Szolnok Megyei Néplap, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-01 / 179. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. AUGUSZTUS 1. |A szerkesztőség postájából I A dobogó legmagasabb fokán Nincs mentség! Döntött a Legfelsőbb Bíróság Kártérítés karambol után „összetett honvédelmi ver­seny” címmel közöltük két héttel ezelőtt Veres István kunszentmártoni olvasónk sorait. Akkor megírta, hogy a 628. sz. Ipari Szakmunkás- képző Intézetet Ambruzs Il­dikó és Szokolai István kép­viselte különböző versenye­ken — szép eredménnyel. A salgótarjáni országos verse­nyen Szokolai István első he­lyezést ért el, ezzel jogot nyert arra, hogy az ugyan­ott rendezett nemzetközi „Testvériség-barátság” ver­senyen a magyar színeket képviselje. A harmadéves mezőgazda- sági gépszerelő tanuló idő­közben sikeres szakmunkás- vizsgát tett. És most idé­zünk Veres István újabb le­veléből : „... a magyar ifjúsági csa­pat az NDK-val került ösz- sze. Triónk óriási erőbedo­bással küzdött. Szinte min­den csapattag tudása legja­vát nyújtotta, és így a siker sem maradt el. Mint a kor­csoport küzdelmeinek befe­jezésekor kitűnt, együttesünk a dobogó legmagasabb fokát foglalhatta el. A férfias küz­delemben kivívott nemzet­közi siker fő részese Szoko­lai István volt, amiért meg­hívást kapott augusztusban Lengyelországba is. Három nap A kunszentmártoni Ruha­ipari Szövetkezet dolgozói július 13—14—15-én — sza­badságuk ideje alatt — Mun­kácson és Ungváron jártak. A program rendkívül színes és változatos volt. köszönet jár érte az IBUSZ szentesi kirendeltségének. Fáradha­tatlan, udvarias és figyelmes volt az idegenvezetőnk, eb­ben támogatta őt a gépko­csivezető. Minden kívánsá­Nagy taps fogadta a do­bogón férfi, ifjúsági együtte­sünket, amely az akadálypá­lyán nagyszerű erényeket csillogtatva harcolta ki a győzelmet, 12 éve vártak er­re a magyarok. Azóta zajla­nak ugyanis a „Testvériség­barátság” honvédelmi ver­seny küzdelmei, s most első alkalommal ért el ilyen he­lyezést a magyar együt­tes ...” Ide kívánkozik még, hogy második Bulgária, harmadik Csehszlovákia együttese lett az összecsapáson. És a képen ... Szokolai István. Kárpátalján gunkat igyekeztek teljesí­teni. A kirándulások általában maradandó élményt jelente­nek. Ezt a mostanit se fe­ledjük el egyhamar, s ez a jó szervezésnek is betud­ható! Csík Erzsébet Kunszentmárton Pancsoló... A szocialista brigádok se­gítőkészségéről gyakran adunk hírt — e rovatban és más oldalakon is. Ezúttal is örömmel adunk helyet Ker­tész Ferencné egységvezető beszámolójának. Levelében arról írt, hogy a kisújszál­lási Tisza II. Tsz Kinizsi Szocialista Brigádja pancso­lómedencét készített a Lenin úti óvodába járó kicsinyek­nek. Kétszázötven órájuk ment el erre, beleszámítva a szükséges parkosítást is. Hi­hetetlen volt a csöppségek öröme, nagy visongás köze­pette vették birtokba a víz­zel telt medencét. A beküldött képen a me­dence még „szárazon” — és az örömszerző brigádtagok... De nini, köztük — közép­tájt — egy ifjú emberke! A pancsoló brigádból? ... Nem hagytak magamra Szinte lehetettén felsorol­ni a szocialista brigádok em­berségének módját. Sok mindent kitalálnak, ahol le­het, ott vannak, és feledhe­tetlenné válik segítségük a rászorulóknak. íme egy újabb bizonyíték Szabados Jánosné szolnoki olvasónk levele: „Úgy hozta a sorsom, hogy 1975-ben és az idén is — nemrégiben — költözköd­tem, lakást cseréltem.