Szolnok Megyei Néplap, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-09 / 186. szám
1981, AUGUSZTUS 9. 10 Nyugdíjasok fóruma Mit tehet egy téesz a nyugdíjasokért? Hasznosul a tapasztalat, a szorgalom A több mint tízezer hektárnyi földet művelő, jász- ladányi Egyetértés Termelő- szövetkezet 400 nyugdíjasa szerencsésnek mondható: közülük 120 embert — a törvényadta lehetőségeknek megfelelően, tehát évi 840 óra erejéig — rendszeresen foglalkoztat a gazdaság. Portások, éjjeliőrök, az állat- gondozók és kertészeti dolgozók. „örülünk, ha — betegségéből felgyógyulva például — munkára jelentkezik valamelyik nyugdíjasunk — mondja Bíró Sándor elnök- helyettes. — ök azok, akiket különféle feladatokkal is meg lehet bízni, akik számára nem okoz gondot teszem azt, hogy egyik nap az egyik, másik nap a másik határba kell kimenni, s ott az egyik nap ilyen, a másik nap pedig olyan munkát kell végezni : hiszen, mint a tenyerüket, úgy ismerik a falu környékét, s hosszú életük során kipróbálta őket már mindenféle munka. S ami talán a legfontosabb: a lehető legnagyobb gondossággal, a jó gazda lelkiismeretességével végzik el a rájuk bízott dolgot.. .” Jó gazdaként... E szó- használat egyáltalán nem erőltetett, hiszen a legtöbb nyugdíjas valóban gazda, a szó legszorosabb értelmében is, amennyiben az egy hold háztáji megművelésére mindenkinek lehetősége van, s ezzel — kevés kivételtől eltekintve — élnek is. Annál inkább, mert a termelőszövetkezet a legkülönbözőbb módszerekkel és eszközökkel segíti a nyugdíjasok ebbéli igyekezetét. Azoknak például, akiknek a nyugdíja nem éri el az 1500 forintot, teljesen ingyen szántja fel, veti be, ©kekapázza meg a földjét. Az állatokkal foglalkozók számára kedvezményes áron értékesít takarmányt, amelyet — mázsánként 5 forintért, tehát szinte ingyen — haza is szállíttat, de úgy, hogy az idős embereknek még a kamrába hordással sem kell bajlódniuk. Az ilyen és az ehhez hasonló szolgáltatásoknak minden bizonnyal fontos része van abban, hogy a nyugdíjasok portáján található a falu szarvasmarha- és sertésállományának túlnyomó része. Nekik köszönhető tehát elsősorban, hogy az utóbbi esztendők során duplájára emelkedett a szerződéses hízók száma, s hogy ez a szám tavaly már meghaladta az ötezret! S hogy mi mindenre futja még a nyugdíjasok energiájából. szorgalmából? — Ők bérlik és művelik (egykét holdas táblákban) a gazdaság 130 hektárnyi területű ’hagymaföldjét, vagy legalábbis annak jelentős részét. „A hagymát kifejezetten a nyugdíjasainkra gondolva telepítettük — idézem ismét Bíró Sándort. — Kapálni sem kell olyan sokat, a felszedése és a tisztítása sem kíván kii> lönleges fizikai erőt, úgyhogy szívesen vállalják, ráadásul nem is csupán csak a téesztagolk. Látni kellene, hogy folyik egy ilyen „hagymaszüret”! A falunak szinte minden idős embere kint van: dolgoznak, közben meg- megállnak egy kis trécselés- re, esténként pedig összeülnek és danolásznak. Valóságos nyugdíjastalálkozó.. Aligha magyarázható mással, mint a munka éltető erejével, hogy a szociális bizottság munkájáról viszonylag kevés szó esett a beszélgetés folyamán. Nem azért persze, mert a tagjai nem végeznek lelkiismeretes munkát. Ellenkezőleg, nagyon is sok feladatot vállaltak magukra: minden évben összeírják például, hogy kinek van szüksége tüzelőre, s vállalják a beszerzést, sőt — 30 százalékos kedvezménnyel — a házhoz szállításról is gondoskodnak. Félreérték már az egyedülállók helyzetét is (a téesz nyugdíjasai közül minden