Szolnok Megyei Néplap, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-09 / 186. szám
1981. AUGUSZTUS 9. Irodalom» művészet * * Vége a kalandozásoknak pesten rendezett iennálé anyagából Dorkovics Ágnes; Vallomás tágölű tér! tied vagyok, fészkeiden pilléző csontszövetekkel egybeparancsolt háromirányú vektoriális; mindig felőled s csak [feléd araszolva tebenned. Hajnal Gábor: Ilyenné alakult Ez a mi otthonunk. Nem örököltük. A háború után ablaktalan volt mikor [kiutalták a plafon beszakadt csak piszkos limlomok vártak kongó üres [szobákban s üli (ifjú házasok) mi magunkhoz [szelídítettük. Ez a mi otthonunk. Nem örököltük. Ilyenné alakult évtizedek során itt könyvespolcok úgy [nőttek magasra akár vörösfenyők minden bútornak története [van munkában töltött [éjszakákról örömökről és bánatokról és művekről beszélnek de csak nekünk N em tartozott 6 senkihez;. Mord. mogorva öregember volt a vén Venyige János. Még a lovát sem szerette, a kutyáját se, a feleségéről nem is beszélve. Két fiáról, aki mezőgazdászdoktor lett. hallani sem akart. Magányosan élt magának, asszonyához hétszám egy szót sem szólt, néha megrúgta a kutyáját, de azért étellel ellátta az állatokat rendesen. Volt a kertből bora is, de ha megkívánta a bort reggelente a gyomra, megverte a gyomrát. — Te büdös gyomor! Kell neked bor? S akkor odament a kúthoz, s teleitta magát vízzel. — Jól vagy már. te büdös? — kérdezte a gyomrától. Az meg mit szólhatott volna? Talán tudta, hogy ilyen fukar öregember tán nem is létezik a földön. Egy lova volt, azzal fuvarozott. A kutyája ott poroszkált mindig a szekér mögött. Hívták Venyigét a szövetkezetbe számtalanszor, ám ő csak legyintett: :— Nagyobb ember vagyok én annál, hogy bapdáb® 'kerüljek. Így aztán Kimaradt a világból, bár néha felködlött benne, hogy: kár. Amikor ez a gondolat felötlött benne, a lova több abrakot kapott, a kutya pedig fpsülkös bablevest. amelyet a i&Jfiot együtt ettek meg, nehogy kék edényt kelljen mosogatni majd. ö kanállal evett, a kutya lefetyelt. Amikor végeztek, azt mondta a kutyának: — Jól van. te mocsok. Aztán belerúgott, hogy takarodjék a .küszöbről, ahol ettek. Az asszonyhoz ilyenkor már semmi szava nem volt. Jó estén elvégezte a férfi dolgát Boriska asszonnyal, aztán horkolt hajnalig. Néha reggel is rájött a happáré, s ha Boriska' vonakodott, a nadrágszíjjal megverte őt. Hetvenöt éves volt az öreg, a kutyája huszonöt. Ku- tyáéknál a huszonöt nagyon nagy idő. embernél a hetvenöt, ha gyengécskén is. de elmegyen. Indult aztán reggel az öreg a Sanyi lovával, meg a szekerével a szomszédba levő járási székhelyre építőanyagért. Neki azt csak felpakolták ott a gumikerekű járgányára. aztán fordulhatott visz- sza. Gazdagok a parasztok manapság, megfizetnek minden lépést, egy tizenöt kilométeres fuvarért szó nélkül fizetik ki a háromszáz forintot, s a lónak még abrakot is adnak a szövetkezettől szerzett zabból. A kutya, akinek nem volt neve, csak egyszerűen kutya volt. valahogyan nem mögötte poroszkált most. mindjárt az első kerék mellett haladt. Rászólt, hogy hátra te, de az nem hallgatott rá. a farkát behúzta, és vékonyan nyüszített, majd igen halkan vonított is, mintha valakinek a halálát érezné. — Te büdös, mi van teveled? Már nem jártak messze a falutól. a Kecskés-dombok vonalában jártak, amikor egy szamukláló motoros kerülte őket. A kutyát farban kapta el a motor, aztán robogott tovább, mintha mi sem történt volna. Venyige szólt a lovának, megálltak. Leszállt a járgányról, megnézte a párát; életet nemigen látott benne, behúzta az árokba, ottBent a faluban mordan. mogorván rakatta le a kocsijáról az építőanyagot, s bár lett volna délutánra fuvarja, ment egyenesen haza. Boriska asszony még nem látta ilyen szürke arcúnak az urát soha. — Drága Jánosom, mit tegyek neked? — Készíts fürdőt nekem. — Fürdőt? — A taposókádat odaállítom a szekérszínbe, ott fogok megfürde- ni. — De hiszen — vélte az asz- szony —, húsvét rég elmúlt. Karácsony szent ünnepe pedig mikor lesz még? Kétszer szoktál fürödni