- Min­denki változtatott már lak­helyet, így tudja, milyen her­cehurcával, fáradsággal — fizikaival és idegivel egy­aránt — jár a változás. Rá­adásul egyedül vagyok. A Tiszamenti Vegyiművek­ben dolgozom. Kérem, te­gyék lehetővé, hogy megkö­szönjem az üzem Magyar— Lengyel Barátság Szocalis- ta Brigád tagjainak, hogy mindkét lakáscserémnél fá­radságos munkával, cipeke- déssel, díjtalanul elköltöz­tettek. Egyedüllétemben nem hagytak magamra, önzetlenül segítettek.” Július 22., szerda. Szolnok, autóbusz-pályaudvar. Rek- kenő hőség és tömeg. A 18.25-kor Nagykörűbe indu­ló busznál is. Arra várt egy fiatal házaspár, 14 hónapos csöppséggel, két nagy bő­rönddel, egy hatalmas, fé­lig leszakadt fülű utazótás­kával — és összecsukott gye­rekkocsival. Nyaralásból jöt­tek vagy éppen e célból szü­leikhez igyekeztek? Ki tud­ja. Amikor a csuklós beállt, megindult az emberáradat. Tülekedve, törtetve, egy­mást szinte taposva. A fia­tal apa mozdulni se tudott csomagjaival. Az utasok meg inkább kerülgették, bukdá­csoltak a bőröndökben, mint­sem megfogtak volna egyet is ... A kalauz se figyelt a lehengerelt férfire. Egy másik buszra váró fia­talember sietett a szorult helyzetben levő apa segítsé­gére. Felmarkolta a bőrön­döket, és felvitte a buszra. Űtban voltak, nem vitás, de ott se tette odébb senki. Meleg van, olykor kutya­meleg, de ekkora közömbös­ségre ez sem mentség! F. L. Szolnok „Csendélet — I.” A köztisztaság, a környe­zetvédelem örökzöld téma. Van, akinek fel sem tűnik az utcán egy-egy szemét­domb, másoknak viszont fáj, ha nemtörődömséggel, kö­zömbösséggel találkoznak. Egy szolnoki olvasónk (nem névtelenül!) felhábo­rodva írta le tapasztalatait. Környékükön akadnak még hanyag, rendetlen emberek, akik miatt szégyenkezniük kell. A volt Tulipán vendég­lőtől 100—150 méterre hiá­ba van ott a drága, félig telt konténer, környékén rengeteg papírhulladék, sze­mét található. Fotóriporterünk nem volt rest, „elugrott” a helyszínre, íme a bizonyíték ... „Csendélet — II.” Nem csalás, nem ámítás — az itt látható fotó a me­gyeszékhely központjában, az egyik legforgalmasabb, a Halászcsárda néven ismert buszmegállóban készült, a járási hivatal előtt. Egy ol­vasónk kért bennünket, ugyan fényképezzük már le a látványt... érdemes. Az utasoknak kerülgetniük kell a kukákat, meg aztán, amúgy se esztétikus látvány a fő­utcán (másutt se!) a kuka­halmaz — mondta informá­torunk. Másik észrevétele: a me­netrendet nem a legcélsze­rűbben helyezték el. Pechje van, aki éppen a 10-es, a 15-ös, a 18-as vagy a 22-es busz érkezésére kíváncsi. Le kell mennie szinte az úttest­re vagy — esős időben — a sárba. Forgatással ez elke­rülhető lenne. Ügy véli, sze­rencsésebb volt a régi me­netrend olyan szempontból, hogy azon az volt olvasható: a várt busz az adott megál­lóba mikor érkezik. Most la­mentálhat az utas: ekkor és ekkor tízpercenként, majd húszpercenként (negyvenper­cenként) közlekedik ... Ak­kor hogy