negyedik ebbe a kategóriába tartozik), és a téesz vezetősége számottevő erőfeszítéseket tesz a szociális gondozói hálózat kiépítése, fejlesztése érdekében. i Ügy tűnik azonban, hogy ameddig van munka, s a munka nehezéhez segítség, addig a jászladányi téesz- nyugdíjasok kevésbé „érnek rá” betegeskedni. — káposztás — Eredményesen játszónak Nyugdíjkiegészítésnek se rossz — Ezt nem lehet abbahagyni — mondják sokan a lottóról, s bizony a kevéske nyugdíjból is kiszorítják a szelvényre valót, hiszen egy hetet se szabad kihagyni: hátha épp’ akkor húzzák ki a megszokott számokat, amikkel évek, évtizedek óta játszanak. Nemrég örömmel újságolta Budai Andrásné karcagi nyugdíjas, hogy találata ugyan nem volt, de a tárgy- nyereményhúzáskor háromezer forintos vásárlási utalványt nyert, s milyen jó lesz őszi-téli ruházkodásra. Jászszentandráson F. Balázs- nét húszé réz forint értékű zenesarokkal ajándékozta meg Fortuna, amiit pénzzé lehet'tenni, az ugyanis jobban elkel a háznál. N. István a tanyáról jár be hetenként Jászberénybe — igaz, ő inkább a „nagyobb szakértelmet igénylő” totó- zásnak hódol, — a múlt héten éppen tizenegyezer-hét- száztíz forint szerencsepénzt tett zsebre. Az idei „rekord” azért Kiss Jánosné volt, aki több mint 246 ezer forintot vett fel négyes találatáért Tiszafüredien, amit takarékba téve hosszú évekre beoszt nyugd í j kiegészítsnek. Szívesen látott vendég. A Közép-tiszavidéki Vízügyi Igazgatóságon valóságos ünnep 'egy-egy nyugdíjas látogatása. Képünk egy ilyen érkezést örökített meg. Kerekes László nyugdíjas volt munkatársai között (Fotó: Csíkos Ferenc) * A túri amerikás magyar Kádas Géza szolnoki nyugdíjas nemcsak hasznos, de gyönyörködtető hobbit választott: szebbnél- szebb subákat készít (Fotó: Korényi) — New Yorkban,, a 82. utcában laktam. Annak a cégnek a házában, amelyiknél 22 éven át .dolgoztam. Nem, én nem szerencsét próbálni, én világot látni mentem Amerikába. Nem is tudom, sikerült-e? A nagy építővállalatnál, afféle mindenes voltam. Talán leginkább küldöncnek vagy liftesnek nevezhetném a foglalkozásomat. De nem volt énrám panasz sohasem ... A mezőtúri szociális otthon idén elkészült szép épületének egyik szobájában Kiss Kálmán 70 éves lakó így beszél a múltjáról. 1978-ban tért haza Amerikából. Azóta minden hónapban egyszer felmegy Pestre a követségre, megkapja a csekkjét, szól egy taxisnak, hogy vigye a Dorottya utcai bankba. Leszámolják neki forintban az amerikai nyugdíjat. — Akkor éppen Pétfürdőn dolgoztam, a VEGYÉPSZER munkása voltam, amikor pár társammal a nagy útra indultunk. Tényleg nem másért, csak az ismeretlen, az új felfedezéséért. Hogy most hazajöttem? Tudja, az ember addig jó ott, amíg dolgozik. A magamfajta magányosnak — sose volt családom — jobb, ha megtér a szülőföldjére. Hadd temessenek el hazai földben. Szerencsére jó erőben, szellemi frisseségben látom. És ami nagyon feltűnő: az az ízes, jó hanglejtés, amit a Kunságban olyan sokszor hallottam már. Mintha nemhogy 22 évig, egy napig se lett volna távol a hazai tájtól. — Pedig bizony négyl évig minden este iskolába jártam, tanulnom kellett a nyelvet, meg „az intelligenciát is”. Aztán négy év múlva egy bizottság elé kellett állni és felelni a kérdéseikre. Akkor azt mondták, „yes, Mister”, ön mától kezdve amerikai állampolgár. Amikor 1978-ban nyugdíjazták, nem sokáig gondolkozott. Elment a követségre, s megérdeklődte, hogy egy Vétlen kivándorló hazatérhet-e a hazájába? Mondták, ha valóban .véletlen, s ezt a régi