvetni! Mert igaz ugyan, hogy ha a gépcsoportvezető óvatosab­ban kezeli a gázt és a féket, talán nem borul fel motor­jával a dűlőúton. Mint ahogy talán a gépszerelő sem lépett volna á szöges lécbe, ha job­ban a lába alá néz. Ám a baleset előidézője ezen ese- tekber mégsem a figyelmet­és a betonra leeső takarmá­nyos a karját törte. — A szárítógép kezelője a berendezést leállította, s az ajtaját készült bezárni. Köz­ben — a zárókar elfordítá- sakor — a szorítógörgő el­pattant, és egy darabkája a gépkezelő szemébe vágódott. — A traktoros a magtár­ba érve kiszállt a gépéből, de a betonpadlón szétszólrt gabonaszemeken megcsú­szott, s a térdén zúzódáso- kat szenvedett. — A tehergépkocsi veze­tője a plató nyílásait ragasz­totta be, hogy a gabona el- folyását megakadályozza. Am közben a jármű hátsó részén hegesztettek valamit. Egy szikrától lángra lobbant a ragasztóval lekent felület, s a gépkocsivezető — ragasz­tós — kezeit is megégette. nia, hogy az a ragasztó, ame­lyet felhasználásra kiadott: tűzveszélyes!” Hasonló következtetésre jut a többi eset elemzése so­rán is. A traktoros aligjha csúszott volna el a gabona­szemekkel borított betonpad­lón, ha a raktárt és környé­két rendszeresein söprik, ta­karítják. Mint ahogy a szo­rítógörgő váratlan elrepedé- sében is közrejátszott a kar­bantartás elhanyagolása. Az­tán: karját törte a ládáról pakoló takarmányos? De mi­ért nem használta a hiva­talosan előírt rakodóállást? Hanyagságból? Vagy mert nem is volt? lenség elsősorban, hanem az a tény, hogy rendetlen a műhely környéke, s hogy járhatatlanui elhanyagolt a dűlőút. Hogy a munkavégzés kö­rülményei mennyire megha­tározók a balesetek számá­nak alakulásában, azt egye bek mellett az idei aratás is bizonyítja: az alapos gép- szemlékkei előkészített ha­talmas feladatot úgy végez­ték el a megye területén, hogy sem az arató emberek egészségében, sem pedig az őket segítő gépi berendezé­sékben nem esett jelentő­sebb kár. Amiből a tanul­ság: minden munkát hason­ló körültekintéssel és oda­adással kell végezni. — káposztás — MHGYIRORSZlG fl BRNÚI VÁSÁRON Tizennyolc vállalat mutatkozik be Magyarország hagyomá­nyos vendégnek számít a Bmói Nemzetközi Gépipari Vásáron, amely ebben az év­ben — szeptember 9—16. kö­zött — a 23. alkalommal nyitja meg kapuit A ma­gyar külkereskedelem meg­különböztetett figyelmet for­dít erre az eseményre, ezt a kiállítók száma és a bemu­tatásra kerülő többszáz ter­mék magas műszaki színvo­nala is jelzi. Az idén 18 vállalat mutat­kozik be; a Csepel Acélöntő­dé és a Gamma Művek első­ízben jelentkezik a cseh­szlovák szakemberek előtt. A Budavox telefonközpon­tokat és átviteltechnikai le­rendezéseket, a Chemokomp- lex vegyipari gépeket, a Csepel Acélöntöde öntvénye­ket állít ki. Az Elektromo- dul híradástechnikai alkat­részeket, a Gamma Művek nukleáris műszereket, azlro- dagépipari és Finommecha­nikai Vállalat iroda- és pénztárgépeket mutat be. A Komplex mezőgazdasági gé­peket, a Lampart vegyipari gépeket, a Metrimpex külön­böző műszerféleségeket küld Brnóba. A Mogürt szervizbe­rendezésekkel, a Technoim- pex szerszámgépekkel, az Egyesült Izzó fényforrások­kal, a Transelektro elektro­mos kapcsolókkal, motorok­kal és biztosítókkal ismerte­ti meg az érdeklődőket. A Videoton számítástechni­kai berendezéseknek ad he­lyet. Az Elektroimpex, a Ferunion, a Medicor, a Ni- kex információs irodával képviselteti magát. A brnói vásár igazgató­sága, minden évben, egy központi gondolat alapján rendezi meg a kiállítást. Az idei, őszi eseményt, az ener­giatakarékosság jegyében ké­szítik elő. Ennek figyelem- bevételével a magyar válla­latok úgy igyekeznek össze­állítani a bemutatásra kerü­lő termékek listáját, hogy a látogatók is meggyőződhes­senek a magyar szakembe­rek e területén elért ered­ményeiről. A magyar kiállításon egyébként fotók és rövid fel­iratok segítségével ismerte­tik majd a VT. ötéves terv legjelentősebb célkitűzéseit. A_ cél az, hogy az érdeklő­dők minél alaposabb képet kapjanak a magyar népgaz­daság eddigi eredményeiről és á következő évek tervei­ről. Nincs véletlen”? A vezetők felelőssége PÁLYAKEZDŐK z élet természetes rendje szerint az idén is/ sok fiatal állt munkába. A megye tanintéze­teiben 1981-ben 5436 általá­nos