évente! — Csináld, amit mondtam. Vagy vegyem a nadrágszí iát? — Készítettem jó étket. Petrezselymes krumplit sült csirkével, tejfeles uborkasalátával. Ennél, uram? Tudom, hogy szereted, ebédhez való borodat a mély kút- ban lehűtöttem. — Fürdőt — mondotta Venyige. — Előtte meleg vizet a lavórba, hadd borotválkozzam meg. — Uramisten, hetenként csak egyszer szoktál borotválkozni, vasárnap reggelén — mondta Boriska asszony. — Tedd, ahogy parancsoltam. Adott enni a lovának, dupla adag zabot is vitt neki. majd két vödör vizet. A taposókádat kimosta, beállította a símbe, a kádba lucemavirágot szórt bőven, hogy illata legyen a fürdőnek, majd a késborotvájával lekaszálta arca szőrzetét. Bajuszát is megreperál-. ta szépen. Amíg az asszony a forró vizet vitte a kádba, a nagy fazekakkal. feltűnt neki, hogy nem látja a kutyát. — A Kecskés-domboknál, egy árokban, ö már elment. De előtte halottért vonított. — Venyige! Csak nem akarszt itthagyni? — Eljönnek az idők, asszony. — Az a kutya szeretett téged. — Egyformák voltunk — vélte Venyige. — Állatok. — Te ember vagy! — Rongyabb, mint egy kutya, asszony. Hányszor emeltem rád kezet ? Miféle ember. az. aki kezet emel a másikra? Kütyább a veszett kutyánáL Gyere, mosd meg a hátam, Boriska. Akkor megfürdött^az ember. Utána megette á ‘finom ebédet, jßZJO es a friss gatyában-ingben lefeküdt. Várta a halált. Tisztesen várom, gondolta, megborotválkoztam, megfürödtem. tiszta alsóneműt vettem fel. Talán még a szekér tengelyét meg kellene kenni, de minek? Ki fog azzal fuvarozni még? A kerti szőlőt is ideje lenne permetezni de minek, ki fogja majd meginni a bort, az asszony nem, az bizonyos. Papért is kellene küldeni, hogy adja fel az utolsó kenetet. ám az is mire való? Előtte meg kellene vallanom embertelen voltomat; holott elég már. ha én rájöttem, s ez a szegény Boriska szenvedett általa egész életén. A két fiút is jó lenne hívni, leülhetnénk egyszer tisztességesen, nem mogorván, nem gyűlölködve ; derűsen elbeszélgetni hűtött bor mellett gz én szép nagy fiaimmal. De már jön a hálái Nincsen idő. Immár beesteledett, és hallom a templom tornyából a baglyot Boriska asszony az esti etetést végezte az állatok körül. Friss vizet húzott nekik a mély kútból. — Ilyen setét alkonykor, amikor már lement a nap, ilyenkor szoktak jönni a lelkekért — mondotta asszonyának Venyige. — A kútnál lévén, véletlenül nem láttál elmenni az úton. itt, előttünk, három fehér ruhás, ősz. öregembert? — Nem láttam, Jánosom — sírt Boriska. — Akkor késnek. — Késsenek is, úgy kívánom én. — De a kutya jelezte! — Vén volt már. biztosan tévedett. Ezzel el is aludtak. Majd három napig feküdt az ágyban Venyige, alig evett, alig ivott, és az általa képzelt három fehér ruhás nem akart jönni. Pedig visszatartotta kis- és nagydolgát, nehogy amint jönnek, illetlen helyen találják őt. Az nagy szégyen lett volna. Akkor csak az asszony örömmel jött: — Mit mondtál te nekem? Hogy a Kecskés-domboknál elment tőlünk a kutyánk? Hiszen itt van, mocskosán és soványan, de itt van. Hazajött! enyige kiugrott az ágyból. Kiszaladt, megsimogatta a síró kutya fejét. és eltűrte, hogy az nyalogassa keze fejét. — Adj neki tejet — mondta Boriska asszonynak. — Aztán szaladj a postára, adj fel két táviratot a fiúknak. Jöjjenek, és ne féljenek többé tőlem, csak jöjjenek. A taposókád ott áll még a színben? — Ott. hisz nem bírtam egyedül vele. — Maradjon is. Fürdőt készítek a kutyának, amíg odaleszel. megmosom a sebeit. Nincsen halál, asszony, gyerünk dologra! Teljesen megéledt a vén Venyige János, s ha zene szólt volna, tán táncolni sem lett volna rest Összeállította: Rékasy Ildikó hagyta. Hát a kutya? — kérdezte. Galambos Lajos; A vén kutya meg az öregember hanem a virágpor alól a nedvet, abból lesz a méz, amit az emberek eladnak. — Tudom, a virágpor alól a nedvet — bólogat türelmesen Dávid. — Így akartam mondani, csak eltévesztettem. El kell nekik mondani, hogyan történik mindez. Némi hasonlattal persze, a családi életbe helyezett példákkal. — Akkor a mama