haza, meg az új is bizonyítja, nincs akadálya. T- Azt mondták, várjak, legalább hat hét beletelik, mire megkapom az engedélyt. És képzelje, még egy hónap se telt el, hivattak, adtuk egy piros-fehér-zöld színű kis igazolványfélét és már szedhettem is a cókmó- kom, az a kis igazolvány szabad utat jelentett nekem egészen Budapestig. És most szociális otthonban él. — Akinek családja sose volt, annak ez igazán otthon. Jól érzem magam, igen nagy szeretettel, jól megvagyok öreg társaimmal itt. Van egy kis baj az egészségemmel, a cukorbetegség miatt ezt a mi jó magyar kenyerünket csak lopva eszem és nagyritkán, mert a diétát meg kell tartani, az orvosnak szót kell fogadni. A rádiója tetején egy jó vizespohárnyi feketekávé. — Az kell kérem, meg a cigaretta is. Elrontott bennünket egy kicsit a világ. Ilyen „úri kedvteléseink" is vannak. Dehát ennyi csak kell? S. J. Gönczi mama érzi Az emberek nagyon /dir tudnak tenni Tóth J-né Szolnoki olvasónk levele ugyan nem közérdekű bejelentést tartalmazott, mégis felkeltette érdeklődésünket annak idején. Egy nyolcvan éves néni sorsára hívta fel figyelmünket, akiknek heteken át szobatársa volt az egyik megyeszékhelyi kórházban. Az idős asszony súlyos műtéten esett át, többnyire jó szomszédai látogatták, igaz fia is bejárt hozzá, noha igen súlyos beteg ő is. Amikor a nénit hazaengedték, kétségbe volt esve, hogy mi .lesz vele otthon egyedül. Az utcában sok jó barátja van, de rájuk csak nem támaszkodhat, ki gondozza, ki ad neki enni most, hogy legyengülve hiazavit- ték...? A levélíró közbenjárásunkat kérte, hogy valamilyen szociális szolgáltatást nyújtó szervezet pártfogolja védencét A Vöröskereszt városi vezetősége kérésünkre intézkedett, több mint fél éve házi szociális gondozónő látogatja naponta kétszer Gönczi Lajosnét... Az Abonyi úti kis udvari szoba ragyog a tisztaságtól. — Szólítson kedveském, Gönczi mamának, mások is így mondják. Kerüljön beljebb. Csak nem azért jött, hogy a szociális otthonba menjek? Nem szeretnék, jobb nekem itthon, hiszen nem vagyok én tehetetlen, meg aztán olyan jók az emberek, mindenki segít... Éppen megérkezik S. Papp Ferencné, , gondozónő. Bevásárolt a boltban, ahogy naponta teszi, hiszen nehezen jár még bottal is idős gondozottja. — Olyan drága, jó lélek Marika, kétszer is jön naponta. Mindent a helyembe hoz, a vizet is, a főznivalót is, így aztán könnyebb nekem. A télen a fát is felap- rítottai, a szenet is bekészítette. Megi itt a ház beliek.is mindig beszólnak , hogy nincs-e valamire szükségem? Sokat betegeskedtem, többször operáltak is. Látja, megyógyítottak megint. Mondtam a kis fiatal doktornak, hogy én nem tudok neki pénzt adni, hát nem rend- reutasított?! Hogy mit képzelek én, ők azért vannak, hogy segítsenek, ha adnék se fogadná el.. Gönczi mama — azt mondja — maga csak igyekezzen megerősödni, mással ne törődjön!” Húsz éve özvegyen, egyedül él az idős asszony, kocsi- rendező volt a férjei eleütötte a vonat. Egy fia messze, Angliában él, egy másik Pesten, aki itt van Szolnokon, alig tud járni, rokkantnyugdíjas. Ám ő még sincs egyedül. — A körzeti rendelőből is mindig beugrik hozzám az injekciós nővér, ha erre jár, csak éppen megkérdezni, hogy vagyok. És a kis Beács- ka innen a szomszédból. Az előbb is itt volt, hoztam néked almát, Gönczi mamám, vedd el tőlem, beszélgessünk. Itt a babám, ugye segítesz felöltöztetni?” Nagyon szeretem a gyerekeket is, mert tudja kedves, engem is szeretett mindenki ... — re — összeállította: Sóskúti Júlia