is van ez? . . . Azt nem vitatja, rá lehet jönni a ,',nyitjára”, csak idő kell hozzá. Van! Van! — És ami nincs? Most vegyen! Most kapha­tó a Skála Áruházban ta­valy divatos és keresett sár­ga. kék hócsizma, valamint kapucnis síöltözék! Hogy ki­nek jut eszébe kánikulában venni ilyesmit? A télen majd vessen magára, aki sí­túrára menne, és csak póló­inget talál a polcokon... Ugyanis nincs, és ne is ke­ressen — mivel most volna rá nagy szükség — férfi vagy gyerek pólóinget, zok­nit — és ki tudja még, mi­lyen nyári holmit! — kezdte „mérges" levelét H. B. szol­noki olvasónk. Azt javasol­ja, ha már nem tudnak min­den nyáron keresett árucik­ket a vevő elé tenni, leg­alább a kirakatokat tisztíta­nák meg, gusztustalanul ko­szosak, különösen az Ady Endre út felőliek ... Egy személyautó össze­ütközött a vele szemben szabályosan közlekedő motorkerékpárral, amelynek oldalkocsijá­ban ötvenéves asszony ült. A karambolt az autó vehetője okozta, akiről kiderült, hogy fiatalko­rú, és „természetesen” járművezetői jogosít­vánnyal sem rendelke­zett. Ezért a bíróság el­ítélte. A baleset követ­keztében az asszony oly súlyos sérüléseket szen­vedett, hogy egyik lábát amputálni kellett. A szerencsétlenül járt nő­nek 67 százalékos rokkantság miatt nyugdíjat állapítottak meg. Az Állami Biztosító megyi igazgatósága — a gépjárművek kötelező fele­lősségbiztosítása alapján — dologi károk, keresetveszte­ség;, utazási költség, s egyéb címeken 150 ezer forintot megtérített, és havi 4560 fo­rint járadékot állapított meg részére A sérült nő azonban ezenkívül nem vagyoni kár­térítést is követéit a biztosí­tótól, ezért pert indított el­lene Az ügy a Legfelsőbb Bíróságon dőlt el, amely 150 ezer forintot ítélt meg neki. A döntés indokolása sze­rint a rokkant művégtagot kapott, amellyel azonban csak korlátozottan tud mo­zogni, tehát járóképességé­nek csökkenése életét és a közösségben való részvételét jelentősen akadályozza. Va­gyoni kárának megtérítése azonban a nem vagyoni ki­hatásokat is enyhíti, különö­sen azért, mert az Állami Biztosító kötelezte magát Trabant-Hycomat autó vé­telárának megtérítésére. Ez­által mozgásképessége — vi­szonylagosan — javulni fog. Életveszélyes csecsemőotthon Az egyik városi tanács be­ruházási vállalata egy építő­ipari vállalattal szerződést kötött csecsemőotthon léte­sítésére. Már az átadás után is több javítást kellett elvé­gezni. Később újabb beázá­sokat észleltek, melyeket a kivitelező nem szüntetett meg, arra hivatkozva, hogy szavatossági kötelezettsége már lejárt. Ezért per indult ellene. A beruházási vállalat ke­resetében előadta, hogy a va­kolat hullása miatt az épület életveszélyes. Több szobát máris kénytelenek voltak le­zárni. Az elsőfokú bíróság a ke­resetet elévülés címén eluta­sította. Fellebbezésre a Leg­felsőbb Bíróság ezt a döntést megváltoztatta, és az építő­ipari vállalatot kötelezte: a javítási munkálatokat meg­állapított. határidőn belül vé­gezze el. A kirendelt szakértő hely­színi szemlét tartott, és meg­állapította: a szobák huszon­öt százaléka hibás, mert az építkezéskor eltértek a terv­től, nem tartották be a mű­szaki előírásokat. Olyan fö­dém készült, ami miatt az Egy idős