olyan mint a méhecske — szövi tovább a példákat Gergő —. mert szorgalmasan dolgozik. És elkezdik találgatni, már a méheket feledve, hogy ki milyen állatra hasonlít. Sorra veszik a rokonokat, ismerősöket. Engem kifelejtenek. Végül Gergő, hogy hízelegjen, rám is sort kerít: — A papa meg olyan állat... aki ír! * * * Dávid születésnapja közeleg. Egy-két nap, és Mama megcsinálja a tortát a gyertyákkal. Ezt mindketten nagyon várják. Dávid égen-földön kutat, a Gergő tortájáról megmaradt, kis, fehér gyertyákat keresi. — Hol vannak a kisgyertyák? — Hát azok már nincsenek meg — Miért nincsenek meg? — Valahová elkeveredtek. Elkeseredik, dühös. — Akkor meg mi a fenének közeleg a születésnapom, ha nincsenek kisgyertyák?! * * « Gergellyel megyek az utcán. Egy ismerősömmel találkozom, örül, hogy lát, megállít. Farkaskutyáját járatta a fák körül, sétálgat, ráér. Mi sietnénk, de nem térhetek ki. árad belőle a panasz: munkahelyén packáznak vele, ki akarják túrni a helyéről, már senki sem áll ki mellette — meg kell hallgatnom. Kissé hebrencs beszédű, nyála fröccsen a szavakkal; igyekszem hátrálni, de követ — csak a kutyája ül nyugton a járdán. Gergő egy kifli csücskét majszolja unottan, fogja a kezem, s felbámul a hatalmas emberre. — Papa — mondja egyszer csak —, miért nem szólsz neki. hogy közben ne köpködjön rád? Elvörösödöm, megszorítom Gergő kezét, hogy hallgasson. — Tessék? — kérdi a férfi, de szerencsére a saját hangjától nem hallotta Gergőt — Semmi — mondom —, csak a kutyádat dicséri a gyerek. Hogy milyen szép kutya. — Ja? — És máris folytatja panaszait. — Szeretne egy ilyen kutyát — nyögdécselem még mindig zavartan. — Vagy egy kisebbet. Szóval egy fehér kutyát... — Érzem elönt a veríték, össze-vissza beszélek. De ismerősöm éppen csak bólogat. be nem áll a szája. Gergő nem érti. miért tussoltam el a dolgot. Ö még természetesen gondolkodik, és viselkedik. Hogyan magyarázzam meg neki, hogy Hiedelemből sokféle kellemetlenséget kell elviselni? * * * Gergő tervei: — Én, ha megnövök, részeg leszek. — Csak nem?! — Az lesz a foglalkozásom. — Várjunk csak. kisöreg, abból nem lehet megélni! — Hát akkor majd dolgozni fogok néha egy kicsit, aztán része- geskedem. Nagyon lassan fogok haladni a munkával, mert sokat fogok inni. Majd úgy dülöngélek. — Hát ez nem valami szép terv! — Nem szép, csak érdekes. Nagyon érdekes, amikor a bácsik dülöngélnek. Dávid is mondta. Ki-ki ül a maga bilijén, alkalmatosságaikat egymás felé húzkodják a kövön. Gergő találta ki. — Nekem van Cascóm. Neked is van Cascód? — Nekem is — mondta Dávid. — Akkor ütközzünk össze! * * * A tulipánhagymákat dugjuk a földbe a fiúkkal. Tetszik nekik a munka. — Csak csináljátok — biztatom őket —, meg kell tanulni ezt is. — Bizony — helyesel Gergő. — Bizony, Dávid, tiz év múlva egyedül kell csinálnunk, mert ők nem lesznek itt — Na. az nem olyan biztos, hogy tíz év múlva már nem leszünk itt a mamával, de majd később. .. Itt fogtok élni a feleségeitekkel. .. — Én csak egyedül leszek — mondja Gergő. — Hogyan? Dávid ne lakjon itt? — Dávid itt lehet, de én nem nősülök meg. — Mi a csuda! Aztán miért nem? — Hát... mert a feleségnek mindjárt gyerek kell, az meg zavarja az embert. — Ugyan miben? — A munkában. Például a gépelésben. * * * Már megint egy csata papír- karddal, képzelt pisztollyal. Üldözés, kiabálás — verekedés. És sírás. Persze. Dávid marad aluL — Hányszor mondjam, hogy ne játsszatok ilyet?! Kis csend. Aztán — hallom — Gergő sustorog az öccsével. Végül kezdenek megegyezni. Újabb háború. — Én ezredes vagyok, te meg a másik csapatban katona — Én is < ezredes vagyok! — Nem te, hanem én! D ávid akkor már inkább békét akar. — Nem is kell két csapat — mondja. — De igen, mert két csapat kell. hogy veszekedjünk. És nem is két csapat van, hanem sok csapat. Minden országnak van csapata. — Jó, jó, jó! — csillapítja Dávid! — De ha minden ország csapata megszereti egymást, és nem akarnak Veszekedni, akkor meg minek legyenek csapatok? Ugye, papa. akkor már nem is kell csapat egy sem?/