iskolai és 1929 szakmun­kástanuló végzett. Érettségit mintegy kétezerháromszázan tettek, — többségük szakkö­zépiskolában tanult. Közülük jó néhányan nem tanulnak tovább, hanem kenyérkere­set után néznek. A pálya­kezdők táborát növelik a fő­iskolákról, egyetemekről ki­került fiatalok. Oj munkahelyeiken tett el­ső lépéseik erősíthetik hiva­tástudatukat, munkaszerete­tüket, de ellenkező hatást is kiválthatnak, kiábrándulttá tehetik őket, esetleg pálya­változtatásra is késztethetik az „újoncokat”. Saját vállalatuk, gazda­ságuk vagy intézményük és a pályakezdők iránt is igen nagy tehát azok felelős­sége, akik a fiatalokkal mun­katársi kapcsolatba kerülnek. Sok mindent figyelembe kell venniök. Mindenekelőtt azt, hogy a fiatalokat a pálya­kezdés, a családalapítás, a lakáshiány — külön-külön is tetemes — gondja nyomja. Az előrelépés lehetőségei­nek ecsetelésekor nagyon fontos az őszinte szó. Semmi­féle felelőtlen ígéretnek nem lehet helye. A Tiszamenti Vegyiművek jó példát szol­gáltat erre. Évi átlagban hu­szonöt szakközép- vagy szak­munkásképző iskolát végzett fiatalt fogadnak. Becsülettel megmondják nekik, hogy szá­mukra a perspektíva a jól végzett munkában lelt öröm. Magasabb pozícióba kerülés csak a nyugdíjazáscár üteme szerint várható. De azt is megmondják, hogy nemcsak akkor kaphatnak magasabb fizetést, ha előrelépnek a ranglistán, hanem akkor is, ha értékesebb munkát vé­geznek. A „vezérkar” figye­lemmel kíséri tevékenységü­ket. Startjuk egyébként nem rossz, hiszen havi átlagban 3,5—4,5 ezer forintot keres­nek. Lakáshoz is viszonylag rövid idő alatt (általában négy éven belül) juthatnak azok, akik házasságot kötnek. Azt is meg kell érteni, hogy ez a „viszonylag rövid idő” a pályakezdők szempontjából nem tűnik rövidnek. És nem minden munkahely biztosít lakást, még ennyi idő alatt se. Mondhatnánk úgy is: nem ez a jellemző. Magától érthető, hogy a fiatalok mielőbb szeretnék látni önálló munkájuk ered­ményét, bizonyítani akarják rátermettségüket. Ezért kell embert próbáló feladatokkal megbízni őket. Az idősebb generációnak azonban a na­gyobb élettapasztalat birto­kában tudnia kell, hogy a nagy akarás kellő gyakorlat hiányában nagy kudarcokkal járhat. Ezért a nehezebb fel­adatok adása előtt elő kell segíteni, hogy az oktatási in­tézményekből kikerült fiata­lok az elméleti ismeretek mellé gyakorlatiakat is sze­A Kőolajkutató Vállalatnál a pályakezdő mérnököknek egy évig nem adnak önálló munkakört. Sőt! Az első né­hány hónapot segédmunkás­ként fúróberendezésnél kell eltölteniök. A gyakorlati is­meretszerzés anyagi előnyök­kel is jár ilyenkor, mert ha­vi átlagban hatezer forintot is megkereshetnek. Félév után patronáló mérnökök mellé osztják be őket A gyakorlati munka mellett le­hetőségük nyílik a vállalat egészének megismerésére. Pályakezdéskor ötezer forint segélyt kapnak a főiskolát vagy egyetemet végzettek. Egyébként nem belépésükkor kezdenek foglalkozni velük. A vállalat előzőleg maximá­lis tanulmányi ösztöndíjat juttat nekik. Cserébe leg­alább négyes tanulmányi át­lagot kér. Lehetne tovább sorolni a példákat arra, hogy a válla­latok mit adnak a fiatalok­nak, hogyan foglalkoznak ve­lük. Ez azonban csak az érem egyik oldala. A másik a fia­talok helytállása, kötődése a munkahelyhez. És nem utol­sósorban saját képzettségük, képességük reális megítélése. Elgondolkodtatott a napok­ban a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem oktatási rektorhelyettesének rádió- nyilatkozata. Többek között azt mondta: az üzemmérnö­kök egy része ma már nem akar közvetlenül a termelés­ben — mondjuk művezető­ként — irányító poszton dol­gozni. Ennél nagyobb ambí­ciói vannak, — a képzettsé­gük meg hiányzik a kvalifi­káltabb munkához. udom, hogy ez nem általánosítha­tó, de azért nem árt hangsúlyozni: mindig kettőn áll a vásár. Nemcsak a vállala­toknak kell minden lehetősé­get megtenniök a pályakez­dőkért, hanem azoknak is ké­pességük javát adva szolgál­ni a vállalati érdekeket. A beilleszkedés, a biztos jövő megalapozása csak a kölcsö­nös érdek tiszteletben tar­tásával lehetséges. Simon Béla Hetente «ás «értért vágnak, és dolgosnak fel a Mrtk- szentmiklósi Alkun! Gazdaság sorján! kerületének Ug* {lsemében S. J,

Next

/
Thumbnails
Contents