özvegyasszony fiatal házaspárral tartási és öröklési szerződést kötött. Ebben a házaspár vállalta, hogy a matróna eltartásáról, ápolásáról és eltemettetésé­ről gondoskodik, viszonzás­képpen az asszony rájuk hagyta a házát, s erről vég­rendeletet készített. Az idős nőnek nyugdíja is volt, de azzal a megállapodás értel­mében szabadon rendelke­zett Évekig minden rendben volt, amikor a fiatalok kér­ték, hogy az időközben fel­emelt nyugdíjára való tekin­tettel járuljon hozzá eltartá­sához, ezt az asszony megta­gadta, mire a viszony annyi­ra megromlott közöttük, hogy a házaspár ellen pert indított; kérte a tartási és öröklési szerződés megszün­tetését. Keresetében arra hi­vatkozott: azóta, hogy nem teljesítette kérésüket, nem gondoskodnak róla. Az eltar­tók mindent tagadtak. Még tartott az ügy bírósá­gi tárgyalása, amikor az idős asszony meghalt, de a pert testvére folytatta. A járásbí­róság. majd fellebbezésre a megyei bíróság a keresetet elutasította. Ezt azzal indo­kolták, hogy az eltartók nem adtak okot a szerződés meg­szüntetésére, mert nincs adat épület szellőzetlen, salétro- mos. Az utólagos javítások sem voltak megfelelőek. En­nek ellenére a hibák meg­szüntethetek, ha a tetőszer­kezetet a födémig lebont­ják, és az előírásos módon újból felépítik. A szakvéle­mény alapján a Legfelsőbb Bíróság kimondta: a létesít­mény a kivitelezési hibák miatt a rendeltetésszerű használatra alkalmatlan. A továbbiakban az ítélet rámutatott arra, hogy ÉVM- rendelet értelmében alkal­matlanság esetén a szavatos­sági jogok elévülési ideje az átadási-átvételi eljárás be­fejezésétől számított három év. Ezen az időn belül a ki­vitelező több hibát javított ki, ami a Polgári Törvény- könyv szerint a szavatossági igény elévülését'megszakítja. Ez azt jelenti, hogy a leg­utóbb végzett javítástól szá­mított három éven belül a szavatossági igény érvénye­síthető. Ennek megfelelően, a beruházási vállalat kerese­tét időben nyújtotta be. te­hát az elévülési kifogás alaptalan. A javítások elvég­zésére — szakértői vélemény alapján — a Legfelsőbb Bí­róság határidőt szabott meg. arra, hogy a gondozást és el­látást megtagadták volna. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Leg­felsőbb Bíróság az alsófokú ítéleteket hatályon kívül he­lyezte, és új eljárást rendelt el. Határozatában a követke­zőket mondta ki: — A jogszabályban meg­határozott okok esetén a tar­tási, öröklési szerződés meg­szüntetését bármelyik fél kérheti. Az eltartott halála után is vizsgálni kell, hogy az elhunyt ilyen arányú ke­resete mennyire volt meg­alapozott. Bár az idős asz- szony azt állította, hogy a fiatalok, amiért anyagi kéré­süket nem teljesítette; többé nem törődtek vele, sem erre nincs megnyugtató adat, sem arra, hogy a szerződő felek viszonya miért romlott meg. Ezt pedig tisztázni kell, mert tartási, öröklési szerző­dést csak egyoldalú súlyos szerződésszegés esetén lehet megszüntetni. Amennyiben az elhunyt állítása megfe­lelt a valóságnak, alkalmas lehet az öröklési szerződés megszüntetésére. Az erre vo­natkozó tényállást új bizo­nyítási eljárással kell tisz­tázni. Hajdú Endre Az eltartók mindent tagadtak

Next

/
Thumbnails
Contents